Bejártuk a filmgyár legrejtettebb zugait

/ 2012.10.11., csütörtök 08:23 /
Bejártuk a filmgyár legrejtettebb zugait

Rejtélyes filmtekercsek, ártalmatlan fegyverarzenál, szétszedhető várfal, teljesen kamu szögesdrót, Christian Bale és Nicolas Cage szelleme a deszkák között – riport a Mafilm Zrt. zuglói és fóti gyártóbázisáról. (Videós összeállítás)


„Nem valami szép hely, de nem is véletlenül: ez itt filmgyár. Nem szépnek, hanem hasznosnak kell lennie.”

A Mafilm Zrt. zuglói telephelyén vagyunk. Amikor a fenti mondat elhangzik, Zákonyi S. Tamás vezérigazgató éppen két televíziós műterem között vezeti stábunkat. Állítását nem vitatjuk; a jogelőd Hunniával együtt éppen 100 éves Mafilm gyártóbázisai leginkább valamiféle elvarázsolt ipari negyedre emlékeztetnek.

A tekintélyes méretekhez képest meglehetősen kihalt az udvar. Nem csoda, hiszen a cég nem most éli virágkorát: a köztévé hatalmas megrendelésállománya a kilencvenes évek végére szinte nullára csökkent, nagy, magyar gyártású filmes produkció pedig a Hídember óta nem forgott díszletei között. Emellett a vezetés aktuális számai szerint a Mafilm adósságállománya az utóbbi években nagyjából 300 millió forintra duzzadt. A hírek szerint ez a tarthatatlan helyzet is indokolta Andrew Vajna kormánybiztos szeptember közepi bejelentését: szándékaik szerint Mafilm a Magyar Filmlaborral együtt hamarosan a Magyar Nemzeti Filmalap divíziójaként működik tovább.

Már a Rónai utcai telephelyen megkezdett nagy filmgyári bejárásunk legelején világos, hogy a Mafilm-sztori egyetlen délelőtti séta nyomán feltárhatatlan. Nem véletlen, hogy Zákonyi S. Tamás kivétel nélkül az összes állomáshoz, szobához, kellékhez fűz valami történetet: nagyjából száz év alatt ezek a helyszínek részei voltak legnagyobb filmeseink (Fábri Zoltán, Illés György, Várkonyi Zoltán – csak néhányan a sok közül, akiknek a Mafilmnél valamilyen emléket állítottak) működésének.

Zákonyi S. Tamás Mafilm-igazgató (fotó: Todoroff Lázár)

Egy ilyen séta alatt nem csupán a filmbolond tobzódhat néznivalókban. Így aztán érthető, hogy fotósunk alig fér a bőrébe, amikor belépünk a Rónai utcai kameraraktárba. „Ez a nagy vario nagyjából negyven éves, az a Moviecam body pedig legalább harminc. De óriási érték ez az Angenieux optika is, és felhívnám a figyelmet arra az Arriflex kompendiumra is” – mondja a minket fogadó szakember. Én egy hangot sem értek, de fotósunk pupillatágulása alapján a technikai élmény jelentős lehet.

Azért a fa (!) statívokon én is elcsodálkozom, meg azon, hogy a raktár az óriási muzeális értékek ellenére (vagy: azokkal együtt) ma is az érkező stábok gyakran igénybe vett kölcsönzője. „Itt van például ez az ódon kameratest. Évtizedes darab, ki tudja, kinek a keze lehetett rajta?” – villantja fel az egyes darabok eszmei értékét a Mafilm-igazgató.

A Mafilm Audio Kft. keverője felé haladunk tovább. A név valószínűleg mindenki számára ismerős, aki már látott magyar hangon megszólaló külföldi filmet. A vágó folyosóján hatalmas szekrényekben tárolják a szinkron-archívumot: egy doboz Universal Pictures-felirattal, egy Paramountossal. Majd néhány ritkaság: a felső polcokon ORWO jelzésű dobozokban, szépen rendbe rakva sorakozik a régi, keletnémet hanganyag.

A vetítőszoba olyan, mint egy őrülten komoly moziterem: a székeket egy újabb építésű multiplex is megirigyelné, az akusztika pedig tökéletes. Képet ugyan most nem látunk, de nem is baj, azt itt nem viszik túlzásba, hiszen a hang számít. „A pingpongasztal azért kell, hogy a 4-5 órányi folyamatos üléseket megszakítsuk valamivel. Nyugaton ezt még a szakszervezet is elvárja” – magyarázza a vetítővászon előtt álló tájidegen tárgy jelenlétét firtató kérdésemre válaszolva Kálmán András, a Mafilm Audio Kft. ügyvezetője. Szerinte különben sem érdemes egészségtelen mennyiségű időt egy helyben tölteni, mert az ember egy idő után egyszerűen nem hallja meg ugyanazokat az apróságokat, mint tiszta fejjel.

