Magyar dráma - második felvonás

/ 2011.10.26., szerda 12:00 /
Magyar dráma - második felvonás

Amikor Csurka István bejelentette, hogy Pozsgai Zsoltra számít az Új Színház főrendezői székében, Ascher Tamás, a Színház- és Filmművészeti Egyetem rektora nyílt levélben írta meg felháborodását a drámaíró-dramaturgnak. A Heti Válasz egy asztalhoz ültette a feleket.



Ascher Tamás: Hogy beszélgetni tudjunk, először is kérdeznem kell valamit. Múlt héten épp a Heti Válaszban fenyegetett meg az Új Színház eszmei vezetője, Csurka István. Lesz majd olyan kultúrpolitika, amely magyar színházat és magyar főiskolát eredményez. Ezt csak egyféleképpen lehet érteni. Mit szólsz te ehhez?

Pozsgai Zsolt: Egyrészt: most nem Csurkához, hanem Dörner Györgyhöz kötődöm. Őt nevezték ki igazgatónak, vele dolgoztam filmen, színházban. Sajnáltam is mindig, hogy elvesztegette ezt a 15-20 évet, hogy nem arra foglalkoztatták, amire igazán való. Azt pedig nem tudom, hogyan kellene értelmeznem, hogy "magyar színházat, magyar főiskolát". Nem szívesen beszélek Csurka helyett.

Ascher: Nem helyette kell. De neked, akinek fontos munkatársa lesz, véleményt kell formálnod a fenti állításról. Nem nehéz értelmezni. Kódolt zsidózás.

Pozsgai: Fontos munkatársaim a színészek lesznek, valamint Dörner. Abban talán egyetérthetünk, hogy az elmúlt húsz évben a kultúra irányítása a ma már nem létező SZDSZ-hez volt köthető. Ők pedig hajlamosak voltak arra, hogy a támogatásokat szűk körön belül tartsák. A magam bőrén éreztem. Csurka a sajátján valószínűleg még erősebben.

Ascher: Csurka néhány műve, például a Ki lesz a bálanya?, nagyon fontos volt a maga korában. Utóbb nem azért nem voltak műsoron, mert betiltotta őket a zsidó összeesküvés, avagy az SZDSZ. Kimentek a divatból. Te pedig a Magyar Színház vezető dramaturgja voltál Iglódi István alatt. Darabjaidat játssza egy sor színház. A szakmai közvéleményt szerinted tényleg SZDSZ-es kör irányítja?

Pozsgai: Pénzosztó helyeken keresztül sokáig így volt. A Nemzeti Kulturális Alapra, filmes támogatásokra gondolok.

Ascher: Hiszen te filmeket is készítettél! Azt írod leveledben, hogy tudod, milyen szavakkal beszélnek rólad a "mi köreink", hogy miért nem olvasom darabjaidat. Nem üldözési mánia ez?

Pozsgai: Talán csak jól informált vagyok. Jobban, mint te. Ne érts félre: nem azért megyek egy darabbal hozzád, mert a tűz mellett akarok melegedni. Egyszerűen úgy érzem, való oda. Az pedig, ha olvasatlanul a kukában landol, és semmilyen válasz nincs...

Ascher: Ez ízlésbeli kérdés. A te beküldött darabjaidra sajnos nem emlékszem. Rengeteg szerző művét nem olvasom el - nem érdeklődés, hanem idő hiányában. Ennek semmi köze a politikához.

Pozsgai: Nekem sincs. Nem vagyok tagja Csurka pártjának, a Kurucinfót, amelyet leveledben említesz, életemben nem láttam. Dörnert kinevezték igazgatónak, ő pedig számít rám. Írói és dramaturgi álom ezzel a színészi gárdával, ezekkel a darabokkal dolgozni. Ennyi. Ezekbe ráadásul nehéz politikai töltetet sűríteni. Sütőnek a Csillag a máglyán című darabjába például hogyan lehetne?

Ascher: Odamész tehát, mint a színház és a minőség szerelmese. Vár téged Csurka, aki politikai üzeneteket akar küldeni a közönség felé. Egy eszmerendszer bűvöletében, amely nem is akar érvelni, csak rámutatni a bűnösre. Hogy dolgoztok majd együtt?

Pozsgai: Örülök, hogy újra az írói vénája kezd kidomborodni. Írt most egy darabot, A hatodik koporsót, melyben, noha a dráma Trianon következményeit boncolgatja, semmiféle szélsőséget fel nem fedezhet az ember. Én azt a Csurkát ismerem, aki eljött a darabomra, aztán a színészekkel remekül elvolt hajnalig, tekintet nélkül arra, ki milyen világlátású.

