Kinek kell a Heti Válasz?

/ 2018.06.15., péntek 15:00 /
Kinek kell a Heti Válasz?

A pillanat válságos. Nézzük meg, mit veszíthetünk; van-e szükség a Heti Válaszra, s kinek van szüksége rá? Nem lehet csak a megszűnés közvetlen okaival foglalkozni, hosszabb folyamat vezetett ide, s számomra az a kérdés: ki változott meg inkább, az újság vagy eredeti politikai otthona? Ki kit hagyott cserben? Mindemellett a 17 év alapvetően átalakította a nyilvánosság szerkezetét is. Néhány évvel a Heti Válasz előtt még csak köztévé létezett, hamarosan jött az internet. Ma a Twitteren közölnek világpolitikai súlyú döntéseket, s a Facebookon áradnak a hírek és álhírek. Mire jó egy hetilap? Hiszen van (még) online Válasz is! Ez is a kérdés része.

Nem is tudnám áttekinteni a Heti Válasz történetét; egyszerű olvasó vagyok. Nem is hűséges, nem voltam soha előfizető. De amíg létezett lapválaszték, a Heti Válasz is a szóba jövő újságok között volt; s alkalmanként éppúgy olvastam és éppúgy írtam is bele, mint a HVG-be vagy a Népszabadságba. Tény, hogy annak idején baloldali médiatúlsúly volt – bár sokszínűbb, mint a mai jobboldali. Így örültem a Heti Válasz megjelenésének, főleg, hogy vállaltan „zöld” hetilap volt. Sokáig volt környezetvédelmi rovata; erősen támogatta a zöld ombudsman intézményének létrehozását.

Voltak más, üdítő kezdeményezések is a jobboldalon. Emlékszik még valaki az UFi-ra, az Utolsó Figyelmeztetésre? Nekem egy utolsó sor jut eszembe, Cocteau fiatalságról szóló versének vége: „Egyesek elutaztak, mások megházasodtak.” Ám a Heti Válasz maradt. És ugyanaz maradt. Most tűnik fel, hogy újságíróinak zöme kezdettől ott dolgozik (s néhány tanulságos visszatérés is történt). Lényegében megmaradt a szellemisége is, amennyiben a hagyományt csakis állandó önvizsgálat és helyesbítés teremti. A médiavilág változása két nagyobb – külső – újítást kényszerített ki. A régi Heti Válaszra gondolva mindig az apró betűs, hosszú cikkek jelennek meg előttem; minden tanulságával együtt szinte közlönyszerű lap. A kiszíneződésen, rövidítésen minden újság átesett. A Heti Válasz e tekintetben teljesen rendben lett. A másik a megkettőződés a szintén elengedhetetlenné vált online változat révén.

2. Aztán az utóbbi években a Heti Válasz úgy kezdett kiemelkedni, ahogy környezete leromlott. Ekkor világlottak ki mindig is megvolt értékei. Azaz miközben mindkét oldal egyre szélsőségesebb lett az évek óta folyó kampányban, a Heti Válasz megtartotta a helyes mértéket.

Szerzői azt írták, amit gondoltak, nem parancsot vagy elvárást követtek. A Heti Válasz nem írt vállalhatatlant; nem volt lapjain félelemkeltés, gyűlöletszítás. Megmutatta, hogy az elkötelezettség nem jár bezárkózással, nem tartotta eleve rossznak, aki másként gondolkozik. Nyitva állt a másik fél meghallgatására – amíg erre egyáltalán a másik fél lehetőséget adott neki.

