Kisebbségből többség

/ 2018.03.13., kedd 17:48 /
Kisebbségből többség

A hazai cigányság lélekszáma 25 év alatt megduplázódott. Sodródunk a prognózis megvalósulása felé: 2050-re nyolcmilliós lélekszámú országgá zsugorodunk, és ebből kétmillió a roma etnikumhoz tartozik majd – ha nem sikerül az integráció, két gettórégióban élve.

Magyarországon a nyolcvanas években 13 olyan magyarországi település volt, amelyben többségben éltek a romák, ma 134. A folyamat mindenhol ugyanonnan ered: a nem cigány családoknak átlagosan egy gyermekük van, a romáknak inkább három. Azután, ha annak az egynek sikerül tovább tanulnia, a városban vállal munkát, és később, ha a szülei megöregszenek, őket is odaköltözteti.

Látszólag semmilyen kapcsolatban nincs ezzel, hogy a tanárképző intézmények gyakorlóiskoláiba képtelenek bejutni romák. A tanárok úgy kerülnek ki friss diplomájukkal az ország iskoláiba, hogy hivatásuk legnagyobb kihívására nem készítik fel őket: tömegesen fognak más kulturális és szociális közegből érkező gyerekeket tanítani. Pedig az általános iskolákban már 2013-ban is országosan 15 százalékos volt a roma gyermekek aránya, és az országnak hat megyéjében haladta meg a 25 százalékot, hét kistérségben pedig az 50 százalékot is – mint Papp Z. Attila, a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpontja igazgatójának kutatásaiból tudjuk. Így velünk marad az a jelenség, hogy a romák 84 százalékának csak általános iskolai végzettsége van. Hiába dolgoznak nagyobb arányban, mint a hasonlóan alulképzettek, nem jutnak jól fizető álláshoz, legtöbbjüknek ezért marad a periféria.

Különös települések alakultak ki a szlovák, a román és a horvát határ mellett, ahol az állam csak „bejáróként” van jelen, mert sem az óvónő, sem a tanítónő, sem az anyakönyvvezető, sem a jegyző, sem a védőnő, de gyakran még a postás sem ott él, ha van egyáltalán. Magyarország nagy kérdése tehát, hogyan tudja megállítani a migrációt – mármint a belső migrációt. Azt, hogy a 20 százaléknyi romaarányt elérő településekről egyszer csak felgyorsul az elköltözési folyamat. Az addig jellemzően a telepen vagy elkülönülten élő cigányok a csökkenő ingatlanárak hatására beköltöznek a falvakba, amire az addig ott lakók még gyorsabban távoznak onnan. Ha csak az önkormányzat nem vásárol fel minden eladó házat, és nem alakít ki bennük mindenféle mondvacsinált középületet, hogy megelőzze a folyamatot. Ahogy a hosszú ideig etnikai feszültségekkel terhelt Gyöngyöspatán történt.

A beköltözés az egykori parasztportákra átmenetileg javítja a romák életkörülményeit, ám hosszabb távon a telepi gettók helyén gettótelepülések alakulnak ki. Ez nemhogy nem segíti, de akár vissza is fordíthatja a cigányság integrációját. Magyarország egyik legfontosabb problémája: hogyan lehet megelőzni, hogy három fontos terület, az északkeleti, a Jászságot felölelő úgynevezett belsőperiféria és a Dél-Dunántúl egy-egy összefüggő területi gettóvá váljék?

A népesség cseréje

Ezeken a területeken etnikai csere zajlik, egyre gyorsuló ütemben. Magyarországot nem rázták meg azok a demográfiai előjelzések, hogy 2050-re az ország népessége nyolcmillió főre csökken. Ám arról már kevesebbet hallunk, hogy a nyolcmillió magyar közül kétmillió tartozik majd a roma etnikumhoz. A cigányok számának gyors növekedése vagy szemléletváltást kényszerít ki a többségi társadalomban, vagy folytatódik a jelenlegi különélésen alapuló együttélés. Ha minden megy tovább, mintha mi sem történne, az indítana el igazán drámai folyamatokat: az iskolázottsági szint zuhanna, magával rántva hazánk gazdasági teljesítményét. A szegények aránya ugrásszerűen nőne, a társadalmi különbségek növekvése feszültséget okozna, a nyugdíjrendszert pedig elfelejthetnénk. És nem no go-zónák alakulnának ki, hanem no go-régiók.

