Kiszámoltuk: így nézne ki az Országgyűlés különböző választási rendszerekben

/ 2018.04.16., hétfő 17:00 /

Az elmúlt napokban újra forró vitatéma lett, hogy a Fidesz-KDNP pártszövetség a listás szavazatok kevesebb mint felével szerzett kétharmados többséget múlt vasárnap.

Az ellenzéknek régi követelése az arányos választás, ezért jó mókának gondoltuk kiszámolni, hogy nézne ki az új Országgyűlés különböző országok rendszereiben. Az országokat úgy választottuk ki, hogy a lehető legtöbb különböző típusú rendszert vethessük össze. Ahol kétkamarás a törvényhozás, az alsóházat vettük alapul.

Kiderült: a legarányosabb, küszöb nélküli holland rendszerben is meglenne a Fidesz többsége, kétharmadot viszont kizárólag az angolszász rendszerben szerezne.

Az összehasonlítás alapjául először is nézzük meg, hogy néz ki a parlament a hatályos választási törvény alapján a következő négy éves ciklusban.

Ezután azokat a rendszereket számoltuk ki, amelyekben hozzánk hasonlóan vannak egyéni választókerületek. Ezek szerves részét képezik a magyar parlamentarizmus hagyományainak, nehéz elképzelni a jövőben olyan reformot, amely leszámolna velük. Ezeknél a modelleknél 106 egyéni körzettel számoltunk, hiszen ennyi van nálunk. Ahol vannak még listás helyek is, ezek számát is úgy változtattuk, hogy arányos maradjon a 106-tal.

1. Olasz – egyéni kerületek egy fordulóval + országos lista töredékszavazatok nélkül, 3%-os küszöbbel

Talán a magyarhoz leginkább hasonló rendszer a tavaly elfogadott olasz, amely alapján az idei választást tartották. Ami eltérő, hogy több a listás mandátum, mint az egyéni (nálunk pont fordítva van). A másik különbség, hogy jóval nagyobb a külföldön élő olaszok szavazatainak súlya, mint a határon túli magyaroké: a 630-ból 12 mandátum van nekik fenntartva. Ez a magyar arányok mellett 5 helyet jelentene a 287-ből, és mind az ötöt a Fidesz vinné el. A kétharmad azonban a listás helyek nagyobb súlya miatt így sem lenne meg neki.

2. Angolszász – csak egyéni kerületek egy fordulóval

 

Kormánypárti posztokban gyakran előkerülő példa, mivel a Fidesznek 85 százalékos többséget hozna. Ilyet használnak a brit, a kanadai, az amerikai és az indiai alsóházban, valamint jó néhány afrikai és ázsiai volt brit gyarmaton. A Liberális Demokraták javaslatára 2011-ben az Egyesült Királyságban népszavazáson dönthettek a választók egy arányosabb rendszerről, de kétharmados többséggel megtartották a több száz éve jól bevált módit. Ami miatt a UKIP például soha egy mandátumot sem szerzett Westminsterben, hiába szerezte meg 2015-ben a szavazatok 12,6%-át. Ám ez jó emlékeztető, hogy az arányosság egyáltalán nem az egyedüli ismérve annak, hogy egy választási rendszer jó-e.

3. Új-Zéland – egyéni kerületek egy fordulóval + arányosítási kompenzáció

Érdekes öszvér megoldás: megmaradnak az egyéni kerületek, a mandátumelosztás mégis szinte teljesen arányos. A polgároknak két szavazatuk van, mint nálunk, viszont a listás szavazat nem a listás helyek arányos kiosztására szolgál, hanem a teljes mandátumarány belövéséhez. A listás helyek mind kompenzációs helyek, amelyekkel az egyéniben szerzett mandátumokat pótolják ki annyival, hogy a végeredmény teljesen arányos legyen. Ilyesmit használnak a németek is, de ott a területi és országos arányok, a „túllógó” és „kiegyenlítő” helyek bonyolult rendszere miatt roppant komplikált lett volna kiszámolni. Ilyen rendszert javasol a Gulyás Márton-féle Közös Ország Mozgalom is.

A következő három modellben már nincsenek egyéni választókerületek, viszont a pártlisták nem országosak, hanem területiek, így valamilyen szintű helyi képviselet van a rendszerben. Ez a magyar modellben kézenfekvő módon a megyéket és Budapestet jelentené. A megyék közötti mandátumallokációt értelemszerűen a lakosság arányában végeztük el.

4. Spanyol – területi listák 3%-os küszöbbel

Az összes mandátumot az autonóm tartományokban osztják ki. A nagy mandátumszámnak hála meglehetősen arányos eredmény jön ki biztos, de nem kétharmados Fidesz-többséggel.