Zákonyi S. Tamást nyáron nevezték ki a Mafilm Zrt. első emberének. A korábban nagy produkciókon (például a Steven Spielberg-féle Münchenen és a Szabadság, szerelmen) dolgozó filmes feladata, hogy „konszolidálja” az ezentúl a tervek szerint Magyar Nemzeti Filmalap-divízóként működő Mafilm helyzetét. Noha – elmesélt történetei alapján – Zákonyi sokat látott szakember, akadtak helyzetek, melyek őt is meglepték.


„Nyáron, egyik Róna utcai bejárásomkor kérdeztem, hogy mik vannak abban a légópincében. Mondják, hogy filmek. Kérdezem: »Micsoda?« Pedig igen, filmeket tárolnak a föld alatt.” A lépcső aljától egymás után sorakoznak a polcok, roskadásig műanyag- és fémdobozokkal, melyek mindegyike tekercset rejt. „Pogány madonna”, „141 perc a befejezetlen mondatból”, „80 huszár” – aggasztó filctollas feliratok az ócska, sokszor pontatlanul záró tartókon. Zákonyi elmondja, már elvittek néhány tekercset „bevizsgálásra”. Csak azokat az anyagokat tartják meg, melyekről kiderül, hogy egyedi, vagyis máshol nem, vagy csak rosszabb minőségben őrzött szalagok. A többit meg fogják semmisíteni. (Videós riportunkban megnéztük az egyik szalag állapotát közelebbről is.)

A Róna utcai séta után autóba ülünk: a fóti telephely nagyjából 20 perc alatt elérhető innen.


Ez a Mafilm legnagyobb, 23 hektáros stúdióbázisa. A területet még a hetvenes évek elején vásárolták azért, hogy legyen elegendő hely a műhelyeknek, raktáraknak. A Róna utcainál előbb épült Sztár Filmgyár (Pasarét) és a mai Könyves Kálmán körúti buszpályaudvarnál állt másik két műterem már saját korában is kicsinek számított.

Fóton a raktárak és műhelyek mellé felépült két hatalmas belmagasságú stúdió is, a Máriássy- és a Huszárik-műterem, noha előbbi üvegfalas kialakítása miatt igencsak előnytelen, utóbbi pedig 2007-ben leégett, az újjáépítés utáni állapota pedig hagy némi kívánnivalót maga után.


„Itt található a magyar filmes díszletépítő-kapacitás 60 százaléka. De Fót nem csak ezért érdekes. Itt van például a mafilmes jelmezraktár, melynek nagyjából 100 000 darabos készletében gyakorlatilag a filmtörténetünk bármelyik pontjához találunk emléket” – ismerteti a stúdióbázis értékeit Zákonyi S. Tamás.

Különleges hely a fóti fegyverműhely is. Az éles fegyverek kellékekké alakításával foglalkozó üzemegységnek ezernél is több modellje van; a baj csak az, hogy ezek döntő többsége hatvanas évek előtti, vagyis ez a tár nem nagyon alkalmas modern történeteket forgató stábok kiszolgálására.


Itt is akad néhány ritkaság. A Luger-típusú német tiszti fegyvert például nemrég egy nyugati produkcióhoz használták. „A Luger pontosságára jellemző, hogy a kérésnek megfelelően bevontuk leheletvékonyan ezüst festékkel, és máris akad” – mutatja az egyik mafilmes fegyvermester.

A műhelycsarnokok és egyéb épületek mögött, a nyílt mezőn hatalmas díszletek (egészen pontosan: „külső díszletek”) emelkednek. Mintha egy ormótlanul nagy színpad kulisszáit pakolták volna ki a szabadba.

A Mafilm itt látható színfalainak alapjait (a középkori díszletet leszámítva) nyugati filmesek építették az elmúlt évtizedekben: a Hallmark Entertainment például a Christmas Carol és a Mary, Mother of Jesus (Christian Bale főszereplésével) című filmjeit forgatta itt. A stábok távozása után azonban meghagyták az építményeket, így egy-egy kulissza elemei között akár tucatnyi produkció is készülhetett, magyar és nemzetközi filmek egyaránt. (Csak néhány példa: itt forgott a Katedrális című tévés produkció, a Boszorkányvadászat Nicolas Cage főszereplésével és az Asterix és Obelix mozis változatának legutóbbi része is.) 

Természetesen minden forgatásnál kicsit átszabják az egyes elemeket, melyek élettartama egyébként igen rövid. „Nagy hátrányunk Californiával szemben, hogy itt négy évszak van. Nálunk a tél minden ilyen díszletet kikezd” – mondja Zákonyi, utalva arra, hogy senkinek sem szabad hinni a látványnak: itt a kő legfeljebb csak távolról kő, de még a szögesdrótot is cipőfűzőből fonták.

Órákig, talán egy-két napig is el lehetne még bolyongani a fóti stúdióbázison, azonban ennyi bejárás után is világos, hogy a Mafilm bár valóban egyik mélypontjára ért a közelmúltban, komoly értéket képvisel, érdemes az odafigyelésre, a munkára, hiszen az itt kiépített infrastruktúra és felhalmozott vagyon tehet a legkevésbé arról, hogy alig készül jó magyar film napjainkban.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.