A tendenciák alakulásáról Pásztor István Zoltán és a Pénzes János, a Debreceni Egyetem kutatóinak köszönhetően vannak adataink. Minden olyan önkormányzatot megkerestek 2010 és 2013 között, ahol legalább 30 roma él. Egy harminc éve készült felmérés módszertanát ismételve azok számát mérték fel, akiket a települési vagy kisebbségi önkormányzat romának lát. A Területi Statisztika című folyóiratban megjelent tanulmányuk szerint ma is ott élnek a legnagyobb számban cigányok, ahol a nyolcvanas évek közepén, csak éppen a többségi területek már nem pontszerűek a térképen, hanem egyre több helyen összefüggő szigeteket alkotnak, és a kisebbségiek kerülnek többségbe. Az ilyen települések száma harminc év alatt megtízszereződött, s a jelenlegi száz mellett kétszáz újabb helyen készülhetnek fel ugyanerre. A nyolcvanas évek közepén ugyanis észak-keleten ötven olyan falu volt, amely népességének harmada-fele volt roma, az új felmérés idején már 242.

Mindez a magyarországi demográfiai katasztrófa és a cigányság kudarcos integrálásának következménye. Ma a falvakból éppen a 90-es évek óta tömegesen a városokba költözők és gyermekeik hiányoznak. A városok pedig örömmel szabadultak meg a szocializmus idején értéktelennek tartott palotákban élő szegény romáktól, azt gondolva, ha rekonstrukció címén Veszprémtől Józsefvárosig tömegesen költöztetik ki a lakókat Hevesbe, Borsodba, Szabolcsba, velük együtt a szegénységi csapda is eltűnik. A régóta a községekben élőkre pedig óriási nyomás nehezedik, hogy ők is elhagyják az otthonaikat. Mivel a romák között jóval nagyobb arányban találunk szegényeket, azok a települések, ahol növekszik az arányuk, státuszvesztést szenvednek el, ami azonnal tükröződik az ingatlanárakban is. Ha a tősgyökeres falusiak nem lépnek időben, házuk értéke a töredékre zsugorodik, s milliókat veszíthetnek. Jó okuk van tehát időben odébbállni.

Emiatt fogalmaznak úgy a demográfusok, hogy ezekben a térségekben lakosságcsere történik. Persze nem úgy, mint annak idején a svábok kitelepítésével, hanem spontán – de a végeredmény ugyanaz, hiszen egy adott terület népessége megváltozik. „A cigány lakosság többségbe kerülését követően fokozatosan természetes etnikai homogenizálódás zajlik le az érintett településeken” – így hangzik ez tudományosan Pásztor István Zoltán PhD-értekezéséből. Máshogyan szólva, ha a romák többségbe kerülnek, akkor egy idő után gyakorlatilag már csak ők maradnak az adott településen. Az iskolákból pedig az hiányzik, amit olyan nagyra tartunk: az egymást jobb teljesítményre sarkalló gyermekközösség, mert a halmozottan hátrányos helyzetű diákok nehezen találnak motivációra. A családjukban ugyanis nem nagyon van példa arra, hogy valakinek a tanulás útján sikerült felemelkednie.

A százezer roma városa

A roma népességrobbanás nem magyar sajátosság. Még csak azt sem állíthatjuk, hogy leginkább nálunk írták át a nemzetiségi térképet, elég csak a szomszédos Romániára utalni, ahol már most közel kétmillióra teszik a számukat, és jó részük magyar ajkú.

A nehézséget az adja, hogy az évtizedek óta spontán zajló folyamatra mindenki egyéni gyógyírt keres, központi megoldás nincs. Viszont valamennyi gettósodó környéken maradnak falvak, ahol nem élnek romák. A mátészalkai kistérségben például Nyírmeggyes ilyen, miközben a szomszédos Hodászon és Kántorjánosiban a cigányok vannak többségben. Más kérdés, hogy azzal, ha nem engednek be romákat, ki tudják-e védeni a demográfiai folyamatokat. Mert verseny folyik. Azokon a településeken, ahol a cigányok aránya ötven százalék feletti, a természetes szaporodás mértéke elérheti az öt ezreléket, ahol viszont nem élnek romák, ott a csökkenés nyolc ezrelék is lehet évente.

