Egy éves az Átrium Film-Színház - Interjú Magács Lászlóval

/ 2013.11.13., szerda 20:19 /
Egy éves az Átrium Film-Színház - Interjú Magács Lászlóval

Egy éve nyitotta meg újra kapuit a Margit körúti mozi, immár Átrium Film-Színház néven. A Heti Válasz Filmklub helyszíne több kiváló színielőadásnak is otthona. Az újranyitás óta eltelt egy évről Magács Lászlót, az intézmény igazgatóját kérdeztük.

„Be kell lakni a helyet ahhoz, hogy tudjuk, milyen irányba fejlesszük tovább" - nyilatkozta nekünk a megnyitáskor. Otthon érzik már magukat az Átriumban?

Még nem teljesen, de nagyon boldog vagyok azzal, ami történt. Sok kellemes meglepetés ért, de sok minden még nem úgy működik, ahogy szeretném. Színházi programokban nagyon erősek vagyunk. A saját várakozásaimat is felülmúlva, könnyen illeszkedtünk bele a budapesti színházi életbe. Továbbra is célom a gyermekeknek szóló és a filmes programok számának növelése, és szeretnék elindítani egy ifjúsági komolyzenei programot is. Olyan Mikrokozmosz-sorozatot tervezünk, ahol a zenét, a prózát és a video-művészetet ötvöznénk.

A jövőben is szeretne helyet adni filmfesztiváloknak, vagy a Heti Válasz Filmklubhoz hasonló kezdeményezéseknek?

Nagyon örülök annak, hogy nálunk van a Heti Válasz Filmklub, de emellett olyan tematikus vetítéseket is szeretnék szervezni, mint a korábban megtartott Tarantino- vagy Almodovár-maraton. Ezek mintájára január elején rendezünk majd egy Jodorowsky-maratont. Örülnék, ha az Átrium nemcsak színházként, hanem moziként is jól működne. Egy akadálya van ennek: a mai filmek nem blue ray-en vagy dvd-n jönnek ki, hanem dcp-n, aminek a lejátszásához legalább 30 milliós technikai fejlesztést kellene végrehajtanunk, s ez egyelőre túl nagy ár azért, hogy időnként vetítéseket is tartsunk. Így sajnos nem tudunk fesztiválokat tartani, pedig több szervező is megkeresett már minket, hogy tetszik nekik a helyszín.

Fotók: Fűrjes Viktória

Egy éve nyitottak. A bel-budai közönség tekinti saját színházának az Átriumot, vagy inkább pestiek közül verbuválódik a közönség?

Sokan mondják, hogy a főváros kulturális élete jelentős részben Pesten zajlik, de szerencsére nekünk sikerült bebizonyítani, hogy ez nincs egészen így. A 4-6-os villamosnak köszönhetően rajta ülünk a város ütőerén, ami nagyon sokat számít. Nem lettünk csak a budaiak színháza, de néhány utcával odébb, ahol lakom, egyre gyakrabban állítanak meg a szomszédok, ismerősök és újságolják, hogy mit láttak nálunk, és mennyire tetszett nekik. Ez nagyon jó érzés. Előfordult, hogy kiültem reggel a teraszra, és átkiabálta a szomszéd házból, hogy „láttuk a tegnapi előadást és igazán remek volt!"

Leginkább befogadó színházként működnek. Terveznek esetleg majd saját repertoárt?

Minden produkciónk külsős, még ha tettünk is bele producerként pénzt. Jót tesz a színháznak a sok kívülről érkező impresszió, de valójában a vágyam az lenne, hogy eljussunk egy olyan művészi színvonalra, amikor már megrendelőként is megjelenhetünk a kulturális piacon. Ezt szerintem négy-öt évig tartó, következetes munkával el lehet érni. Persze most is van már egy különleges, hiánypótló szerepünk, de ez leginkább a szerencsének, a kapcsolatoknak, a partnerek megfelelő kiválasztásnak köszönhető. Fontosnak tartom a Pintér Béával, Frenák Pállal, a Kultúrbrigáddal vagy épen Orlai Tiborral kötött szövetségeket. Pintér például áprilisban nálunk tartja majd legújabb bemutatóját. De meg is kell újítani a szakmát, és olyan fiatal tehetségeknek is teret kell adni, mint Radnai Márk, aki a Droszt című előadást rendezte meg nálunk.

Az alkotókkal már létrejött az afféle élő baráti a kör, de mi a helyzet a nézőkkel? Van már törzsközönsége az Átriumnak?

