Köszönő viszonyban

/ 2004.06.03., csütörtök 08:22 /

Volt már olimpiai bajnok, háromszor is, nagykövet kétszer, évtizedek óta sikeres sportdiplomata, a Fidesz alelnöke. Az Európai Parlament képviselője még nem volt, ettől azonban már csak hetek választják el, hiszen ő vezeti a pártja EP-listáját. Schmitt Pállal kampányról, politikai szerepvállalásáról és a hazánk előtt álló feladatokról beszélgettünk.

Fotó: Griechisch Tamás

Új plakátján már nem sportos melegítőfelsőben, hanem diplomatához illő öltönyben szerepel. Jogosnak találta a címeres felsőért kapott bírálatokat?

Ma is büszkén vállalom, hogy a nemzeti színekben, a címerrel szerepelek, a gyerekek is jó néven vették, s valójában - eltekintve a politikai hercehurcától - a plakátnak nagy sikere volt. Olyannyira, hogy össze sem firkálta senki, ami manapság ritka. Az új plakát megjelenése tehát nem visszakozás, a koncepció már a melegítős ügy előtt megszületett. Először gyerekeket akartunk szerepeltetni, hiszen értük folyik az a munka, amit mi, felnőttek végzünk, a másikon pedig már mint diplomata kívántam megjelenni, aki képes megnyerni az emberek bizalmát. Reményeim szerint a meglévő szakértelmet és felelősségvállalásra való készséget mutatja az új plakát. De a jelmondat ugyanaz: Csak együtt sikerülhet.

Mégis: mi sikerülhet?

Hogy az itthoni tízmillió magyar ember minél előbb az újraegyesülés győztesének érezhesse magát. Ez az, ami csak együtt ugyan, de sikerülhet. A társadalom egészét kell szem előtt tartanunk, egyszerre kell gondoskodni az idősekről, a középkorúakról, akik a munkát végzik, és gondoskodnak szüleikről és gyermekeikről, valamint a fiatalokról, akiknek ez a nekirugaszkodás, ez az új életkezdés teljesen új dimenziót jelent, egészen új lehetőségeket kínál. A magyar uniós képviselőknek mindenre oda kell figyelniük, az energiaszektortól az oktatásig, az egészségügytől a mezőgazdaságig. Olyan Európát képzelünk el, amely minden tagállamának egyenlő esélyt biztosít, ahol nem alakulhat ki szorosabb együttműködés a régiek, gazdagok között, hogy a szegényebb újak csak kisebb sebességgel döcöghessenek. Így sosem tudnánk gazdaságilag felzárkózni. Egysebességes és szolidáris Európában gondolkozunk tehát. Az EU-t mindig is a szolidaritás jellemezte, de sajnos egyre több az intő jel, hogy a szolidaritás kifulladóban van. De ha most hagyjuk magunkat lesöpörni, és nem érvényesítjük érdekeinket, a jövőben így is fognak kezelni minket. A magyar érdeket kell megfogalmaznunk és kőkeményen képviselni.

Milyen konkrét sikerekre van esélyünk?

A munka dandárja értelemszerűen az EU-parlamentben kezdődhet el, de néhány területen máris értünk el sikereket. A kisebbségvédelemben, amelyet magyar javaslatra az alkotmányban is kezelni fognak. Azt is javasolni fogjuk - de ebben európai néppárti egyeztetésre van még szükség -, hogy a két nagy tanácsadó bizottság - a gazdasági, szociális, illetve a régiók bizottsága - mellett hozzunk létre egy harmadikat, az etnikai és nemzeti kisebbségek bizottságát. Ne felejtsük el, hogy a 450 milliós Európa 15 százaléka, azaz 60 millió ember kisebbségben él!

Annak a 450 milliónak nagyobbik része vízfejnek látja az uniót, s nem is megy el szavazni a parlamenti választásokon. Ön szerint miért kell elmenni?

Csak annak lehetnek igényei, csak az dicsérhet vagy méltatlankodhat az unió működésén, aki véleményt nyilvánított. Erre való a választás. A legitimitás miatt is fontos a nagy részvétel. Ez az egyetlen, közvetlenül a polgárok által választott szervezete az Európai Uniónak, ráadásul egyre jobban beleszól a döntéshozásba. A hétéves költségvetést, amely meghatározza az unió működését, az Európai Parlament hagyja jóvá. Munkabizottságokat működtet, ahol a kérdéseket még a döntés előkészítő fázisában megtárgyalják. Az EP szerepe egyre nagyobb.

A magyar embereket érdeklik ezek a kérdések?

