Megejtő részleteket árult el házasságáról a népszerű magyar színész

/ 2018.02.08., csütörtök 16:00 /

A mai világban, amikor a papír sokaknak csak arról szól, hogy az emberek közös hitelt vegyenek fel, vagy a gyerek az apa nevét kapja, a papír nyilván semmit nem ér” – mondja Zámbori Soma. A színművész olyan hollywoodi sztároknak kölcsönzi a hangját, mint Justin Timberlake, Chris Pine vagy Chris Evans. „Régen az igazság bajnoka voltam, hiszen erős az igazságérzetem, aztán rájöttem, hogy nem az számít egy jó kapcsolatban, hogy kinek van igaza” –  halljuk Fazekas Rita mediátortól. A február 11-én kezdődő Házasság Hete idei arcaival beszélgettünk.

Miért vállalták el, hogy a Házasság Hete arcai legyenek?

Zámbori Soma: Mert fontosnak tartjuk, hogy beszéljünk a két embert összekötő legfontosabb kapocsról, a házasságról, mely társadalmunk meghatározó alapja.

Fazekas Rita : Nem tudjuk, miért minket választottak, de a tavalyi Házasság Hetén részt vettünk a pódiumbeszélgetésen, ami nagyon jól sikerült, pozitív visszajelzéseket kaptunk. Valamiért kíváncsiak ránk. Házasságunkat tekintve idén leszünk nagykorúak, már többet éltünk együtt, mint egymás nélkül. Üzenni szeretnénk: jó házasságban élni jó!

Szükséges reklámozni a házasságot?

R: Ott tartunk, hogy igen. Számunkra természetes volt, hogy ha szeretjük egymást, akkor összeházasodunk, mert az emeli magasabb szintre a kapcsolatunkat. Nagyon szeretnénk, hogy ha minél több emberhez eljutna annak üzenete, hogy házasodni jó ma is; igazi szövetségben élni érdemes, hogy egy meg egy az több mint kettő.

S: Összetartó, szerető családban nevelkedtünk mindketten, a szülői példa meghatározó. A szülők bármit mondhatnak és taníthatnak, a gyerekek azt fogják másolni, amit látnak. Az esküvőnk előtti jegyesoktatásunk a lelkésszel olyan áldás volt a házasságunkra, amit a mai napig őrzünk és óvunk, és hisszük, hogy Istennel lehet kiteljesedni, jól „végigcsinálni”

„Számít az a papír?”

S: A mai világban, amikor a papír sokaknak csak arról szól, hogy az emberek közös hitelt vegyenek fel, vagy a gyerek az apa nevét kapja, a papír nyilván semmit nem ér. Nem is az számít, hanem a házasság intézményéről szóló tudás, a döntés és az elválaszthatatlanság mélysége. Sajnos olyan világban élünk, amelyben gyakran lecserélünk sok mindent: kocsit, mobiltelefont, tévét. A fogyasztói társadalom arra késztet, hogy a kapcsolatainkat, a társunkat, a barátunkat is cseréljük le időnként. Szívjuk ki belőle azt, ami nekünk még jó, legyünk kapcsolatvámpírok. Ha nem így szeretnénk élni, hanem olyan odaadó szeretetben, amelyben a másik fontosabb lesz, mint saját magam, azt a házasságban lehet megélni.

 

Fotó: VivienNaomi Photography

Fotó: VivienNaomi Photography

 

R: Mi nem a „papír’” miatt házasodtunk össze; mi áldást akartunk kérni a kapcsolatunkra, szövetséget akartunk kettőnk között isteni pecséttel. Mediátorként úgy látom, érdemes egymás szükségleteinek betöltésére figyelni. Az embernek vannak alapszükségletei, ha azokat betölti a párunk, akkor nem fogunk más felé kacsingatni. Az egymással kapcsolatos támogató kommunikáció sokat segít; ha a párunkat, a gyerekeinket nem minősítgetjük, vádoljuk, hanem egyes szám első személyben énközléseket alkalmazunk: hogyan éreztem magam, mit gondolok, így elkerülöm, hogy megbántsam a másikat. A gyerekekkel is jól működik ez. Nálunk alapvető, hogy kíváncsiak vagyunk egymásra; nem csak a logisztikáról beszélgetünk Somával, hanem az érzéseinkről, a lelki fejlődésünkről is.

Mit jelent a mottójuk: „Éltető sodrásban”?

