valasz.hu/itthon/ujabb-kiallas-a-heti-valaszert-szorenyi-jankovics-lackfi-tatrai-128932

http://valasz.hu/itthon/ujabb-kiallas-a-heti-valaszert-szorenyi-jankovics-lackfi-tatrai-128932

Kínzó kérdés: miért visszakoztak a kormányt bíráló konzervatív értelmiségiek?

/ 2018.05.03., csütörtök 15:30 /

„Szomorúan olvastuk azokat a cikkeket, amelyek Az idők jelei elnevezésű társadalmi kezdeményezés Újra néven nevezzük című kötetével kapcsolatban láttak napvilágot. A szóban forgó írások olyan színben tüntetik fel a kiadványt, mintha azt a kötet szerzői a jelenlegi Kormány vagy egy konkrét politikai párt kritikájának szánták volna. Ezzel a kiadvány szerkesztői és írói nem tudnak és nem is akarnak azonosulni” – írja közös közleményében a Keresztény Értelmiségiek Szövetsége, a Magyar Polgári Együttműködésért Egyesület és a Professzorok Batthyány Köre.

A szervezetek arra utalnak, hogy a sajtóban kormánykritikus részletek jelentek meg a vitairatból. Szerintük ezzel szemben „a kötet általános hazai és nemzetközi politikai, társadalmi, illetve közéleti jelenségekre reflektál, azokat vizsgálja meg a keresztény erkölcs szemszögéből. Az ókori világtól napjainkig érvényesnek tartott, az emberi természetből fakadó pozitív emberi tulajdonságok (erények) – okosság, igazságosság, mértékletesség és erősség – szükségességét vagy hiányának következményeit elemzi. A következtetések általános érvényűek úgy a múltban, jelenben és jövőben, mint az egyének és a közösségek számára.”

Mármost ha a közlemény azt tette volna szóvá, hogy az irat a bírálat mellett egy sor, a kormány politikáját dicsérő kitételt tartalmaz, ám ezeket a sajtó nem hangsúlyozta, akár még egyet is lehetne érteni vele. Csakhogy nem ez történt, hanem a szervezetek vezetői mintha megijedtek volna saját bátorságuktól, és ezzel a magyarázkodással próbálnák elvenni a kritika élét, miközben arra biztatnak mindenkit, hogy a dokumentum egészét olvassa el.

Nos, megtettük. És magunk is meglepődtünk, mennyire nem csupán időtlen állításokkal van dolgunk, hanem olyan egyértelmű kritikával, amelyet a fenti szervezetek eddig még soha nem engedtek meg maguknak. (Lásd az alábbi idézetgyűjteményt.) Külön beszédes, hogy Németh Szilárd Fidesz-alelnök sem afféle történelmi korszakok felett lebegő eszmefuttatásnak, hanem nagyon is kormánybírálatnak fogadta a dolgozatot, és ennek megfelelően is reagált rá. (Soros!)

Az a tény pedig, hogy – akár maguktól, akár kormányzati sugalmazásra – úgy érezték, ki kell adniuk a közleményt, sajátos módon épp a dokumentumban foglaltakat támasztja alá. Ez a gesztus ugyanis arra utal, hogy 1. a megbírált kormányban még így, a kétharmados győzelemmel járó választás után sincs annyi nagyvonalúság, hogy elviselje sajátjaitól az építő kritikát; 2. a szervezetek vezetői a fenti suta módon mindenféle külső ráhatás nélkül gyakoroltak utólagos öncenzúrát, mert úgy érezték, túlságosan messzire mentek. Ami azt illeti, egyik eshetőség rosszabb, mint a másik.

A visszakozás annál is érthetetlenebb, mivel már a vitairat előszavában is megjelenik a hatalom bírálatának igénye: „Az értelmiség feladata, hogy a közéleti jelenségeket elemezze, magyarázza, és a vezetés munkáját bírálja, tanácsot adjon, de kivételes esetektől eltekintve nem feladata, hogy beavatkozzon a napi politikai döntésekbe, mert ezekért nem ő viseli a politikai felelősséget. (…) A keresztény értelmiség és média fontos feladata, hogy felhívja a figyelmet a politika bezárkózásának veszélyeire. Nem az okosság erényében való előrehaladottságot jelzi, ha a közéleti szereplő nem kap visszajelzést.”

