valasz.hu/itthon/breaking-solyom-laszlo-publicisztikaban-all-ki-a-heti-valasz-mellett-128885

http://valasz.hu/itthon/breaking-solyom-laszlo-publicisztikaban-all-ki-a-heti-valasz-mellett-128885

Ki a király?

/ 2008.08.12., kedd 05:32 /
Ki a király?

A Sziget mínusz egyedik napján egy dal erejéig ismét együtt áll színpadra Szörényi Levente és Bródy János, akiknek közös műve, az István, a király éppen negyedszázados az idén. Nagy ideológiai összeborulásról azonban továbbra sincs szó.

- Szörényi Levente egyszer azt mondta, három alaptípusa van a magyarságnak: az istváni, a koppányi és az idegenszívű. Bródy János tudja, szerzőtársa melyik kategóriába sorolja?

Bródy: Ha jól tudom, az istvániba, de meg kell mondjam: a nemzeti szellem legkártékonyabb gondolatának tartom ezt a felosztást. Rendes magyar ember ilyet nem mond és nem gondol. Nem osztályozza a nemzet tagjait.

Szörényi: Hogy az ember ne beszélhessen valamiről, ami hosszú évek alatt kikristályosodott benne, csak mert nem illik - ez furcsa megközelítés. Ellenérzésed már csak azért is különös, mert az István, a királyban, melynek mégiscsak te írtad a szövegét, tetten érhető ugyanez a gondolat. Van egy történelmi helyzet, melyben különféleképpen gondolkoznak különböző társadalmi csoportok és az elit; ennek kifejeződése Koppány és István, illetve az idegen érdek. Mert az is látszik, hogy - akárcsak egy jó kapcsolat felbomlásánál - általában van egy harmadik, akinek érdekében áll szétszakítani a feleket. Ez csupán egy modell, amellyel persze lehet vitatkozni.

Bródy: Az Istvánban másról van szó. Nem emberekről, nem is társadalmi csoportokról, hanem egymásnak feszülő igazságokról. Nincsenek eleve ilyen vagy olyan kategóriába osztható emberek. Itt mindenki egyformán magyar. Aki mélymagyarozik és idegenszívűeket emleget, az ki akar rekeszteni a társadalomból embereket vagy gondolati formákat. Ez az ősmagyar átok.

- A rendszerváltás előtt is megvoltak a véleménykülönbségeik, csak jól titkolták?

Bródy: Levente addig nemigen foglalkozott társadalmi, politikai kérdésekkel, úgyhogy ilyesfajta témák nem is mérgezték a kapcsolatunkat. Emlékszem, '89 tájékán, amikor Krassó György érdekében jöttek hozzánk, hogy alá kellene írnunk egy tiltakozást, elkezdtem magyarázni Leventének, miről is szól ez az egész. Azt mondta: ne is magyarázzam, amit én aláírok, azt aláírja ő is. A töréspont a Csurka-dolgozat volt. Én felháborítónak találtam, Levi meg annyit mondott: végül is igaza van, nem? Ez után, úgy éreztem, nincs miről beszélnünk - már ami a közéletet illeti.

Szörényi: Van egy jó hírem: Csurkával már régen nem tudok azonosulni. Semmi progresszívat, építőt nem látok a ténykedésében. Jó ideje a Magyar Fórumot sem veszem. A '92-es dolgozatának pedig, ha jól emlékszem, azt a vonulatát tartottam hitelesnek, amelyben az MDF lehetőségeit vázolta. Abban pedig, ma már látjuk, nagyon is igaza volt. Hová jutott az egykori tömegpárt, amelybe még az MSZMPtagok is nyüzsögve szaladtak?

Bródy: Csakhogy volt egy másik vonulata is annak a dolgozatnak: egy antidemokratikus, embercsoportokat megbélyegző. Márpedig engem a rasszizmus kódolt vagy kódolatlan formájától kiver a víz.

Szörényi: Ne húzd fel magad, Tini!



Bródy: De. Ezen mindig felhúzom magam. Nem Koppány és István szembenállásával van itt a baj, hanem ezzel a harmadikkal. Talán nem is tudod, hogy mit mondasz az "idegenszívűvel", de akkor megmondom: ez alig leplezett rasszizmus.

Szörényi: Egy szellemi mag szerint, melynek hatására ilyenkor te is felmondod a leckét. Ilyen témákban beidegződések, leckék vannak, előre gyártott vitaprogramok. Pedig amiről beszélek, nem politikai kategória. Eszem ágában sincs megmondani, ki idegenszívű, sem származási, sem más alapon.

