Rejtett pincék, lenyűgöző gazdaságok Pannonhalmán

/ 2014.08.23., szombat 13:01 /
Rejtett pincék, lenyűgöző gazdaságok Pannonhalmán

Hogy lehet újra releváns hellyé tenni egy ezeréves kolostort? A pannonhalmi bencések mindent bedobnak a kortárs sztárépítészektől a boron át az illatos kézkrémekig. Júliusban megnyílt a majorsági épületben kialakított vadonatúj látogatóközpont is.

Mire való egy kortárs kolostor? Ezt a kérdést tették fel a pannonhalmi bencések húsz éve, a kolostor megalapításának ezredik évfordulóján, amikor a hegy a világörökség része lett. A válasz csak látszólag értetődik magától. Egyrészt Pannonhalma ugyanazt a célt szolgálja, mint mindig: egy bencés szerzetesközösség otthona, spirituális és – a gimnázium révén – oktatási központ. A bencések azonban nem érték be ennyivel. Következetesen végigvitt megújulási programjuk eredményeként Szent Márton hegye idegenforgalmi nagyüzemmé vált, mely fontos szerepet játszik a Nyugat-Dunántúl gazdaságában, tíz éve megrendezik az Arcus Temporum művészeti fesztivált (idén augusztus 23–25-én), és az egykori bencés gazdálkodás (borászat, gyógynövény-feldolgozás) is egyre több teret hódít vissza magának.

Mint egy nagyvállalat

A hajdanvolt funkciókat azonban csak modern formában lehet feléleszteni: Pannonhalmára legalább annyi világi turista érkezik, mint zarándok (és a zarándokok is igénylik a turisztikai szolgáltatásokat), a szocializmusban elvett nagybirtoknak csak a töredékét lehetett visszavásárolni, a termelés külső cégek, szakemberek bevonásával folyik. A hegyet részben úgy kell irányítani, mint egy nagyvállalatot – de minden profittermelő tevékenység a közhasznú alapcélokat (oktatás, beteggondozás, kultúra), illetve a környék fejlődését szolgálja. Az apátságban az oktatási egységeket leszámítva is háromszázan dolgoznak. Mivel a szerzetesi közösség 35 fős, az egyetlen szerzetesre eső „munkahelyteremtő multiplikátorhatás” majdnem tízszeres.

Utolsó levendulák a gyógynövénykertben

Utolsó levendulák a gyógynövénykertben

Minden megmaradt európai kolostor csak a töredékét őrizhette meg egykori jelentőségének. Kelet-Európában a hanyatláshoz hozzájárult a szocializmus, mely szűk korlátok közé szorította létezésüket, de a modernizáció nyugaton is rákényszerítette a fogyatkozó létszámú szerzetesi közösségeket, hogy újra „kitalálják” magukat. Pannonhalmán ez a folyamat a monostor Géza fejedelem általi alapításának millenniuma (1996) után kezdődött, és most újabb jelentős állomásához érkezett az új látogatóközpont átadásával.

„Az ezredfordulón a látogatók többsége egy-két órát töltött Pannonhalmán, megnézték egy vezetett sétán az apátságot, és mentek is tovább. Akkor azt a cél tűztük magunk elé, hogy minőségi turisztikai infrastruktúrát építünk ki, és akár egy-két napra elegendő programot biztosítunk a vendégeinknek. Látnivalót, programot most már tudunk adni, de a vendégéjszakák száma továbbra is kevés, mivel nincs megfelelő színvonalú kereskedelmi szálláshely a környéken. Viszont büszkén mondhatom, hogy a látogatás időtartama öt-hat órára nőtt” – mondja lapunknak Veiland László, az apátság turisztikai menedzsere. Pannonhalmán tavaly 160 ezren fordultak meg, de a településen csak 3800 vendégéjszakát töltöttek el. A diagnózisból következik a következő megcélzott tennivaló: százszobás, négycsillagos szállodát szeretnének felépíteni, melynek tervei már készen állnak.

Lenyűgöző pincerendszer

A szállodaépítés a most júliusban átadott látogatóközpont üzemeltetését is gazdaságosabbá teheti, mivel ezzel a létesítménnyel az apátság nagy terhet vállalt. A látogatóközpont egy óriási barokk majorsági épületben kapott helyet Pannonhalma főterén, mely évszázadokig az apátság gazdálkodásának központja volt. Helyi mércével a földszintes, háromudvaros barokk majorság fiatal épület, hiszen „csak” 1650-ben kezdték építeni; a korabeli források szerint a fennmaradásához még ki kellett kérni a székesfehérvári török alajbég engedélyét. A pannonhalmi uradalom eleven gazdasági központját a második világháború után államosították, és a helyi termelőszövetkezet központjaként szolgált. A lepusztult, toldozgatott-foldozgatott épületet a rendszerváltás utáni privatizátoroktól vásárolta vissza az apátság, hogy 1,6 milliárdos, tisztán uniós forrásból finanszírozott beruházással életet leheljen bele.

