heti-valasz.hu/itthon/uj-lapot-kell-nyitni-fideszes-kialtvany-a-korrupcio-ellen-128090

http://heti-valasz.hu/itthon/uj-lapot-kell-nyitni-fideszes-kialtvany-a-korrupcio-ellen-128090

Médiaörvény

/ 2011.12.05., hétfő 09:07 /
Médiaörvény

Nem igazolódtak a baloldal félelmei, de a jobbos remények sem váltak valóra. Az egy éve elfogadott médiatörvény nem teszi lehetővé, hogy a Médiatanács lapokat tüntessen el, ám a szabályozás a bulvármocsok eltakarítására sem hatékony eszköz.

 

Egy éve kezdődött a médiatörvény körüli, nemzetközivé terebélyesedett hisztéria - 2010. december 2-án a Magyar Narancs, másnap az Élet és Irodalom jelent meg üres címlappal. A félelmek első köre abból fakadt, hogy az új szabályozás hatálya minden szerkesztett médiatartalomra kiterjed. A korábbi Országos Rádió-és Televízió Testület (ORTT) jogutódjaként tavaly ősszel létrejött Médiatanács így nemcsak az audiovizuális médiát sújthatta volna bírságokkal (ez addig is gyakorlata volt az ORTT-nek), de bármely médiumot, amely vét a médiaalkotmány ellen. A Szalai Annamária vezette, a Fidesz holdudvarához tartozó tagokból álló grémium előtt az akkori értelmezések szerint megnyílt az út, hogy büntetésekkel vegyen elégtételt valamely "kisebbség vagy többség" megsértéséért.

A rémálmok álmodói ugyanakkor fellélegezhetnek, ha egy év múltán hajlandók rányitni szemüket a valóságra: e félelmük alaptalan volt. Ráadásul a médiakampány sem volt valami hathatós: a Gallup felmérése szerint Magyarországon az állampolgárok 87 százaléka érzi szabadnak a sajtót, s ezzel a 112 megkérdezett ország 14. helyezettje vagyunk.

A nyomtatott sajtóra, internetre vonatkozó szabályok esetében persze nem vonhatjuk meg egy teljes év mérlegét, hiszen rájuk júliustól vonatkoznak a médiatörvény rendelkezései. Hogy az azóta eltelt öt hónapban semmilyen politikai vélemény miatt nem kapott bírságot senki, önmagában persze még nem volna megnyugtató. A törvény ellenzői, például Majtényi László máig erre fűzik fel kritikájukat. November közepén egy, az Odera melletti Frankfurtban tartott médiakonferencián a Heti Válasz érdeklődésére az egykori ORTT-elnök közölte: az, hogy még nem lehetetlenítettek el senkit, nem jelenti, hogy nem is fognak, hiszen megtehetik.

Fidesz-bírság elvileg sincs


Csakhogy nem tehetik meg, még elvileg sem. A Médiatanács nyáron ugyanis megkötötte azokat a közigazgatási szerződéseket, amelyekben lemond arról a jogáról, hogy szankcionálja a médiaalkotmány 14-20. paragrafusainak megsértését, helyette az adott médiumokat tömörítő szervezetek végzik el ezt a feladatot. (A Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesülete, az Önszabályozó Reklám Testület és a Magyar Lapkiadók Egyesülete után júliusban a Magyar Elektronikus Műsorszolgáltatók Egyesületével kötött megállapodást a Médiatanács.)

A fenti paragrafusok tartalmazzák azokat a korábban "gumifogalmakként" tálalt tényállásokat, mint amilyen az alkotmányos rend, az emberi jogok védelme, a közösségekkel szembeni gyűlöletkeltés, a kirekesztés, illetve a kiskorúakra káros tartalom - attól féltek, hogy ezeket majd öncélúan értelmezi a fideszes médiatanács. Elkészültek azok a magatartási kódexek is, amelyek alapján az egyesületek elbírálják az ügyeket, a kódexet a tagok magukra nézve kötelezőnek ismerték el. Ha egy kiadó nem tagja egyik szervezetnek sem, az sem akadályozza meg, hogy kikerüljön a Médiatanács hatóköréből - egyszerűen jeleznie kell, hogy a kódex hatálya alá tartozónak ismeri el termékét. Sajtóbírságokról beszélni innentől értelmetlen, a "fideszes" Médiatanács hatalmáról végképp, hiszen az értelmezés joga átkerült a médiumok kiadói által fenntartott szervezetekhez, s a legdurvább szankció a nyilvánosság. Ha az sem elég, a sajtótermék kitessékelése a társszabályozásból. Pénzbírság nincs.