Ascher: Emlékszem erre a Csurkára, a kaposvári premier után sok jó anekdotát mesélő íróra - hajdan kinyomoztam a lakcímét, becsöngettem hozzá, hogy egyik novellájából darabot írjon nekem. Most náci újságot szerkeszt, és a "liberális iga alatt nyögő magyarság" felszabadítására szervezi színházát.

Pozsgai: Nem aggódnék ennyire a helyedben. Tudsz olyan helyet, ahol a politika, az eszme rátelepedett a színházra? A Kiss Ferenc-féle, két hónapig működő Nemzetit leszámítva én nem.

Ascher: Valóban, most először emelkedett színházi esztétika rangjára útszéli gondolkodás. Az, hogy egy bizottság delegáltjaként - a többiekkel együtt - leminősítettem a pályázatát, Csurkának elég ahhoz, hogy megfenyegessen. "Magyar színházat. Magyar főiskolát." Azaz: az általam vezetett egyetem miattam nem magyar. Ez rendben van?

Pozsgai: Tamás, értem én, hogy fáj, de mi közöm hozzá? Kettőtök ügye.

Ascher: Nem fáj, nem érzelmi kérdés. Nem is személyes. A magyar kultúra ügye, ha ez a szemlélet állami támogatást kap. Olvastad a pályázatot?

Pozsgai: Amikor napvilágra került, a döntés után, akkor. Érdekes egyébként, hogy ma már a pékek is hozzászólnak színházi pályázatokhoz, mindenki rendkívüli szakértővé érett.

Ascher: Nem a pékekről van szó. Hanem rólad. Te kompetens pályázatnak érzed ezt a 15 oldalt, szemben Márta István 200 oldalával? El tudod képzelni, hogy normális ember Dörner hevenyészett művére szavaz?

Pozsgai:
Nem akkor kerültem a képbe, amikor a pályázat összeállt, nem is dolgom utólag véleményezni. Nyilván nem értek egyet mindennel, a névváltoztatás ötlete például nem tetszett. Öngyilkosság egy színház esetében, ráadásul rengeteg pénzt emészt fel. Ez a kérdés lehetett volna belső vita köztem és Dörner között, de ahogy látom, megoldódott. Tarlós István nem járult hozzá.


Ascher: Pénzügyi problémának minősíteni a névváltást ez esetben kibújás a felelősség alól. Azért akartak változtatni, mert az "elfajzott liberális szellem" képzeli csak, hogy minden, ami új, jó, amivel szemben a "hátország a liberális iga alatt nyögő magyarságot jelképezi". Azt állítod, hogy ezek csak szavak, nincs súlyuk, a színház majd elsimít mindent?

Pozsgai: Nem kergetsz bele, hogy arra az asztalra köpjek, amelyről eszem. Maradok annál, hogy a megvalósítás lesz a lényeg. Amikor Csurka István múlt hétfőn azt nyilatkozta, főrendezőként számít rám, több színházigazgató is fölhívott. Azt mondták, aláírták a Dörner-ellenes petíciót, ám ha én ott vagyok, az jelzi számukra: az Új Színház még jó irányba is mehet. Addig fogom csinálni, amíg szakmai munkát végezhetek. Addig viszont fölvállalom Dörit is, meg ezt az egészet, úgy, ahogy van. Mert hiszek a barátomban. Annak ellenére, hogy elhiheted: ez nekem már most nagyon sokba van.

Ascher: Zsolt, a langyosakat kiköpi az Isten. Ezek szerint most olyan emberrel ülök szemben, aki azonosul azzal, hogy egész eddigi tevékenységem gyalázatos, és a magyar színházat tőlem - mint nem magyartól - meg kell menteni.

Pozsgai: Könyvkiadó koromban Konrád Györgyért lelkesedtem, az ő könyveit adtam ki, azóta is dolgozom mindenkivel, nem tudok mit kezdeni ezzel a magyar-nem magyar problémával. Nézem a darabjaidat, mindig is úgy gondoltam, hogy amit a Katonában létrehoztok, európai szintű színházművészet. Más kérdés, hogy míg az általatok képviselt színház az emberi létezés negatív tartományait világítja be, addig az én felfogásom a pozitívumokra összpontosít. Németh László, Sarkadi, Tomcsa Sándor darabjaiból süt az életigenlés, olyan értékrendszert ábrázolnak, amely ma hiányzik a kínálatból.



Ascher: Októberben és novemberben nyolc budapesti színházban 36 magyar drámát lehet megtekinteni. Csak a legfontosabbakat számoltam össze: Bárka, Pesti Magyar, Katona, Nemzeti, Örkény, Radnóti, Új Színház, Vígszínház. Bessenyeitől Weöresön és Szabó Magdán át Örkényig, a kortársakig bezárólag a színházak tele vannak magyar sorskérdéseket boncolgató darabokkal. Elvakult, a valóságot nem ismerő vádaskodások gyűjteménye a Dörner-pályázat.