A pannonhalmi majorság alatt húzódó, mintegy fél kilométer hosszúságú pincerendszerről még idén februárban forgattunk rövid riportfilmet:

A látogatóközpont négy egységből áll: a téglaboltozatos, több folyosóból álló lenyűgöző pincerendszerben a helyi szőlőtermelés és borászat történetét mutatják be, a barokk szárnyakban pedig kiállítótér, rendezvényterem, konyha és kávézó kapott helyet. Az udvarról nagyszerű kilátás nyílik a hegyen álló apátságra, így várhatóan kedvelt esküvői helyszín lesz, és lehetővé teszi, hogy a dombon lévő Viator étteremmel párhuzamosan két helyen tartsanak lakodalmakat. A nagyobb csoportok étkezését is itt biztosítják majd, mivel erre a hűvösen elegáns Viator kevésbé alkalmas.

A látogatóközponttal az apátság régi adósságot törlesztett, mivel korábban a gyűjteményei közül csak a könyvtárat lehetett megtekinteni, most viszont létrejött a festményeket és az egyházi kincseket bemutató képtár és kincstár, valamint egy középkori kőtár, ahol összegyűjtötték a csekély, de becses töredékeket az apátság középkori szobrászati díszítéséből.

A rehabilitált pincerendszer

A rehabilitált pincerendszer

Fotó: Fűrjes Viktória

Bravúrosak az apátság középkori és barokk kori építési korszakainak 3D rekonstrukciói, melyek megmutatják, hogyan változott a hegy az elmúlt évszázadokban (a kétszeres várfallal körülvett késő középkori állapot döbbenetes látvány, mintha az erdélyi Berethalom híres erődtemplomát látnánk).

Tea, likőr, csokoládé

A látogatóközponttal együtt Pannonhalma már mindent tud, amit a nagy nyugat-európai klastromok kínálnak: van múzeuma, látványborászata, gyógynövénykertje és boltja, ahol apátsági termékeket – teákat, likőröket, csokoládét – lehet vásárolni. Utóbbiakat külső cégek készítik, viszont az Officina Sancti Martini gyógynövényműhely tisztán apátsági vállalkozás, ahol kizárólag a pannonhalmi kertészetben termett levendulát és más gyógynövényeket dolgozzák fel kozmetikai célokra. A nyolchektáros kertészet nagyobb részét a levendulás foglalja el, melyet XVIII. századi előzmények után 2010-ben telepítettek újra, és idén már száz liter olajat tudtak lepárolni. „Minden vállalkozási ágazatunknak van egy néhány éves bevezető fázisa, amikor meg kell ismertetni a közönséggel. A gyógynövény-feldolgozás most van ebben a szakaszban, a Viator étterem viszont tavaly – három év után – már nyereséges volt” – magyarázza Veiland László. A tíz éve működő borászat már nagyüzem: ezt is a semmiből kellett újrateremteni, miután a bencés rend a környező dombokon négy tagban összesen 50 hektárt visszavásárolt az egykori birtokokból, és az ültetvényeket újratelepítették. A pincéből ma már évi 300 ezer palack minőségi bor kerül piacra.

Az összes tevékenység egy célt szolgál: hogy Pannonhalma releváns hely maradjon a jelenkori viszonyok között, egy alapvetően szekuláris társadalomban, ne záródjon be ezeréves múltjába, ahol pár szerzetes lézeng a vaskos falak között. A hegy ennyire talán még soha nem volt nyitott a világra.

ÉPÍTÉSZETI BRAVÚROK

Az elmúlt tíz évben Pannonhalma új funkciókkal és több kortárs épülettel gazdagodott. A bencések nem akarták múltba néző, nosztalgikus épületekkel körülvenni magukat, így a XX. századi kolostori építészet legjobb mintáit követő, minimalista stílusban építették tovább Szent Márton hegyét. A legtöbb új épületet tervező Czigány Tamás szerint „ma már a pannonhalmi kortárs építészetről mint gyűjtőfogalomról beszélnek”. A bazilika belső terének John Pawson tervei szerinti tavaly befejeződött felújítása nagy érdeklődést kiváltó, vitatott beruházás volt, de az új építkezések közül nem ez hozta a legnagyobb változást a hegy látványában.