Bródy: Hagyjuk, tényleg. Nem véletlen, hogy nem szoktunk ilyesmiről beszélgetni. Ha valaki az ilyen szellemiségű történelmi mozgalmakat és azok fogalmait mentegetni kezdi, felállok és elmegyek. Annyi fontosabb dolog van, ami összetart minket.

Szörényi: Elsősorban az öregség.

Bródy: Tényleg egyre gyakrabban kérjük el egymástól ennek vagy annak az orvosnak a telefonszámát. De tetszik, nem tetszik: ahogy bizonyos szinten az elvált szülőket is életük végéig összetartják a közös gyerekek, úgy tartanak össze minket a közös művek.

- Tehát a pénz, a jogdíjak.

Szörényi: Nem. Az elvált szülők példájánál maradva: a tartásdíj összeköti őket, de ami mindkettejük számára egyformán és valóban fontos, az a gyerek fejlődése. Nekünk is. Már az István huszonöt évvel ezelőtti sikere után elkezdtünk gondolkodni: megállja-e a helyét színházban is, amikor nincs tűzijáték és felhajtás, csak a darab. Arra is kíváncsiak voltunk, hogy - bár nem akarok senkit megbántani - el lehet-e mélyíteni a művet rendezői szempontból a királydombihoz képest.

- Értsük úgy, hogy Koltay Gábor rendezése nem volt jó?

Szörényi: Érdemei elismerése mellett mondjuk azt: már az elmúlt két és fél évtized színházi előadásai is megmutatták, hogy el lehet mélyíteni a darabot az első változathoz képest, de ez most, a Társulattal, Szikora János rendezésében sikerült igazán. Valaki végre láthatóvá tette például István vívódását is. Az eddigi rendezések megelégedtek azzal, hogy benne van a szövegben.

- Ha tényleg senkit nem akarnak megbántani, miért nem hívták meg az egykori szereplőket a bemutatóra, hogy - hogy még tiszteletpéldányt sem küldtek, amikor megjelent az István, a király DVD-n, s miért tiltották meg Varga Miklósnak, hogy fellépésein, ahogy eddig tette, énekelje Istvánt?

Bródy: A darab sok helyen, változó minőségben került színpadra az elmúlt években, a jubileumi felkészülés viszont minden korábbinál komolyabb folyamat volt. Nem mi irányítottuk, de az egyetértésünkkel történt. Lehet, hogy a produkciós iroda egyes döntései sértették a régi szereplőket, de meg kell érteni, hogy mindent a Társulat promóciójának rendeltek alá. A sértődések emberi oldalát értem: a darab kulturális robbanást okozott, s szinte minden szereplő hosszú évekig építhette rá a karrierjét.

Szörényi: Csak sajnos nem volt nekik elég ez sem, s a régi szereplőgárdából néhányan kitalálták, hogy valójában ők csináltak darabot az Istvánból. Kétségtelen, hogy remekül oldották meg a feladatot 1983-ban, de az István, a királyt húsz éve színészek játsszák színházakban. A hősszereposztás egyegy nagyrendezvényen, teljes playbackről adta elő a művet, vagy hakniban, sztárként beszállva valamely amatőr társulatba. Nem volt ezzel baj, de kiderült, hogy ha huszonöt év után is életben akarjuk tartani a darabot - nem hakniszinten -, akkor kell egy új, fiatal, jól válogatott társulat. Azzal meg hadd ne foglalkozzunk, hogy ki kapott DVD-t. Milyen DVD-t? A királydombi filmről? Vegyenek maguknak. Mindegy, ezek a támadások is összekovácsolnak minket Tinivel. Mint amikor itt voltak az oroszok, ami mindenkit egy platformra helyezett velük szemben. Emlékszel? Akkor még te is antikommunista voltál.

Bródy: Diktatúraellenes. A Kádár-korszakot viszont nem tudom csak feketének vagy fehérnek látni.

- Persze hogy nem: vörös volt. Azért az ugye nem igaz, hogy István alakjában Kádár Jánost kell látnunk, aki bölcsen, a nemzet érdekében dönt a fantaszta Nagy Imre-Koppánnyal szemben?

Szörényi: Tény, hogy annak idején a KISZ és a párt egy része is örvendezett a bemutató miatt, mert szerencsénkre tényleg ezt olvasták ki a darabból.

