valasz.hu/itthon/feneketlen-tavi-ingatlanugy-lazar-janos-900-millios-mutyiba-tenyerelt-bele-felsikerrel-129166

http://valasz.hu/itthon/feneketlen-tavi-ingatlanugy-lazar-janos-900-millios-mutyiba-tenyerelt-bele-felsikerrel-129166

Kulisszatitkok: ezért távozott Balog Zoltán a kormányból

/ 2018.05.10., csütörtök 15:30 /

A kormányzati átalakításokkal Orbán Viktor pozíciója tovább erősödhet anélkül, hogy ehhez szükség lenne különösebb közjogi átalakításra, például félelnöki típusú rendszerre – magyarázza Izmindi Richárd politológus. A Budapesti Metropolitan Egyetem Társadalomtudományok és Nemzetközi Tanulmányok Intézetének vezetője a most felálló kabinet szerkezetét elemzi.

– „Amilyen arányban szaporodik száma, olyan arányban fog csökkenni az aggodalmaskodó hazafiak létszáma” – írta 1909 májusában a Borsszem Jankó című vicclap a minisztériumokról. Ön szerint milyen szempontok alapján lehet megfogalmazni a tárcák ideális számát?

Izmindi Richárd

– Már történelmi távlatokban is elterjedt a napjainkban közkedvelt nézet, miszerint ha kevesebb politikus, parlamenti képviselő vagy miniszter van, az önmagában hasznos az országnak. A valóságban persze nincs olyan kormányszerkezet, amire ne lehetne sikeres nemzetközi példát felmutatni. Történelmi tapasztalataink azt mutatják, hogy az 1945 előtti polgári korszakokban a kisebb létszámú kabinetkormányzás, a szocializmus alatt pedig a nagyobb létszámú, töredezett struktúra volt jellemző. Előbbi növelte, utóbbi gyengítette az összkormányzati akaratot, a miniszterelnök erejét. Nem véletlen, hogy 2010 óta erre az örökségre, a kisebb létszámú kormányzásra támaszkodnak. Másik szempont az ágazatpolitikai érdekek érvényesülése. Nem mindegy, hogy mely területek kapnak önálló tárcát vagy kerülnek közös irányítás alá más területekkel, ahol eltérő lehet az érdekérvényesítő képességük. Ez számos konfliktust szülhet a jelenlegi szerkezetben is.

– Az ön számára mit üzen a kormányzati szerkezet átalakítása a most induló parlamenti ciklusban?

– A portfóliók letisztázása még rejthet meglepetéseket, de biztosnak mutatkozik a csúcsminisztériumi rendszer megmaradása. Mellette viszont az új kormány politikájában kiemelt területek intézményi szinten történő megerősítése várható. Ezt mutatja például az önálló innovációs tárca felállítása. A legfontosabb átalakítások vélhetően mégis a miniszterelnök körül működő intézményeknél lesznek. Korábban a KIM, illetve a Miniszterelnökség élén végbemenő személyi változás, vagy épp a Rogán Antal vezette új tárca kialakítása mindig éles váltásokat eredményezett a kormányzat működésében, vezetési stílusában. Sokat elárul a kormánypárt frakcióülésén elhangzott miniszterelnöki kijelentés, miszerint eddig vezette, mostantól viszont irányítani kívánja a kormányt. Nem látjuk még pontosan, hogy a Miniszterelnökség, a Miniszterelnöki Kabinetiroda mellett vagy azokon belül milyen formában hoznak létre majd egy, a kormányfő közvetlen irányítása alatt álló egységet, amellyel még jobban centralizálni lehet a miniszterelnök körüli intézményrendszert. Egy biztos: az átalakításokkal a kormányfő pozíciója tovább erősödhet anélkül, hogy ehhez szükség lenne különösebb közjogi átalakításra, például félelnöki típusú rendszerre.

– Az 1990 óta eltelt ciklusokban a kormányzás hatékonysága szempontjából melyik kabinet volt a legsikeresebb?