Meg kell tanulnunk, hogy az életünk minőségét jelentős mértékben befolyásoló döntések most már Brüsszelben, illetve Strasbourgban születnek. Tudomásul kell vegyük, hogy kettős irányítással működik majd az életünk. Az a megnyugtató, hogy huszonnégy képviselőnk jelentős mértékben kiveszi a részét a döntések előkészítéséből és meghozatalából - nem úgy, mint a Moszkvában született határozatokból annak idején.

Ha már a moszkvai döntéseket hozza szóba: ezek egyike újabban megint megkeseríti az ön életét. Egyes szocialisták ugyanis megszellőztették: MOB-elnökként felelősség terheli a Los Angeles-i olimpia bojkottja miatt.

Ez a kérdés azokat minősíti, akik felvetették. Csak nem képzeli valaki komolyan, hogy én, magam is olimpikon, én, aki szinte egész életemet az olimpiai mozgalomban töltöttem el, részt vettem volna egy játék bojkottálásában? Hála istennek azok, akik a döntésben vagy annak előkészítésében részt vettek, illetve akik akkoriban politikai pozícióban voltak, már elmondták, hogy nekem az égvilágon semmilyen szerepem nem lehetett az ügyben. A döntést nem itthon hozták, még a magyar politikusok sem tehettek semmit. A Szovjetunióban annak idején elhatározták, hogy visszafizetik a moszkvai olimpiai játékokat ért bojkottot, a szemet szemért, fogat fogért ősi elve alapján. Aki azt szajkózza, hogy nekem ehhez a döntéshez bármi közöm is volt, az öngólt rúg. Nekem nem árt: ostobaságával saját magát járatja le.

A politikuslét támadásokkal jár. Megérte belevágni?

Amikor a Fideszbe beléptem, ott álltam sorba, ahol a feladatot osztották, és nem ott, ahol a rangokat. Azt akartam, hogy az emberek közelebb kerüljenek a politikához, mert úgy láttam: élet és politika lassan köszönő viszonyban sincs egymással, pedig a politikának tízmillió magyar ember életéről kellene szólnia. S ha én ezért bármit tehetek, a magam új megközelítésével, újfajta stílusával, amely a másik méltóságát mindig tiszteletben tartja, akkor azt megteszem. Bízom annyira a kisugárzásomban és az erőmben, hogy ez sikerüljön. És úgy látom, vannak is követőim.

Sőt! A mai szélesre tárt kapuk Fidesz-politikájának is mintha ön lett volna az előhírnöke. 2002-ben, mikor a párt még keményebb húrokat pengetett, ön már arról beszélt, hogy jobb és bal keze is van, mindkettővel segíteni szándékozik. Február óta úgy látszik, csatlakozott önhöz a Fidesz.

Jó lenne, ha ekkora hatásom lenne ezekre a folyamatokra. Az mindenesetre tény, hogy kampányunk üzenetét, hogy csak együtt sikerülhet, tehát hogy nem csak a fél ország, hanem az egész erőfeszítésével, azt én találtam ki. Örömteli, hogy nagyon jó fogadtatásra talált a szlogen és a mögötte rejlő tartalom.

Ön is sokszor talál jó fogadtatásra: egyfolytában járja az országot. Egy olimpikonnak ez meg se kottyan?

Azt azért nem mondanám. Olimpiai arany ide vagy oda, azt most már tudom, hogy egy kampányt végigcsinálni is embert próbáló feladat. Fizikailag is fel kell rá készülni, nem csak szellemileg. Az ember naponta vezet három-négyszáz kilométert - ezeken az utakon. Érthető módon egészen másfajta problémák érdeklik az embereket vidéken, mint a fővárosban a tizenhatodik kerületben, mások a kérdések Szegeden, mint Vácon. De soha ennyi magyar városban nem jártam azelőtt, úgyhogy nagyon hálás vagyok a sorsnak - még a feleségem is irigyel. Hozzáteszem: óriási a felelősség. Az ember a kimondott szót nem gyömöszölheti vissza a szájába. Minden szavunkra figyelnek, azok is, akik politikai ellenfeleinket tüntetik ki rokonszenvükkel. Amúgy szándékosan az eddig "be nem járt" terepeket választom. Baján például mehettem volna a Szentháromság térre is, de inkább egy lakótelep kellős közepét választottam. A tizenharmadik kerületben is három tízemeletes panelház között tartok beszédet. Az ott élő fiatal családosokat, nyugdíjasokat is kötelességünk megszólítani és meghallgatni.

Nehéz terep a lakótelep?