Bródy: Tévesen. Először is: a mű alapötlete Boldizsár Miklóstól származik. Apja ötvenhatban a hatalom közvetítője volt az Írószövetségben. Megmentett a börtöntől írókat, de rá is vette őket a forradalmat megtagadó nyilatkozatra. A fia őt, és nem Kádárt akarta megérteni-megírni. István figurája pedig az önzetlen államférfiúi nagyság példája a darabban. Kádárral ellentétben ő még a hatalmat is átadná, ha Koppány útja nem a katasztrófa felé vinné az országot.

- Ma is ez a hatalom utolsó, önmagát legitimáló érve: hogy az ellenfél katasztrófát okozna.

Bródy: Ezért is rokonszenves Szikora János új rendezése, amely megmutatja, milyen tragikus ez a szembenállás, s rávilágít a pillanatokra, amikor még lett volna esély a megegyezésre.

Szörényi: Nem tudjuk megúszni a szembenállást, Tini! Épp tőled tanultam, amikor még látszólag nem volt saját véleményem, hogy mi a másság, mit jelent, hogy nem vagyunk egyformák, s hogy át lehet menni az utca másik oldalára. Ha nem bánod, meg is maradok a korai Bródy legjobb tanítványának.

Bródy: Az a baj, Levi, hogy másnak is tanítványául szegődtél. Én sem gondolom, hogy vitáknak ne lenne helyük, de az a szembenállás, amely az európaiságot pártolók és a nemzet iránt elkötelezettek között feszül, káros. Mindig akkor volt sikeres az ország, amikor a két irányzat össze tudott fogni.

Szörényi: Csakhogy nem a szembenállással van baj, hanem a szembeállítással. A hátsó szándékkal: civakodjatok csak, az majd legyengít titeket, aztán könnyebben érvényesíthetem az érdekeimet. Oszd meg, és uralkodj!

- Önökkel is ez történt? Ha a rendszerváltásig nem voltak ideológiai csatáik, abból az következik, hogy az a bizonyos "harmadik" tudatosan állította szembe önöket.

Szörényi: A rendszerváltás környékén sokan próbáltak összeugrasztani minket.

Bródy: Akkoriban minden párt igyekezett magához kötni az ismertebb neveket, de azóta is jelen vannak olyan elemek a politikában, amelyek az emberek szembeállításában érdekeltek. Ezek a hatalmi politika játékai.

Szörényi: Meg az úgynevezett véleményformáló értelmiségé, amely irgalmatlan károkat okozott az elmúlt tizennyolc évben.

- Tehát önök is, hiszen részei lettek a játéknak.

Szörényi: Mára azért bölcsebbek lettünk. Én például letettem arról, hogy meggyőzzem Bródyt mindarról, amiben nem értünk egyet. Merthogy ez tíz százalék. Tízszázaléknyi igazságért nem áldozom föl azt a kilencven százalékot, ami összeköt minket. Az István, a király pedig sokkal inkább összetartja a társadalmat, mintsem megosztja. Nekünk sikerült az, amitől a politika fényévekre van. A munkásságunkkal nem tettük tönkre az országot, ellentétben a véleményformálókkal.

Bródy: Akik legalábbis ellehetetlenítették, hogy közösségként tudjon működni a társadalom. Úgy, mint egy család, ahol rászólnak a csemetére, hogy ezt itt nem illik, amikor az trágárságokat kezd szajkózni. E helyett zűrzavar van a fejekben, nincs korlátja semminek, mert bizonyos véleményformálók is elkezdtek elfogadhatatlan gondolatokat hangoztatni. Elfelejtették, hogy a szó veszélyes fegyver.

- "El lehet menni" - hogy egy klasszikust idézzünk.

Szörényi: Gondoltam rá. Csak szinte már nincs, ahová érdemes lenne. Keleten sincsenek olyan, a politikai fősodor számára is szalonképes helyek, ahol még elég erős a helyi kultúra, a vallás, amely működteti az adott települést, a közösség bizalmát élvező vezető pedig a társadalom érdekében munkálkodik. Ilyen helyen szívesen élnék, s még az sem érdekelne, hogy tartozom-e az adott kultúrához vagy sem.