– Nem lehet egyenrangú módon összehasonlítani az egyes kormányokat, hiszen működésük nagyban függött számos tényezőtől, elsősorban a koalíciós összetételtől. Az 1990-es években ott voltak a kisgazdák okozta problémák, Antall Józsefnek ráadásul a párton belüli ellenzékével is meg kellett küzdeni. A Horn-kormány működése másról sem szólt, csak a viharos koalíciós kapcsolatokról; Medgyessy Péternek pártháttér nélkül, rendkívül sovány parlamenti többséggel kellett kormányoznia, ez csak két évig sikerült. Gyurcsány Ferenc az őszödi beszéd után egészen a bukásáig politikai mélyrepülésben volt. Ehhez képest 2010 után a kényszerű koalíciós kompromisszumkötések nyűge nélküli viszonyok önmagában erősítették a hatékony kormányzás felteleit. Bár ne felejtsük el, hogy a stabil kormányzás csak előfeltétele a hatékonyságnak, és nem egyenlő vele.

– Ebből a szempontból melyik volt a legkevésbé sikeres ciklus?

– Sokan próbálkoztak ennek vizsgálatára, de még a szubjektív válaszhoz is tisztázni kellene, hogy milyen szempontból tekintünk a kérdésre. Egyes kormányok bepolitikai konfliktuskezelésben voltak tehetetlenek, mások a szakpolitikai kérdésekre nem tudtak megfelelő válaszokat adni, voltak, amelyek gazdasági válságkezeslében bizonyultak sikertelennek, az utóbbi időben pedig például nemzetközi megítélésünk területén nem látható előrelépés.

– A hírek szerint Balog Zoltán azért nem lesz a továbbiakban az emberi erőforrás minisztere, mert Orbán Viktor ragaszkodik a csúcstárca egyben tartásához. Az eddigi vezető azonban, mivel sokallta az alája tartozó területeket, részekre szedte volna az intézményt. A kormányfő vajon miért kedveli ezt a szerkezetet?

– A tárca egyben tartásának oka hasonló lehet, mint az elmúlt nyolc esztendőben. Orbán Viktor célja, hogy a szakmai, politikai problémák többsége alacsonyabb szinten nyerjenek megoldást, a szereplők „bokszolják” le egymás között az ügyeket, hogy minél egységesebb álláspontok kerüljenek a kormány elé.

– Ez Orbánnak politikai szempontból nyilván kedvező – de hogy lehet így rendezni két olyan, egyként reformra szoruló terület helyzetét, mint az egészségügy és az oktatás?

– A jelenlegi szerkezetben az egyes szakterületekért felelős államtitkárok gyakorlatilag kisminiszterként működnek. Ha akut probléma van, akkor a terület felelőse úgysem tudja elkerülni a kormányfő tekintetét a kormányülésen. Emlékezzünk vissza Hoffmann Rózsa időszakára, amikor oktatási államtitkárként rendszeres meghívottja volt a kormányüléseknek, s ahogy hírlett, nem úszta meg a rendszeres kritikus hangokat sem.

– Az Emmi élén ismét nem politikus, hanem professzor fog állni Kásler Miklós személyében. Az rendben van, hogy Platón szerint az államot filozófusoknak kell irányítani, de egy politikai outsider hogy fog megbirkózni a rá bízott problémahalmazzal?

– Kásler Miklós kinevezése a negyedik Orbán-kormány egyik legnagyobb meglepetése. A XXI. században szinte lehetetlen polihisztornak lenni, mégis az új miniszter szakmai, tudományos és közéleti múltja sokoldalúságról tanúskodik, amely jól is jöhet egy ennyire színes megatárca vezetéséhez. Ráadásul orvos, hasonlóan Réthelyi Miklóshoz, a tárca első vezetőjéhez. Bár Réthelyi akkor nem egész ciklusra szerződött, végül csak két évig maradt miniszter. Neki ráadásul a ’90-es évekből volt minisztériumi vezetői tapasztalata is. Kásler a hagyományos akadémikus tudományos felfogáshoz képest transzcendensebb gondolkodóként fog megjelenni a politika anyagelvű világában, ami már most konfliktusokat kódol előre. A kormányfő azonban nem véletlenül dönthetett mellette; fontos céljai lehetnek ezzel a mozaikszerű tárcához tartozó több ágazat esetében is. Azt hiszem, a sajtó sem fog unatkozni ezen területen a következő hónapokban, években.

– A hatalmi ágak megosztása klasszikus politikai elvárás. Ön szerint ezen a téren Magyarország az 1 és 10 közti skálán hány pontot érdemelne?