Vagyis egy ezerlakosú falu egy év alatt nyolc embert, tíz esztendő alatt nyolcvanat veszít – harminc év alatt népességének negyedét. Mert ezek is elöregedő települések, ám sok esetben iskoláik a változások nyerteseivé válhatnak – de csak átmenetileg. A gettósodási folyamat egyik első lépése, hogy a nem roma gyermekeket elviszik a helyi iskolából olyanba, ahol nincsenek cigányok. Papp Z. Attila a kompetenciamérések alapján úgy látja, a cigánygyermekek integrációja ott sikeres, ahol 30 diákra legfeljebb három jut. Ám ez az arány egyre kevesebb helyen biztosítható, hiszen Borsodban a roma iskolások aránya 35 százalékos.

Bár a határ melletti aprófalvakban élnek a legnagyobb arányban romák, a folyamat az ország nagy részén, a fővárosban is jelen van. Ha viszont azt mondjuk, hogy London az ötödik legnagyobb magyar város, ilyen alapon nem olyan egyszerű megmondani, hányadik roma település Budapest – 121 ezer cigány lakójával valahol ott lehet a sorban Róma és Bukarest után. Az idézett kutatás szerint mindenesetre öt- és húszezer közötti roma lakosú város több mint tíz van Magyarországon.

Etnikai zárvány

Ötven százalékot meghaladó cigány lakosságnál az életnek új szabályai alakulnak ki. Az ukrán határ melletti Uszkán például hiába képezik ki előbb fodrásznak, majd cukrásznak a helyi szegényeket, ugyan ki tudná megfizetni a hajvágást vagy a krémest, ha a helyiek nagyobb része szegénységben él? A Szolnokhoz közeli Tiszabőn évekkel ezelőtt kikapcsolták a villanyt a községházán, mert a falunak nincs saját bevétele, iparűzési adója. A 90 százalék feletti arányú roma népesség legnagyobb része közmunkás, a többiek pedig arra várnak, hogy azok lehessenek.

Egyébként is egészen különös olyan településen járni, ahol a lakosság 7-8 százaléka négy évnél fiatalabb, miközben például a 35–39 évesek csak két százalékot tesznek ki. De vajon a társadalom felkészült rá, hogy 11 év alatt olyan változás történhet egy település életében, mint a Borsodtól 50 kilométerre fekvő Csenyétén, amit Pásztor István Zoltán úgy jellemez, hogy az egész falu cigányteleppé változott? Mindez a számok nyelvén: száz foglalkoztatottra 1990-ben még 358 eltartott jutott (és az sem kevés), de egy évtized múltán már 2873.

Az etnikai zárványok kialakulásának még csak a kezdetén tartunk; a közeljövőben a húszszázalékos kritikus határt olyan nagyobb városok is elérhetik, mint Kazincbarcika és Karcag. Ha csak nem talál az ország valami megoldást, felzárkóztatási lehetőséget. A fővárosi építkezéseken nagy számban feltűnő roma munkások arra utalnak, hogy a közmunka mégiscsak segíthetett valamit az integrálódásban. Az iskolai felzárkóztató programok is javították azoknak az osztályoknak a kompetenciaszintjét, ahol a cigánygyermekek aránya nem érte el az 50 százalékot. Viszont helyrehozhatatlan hátrányokat okoz, hogy egyre több a szegregálódott település.

Az etnikai átrendeződést a világban több helyen betelepítésekkel, ösztönzéssel próbálják megoldani. Nálunk a kormány tett egy halvány kísérletet, azt tervezve, hogy Ukrajnából görögkatolikus ruszinokat hozna az északkeleti térségbe, de úgy tudjuk, nem jártak sikerrel. A migránshisztéria közepette a választókkal nehéz lett volna megértetni, miért jó Magyarországnak százezernél is több idegen befogadása. A szintén demográfiai gondokkal küzdő lengyelek nem voltak szívbajosak: gyorsan magukhoz csalogatták a kivándorolni akaró ukrán állampolgárokat. Márpedig ha a háborús pokolból nem sikerült betelepülőket találni, hogyan sikerülne itthonról? Enélkül viszont az északkeleti és dél-dunántúli zárványok lassan összeérnek, és övezetté alakulnak.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.