Köszönöm a Saul fia főszereplőjének!

/ 2016.02.02., kedd 16:30 /
Köszönöm a Saul fia főszereplőjének!

„Minden sejtemben borzongok a magyarok és zsidók szembeállításától, bármikor szívemet-lelkemet beleadnám egy másik magyar történelmi tárgyú filmbe” – mondta a Saul fia főszereplője. 

Úgy alakult, hogy tegnap jutottam el megnézni a Saul fiát. Egy pláza mozijába ültem be, ahol a hétfő esti időpont és a tucatnyi más vetítési hely ellenére erős félház volt. Azt mondjuk nem értettem, mire gondoltak azok, akik nagy adag pattogatott kukoricával és kólával érkeztek. Mintha valami romkom megtekintése közben szeretnének nasizni. De becsületükre legyen mondva, egy pisszenés nem hallatszott a vetítés alatt, s a mozi egész közönsége az élménytől lenyűgözve a stáblista legvégéig ülve maradt. Ez talán a dörgő tapsviharnál is nagyobb elismerés.

 A Saul fia megrázott, felkavart, elgondolkodtatott; rég volt rám film ilyen hatással. A végig a főszereplő arcára összpontosító mozik sorsa a kezdő kockáknál eldől: és az auschwitzi Sonderkommandó tagját, Saul Ausländert alakító Röhrig Gézának az első perctől fogva elhittem mindent. Elementáris erő volt a játékában, annak ellenére, hogy sokat és közelről fotózott arcának minden pórusából halálos rettegés és fáradtság áradt.

A Saul fia tehát nagy és fontos film, s ez jelentős részben Röhrig Gézának köszönhető.

A költő-színész a film minapi tel-avivi bemutatóján ráadásul arról is tanúbizonyságot tett, hogy páratlan beleérző képességgel rendelkezik. Röhrig Géza a holokauszt emberi, európai és magyar tragédiáját nem akarja történelmünk más eseményeivel szembeállítani vagy versenyeztetni. Szavait annyira pontosnak érzem, hogy szó szerint idézem az MTI tudósítását:

A főszereplő szerint nem igaz, hogy csak egy zsidó témájú magyar alkotásra vevő a nagyvilág. „A doni tragédiáról vagy Trianonról nemcsak hogy lehetne, de kellene is már egy nagyon nagy erejű művészfilmet készíteni” – mondta Röhrig Géza. „Minden sejtemben borzongok a magyarok és zsidók szembeállításától, bármikor szívemet-lelkemet beleadnám egy másik magyar történelmi tárgyú filmbe” – tette hozzá.

A Saul fia attól egyetemes, hogy nagyon zsidó. Csak abban tudunk mélyre ásni, amit ismerünk, amit élünk. Tolsztoj mélyen orosz volt, Balzac mélyen francia. Intenzív egyetemességhez csak intenzív partikularitáson át vezet út. Csak akkor lehet jó egy a marosvásárhelyi fekete márciusról vagy egy Isonzónál megölt századról szóló film, ha azt minden kompromisszum nélkül olyanok készítik, akiknek mindez valóban a legeslegdrágább ügyük” – mondta.

Talán akkor leszünk végre egészségesebb lelkű nemzet, ha sok büszkeségre és gyászra okot adó történelmünket nem méricskéljük egy kiábrándító véralgebrával. Amellyel a ti szenvedésetekre mindig a mi szenvedésünkkel válaszolunk, amellyel Auschwitzra Gulággal kontrázunk (vagy fordítva). S talán még azt is megérjük, hogy történelmünkhöz a különben a mi adóinkból fenntartott filmesek/egyéb filozófusok nem szinte kizárólag a dekonstrukció vagy a gúny szándékával közelítenek.

Röhrig Gézának tehát két köszönettel is tartozom: nemcsak a megrázó filmélmény, hanem az emlékezetpolitikai durvulások  ismeretében különösen reménykeltő nyilatkozata miatt is.

Rosta

Élő Anita

Találkozunk 2016-ban!

Mihez kezd a Fidesz a Budapest nevű ellenzéki szigettel?

A választás nyilvánvalóvá tette: a Fidesz messze nem olyan népszerű a fővárosban, mint az ország többi részén. Újra napirendre kerülhet az önkormányzati rendszer átalakításának kérdése, de a kormány számára tökéletes megoldás nem látszik. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Vidnyánszky emeli a tétet: arab produkciókat hívott Magyarországra

Miközben Magyarország egyes vidékein már akkor is rendőrért kiáltanak, ha valaki kendőt köt a fejére, a Nemzeti Színház olyan arab előadásokat is meghívott az éppen zajló MITEM-re, amely a megértést szolgálja napjaink legégetőbb kérdésében. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Sára Sándor: Vajna előtt is volt nemzeti filmgyártás!

A társadalmi problémákat kivételes érzékenységgel ábrázoló filmjeiért vehette át a Kossuth-nagydíjat a 85 éves Sára Sándor rendező, operatőr. A nemzet művészét, a Magyar Művészeti Akadémia tagját közszolgálatiságról és Andy Vajna filmügyi tevékenységéről is kérdeztük. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.

Ellenzéki tüntetéssorozat: gyászmunkának biztosan jó

A választási vereség után szinte minden ellenzéki párt válságba került, az LMP-ben tettlegességbe torkollottak az indulatok. A múlt szombaton elkezdett ellenzéki demonstrációk gyászmunkának biztosan jók – de lesz-e belőlük kibontakozás? Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.