Ha tehát valaki úgy érzi, egy sajtótermék megsértette mondjuk az emberi méltóságot, a Magyar Lapkiadók Egyesületéhez (MLE) fordulhat. A 438 lapot kódexe hatálya alatt tudó szervezet jó eséllyel illetékes lesz az ügyben, persze csak ha a demokratikus közérdek szempontjából értelmezhető a panasz. Ha magánügy, arra ott vannak az eddig is létező lehetőségek a sajtó-helyreigazítástól a polgári peren át a büntető feljelentésig. Ha a demokratikus közérdeket érinti a panasz, összeül egy, az egyesületi tagok által választott háromtagú bizottság, és dönt. Ha helyt ad az észrevételnek, olyan szankciók jöhetnek, mint felszólítás, kötelezés az eredeti állapot visszaállítására. Ha a panaszos elégedetlen a döntéssel, akkor az ügy még egyszer végigfut a bizottságon, s ha akkor sem tetszik az "ítélet", jöhet a Médiatanács, amely viszont csak eljárásjogi hibákat vizsgálhat, tartalmi ügyeket nem. Nyomtatott politikai sajtóterméket tehát két esetben lehet bírságolni: ha nem fogadja el a szakma magatartási kódexét, vagy ha elfogadja, de olyan súlyosan megsérti, hogy a szakma kiveti magából, egyenesen a Médiatanács "karmai" közé.

"Lefeküdtem a testvéremmel"

Az elmúlt öt hónapban nem hemzsegtek a panaszok; egy eset volt, amikor a netes tartalmak kiadóit tömörítő Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesülete (MTE) eljárt és elmarasztaló ítéletet hozott. Az egyik, gyerekek által is használt levelezőrendszer felületén egy link a Lefeküdtem a testvéremmel - és jólesett című cikket kínálta, anélkül, hogy felhívta volna a felhasználók figyelmét: a tartalom alkalmas lehet a kiskorúak erkölcsi fejlődésének befolyásolására. Az MTE elmarasztalta a weblapot, melynek szerkesztője elnézést kért, s a panaszos is elégedett volt.

A rendszer tehát működik, mégpedig önszabályozó módon, ahogy az unió legtöbb tagállamában. A 13 szervezet képviselőiből álló, médiaügyben hazánkban vizsgálódó európai "misszió" vezetőjét, Aidan White-ot ennek ellenére nem hatotta meg a dolog, s az "ördöggel kötött paktumnak" nevezte a társszabályozás intézményét. Az indoklás ezúttal is elmaradt.

Ahogy általában. Majtényi László érdeklődésünkre azt említette még a médiatörvény elleni érvként, hogy a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) hivatala törölhet a nyilvántartásból sajtótermékeket. Igaz, ám hogy eloszoljon a sajtószabadságért érzett aggodalom, elég elolvasni, milyen esetekben: ha a tulaj ezt kéri, ha a kiadvány címe azonos egy másik termékével, ha a nyilvántartásba vétel után két évig nem kezdik meg a termék kiadását, vagy ha bíróság dönt így jogerősen, védjegybitorlás miatt.

A médiabiztos kutakodhat szerkesztőségekben - ez a rettegésfaktor sem megalapozott; igaz, a fenti funkció az egyik legelfuseráltabb rész az új médiaszabályozásban. Ékes példát adott erre a nyár, amikor a posztot betöltő Bodonovich Jenő vizsgálódni kezdett egy, a Népszava weblapján olvasható, Schmitt Pált sértő komment miatt - majd kiderült, hogy mivel a komment nem minősül szerkesztett tartalomnak, nem is illetékes. Nem csoda, ha a biztos sem érti, mi a dolga: elvileg olyan esetekben vizsgálódhat, ahol nincs jogszabálysértés, csak "érdeksérelem", ám nem tehet többet, mint hogy leveleket írogat, adatszolgáltatást kér - így is kérdés marad persze: milyen alapon?

Súlyosabb a másik nyári ügy. A júliusi módosítás óta benne van a médiatörvényben, ami addig csak a logikájából volt kiolvasható: hogy az NMHH nem minősül olyan hatóságnak, amely egyes esetben (a nemzetbiztonság és a közrend védelme érdekében, bűncselekmények felderítésére) forrásaik felfedésére kötelezhetné az újságírókat. A módosítás előtt ez a passzus adott lehetőséget a legtöbb rettegésre, hiszen ahány jogász, annyi értelmezése volt a szövegnek. Most már senki sem mondhatja, hogy Szalai Annamária kötelezhet újságírót forrása kiadására, mégis a forrásvédelem körül habzott fel az elmúlt fél év egyetlen, a sajtószabadságot valóban megszégyenítő esete. A rendőrség nyáron tanúként hallgatta ki Bodoky Tamást, az átlátszó.hu főszerkesztőjét: árulja el, ki volt a forrása egy, a Brókernet honlapja elleni hackertámadást leleplező cikknél. Mivel Bodoky erre nem volt hajlandó, akár a hamis tanúzás vádját is a nyakába varrhatják, amely, ha megáll, szabadságvesztést is kiszabhatnak rá.