R: Egyrészt a lendületes, színes életünket, hiszen Soma mellett nincsenek szürke hétköznapok: hihetetlenül kreatív ember, színes egyéniség hatalmas szívvel. Másrészt a változást is kifejezi: az idő múlásával és sok hatás következtében mindketten – külön-külön és együtt is – változunk. Ahogy a folyó sodor két tárgyat, s azok csiszolják egymást, mi is formáljuk egymást. Soma egyébként hajóskapitány is, ezért a víznek különös jelentősége van számunkra. A sodrás aktív folyamat, nem úgy, mint a passzivitást jelentő sodródás.

Milyen volt az első találkozás?

S: Az első pillanattól sokat tudtunk beszélgetni. Egymásra tapadtunk mint beszélgetőpartnerek, pedig akkor mindketten párkapcsolatban voltunk. Aztán egy időre eltávolodtak az útjaink, és amikor jókor, jó időben újra találkoztunk, nagyon megörültünk egymásnak. Elhívtam randizni Ritust, de az nem volt szokványos: vasárnap reggel hét órakor a Moszkva téren az óra alatt találkoztunk, hogy kutyaiskolába vigyük a kutyáját. Aztán a kapcsolatunk elején megláttam, mivé fejlődhetnénk együtt. Egybekelésünk előtt is élvezet volt a fejlődés minden perce; Ritus hatására jobbá váltam.

Csendes vizeken eveznek, vagy viharok is vannak?

R: Soma nagy amplitúdón él, nagy szenvedéllyel, én kicsit kiegyensúlyozottabb vagyok, s ez magával hozza, hogy vannak viharok is. Amikor Somát valami felidegesíti, azt elég hangosan mondja ki. Olyanokon szoktunk vitatkozni, hogy hol van a kocsikulcs, miért tetted el már megint?

S: Hamar robbanok, de ugyanolyan gyorsan el is múlik a haragom, a többiek pedig megpróbálják feldolgozni. Vannak dolgok, amiben változnom kell, de így csiszolódunk egymáshoz, ezzel együtt szeretjük és fogadjuk el a másikat.

R: Azt szeretem Somában, hogy utána tud bocsánatot kérni, a gyerekektől is. A szülő, ha bocsánatot kér, ha partnernek tekinti a gyerekét, ha megkérdezi, hogy érzi magát abban a helyzetben, akkor nem csak annyit fog hallani, hogy semmi nem történt az iskolában.

S: Az emberek sokszor nem mernek megharcolni a kapcsolataikért, az érzéseikért. Mi harcosok vagyunk, igyekszünk odafigyeléssel, az érzelmi intelligenciánk együttes fejlesztésével működni. A másik szeretetnyelvén próbálunk beszélni: kíváncsi vagyok rá, ő mit szeretne. Az a szeretet, hogy szolgálom a másikat. Ritus viccesen mondja, amikor hazajövök a hajóról, hogy itt már nem vagy kapitány, egyenrangúak vagyunk, hahó, megérkeztél a szárazföldre. Nem lenyomjuk, legyőzzük a másikat, hanem támogatói vagyunk egymásnak.

Színházi élet, hivatás, munka – hogyan tudják összehangolni a családi élettel?

S: Próbáltuk a családot, karriert együtt vinni, élni a hétköznapokat, aztán rájöttünk, hogy vagy a Rituséban vagy az én szakmámban egy idő után falba ütköztünk. Számot kellett vetnünk, hogy változásra van szükség, mert ha így folytatjuk, nem lesz jó vége. Bizony áldozatokkal járt összehangolni, hogy Ritus is a szakmáján belül hogyan talál rá a hozzá közel álló feladatra, illetve lemondtam az estéket elfoglaló színházi fellépéseimet. Szinkronnal, filmezéssel foglalkozom, de az estéket már nem a színházban, hanem itthon töltöm. Valamit valamiért.

R: Mindkettőnknek megvoltak a szakmai útkeresései, tényleg jók vagyunk ebben, hogy átbeszéljük a dolgokat, segítjük, támogatjuk a másikat. Ez nem lineáris folyamat, hanem életszakaszok vannak. Amikor anya lettem, a gyerekeknek meg akartam adni az időt, hogy velük legyek, és tudtam, hamar vége lesz, mennek majd az óvodába. Legyen türelmünk egymás irányába is, és várjuk ki, amíg a dolgok megérlelődnek.

Milyen tulajdonságot nehéz elviselni a másikban?

R: Soma sokszor türelmetlen, felkapja a vizet.

S: Ritus időnként szétszórt. A vita úgy szokott kialakulni, hogy nem vagyok elég türelmes, robbanok, Ritus még egy ideig békésen tűri, aztán ő is kiakad. Ilyenkor megtorpanok, hogy jé, ő is tud ilyen lenni!

A mediátorként használt konfliktuskezelési technikákat itthon is sikerül alkalmazni?

