Matematika határok nélkül
Az egyik legrangosabb német tudományos elismerést, a 2,5 millió euró díjazású Leibniz-díjat kapta meg ifj. Székelyhidi László matematikus, a Lipcsei Egyetem professzora.
Az iskola vagy a családi örökség vitte a matematikusi pályára?
Mindkettő. Szüleim és anyai nagymamám is matematikusok voltak, ez meghatározta a pályaválasztásomat. De sokat lendített a dolgon a magyarországi szakkörrendszer és a középiskolásoknak készített Matematikai Lapok is.
A debreceni középiskolát hagyta félbe, amikor szülei Kuvaitban kaptak állást, aztán Oxford következett. A magyar matematikaoktatásról azért van képe?
Köztudomású, hogy kiváló a képzés, főleg a budapesti Fazekas Gimnáziumban, ahonnan a magyar diákokat az Egyesült Államok legjobb egyetemeire is tárt karokkal várják. Ami az oktatás egészét illeti, pár éve voltam egy konferencián Helsinkiben, s a finn kollégák mesélték: meglepi őket, hogy Európában a finn oktatási rendszert állítják példának, mert ők a 70-es években Magyarországon tanulmányozták az oktatási rendszert, azt vették át és vezették be. Magyarország most megpróbálja ezt visszatanulni tőlük.
Lipcsében és más városokban, ahol oktatott, mennyire érzékelni, hogy a magyar egyetemisták és az ifjú kutatók elhagyják az országot?
Találkozom ezzel, főleg a fiatalok körében. Nyelvi akadály már nem nagyon van, mindenki beszél németül vagy angolul. Lipcsében nemigen élnek magyarok, de Berlinben jelentős kolónia található. Ott működik a Gábor Dénes Társaság, amely a németországi magyar tudósokat fogja össze. Pár éve én is részt veszek az összejöveteleiken. Most van kiépülőben egyfajta hálózat a tudományos élet magyar képviselői között.
A parciális differenciálegyenletek kutatása terén elért eredményeiért kapta a díjat. Mennyire népszerű a matematikának ez az ága Magyarországon?
Sok világszerte ismert magyar matematikus van, ez látható a négyévente megrendezett Nemzetközi Matematikai Kongresszuson, amelyre öt–hét magyart is meghívnak előadni. De odahaza kevesen és a nagyvilágban is csak ötven– száz kutató foglalkozik azzal a területtel, amellyel én is, közvetlen témámmal pedig talán tíz-húsz ember. Magyarországon a legnépszerűbb a gráfelmélet, a kombinatorika és a számelmélet.
Mekkora lehetőség a díjjal járó 2,5 millió euró, és mire fordítja?
Hatalmas lehetőség ez díj, amely több mint 30 esztendeje, 1985-től létezik. Évente tízet osztanak ki belőle, de matematikus ritkán kapja meg. Most 136 jelöltből választott a Német Kutatási Alapítvány. Az összeget, amelyet hét év alatt használhatok fel, kutatási csoport finanszírozására, fiatal kutatók és PhD-hallgatók alkalmazására fordíthatom.
Elképzelhető, hogy magyarországi fiatalokat is bevon a programjába?
Szívesen, ezt már korábban is jeleztem, 2015-ben, amikor az ELTE vendégoktatója voltam. Most ősszel pedig arról beszéltem az ELTE-n a kollégákkal, hogy ki kellene építeni egy rendszert, amelynek keretében magyar hallgatókat könnyebben tudok Lipcsébe hozni.
De ha elmennek, és nem jönnek vissza, az miért éri meg Magyarországnak?
A matematika nem olyan, mint az orvoslás, hogy otthon kiképzik őket, és utána máshol hasznosítják a tudást. A matematika nyelvtől és nemzettől független tudományág, nem országhatárok szerint kell gondolkodni róla. Ha egy magyar bárhol sikert ér el benne, az Magyarország hírnevét is növeli.
ifj. Székelyhidi László |
Debrecenben született 1977-ben A debreceni Tóth Árpád Gimnáziumban, majd Kuvaitban középiskolás. 1996–2000 között az Oxfordi Egyetem matematika szakán tanul. 2004-ben PhD-végzettséget szerez Lipcsében. 2004–2011 között a Zürichi és a Bonni Egyetem oktatója. 2011-től a Lipcsei Egyetem professzora. |