Nem értettem egyet mindenben a Heti Válasszal. Időnként bosszantott a túlzottan óvatos fogalmazás. Máskor érdemben is nagyon más véleményen voltam. De meg kell hagyni, a Heti Válasz sosem vont vissza semmit, s el sem tudom képzelni, hogy egy kritika után szánalmas magyarázkodásba kezdett volna. Sőt: a diplomáciai hang mintegy megelőző szándékkal szólalt meg, például a vezércikk magasában – tényfeltárásban, konkrét témában nem óvatoskodtak. A tényfeltárást ki kell emelnem, mert alapos volt, főleg gazdasági és pénzügyekben, visszaélés feltárásában vagy céghálók felgöngyölítésében, s mindvégig tárgyilagos és bizonyítékon nyugvó maradt, a korábbi „elmúltnyolcévben” éppen úgy, mint a közelebbiben. S ennek óriási értéke, hogy a magát jobboldaliként meghatározó közönség egyébként aligha kapott volna tényszerű képet ezekről az ügyekről és folyamatokról. Ide kívánkoznak még az elemző cikkek, például külpolitikáról. Azért van szükség hetilapra, hogy az online hírfolyam állandó jelen ideje fölé emelkedjék. Ez a reflexió helye: bizonyos távlatból átlátni a forrásokat, az összefüggéseket, értékelni és megalapozott véleményt formálni.

Nézeteltéréseim végül is türelemre tanítottak. Ha a szerző (számomra) nem volt (elég) kritikus, vagy egészen másként látta a kérdést, abban biztos lehettem, hogy valóban úgy gondolja. Gondolhatja úgy, s akkor érvelni kell igazunk mellett. Másrészt pedig arra tanított, hogy az értékelkötelezettség tágas világ. Nem rabság, nem körömszakadtáig ragaszkodás egy-egy (tan)tételhez. Igen, Ferenc pápa szabadságát és hitelességét hozom példának. Pedig az ő működési tere a lehető legszigorúbban meg van kötve hittételekkel, szervezeti struktúrákkal, a hagyománnyal – és az óriási felelősséggel. Mivel az egész világ mozgását nézi, látja, mi mindennek bele kell férnie a kereszténység egyetemességébe. És mennyi közösséget kell vállalni a nem oda tartozókkal is!

3. A Heti Válasz ragaszkodott autonómiájához. Meg is járta. De nem tekintem mártírnak. Veszélyes vizeken hajózott – politikai változásoktól függetlenül is. Már a téma klasszikusa, Habermas is kimutatta a szeriőz, érvelő polgári sajtó háttérbe szorulását és eleve veszélyeztetett helyzetét a XIX. század végétől. Egy médiabirodalom kebelében a komoly lapot eltartja a bulvár, az értékes irodalmat a bestseller. S ma a hirdetés az egyik fő támasz. A Heti Válasz egymagában állt. A politika megfosztotta a hirdetésektől, a tulajdonos nem akart többé költeni rá. Csupán a számtant nézve (a politikai számítást is), ezzel számolni kellett (hogy a szót ismételjem).

Csakhogy van még egy tényező: a közönség. A lap olvasói, akik a magukénak érzik. Akiknek önbecsülésük, érdekérvényesítő igényük, társadalmi jelenlétük és súlyuk miatt is fontos, hogy legyen, aki az ő nevükben szólal meg. Nem pártpolitikai képviselet. Sokkal több és sokkal inkább egységesítő. Értékrend-, kultúra-, mentalitásbeli egyetértés, és ennek megjelenítése a média társadalomformáló világában. Azzal kezdtem, hogy a Heti Válasz értékrendje megmaradt. Amikor értékeit vettem sorra, láthattuk, hogy ezek nem a „jobboldalnak” fenntartott értékek. Sokkal általánosabbak. A Heti Válasz rendszeresen közölt interjúkat olyan vállalkozókkal, akik saját erejükből vitték sokra, nem pedig állami vagy önkormányzati megrendelésekkel. Meg lehetett ismerni gondolkodásmódjukat, kultúrájukat. Nem tudjuk, kire szavaznak. De azt igen, hogy – bár politikai termékként használták – a polgári Magyarország igenis létezik, s megvan ma is. Ha a Heti Válasz nem jelenne meg többé, nagyon széles réteg maradna elhagyatott, amelynek értékrendje nem változott, de elveszítette képviseletét.

Még három hónapig van nyitva az időablak.

Felhívás!
Ha szeretné támogatni lapunk újraépülését, kérjük támogassa szerkesztőségünket a Heti Válasz Kiadó Kft. 11794008-20532422-es bankszámlaszámon.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.