Ezzel együtt a keresztény értelmiség jelesei nem mindennapi következetességet és bátorságot gyakoroltak, amikor kötetükben a hatalomnak nem csupán a színét, hanem a fonákját is felmutatták. Ezért minden elismerés megilleti őket. Azzal viszont, hogy a szervezetek vezetése az első szemöldökráncolásra visszakozott, nem éppen az erősség erényéről tett tanúbizonyságot. És akkor még finomak voltunk. És mértékletesek.

*

„Az elmúlt években közel százan dolgoztunk az Idők jelei vitairatokon, hogy keresztény alapokon elemezzük a magyar társadalom, a közélet és a politika helyzetét. Két füzetben közzétett megállapításainkat konferenciákon vitattuk meg a miniszterelnökkel, a kormány tagjaival és az érdeklődők szélesebb körével. Igyekeztünk a tárgyilagos véleménynyilvánításra, méltattuk és – ha kellett – bíráltuk a társadalmi jelenségeket és a politika ezekre adott válaszait.

„A politikai közösség építésének részét képezi a gazdasági háttér biztosítása. Rendkívüli a jelentősége annak, hogy az milyen körülmények között megy végbe. Magyarország huszadik századi története a legjobb példa, hogy az erkölcsileg vitathatóan szerzett gazdasági alapok még generációk után is megkérdőjelezhetők.”

„Azt tapasztaljuk, hogy kevés kiválasztott ember aránytalanul nagymértékben részesedik a javakból, mint például egy törekvő, de »jó« kapcsolatokkal nem rendelkező polgár.”

„A közélet gyakorlati területein, a politikában, a helyi, országos kormányzati és civil szervezeteknél, továbbá a médiában a mértékletesség sok helyen nem jellemző. A beszédmodor, a megjelenés, az életvitel, a presztízsfogyasztással villogás, a tündöklés, a hatalmi arrogancia, amit a »mindent jobban tudok« és a »mindent én akarok csinálni« fejez ki – visszatetszést szül.

„A mai magyar közélet nem programokról, nem a választóknak kínált megoldási javaslatokról szól, hanem karakterekről és karaktergyilkosságokról, vagyis politikai marketingről. Az ilyen közélet rendkívül ingatag, kommunikációval bárkit le lehet vadászni. A közélet kiemelkedő szereplőinek nagy önmérsékletet kell tanúsítaniuk. Ugyanez vonatkozik egy-egy párt ismeretségi körébe tartozó vállalkozókra is. Nem baj, ha a szolgálat gyümölcse észszerű gazdagodás, de az csak következmény lehet, és nem cél. Nem szabad kérkedni a szerzett javakkal!”

„A jelenlegi közélet és közhangulat tele van mértéktelenséggel. A közéletben minden fekete-fehér, egyszerű és radikális: a szövegek, amiket a közmédiában hallhatunk, a jelszavak és változásaik, a megoldások keménysége. Mindez a mértéktelenség agresszív kampánya.”

Nagy baj, ha a hatalom mindent erőből csinál. A mai közélet nem a szabályozott közéleti játszmák terepe. Ez nem felel meg sem a józanság, sem a hosszú távú tartósság kritériumainak.”

A hatalom túlzott centralizációja is a mértékletesség hiányára utal, mert azt hisszük, csak mi tudjuk megoldani a dolgokat. Ez a keresztény tanítás szubszidiaritási elvével is szemben áll.”

Nehéz szembesülnünk azzal, hogy magukat kereszténynek nevező politikus személyiségek az erényekkel egyértelműen szemben álló közéleti szemléletet hangoztatnak, vagy azokkal kihívóan ellentétes módon élnek. A hétköznapok közhangulata: – és ezt a kereskedelmi média csak fölerősíti – „ha nem győzöl, ha nincs vagyonod, ha nem keresel sokat, akkor semmit sem érsz”.”

Üstökösszerűen felívelő embereket látunk, mindennaposak a vagyon és az állami adminisztráció létráin mérhető gyors előmenetelek, valamint bukások. A  kirakatemberek látványos és nehezen magyarázható gazdagodása nemcsak azért okoz kárt, mert közpénzt magánosít, hanem azért is, mert rossz, követhetetlen mintát ad. Szétrombolja azt a közösség számára fontos hitet, hogy azok jutnak többre, akik többet és jobban tanulnak, többet és jobban dolgoznak, akik kreatívabbak, akik valamiféle extra teljesítményt mutatnak fel.”