Pozsgai: A vélemény szabad. Ez a tiéd. Tiszteletben tartom.

Ascher: Vélemény? Tényeket soroltam, amelyek bizonyítják, hogy az állítólagos liberális iga, amely alatt a magyar sorskérdések nyögve tűnnek tova a pesti színpadokról, nem létezik. Az meg szocreál felfogás, hogy van a mondanivaló, amelyet sugallni kell. Nem. A színház azzal szolgálja az igazságot, hogy átélhetővé teszi a problémák összetettségét, így készteti gondolkodásra a nézőt.

Pozsgai: Megengeded, hogy ezen túl is legyen élet? Elfogadom: számodra ez a színház, de fogadd el te is, hogy számomra más. Ettől még lehet jó - sőt jobb, mint eddig - az Új Színház? Figyelemmel kísértem a színház munkáját, és sokszor láttam kapkodást. Nem használták ki azokat az erőket, amelyekkel rendelkeznek. Érdekes kihívás, hogy ezen változtassunk. Sajnálom egyébként, hogy politikai, nem pedig szakmai alapon szerveződik a színházi élet. Amikor a Magyar Teátrumi Társaság lapjába szerettem volna nekrológot írni egy fantasztikus kollégáról, azt a választ kaptam, hogy az nem a mi színházunk. Agyrém. A minap egy jobboldali kultúrpolitikussal vitatkoztam össze. Azon háborgott, hogy Máté Gábor lett a Katona vezetője. Nagyon helyes, hogy ő lett, őt nevelte ki a színház. Ahol a politika felborogat mindent, az általában csőddel ér véget. Még abban is egyetérthetünk: veszélyes gyakorló színészt igazgatóvá kinevezni.

Ascher: Épp Dörner barátod ellen beszélsz.

Pozsgai: Ő megjárta a pokolba vezető utat. Gondoskodott róla a kirekesztő kultúrpolitika, hogy érjen a személyisége. Ő már jó igazgató lesz. Kérdés, kiket vesz maga mellé. Hiszek abban, hogy megfelelő embereket tudok javasolni. Egyébként Márta Istvánról sem gondolta senki, hogy sikerülni fog neki.

Ascher: Azért lehetett igazgató, mert ott volt mögötte a jól szervezett Művészetek Völgye. Nem helyeseltem a kinevezését, sem azt, ahogy Székely Gábort leváltották. De abban a kiszorítósdiban nem láttam politikai motívumot. Az sem igaz, hogy eddig minden kinevezés politikai machináció eredménye volt. Ott a Pesti Magyar Színház esete. Őze Áron tűnt a legkompetensebbnek, aki ugye se nem SZDSZ-es, se nem baloldali. A minisztérium képviselői mást szerettek volna, de mi, szakmai delegáltak őt támogattuk. Hiller István megváltoztatta az elgondolását, és Őzét nevezte ki.

Pozsgai: Nyilván tudod, hogy a Magyar Színház gazdasági igazgatója nem képes kezelni a problémákat, a főrendező is távozott, botrányoktól hangos a színház. Kérdéses, a jó pályázat garanciája-e a jó működésnek. Jó pályázatnak látszott, elhiszem, de talán tévedtél.

Ascher: Elképzelhető. Ha nem teljesülnek a pályázatban foglalt ígéretek, le kell vonni a következtetést, ez viszont még nem érv amellett, hogy mindegy, milyen a pályázat. Dörneré nem csak eszmeileg vállalhatatlan: ami szakmainak tűnt benne, arról kiderült, hogy hazugság. Egyetlen színházzal, rendezővel sem egyeztetett; Aradtól Bonnig mindenki jelezte már ezt.

Pozsgai: Az Aradi Kamaraszínház az én javaslatomra került Döri pályázatába. Jól ismerem őket. Nyilatkozatuk után felhívtam az igazgatót: ti tényleg nem akartok állandó játszóhelyet a fővárosban? Azt mondta, ezt ő nem nyilatkozta, valamelyik intendáns írta a szöveget. A bonni színházhoz is nekem van kapcsolatom. Őket is megkeresték, írjanak elhatárolódó levelet, de nem tudták, mitől kellene.

Ascher: Az erdélyi színházak pár nappal ezelőtti elhatárolódó nyilatkozatát az aradiak ismét aláírták. A pályázat sok más állítása is ráfogásnak bizonyult. Ez a pályázat érvénytelen.

Pozsgai: A kinevezés érvényes. Adottak a feltételek. Jó színházat szeretnénk. Ezért fogok dolgozni, amíg lehet.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.