Mások mondják, nem én. Számomra nem létezik nehéz terep. Jómagam huszonöt évet éltem lakótelepen, lányaim is oda születtek, Óbudára, a Vörösvári útra. Édesanyám az elmúlt negyven év során végig lakótelepen élt. Ki nem állhatom, ha csak úgy rutinból "vérszoci"-nak titulálják őket. Aki így tesz, az egész városrészeket bélyegez meg, aztán jön egy kormányváltás, a bélyeg ott marad, s emiatt elmaradnak akár fejlesztések is. Becsületes, keményen dolgozó magyar emberek megítélése múlhat egy ilyen bélyegen. Én ezt nem fogadom el. A lakótelepeken és a Rózsadombon is magyar emberek élnek, gondokkal, terhekkel, hitekkel, múlttal. Ezt így kell tudomásul venni. Úgyhogy engem egyáltalán nem zavar, ha Csepelre visz a sorsom, vagy a tizenharmadik kerületbe.

Kerületekről beszél, szakmai szempontról: megmérkőzne még egyszer a főpolgármesteri székért 2006-ban?

Habár jobb, ha az ember soha nem mondja, hogy soha, erre a kérdésre mégis egyértelmű nem a válaszom. De nem bánom, hogy két éve indultam, rengeteg tapasztalattal lettem gazdagabb.

Csalódott a kudarc miatt?

Azért voltam csalódott, mert a győzelem esélye benne volt a kampányomban. Új ember voltam, elhivatott, függetlennek vallottam és tartottam magam. És végül is 36 százalékot értem el egyedül, ez pedig azt jelenti, hogy ennyi mindenképp benne van a fővárosban.

Az imént büszkén említette függetlenségét, amit aztán csak feladott.

Épp a 2002-es kampány, többek között ellenfeleim támadásai sodortak engem markánsan a jobboldalra, elsősorban pedig az, hogy abban az időben a Fidesz elkezdett pártból szövetséggé alakulni, s engem ez kifejezetten vonzott: ha egyszerű párt marad, nem valószínű, hogy beléptem volna.

De belépett, s gyorsan alelnök, majd EP-csapatkapitány lett.

Aki nagyon büszke a csapatára. Minden harmadik jelöltünk nő, helyet adtunk az MKDSZ-nek, a KDNP-nek, a Lungo Dromnak, a Fidelitasnak és a kisgazdáknak, befutó helyen méghozzá, jelezve, hogy a partnerséget komolyan vesszük. Minden jelöltünk tudja, hogy melyik bizottságban fog dolgozni, mindegyikük felelős egy területért, tehát minden magyar régiónak lesz saját képviselője az Európai Parlamentben. A csapatot lassan az ország is megismeri, s ez legalább olyan fontos. Minél többen kerülnek be tőlünk az EP-be, annál többen leszünk az Európai Néppárt frakciójában, amely a legnagyobb frakció. Azaz: a legjobb hely a magyar érdekek hatékony képviseletére.

Melyik bizottságban fog dolgozni?

Július elején Budapesten tartja alakuló ülését az Európai Néppárt, a lapok is itt lesznek kiosztva, itt kerülhet be az ember egy-egy bizottságba, esetleg vezető pozícióba - mert nem tagadom, ilyen terveim vannak. És hogy melyiket vezetném szívesen? A kulturális és nevelésügyi olyan, mintha csak nekem találták volna ki! Kultúra, ifjúság, nevelés, média és sport: ezek a területek tartoznak a felügyelete alá. Ebbe NOB-tagként, olimpikonként is beleillek, úgy is, mint olyasvalaki, aki az ifjúságügyben is tevékenykedett már, s aki médiakapcsolatokat régóta ápol. A másik a környezetvédelmi bizottság lenne. Tíz éve vagyok a NOB sport- és környezetvédelem bizottságának vezetője, gyakran működtem együtt az ENSZ szakosított szervezeteivel, mostanra rálátásom van a környezetvédelemben, fenntartható fejlődésben jelentkező kérdésekre.

Térjünk vissza a jelenbe: tart még a kampány, amely igencsak belpolitikai jelleget öltött, s nem elsősorban Európáról szól. Ez így van rendjén?

Sajnálom, hogy így alakult. Nekünk van európai muníciónk: épp most készült el a Fidesz Európa-programja, melyhez hasonlóval ellenfeleink egyelőre valóban nem rukkoltak elő. Ezt a tanulmányt a napokban nyolcszáz meghatározó értelmiséginek elküldtük, hogy véleményükkel tovább érlelődhessen a program, de politikai vetélytársaim is kézhez kapták, az ő véleményük is érdekel. Persze, miután ellenfeleink jelöltjeiről sorban kiderül, hogy itthon szándékoznak maradni, végképp fantomjelöltekkel vagyok körülvéve, akik maguk teszik belpolitikaivá a választásokat azzal, hogy csupán húzóemberek, de a haza érdekében végzett brüsszeli munkához már nem fűlik a foguk. Úgyhogy nehéz is lesz majd vitatkoznom velük, hiszen a fentiek tudatában egyáltalán miről beszélünk?

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.