Bródy: Már én is itt élem le az életem, de engem is zavar a bizalomhiány. Az emberek nem bíznak sem egymásban, sem a vezetőikben. Érzik, hogy hazudnak nekik, a vezetők meg úgy gondolják, hogy a siker érdekében hazudniuk kell. Az alapvető értékek képviselete is gyanakvást szül a másik oldalon. A gyerekeimnek sem tudom jó szívvel azt mondani, hogy a hazájuk az a hely, ahol a legnagyobb valószínűséggel élhetnek boldog életet.

- Tesznek valamit azért, hogy ez változzon?

Szörényi: Nem fogom eljátszani, hogy én vagyok a nemzetmentő, ahogy némely szerencsétlen megteszi, aztán még lendít is egyet a karjával. Az ilyenolyan különítmények élén masírozó, nagyotmondó vagy éppen a nemzet élén páváskodó vezetők sok mindent jelentenek, csak megoldást nem a kaotikus állapotokra. Mi annyit tehetünk, hogy a magyar dal napján, augusztus 11-én fölmegyünk a Sziget színpadára, és együtt eléneklünk egy dalt.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Elbűvölő Sanghaj Budapesten

A kínai csomózással és a bársonyhímzéssel is megismerkedhetnek az Elbűvölő Sanghaj programsorozat látogatói egy hétig. Fotó, festmény, design.

Ugyanúgy?

„Ahogy ma az állam már a Nemzeti Kommunikációs Hivatalon keresztül költséghatékony módon kezeli az állami hirdetéseket, ugyanúgy központosítani lehetne a kulturális mecenatúrára fordított pénzeszközöket”, nyilatkozta Szakács Árpád a Figyelőnek. A Médiaworks főszerkesztője a Magyar Időkben indított sorozatával a kulturális mecenatúrát, annak visszásságait vette célba, kritizálva, mi több, támadva a baloldali gondolatok előtt teret nyitó állami intézményvezetőket.

Itt a könyvhét mérlege: idén egy bájos fiatal írónő asztala előtt kígyózott hatalmas sor

Több mint egy évtizedig az ünnepi könyvhét megnyitója után fél órával megjelent a Vörösmarty téren Esterházy Péter; tíz perc múlva már jöttek és nem akartak elfogyni a dedikálásra váró olvasók. Helyben vagyunk – bólogatott a közönség, ki örömmel, ki fanyalogva. Idén egy bájos fiatal írónő asztala előtt kígyózott hatalmas sor. Részletek a legfrissebb – jelenleg csak digitális formában elérhető – Heti Válaszban.

Azt ígérik, jobb lesz a MÁV, mint az osztrák vasút

Az osztrák vasút Budapestre közlekedő vonatánál magasabb színvonalat ígér jövőre a MÁV a felújított vasútvonalakon, saját gyártású kocsijai fedélzetén. Részletek a legfrissebb – jelenleg csak digitális formában elérhető – Heti Válaszban.

„Putyin úgy fogja felhasználni a focivébét, ahogy Hitler tette az 1936-os olimpiával”

Kelet-ukrajnai háború, túlárazások, bosszúszomjas angol ultrák – néhány a 21. foci-vb-re vetülő árnyék közül. A nemzetközi politika nagyágyúi végül, a Krím annektálása ide vagy oda, nem maradnak távol a június 14-től kezdődő világbajnokságtól. Részletes háttér a legfrissebb – jelenleg csak digitális formában elérhető – Heti Válaszban.

Prőhle Gergely: Lovas István halálára

„A kemény fiúk szemében nyilván a végső lúzerség, hogy most mégis leírom: megrendít Lovas halála.” Prőhle Gergely írása a legfrissebb – jelenleg csak digitális formában elérhető – Heti Válaszban olvasható.

Jó-e, hogy a fociválogatottak tele vannak bevándorlókkal?

A nyugat-európai válogatottakban a lakosság átlagánál jóval több bevándorlógyökerű játékost láthatunk a most kezdődő focivébén. Ami általános megítélés szerint az integráció nagy sikere. A legfrissebb – jelenleg csak digitális formában elérhető – Heti Válaszból kiderül, valóban sikerről van-e szó?

„Budapest ma már a Wagner-szentélyt, Bayreuthot is megelőzi”

A Budapesti Wagner-napok kultuszhellyé avatta a Müpát, és sokak szerint Budapest ma már a Wagner-szentélyt, Bayreuthot is megelőzi. Idén a szerző legnehezebben megrendezhető operája, a Trisztán és Izolda a fesztivál új produkciója. Részletek a legfrissebb – jelenleg csak digitális formában elérhető – Heti Válaszban.