5. Svéd – területi listák 4%-os küszöbbel + arányosítási kompenzáció

Hasonlít a spanyolhoz, de a 349 helyből csak 310-et osztanak ki a megyék között, a maradék 39-ből az országos szavazataránynak megfelelőre kerekítik ki a pártok mandátumszámát.

6. Görög  területi listák 3%-os küszöbbel + bónusz mandátumok a győztesnek

Görögországban a 300 mandátum közül 12-t a nemzeti szavazatarány szerint osztanak ki, 238-at területi listákon, 50 mandátumot pedig bónuszként a biztos kormányzás érdekében megkap a győztes párt. Ez a szabály azért van, mert gyakran volt kormányválság az országban. Érdekes módon a Fidesznek a bónusz dacára sem lenne kétharmada.

Végezetül olyan arányos rendszereket modelleztünk, ahol csak országos pártlista van. Tőlünk alighanem idegen lenne ez a megoldás, mivel nincs benne területi-, csak pártképviselet.

7. Szlovák és lett – országos lista 5%-os küszöbbel

 

Szinte teljesen azonos a szlovák és a lett rendszer, azért mutatjuk be mindkettőt, mert előbbi a nagyobb pártoknak kedvező (hazánkban is használt) D’Hondt-módszerrel, utóbbi pedig a kisebb pártoknak kedvező Sainte-Laguë-módszerrel osztja el a mandátumokat.

8. Holland – országos lista küszöb nélkül

Nehéz arányosabb rendszert elképzelni: nincs bejutási küszöb, pontosabban a küszöb az egy mandátum megszerzéséhez szükséges szavazatszám, amit a Momentum, sőt még a Magyar Kétfarkú Kutyapárt is megütött, és az Együtt is csak egy hajszállal maradt le róla. A Fidesznek azonban – a küszöb alatti listákra adott kieső szavazatok, valamint a nagyobb pártoknak kedvező D'Hondt-módszer miatt így is lenne kétfős többsége, ami szokatlan a mindig sokpárti, koalíciókényszeres holland törvényhozásban.

9. Francia, ír, izraeli – amit nem tudunk modellezni

Sok ország választási rendszerét az adatok hiányában nem tudtuk kiszámolni. Ilyen a francia, ahol kétfordulós választást tartanak egyéni kerületekben, az ír, ahol egyetlen iksz helyett számmal rangsorolhatják kedvenc jelöltjeiket a választók (feleslegessé téve a taktikai szavazást), valamint az izraeli, ahol pártpárok a választás előtt megállapodást köthetnek arról, hogy a mandátumelosztás során egymásnak ajánlják fel töredékszavazataikat. (Egyébként az biztos, hogy a Fidesznek a küszöb miatt még Izraelben is lenne legalább egy fős többsége).

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Népművészeti nagyhatalom vagyunk – megnyílt az idei Nemzeti Szalon

A hagyomány nem egy porosodó, kőbe vésett, mozdulatlanságra ítélt valami, hanem folyamatosan változik, sőt, mi magunk is hagyományt teremtünk – erről is szól az idei, augusztus 20-ig látogatható Nemzeti Szalon a Műcsarnokban. A népművészet először mutatkozik be az intézményben, a siker borítékolható. Részletek a friss Heti Válaszban.

Óriási fordulat: Macron nyit a katolikusok felé

Az állam és egyház elválasztását államideológiaként kezelő Franciaország államfője szokatlan gesztusokat tartalmazó beszédet mondott katolikus vezetők előtt. Emmanuel Macron ezzel új fejezetet nyitna a keresztény egyházzal, és az iszlámnak is üzen. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Magyaroktól ideges a New York-i elit

Egy új médium mindig politikai káosszal köszönt be, ez köti össze korunkat a harmincéves háború korával, Daniel Kehlmann új regényének témájával. A német sztárszerző egy magyar írót tart nemzedéke legnagyobb tehetségének. Nagyinterjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.

Az 1968-as esztendő – Orbán is ehhez képest határozza meg önmagát

Még huszadik századi mércével is kivételesen sűrű esztendő volt 1968. A fél évszázaddal ezelőtti történelmi sorsfordító a jelenből nézve gyökeresen eltérő értelmezéseket kap: egyeseknek Európa új tavaszát jelenti, másoknak a popkultúra kezdetét, vagy a hagyományos értékre épülő világ széthullását. Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.

Bay Zoltán emlékkiállítás nyílt a Csopában

Bay Zoltán kutatóprofesszor kiemelkedő munkássága előtt tisztelegve, illetve a róla elnevezetett kutatóközpont megalapításának negyedévszázados fennállására tekintettel, a 2018-as évben ünnepi eseménysorozat vette kezdetét.