Alakul. Egyelőre van egy réteg, amely a formátumos társulatok és a velünk dolgozó művészek miatt, vagy a különleges art deco épület és a kőszínházi hatás miatt jönnek hozzánk. Azt szeretném, hogy egyre szaporodjon azoknak a tábora, akik valódi kulturális mindenevőkké kezdenek válni az Átriumban. A magyar filmeket kedvelő közönséget is szeretném becsábítani. Keresem a kapcsolatokat akár úgy is, hogy filmes írja a színdarabot, vagy filmrendező rendezi az előadást. A Droszt című előadásunk erre tökéletes példa: keverednek benne a filmes és színházi elemek. Nem véletlenül adtam a helynek az Átirum Film-Színház nevet, mert arra gondoltam, hogy egy olyan színházat kellene csinálni, ami a filmes tudást, eszközöket, ritmust képes ötvözni a hagyományos színházcsinálással. Ez már megvalósult Divinyi Réka Machiavelli-átiratában, valamint a Drosztban, és remélem, hogy egy komplex filmes látványt, dramaturgiát hoznak majd be azok a fiatal filmrendezők, akikkel együttműködést tervezünk.

Nyitáskor tisztasági festést végeztek, kitakarítottak, felépítették a mobilszínpadot, de más nem történt. Hol tart most a felújítás?

Boldogok vagyunk úgy, ahogyan most élünk. Néhány év múlva egészen biztosan radikálisabban hozzá kell nyúlunk a térhez, mert nagy problémát jelent, hogy nincs díszletraktárunk, és csak egy nagyon pici öltözőjük van a színészeknek. Ezek létrehozására, illetve bővítésére lenne a legnagyobb igény, de 100 milliós összegű beruházásra most nincs keretünk.

Visszatérve a repertoárra, mit terveznek az idei évadra?

Az első félévhez képest megtripláztuk a színházi előadások számát, és az arányt szeretném is megtartani. Az évadot négy új bemutatóval kezdtük. A legújabb az Igenis, Miniszterelnök Úr, remélem ezt is szeretni fogják a nézők. December közepén lesz egy Diótörő előadásunk a Közép-Európa Táncszínházzal közösen, januárban pedig következik a Jodorowsky-mozimaraton. Három januári, februári, illetve márciusi bemutatókról tárgyalunk fiatal filmrendezőkkel, és nem adtam föl azt a tervemet sem, hogy 2014-ben elkezdjek egy Rejtő-sorozatot. Az áprilisi új Pintér Béla bemutatónk pedig igazi különlegességnek ígérkezik!

Rosta

V. Nagy Viktória

Találkozunk 2016-ban!

Kortársunk, Jézus Krisztus

Profi színházi előadás, gyülekezeti közösségi játék, rockoratorikus, illetve rockzenén alapuló produkciók: húsvét közeledtével megnéztük, milyen múlt- és jelenbeli passiójátékok készültek, s hogy melyik mit üzen a ma emberének. Részletek a friss Heti Válaszban.

Merkel bukik vagy Erdoğan? – ez itt a kérdés

Kétséges Recep Tayyip Erdoğan többsége a hatalmát bebetonozó népszavazáson, emiatt fontos neki a nyugati törökség szavazata. A török politikusok kiutasítása miatti bosszúként havi 15 ezer migráns zúdulhat Európára. De kinek a karrierjébe kerül mindez: Merkelébe vagy Erdoğanéba? Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

László Zsolt: „Nekünk ki kell pusztulnunk”

Teljesíthetők-e Jézus tanításai ma, és egy nem hívő játszhat-e a szenvedéstörténetben? László Zsolt szerint erre is választ keres a Passió XXI. című előadás. A Radnóti Színház színészétől megkérdeztük azt is, dolgozna-e Vidnyánszky Attilával. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.

Kihátrálhat a kormány a multikat szorongató csomag mögül

A multik megszorongatására szolgáló tervektől a kis magyar boltok is pánikba estek, ami elgondolkoztatta a kormányt. A Góliátok és Dávidok versenyébe a világ több pontján próbál az állam beleszólni – a friss Heti Válaszban bemutatjuk, mekkora sikerrel.

Szeressük a kiegyezést! Történészvita a 150. évfordulón

Elárulták a kiegyezés tető alá hozói március 15-ét, vagy éppen megvalósították a céljait? Miért értékelődött fel Kádár alatt 1867? A kiegyezés 150. évfordulóján ifj. Bertényi Iván és Hermann Róbert történészeket kérdeztük. Interjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.