APÁTSÁGI BORÁSZAT
2003, tervező: Czigány Tamás és társai

Az új borászat a hegy oldalában épült fel, a létesítmény nagyobb részét föld takarja. Három nagyobb egységből, a felnagyított présházra emlékeztető fenti feldolgozóépületből, a hegy mélyébe nyúló, téglával falazott pinceágakat és a palackozóüzemet tartalmazó lenti pincéből, valamint a kettőt összekötő vertikális liftházból, a „kútból” áll.

FOGADÓÉPÜLET
2004, tervező: Skardelli György

Új fogadóépület a turisták számára a hegy nyergében, a Kosaras-dombnál, ahonnan egy hídon és erdei ösvényeken mehetnek fel az apátsághoz. Ablakai keresztet formáznak.

BIOMASSZA-FŰTŐMŰ
2009, tervező: Czigány Tamás és társai

Az apátság hőenergia-ellátásának jelentős részét adó biomassza-fűtőmű a fenntarthatóság jegyében épült, kívülről nagyméretű csűrre emlékeztet.

VIATOR ÉTTEREM
2010, tervező: Dick Sikkes

A Kosaras-dombon álló, nagy üvegfallal megnyitott, elegáns dobozépületet egy holland sztárépítész tervezte.

SZENT JAKAB ZARÁNDOKHÁZ ÉS ERDEI KÁPOLNA
2010, tervező: Czigány Tamás és társai

A zarándokházban 67 vendéget lehet elszállásolni, az erdő mélyi fakápolna a csendes imádság helyszíne.

ÚJ LÁTOGATÓI BEJÁRAT
2013, tervező: Czigány Tamás és társai

Az új bejárat révén az apátság már nemcsak vezetett csoportokat, hanem egyéni látogatókat is tud fogadni, a nyersbeton liftházba középkori falmaradványt is belefoglaltak.

Rosta

Sümegi Noémi

Találkozunk 2016-ban!

Milo országa

Egészen elképesztő jelenség, hogy mifelénk a hangadók jelentős hányada éppen az ellenkezőjét hirdeti annak, ahogyan él. Kormánypártiak és ellenzékiek egyaránt.

Július elsejéig oda kell érnie Balatonfüredre!

Tüdőbeteg, alkoholista alkotók és orvosuk közötti kötelékek formálták Levendel László képzőművészeti gyűjteményét. A tüdőgyógyász által irányított Korányi Intézet egyszerre volt menedék és lehetőség a traumákat túlélt művészeknek. A kollekcióból július 1-jéig Balatonfüreden látható tárlat azonban jóval több puszta képzőművészeti bemutatónál. Részletek a friss Heti Válaszban.

A mobilitás jövője, a jövő mobilitása

A június 7-én megrendezésre kerülő Infoparlament idén a mobilitás egyre bővülő témakörét járja körbe, hiszen mozgásban a világ, a mobilitás pedig a korábbiaknál jóval több értelmezéssel bír.

„Hillary is utálta, ahogy róla tudósítottunk”

A nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás emblematikus alakjának fia a The New York Times újságírója. Interjú Adam Liptakkal a szólásszabadság kihívásairól, a liberális sajtó elfogultságairól és a politikai korrektség fonákságairól – a friss Heti Válaszban.

Fordulat: összeköltözött Vuk, Süsü, Ursula és Frakk

Újra forog az óriáshordó és a műemlék körhinta a nyolc hektárral bővült pesti állatkertben, ahol a pünkösdi hétvégén a legkisebbek birtokba vehették a Holnemvolt Várat. Jön a sünispotály, ősszel nyit a Cápasuli, épül a Pannon Park. Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.

Tényleg a homokhiány miatt drágulnak a magyar építkezések?

Mind gyakoribb a nyersanyaghiány a magyar építőiparban, de ez semmi Ázsiához képest. A gigaépítkezésekhez rengeteg homok kell, de hiába van belőle sok a sivatagban, az nem alkalmas rá. Homokmaffiák és lehetséges megoldások a csütörtöki Heti Válaszban.

Rangon alul házasodnak: így foglalta el a palotákat a középosztály

A 21. századra megmaradt európai monarchiák hercegei és hercegnői már szinte mind közemberekkel házasodnak. Henry herceg és Meghan Markle esküvőjét beárnyékolták a menyasszony családjának botrányai, de az új modell Spanyolországtól Dániáig alapvetően jól működik. Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.

80 éves a XIII. kerület

A XIII. kerület június 1-jén ünnepli önálló közigazgatási egységgé válásának 80. évfordulóját. A díjmentesen látogatható ünnepi eseménysorozat a gyermeknapi hétvégén, május 25-27-én elkezdődik, a programok helyszíne a Béke tér lesz.