Az újságírói szabadság megsértése egyértelmű - csakhogy az nem az új szabályok, hanem a rendőrség számlájára írható, amely ráadásul a régi sajtótörvény alapján is elkövethette volna ugyanezt. A forrásvédelem ügyét bűncselekmény esetén az 1986-os sajtótörvény is a büntetőeljárásról szóló 1998-as jogszabály hatáskörébe utalta. Utóbbi szerint csak az tagadhatja meg a tanúvallomást, akit foglalkozása vagy közmegbízatása titoktartásra kötelez. Az újságíró számára viszont a titoktartás csak lehetőség, nem kötelezettség, így - vezetik le a rendőrök - nem tagadhatja meg a vallomástételt.

Bulvármocsok, közmédia

A megoldás az lenne, ha módosítanák a büntetőeljárásról szóló jogszabályt, ahogy az új büntető törvénykönyv folyamatban lévő kodifikációja is alkalmat teremtene arra, hogy kivegyék belőle a rágalmazást, becsületsértést, de legalább azt, hogy ezek "elkövetéséért" letöltendő szabadságvesztést lehessen kiszabni. Főleg, hogy az európai folyamatok is erre mutatnak: az EU 27 tagállamából öt már megtette ezeket a lépéseket.

Ami a sajtószabadságért aggódóknak jó hír, legalább annyira rossz azoknak, akik a Fidesztől a bulvárszemét eltakarítását várták, ám azt tapasztalják: a valóságshow-k erkölcsisége minden korábbinál mélyebb szintre süllyedt. Az ok: nem igaz, hogy a Médiatanács hatalmas, azonnal fizetendő bírságokkal tudná kordában tartani a kereskedelmi tévéket, mert, noha döntéseivel szemben fellebbezésnek helye nincs, bírósági felülvizsgálatnak mindig van. Bírság tehát csak jogerős bírósági döntés után hajtható be.

Apróbb "sikerek" azért vannak. Az új besorolásokkal sikerült elérni, hogy későbbi időpontban jelentkezzenek a valóságshow-k, s minthogy a Médiatanács a tévék, rádiók ügyeit nem adta ki társszabályozásba, egyszer már elmarasztalta az RTL Klubot, amiért az Alekosz feleséget keres című produkció folyamatosan sértette az emberi méltóságot. Most a TV2 Összeesküvők című realityje ellen folytatnak eljárást, de "a milliós nézettségű adások eltüntetése, konzervatív értékekre hangolása nem valósítható meg, de indokolható sem volna" - fogalmaz egy, a médiahatóság belső életét jól ismerő forrásunk.

Vannak azért területek, amelyeken a médiahatóság ereje megkérdőjelezhetetlen. Ilyen a frekvenciapályázatoké, így a balos Klubrádió december közepéig izgulhat azon, megtarthatja-e a frekvenciát- értesüléseink szerint jó eséllyel igen. Akárhogy is, politikai döntés fog születni, hiszen a Médiatanács lehetőségei tágak az elbírálásnál. Nem volt alaptalan az a félelem sem, amely a közmédia átalakítását kísérte. Azzal, hogy a médiahatóság alá tartozó Műsorkészítés-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) lett az úr a háznál, de az egyre jelentéktelenedő zrt.-k vezetőinek kinevezésében is megkerülhetetlen a hivatal, minden lehetőség adott a közszolgálati hírek befolyásolására. Az is tény: az ígéretekkel ellentétben 900 fő elküldése után sem lett olcsóbb a közmédia, s a külsős szerződések aránya sem csökkent.



Helyreigazítás

Lapunk 2010. március 25-i számában a Fekete gyémántok című cikkben valótlanul állítottuk, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal arra hívta fel a figyelmet, hogy a Jeruzsálemi Szent János Szuverén Máltai Lovagrend Autonóm Perjelségeinek tagjai között nemzetközi szélhámosok folytatnak tevékenységet. A valóság ezzel szemben az, hogy erre vonatkozó megállapítást a Nemzetbiztonsági Hivatal nem tett.

 

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.