R: Fontos, hogy beszéljünk magunkról, az érzéseinkről, ezekkel nem lehet vitatkozni. Inkább azt érdemes megtudni, miért érez úgy a másik. Régen az igazság bajnoka voltam, hiszen erős az igazságérzetem, aztán rájöttem, hogy nem az számít egy jó kapcsolatban, hogy kinek van igaza. A hozzám fordulókon is látom, hogy sokszor ölre menő vitákat vívnak, kinek van igaza. Próbáljunk meg a másik perspektívájából ránézni, vajon miért gondolta úgy, mit érzett abban a helyzetben. Egyébként mindenkinek megvan a maga igazsága. Bátorítsuk, támogassuk a másikat, ne sértsük meg. Az embert magát szeretjük, csak a tettével nem értünk egyet.

Egy színész az érzelmeit munkaeszközként is használja. Vannak kísértések a házastársi hűség területén?

S: Nyilván vannak kísértések, mint mindenkinek, inkább az a kérdés, mennyire játszom el a gondolattal, mennyire megyek bele, mennyire gondolom azt, hogy megéri-e. Mit adok fel és mit dobok sutba ezért? Igyekszem nem rést engedni a pajzson.

R: Komolyan vettük, hogy ez életre szóló szövetség – a szerelmen, szereteten kívül ez döntés. Elhatároztuk, hogy egymás mellett állunk, ezt ki is szoktuk mondani és tudatosítani. Fontos az önismeret ezen a szinten is; ha valamire érzem, hogy kísértés, akkor hátat fordítok, és a másik irányba megyek, a másikhoz. Tényleg megbízunk egymásban.

S: Szerintem az a fontos, hogy hol van a szívünk. Ha jó helyen van, a másik embernél, akkor ez nem kérdés.

Mi a jó házasság titka? Van bevált receptjük?

R: Inkább azt mondanám, sok apróságon múlik. Érdekel a másik, kíváncsiak vagyunk, sokat beszélgetünk, nincs szőnyeg alá söpört probléma, nem fekszünk le haraggal, támogató kommunikációt alkalmazunk. A világ azt sugallja, foglalkozz magaddal, „mert megérdemled” – mi azt is kérdezzük időnként: „Mit tehetek érted?” 

S: Nincs ilyen tabletta, amit csak úgy be lehet venni. Szerintem a folyamatos megharcolás és a szelídségben történő megbocsátás működik. Engedjünk a másiknak teret, és adjunk neki szárnyakat! És szeressük úgy, ahogy van.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Betont mindenhova!

Az egyik helyen a teniszre hivatkozva emelnek betonmostrumot, Zuglóban viszont a teniszpályákat veszik el egy fedett futópálya kedvéért.

Itt épített gyurcsányista erőközpontot Lamperth Mónika

A baloldal az esélyesebb az észak-budapesti lakótelepi karéj három választókörzetében, de a XV. kerületben bonyolult a képlet: van itt Lamperth Mónika által építgetett gyurcsányista erőközpont, jelölt a Fidesz lakótelepi szakembere, és egy óvodafelújítás miatt megbüntetett lázadó szocialista is. Választási sorozatunk az Óbudától Újpalotáig nyújtózó kerületek esélyeit latolgatja. Részletek a friss Heti Válaszban.

A disznósajt volt a csúcs a kisgazdák sajtóreggelijén

Pártcunamival indult a hivatalos kampányidőszak, ám a szokásosan jelentkező komolytalan formációk mellett a reaktivált kisgazdáknak és Lévai Katalin volt szoci miniszter pártjának lehet is hatása egy-egy mandátum – elvesztésére. Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.

Huszti Péter: „Ellopta a show-t a politika”

El lehet játszani Hamletet bőrdzsekiben, de ne a ma emberéről, hanem a ma emberéhez szóljon – mondja a Corvin-lánccal frissen kitüntetett Huszti Péter színművész, rendező. Nagyinterjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.

Tényleg blöff volt a rezsicsökkentés?

A földgáz külföldi áresése valóban lehetővé tett volna egy méretes lakossági gázárcsökkentést 2015–16 táján, a kormány azonban inkább tartalékba rakta az erre fordítható összeget. Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.

Ez most tényleg össznemzeti ügy – aki magyar, aláír!

Miért kell vért izzadni ahhoz, hogy egymillió uniós aláírás összegyűljön a Nemzeti Kisebbségvédelmi Kezdeményezéshez? Csáky Pál, az ügyet az Európai Parlamentben képviselő felvidéki politikus és névrokona, Csáky Csongor, a gyűjtést idehaza szervező Rákóczi Szövetség főtitkára válaszol a csütörtöki Heti Válaszban.