Ki hazudik és miről?

Válasz a hvg.hu-nak

/ 2016.01.15., péntek 15:01 /
Ki hazudik és miről?

„A magyar sajtót a kölni szörnyű események kapcsán bejárta egy csúnya kacsa, miszerint a német sajtó elhallgatta volna az eseményeket. Ez azonban otromba hazugság” – indítja friss publicisztikáját Techet Péter a hvg.hu-n. A téma az eheti címlapsztorink.

Az írás – mint a szerző más dolgozatai is mostanában, amikor velünk foglalkozik – hemzseg a Heti Választ minősítő jelzőktől: „adófizetők pénzéből alapított kormánypárti hetilap”, hazug, kisebbrendűségi komplexusos stb. Én aztán tényleg utálom, ha egy vita nem a tárgyról szól, hanem a másik minősítgetéséről, de pár dolgot rögzítsünk. Kedves Péter, úgy is, mint a cikkeid korábbi szerkesztője, hadd emlékeztesselek, hogy a nyomtatott Heti Válaszban 2008 és 2013 között 29 írásműved látott napvilágot szerzőként vagy társszerzőként, az online felületen pedig több mint 170. A legutolsó 2013 áprilisában. 2009-ben végeztél a Heti Válasz két féléves újságíróképzésén. Valahol a 82. és 114. cikk megírása és leadása között szemet szúrhatott volna, hogy mekkora egy hazug, komplexusos társaság közli a gondolataidat, de ez nem okozott problémát. Nem tragédia. Fogadjuk el, hogy az sem tragédia, ha valaki érzelmes Jörg Haider-nekrológot ír a Magyar Nemzetbe, netán a konzervativizmus bukásáról és a radikalizmus szükségességéről elmélkedik a Barikádon, mostanában pedig a hvg.hu-n oktat ki – gyakorlatilag mindenkit. Ellenben a színes előélet szerintem több alázatosságot és megfontoltságot követel.

Eddig a személyes rész. Most foglalkozzunk a Miért hallgatja el a magyar sajtó, hogy semmit nem hallgatott el a német sajtó? című írás tartalmi részeivel.

 „A címlap azt állítja, hogy a német média négy napig hallgatott volna a kölni szilveszteri eseményekről. Ez a vád persze másutt is olvasható volt a magyar sajtóban. Mi is igaz azonban belőle? Röviden: semmi.”

Mielőtt részletes, jelzőkben gazdag elemzést írunk egy cikkről, célszerű elolvasni. A január 14-i címlapos anyagunk állítása, hogy „a január 4-i esti híradókig a kölni események nem szerepeltek az országos médiumokban”. Ez tény. Írásunk egyik következtetése, hogy – újabb idézet – a „gyakran lenézett vidéki lapoknak és újságíróknak köszönhető, hogy a rendőrség nem tudta elhallgatni az ügyet. Mert megpróbálta, az nem vitás. Megint csak az egyik kölni lap derítette ki, hogy a helyi rendőrök már szilveszter éjjel tudták, hogy az igazoltatottakat szándékosan nem nevezték meg, mert az »politikailag kényesnek« tűnt”. Vagyis a helyi média tette a dolgát, a rendőrség meg az országos média viszont nem.

„Noha ekkor még egyetlen egy feljelentés sem volt, és a rendőrség is csak egyetlen egy esetben tudta a szexuális molesztálást megállapítani, az országos napilapok is átvették a hírt: legelőször éppen a balliberális Süddeutsche Zeitung, azaz elég nehéz itt balos összeesküvést, elhallgatást sejtetni. A napilap január 2-án »Számos támadás nők ellen szilveszter este Kölnben« címmel tudósított.”

Ezt a Süddeutsche-anyagot ellenérvként idézni vicces. A kishírben annyi olvasható: Kölnben zsebtolvajok megfogdostak pár nőt, hogy eltereljék a figyelmüket, amíg kizsebelik őket. Ez inkább arra bizonyíték, milyen szánalmasan kezelte az országos média az esetet, merthogy addigra a kölni lapok már régen írtak az elkövetők származásáról is.

„A magyar kormánypárti média vagy nem tud számolni (ugyanis december 31. és január 1. között nem négy nap telt el, legalábbis Németországban), vagy tudatosan hazudik.”

Noha az érvelés nem mennyiségi kérdés, lássuk még egyszer: a német köztévé országos csatornája, a ZDF még a január 4-i (hétfő) esti hírműsorából is kihagyta a kölni hírt. A másik közszolgálati adón, az ARD-n volt ugyan kölni anyag a híradóban, azonban egy olyan tudósítás előzte meg, amely arról szólt, hogy lövéseket adtak le egy menekültszállásra, mintegy kontextusba helyezve – vagy másként: relativizálva – a Kölnben történteket.

„A magyar kormánypárti lapokban – főleg a futóbolond Udo Ulfkotte könyve óta, amelyet egy neoprotestáns szekta kiadója fordított le magyarra – elterjedt vélemény, hogy a német média elhallgat és/vagy elferdít. E pártirányításra kitalált toposzra – kisebbrendűségi komplexusaikon kívül – azért van szükségük, hogy a kormányukat és pártjukat érő esetleges kritikákat érvek nélkül visszaverhessék.”

Nyilván a „pártunkat és a kormányunkat” ért támadások visszaverését szolgálja, amikor a Kölnről szóló cikk felvezetésében rögzítjük: „a magyar kormány sajtópolitikáját ért kritikák gyakran jogosak – ehhez elég bekapcsolni a közszolgálati média bármelyik hírműsorát vagy megnézni, miként épül közpénzekből új kormányközeli média”.

Köszönöm, hogy ma is velünk tartottak. Zárásként olvassuk el közösen a hvg.hu A ZDF szerint hiba volt később tudósítani a kölni támadásokról c. január 6-i cikkét.

Rosta

Élő Anita

Találkozunk 2016-ban!

Müller Péter a kommunista sztárrá vált Soós Imre tragédiájáról

Cannes-ban idén újravetítették a Körhinta című filmet, amelynek férfi főszereplője az 1956-os siker után néhány hónappal öngyilkos lett. A kommunista sztárrá lett Soós Imre tragédiáját Müller Péter írta meg Részeg józanok címmel. Nagyinterjúnk a szerzővel a csütörtöki Heti Válaszban.

Borbás Marcsi: „Soha nem tudtak rám kényszeríteni szerepeket”

„Az a titok, hogy nincs titok. Mert ha van, az előbb-utóbb kiderül, és hitelét veszti az ember. Akartak, de nem tudtak rám kényszeríteni szerepeket, mert felálltam” – mondja Borbás Mária. A Gasztroangyal műsorvezetője hitelességről, önazonosságról, a táplálkozás helyes arányairól és a reflektorfényt kerülő férjéről is beszél a Heti Válasz Esszencia című mellékletének adott interjúban.

Meddig számíthat az Orbán-kormány Angela Merkelékre?

Nem a valószínűtlen szankciók miatt érdekes, hogy az Európai Parlament elmarasztalta a magyar kormányt, hanem mert a határozatot a sokáig bajtárs lengyelek is megszavazták. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

A cél: legyen egy világszerte jegyzett szellemi csúcstalálkozónk!

Mit keres egy programban konzervatív filozófus és szoftmarxista „internetkalóz”? A Brain Bar Budapest nevű „jövőfesztivál” alapító-szervezőjét, Böszörményi Nagy Gergelyt a techvilág közhelyeiről és veszélyeztetett állásokról is kérdezzük. Interjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.