– A pontos válaszhoz meg kellene határozni, hogy mi az 1 és a 10. Izgalmasabb inkább valamihez mérni, hiszen egy folyamatot látunk a liberálisból az ún. illiberális demokrácia felé. Az utóbbi két ciklusban a hatalomkoncentrációt erősítő intézményi és működésbeli változások száma önmagához képest jelentős mértékben nőtt. De nem mindegy, hogy mi a kiindulópont, hiszen Magyarországon a decentralizált hatalommegosztásra épülő berendezkedés hagyománya erős pilléreket kapott a rendszerváltás környékén és után. Sok esetben ezek a változások – mint az Alkotmánybíróság jogköreinek szűkítése, a területi önkormányzati rendszer autonómiájának csökkentése – azért is mutatkoznak jelentősnek, mert a rendszerváltozáskor lerakott alapok nemzetközi összehasonlításban is széles decentralizációt mutattak. Nemzetközi összehasonlításban is érezhető a hatalommegosztás erejének csökkenése, de itt sem mindegy, hogy nyugat-európai vagy térségbeli rendszerekhez viszonyítunk. Látjuk például a lengyel esetet: mint annyiszor a történelemben, most is sok párhuzamot fedezhetünk fel a két ország közjogi helyzetében is.

– Hol lát hiányosságokat, vétkes átfedéseket ezen a hatalommegosztás terén?

– Nem biztos, hogy konkrét területet érdemes kiemelni, inkább a felmerülő kritika elfogadásának hiányát említeném…

– A másik közéleti toposz a fékek és ellensúlyok igénye. A politikatudomány mit tud kezdeni azzal, hogy bár formálisan ezek léteznek, az adott intézmények vezetői gyakran nem függetlenek a kormánytól, és ez a cselekedeteikben is megmutatkozik?

– A hatalmi ágak éles szétválasztása – a fékek és ellensúlyok elvének alkotmányos intézményesülésével – az Egyesült Államokra jellemzőbb. Európában inkább hatalommegosztásról, nem pedig éles elválasztásról szoktunk beszélni. Bár az amerikai alkotmányos fejlődés etalonként szokott szolgálni, az európai parlamentáris rendszerek esetében szorosabb kapcsolat maradt fenn a hatalmi szereplők között.

– Ami a hatékonyságot illeti, azt gondolhatnánk, legjobb a diktatúra, hiszen ott nincs okvetetlenkedő ellenzék és egy sor további gátló tényező. A gyakorlatban azonban ez sokszor nincs így. Miért?

– Hasonló gondolatokat szoktak megfogalmazni a demokráciákkal kapcsolatban: minek annyi politikus, csak pénzbe kerül a társadalomnak, minek tartsunk népszavazásokat, sok költséggel járnak… Pedig a demokrácián nem érdemes spórolni. A hatékony kormányzás versus akadékoskodó ellenzék problémája örökzöld téma. Tisza István a századforduló után több évtizedes vitára tett pontot, amikor az ellenzéket megregulázva szűkítette annak mozgásterét a házszabály – amúgy házszabályellenes módon történő – módosításával. Ugyanaz volt az érv akkor is, mint később: nincs idő felesleges vitákra, az csak forgácsolja a nemzet erejét; ha nem leszünk eléggé pragmatikusak, akkor nem tudunk megfelelő válaszokat adni a gyorsan változó világ kihívásaira. Magyarországon a demokratikus hagyomány gyenge, mindössze néhány évtizedes. A parlamentarizmusnak viszont erős, sok évszázados tradíciója van, s ez megőrzendő érték, még akkor is, ha egyre több autoriter jegyet figyelhetünk meg nemcsak itt, hanem egyre több európai országban.

Izmindi Richárd politológus, főiskolai docens. A Budapesti Metropolitan Egyetem Kommunikációs és Turisztikai Karán a Társadalomtudományok és Nemzetközi Tanulmányok Intézetének vezetője, az ELTE-Állam-és Jogtudományi Karán a Politikatudományi Intézetének megbízott előadója. Fő kutatási területe a magyar politikai rendszer működése, azon belül is a kormányzati rendszer működésének vizsgálata. Több mint tíz éve Heti Válasz újságíró-műhelyének előadója.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.