„Manapság nincsenek szabadon elfoglalható földek, mint a római korban, azonban vannak uniós források. Azt tapasztaljuk, hogy az uniós pénzek egyesek számára úgy állnak rendelkezésre, mint a rómaiaknak a frissen hódított földek. Ez olyan mértékben vállalhatatlan része a mai magyar közéletnek, amit a keresztény értelmiség nem tud és nem is akar tovább magyarázni.

Ma a magukat kereszténynek mondó közéleti cselekvők úgy tesznek, mintha erővel teret lehetne foglalni a kereszténység számára, amit aztán »a szelíd keresztények« vagy megtöltenek majd tartalommal, vagy nem. Ez inflálja a keresztény jelzőt, és áruvá teszi a kereszténységet.”

Az ember, illetve a közösség gyengeségét jelzi, ha kifelé folyamatosan harcol. Ez azt jelenti, hogy bizonytalan, és nem tud nyugalmat biztosítani az általa vezetetteknek. Az erősség nem állandó harc kifelé, hanem kitartás a vezetettek hosszú távú boldogsága érdekében.”

A  2014-es választások után sokan a konszolidációra vártunk. A kezdeti lendület és hevület után szükség lett volna a megerősödésre, a kiegyensúlyozottságra, a keresztény ihletésű politika valódi tartalmának kifejtésére és a bizalomépítésre.”

Probléma, hogy a politikai elit legtöbbször leplezve, de néha már leplezetlenül is felhasználja az informális összeköttetései által nyújtott előnyöket. Ez először csak a mi szemünkben hiteltelenítette keresztény önmeghatározásukat, de ezt már évek óta azok is látják, akiknek egyébként nem tűnik fel annyira e szempontok meglétének hiánya.”

Csökkenti a bizalmat az állandó harc, a mindent átható barát-ellenség magatartás. Ebből a nagy játszmából senki nem maradhat ki – mindenkinek színt kell vallania. A politikai elit cselekvéseinek és küzdelmeinek középpontjában a politikai ellenfelek, a más nézetet képviselők ellehetetlenítése, lejáratása, erkölcsi és egzisztenciális megsemmisítése áll. Ennek velejárója a gőg, a hatalmi arrogancia, a hübrisz, a voluntarizmus.”

Most, amikor a politikai irányításban nagyon hosszú idő után magukat kereszténynek nevező emberek vesznek részt, nagy jelentősége van, hogy ne a politikai összetartás viselkedési szabályai alakítsák a keresztény közéleti ember karakteréről kialakuló képet, hanem lehetőség szerint fordítva.”

„A mai magyarországi közéleti helyzetben felvetődik a keresztény szavazó dilemmája: a politikai szövetséghez vagy a Krisztusról szóló tanúságtételhez kell inkább hűnek lenni? Meddig vállalható fel a kormány egy-egy akciója?

Ha a hatalom a korszerű tömegtájékoztatás eszközeivel befolyásolja a választói tömegeket, irányított kérdéseket tesz fel, majd felmutatja, hogy milyen egység van mögötte, akkor a keresztény közéleti ember hiányolni fogja az okosság erényét. Szemléletünktől távol áll az a fajta kommunikáció, ami az embert nem döntéshozó partnernek tekinti, akit meg kell győzni, hanem olyan tömegnek, akinek be kell állítani a véleményét.”

Nem egészséges, ha nincs kormányprogram, ha az Országgyűlést – megkerülve a közigazgatási és szakmai kontrollt, valamint a társadalmi egyeztetés által kikövezett rendes utat – egyéni képviselői indítványok árasztják el. A kivételes általánossá tétele csökkenti az emberek biztonságérzetét, és a politikusok ellenőrizhetőségét is.”

Nem jó, ha a tervezés zárt körökben folyik, a polgári társadalomtól elzártan, és csak az utolsó pillanatban kerülnek elő a konkrét tervek, melyekről még a gyakorlott képviselők sem képesek elmélyült véleményt kialakítani. Ez az elharapózó törvényhozási gyakorlat azzal fenyeget, hogy a döntéshozatal eltávolodik annak valódi tárgyától, megalapozottsága nyilvánvalóan hiányos lesz, legitimitásának utólagos megkérdőjelezése pedig kézenfekvő.”

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.