Mestersége: lázadó

/ 2014.07.09., szerda 18:20 /

Gulyás Márton ma már messze nem csupán egy független teátrum ügyvezetője, sokkal inkább egy pályázati pénzekkel aládúcolt kormányellenes mozgalom vezéralakja. Portré a Krétakör önjelölt balhékeverőjéről megafonnal és MMA-tag édesapával.

„Aki mindezeket – és a norvég alap által támogatott intézményeket – el akarja tiporni, remekül céloz. Ugyanis ez az igazi ellenzék” – e szavakkal Tamás Gáspár Miklós tette helyre a „civilek” közéletben betöltött szerepét. 2014 valóban az őszinteség éve: Lázár János elleni tüntetésük óta a norvégos „civilek” a korábbinál nyíltabban vállalják baloldaliságukat. Mindez egyrészt a hivatásos politikai bal impotenciájának folyománya, ám a sikerhez hálózatépítés, pénzszerzés és rátermettség is kell. A munkát nem spórolta meg Gulyás Márton, aki ma már nem csupán a független Krétakör Színház ügyvezetője, sokkal inkább egy pályázati pénzekkel aládúcolt kormányellenes mozgalom vezéralakja. S hogy ki is ez a kétméteres, túlmozgásos figura? Ezt igyekszünk megrajzolni az alábbiakban.

Négy hónap egyetem

Gulyás Márton 1986-ban budapesti, középosztálybeli művészcsaládba született harmadik, késői gyerekként – édesapja a megannyi díjjal kitüntetett dokumentumfilm-rendező, az idén hetvenéves Gulyás Gyula. A kis Márton nehezített pályán találta magát: akkoriban senki meg nem mondta volna, hogy később néptribunhoz méltó, gyújtó hangú beszédeket tart majd. Gyerekként súlyos beszédhibákkal küzdött, amelyektől csak három-négy év kemény munkával és logopédusi segítséggel tudott megszabadulni.

A középiskolában már a színház érdekelte; 19 évesen rendezett először, ám nem csak a művészi hajlamait bontakoztatta ki a középiskolában – ott mutatkozott be a lázadó mozgalmár is –, a Berzsenyi Dániel Gimnázium diákjaként tüntetést szervezett az igazgató ellen. Az elégedetlenkedő, kamaszos radikalizmust érettségi után sem nőtte ki. Ekkor szegődött önkéntesként az akkor még valóban színházi társulatként működő, Schilling Árpád vezette Krétakörhöz, mely a 2000-es évek közepén egyik zászlóshajója volt a függetlennek nevezett, valójában inkább társulati, nem kőszínházi teátrumoknak. A szabadság Gulyásnak való volt, dramaturgként és rendezőként is bemutatkozott, a kötöttségekkel viszont meggyűlt a baja. Másodjára felvették ugyan a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, de csak négy hónapig bírta a nem kifejezetten poroszos pedagógiájáról elhíresült intézmény falai között. Elege lett a tanárokból, levelet írt a rektornak és távozott. Felsőfokú végzettsége mindmáig nincs.

Persze az alternatív színjátszáshoz, a mozgalmársághoz nem elvárás a diploma, sőt, középfokú végzettséggel is tarthatott előadásokat az ELTE esztétikahallgatóinak 2012-ben, s ugyanabban az évben a Hallgatói Hálózat tüntetésein is szerephez jutott anélkül, hogy sok köze lett volna egyetemhez.

De ne szaladjunk előre. Gulyás pályafutásának egyik meghatározó pontja a 2008-as váltás a Krétakörön belül. Ekkor döntött úgy Schilling Árpád, hogy a hagyományos alternatív társulati forma helyett társadalmi ügyekre jobban reflektáló kreatív művészeti központot hozna létre, s kiadta a „Tessék politizálni!” jelszót. Éppen ekkor kötött három évre szóló különmegállapodást a Krétakör és a Hiller István vezette kultusztárca: összesen 300 millió forintot kapott volna a társaság, mely így különös elbánásban részesült a „független” színházak között. Gulyás Márton ekkor nem nyúlt a megafonjához, hogy skandalumot belekiáltva verje szét a tapsot saját előadása vagy valamely Schilling-darab végén, ahogy később a kormányzati keretből soron kívül forráshoz jutó Markó Iván esetében megtette 2013 májusában.

Sőt, a társulatnak kemény vitái voltak a tárcával, mely, látva a profilváltást, csak a 2008-ra esedékes 100 milliót fizette ki, s az összeg 2010-re az ötödére apadt. Válságos idők voltak anyagilag, ám a „kormány kivérezteti a függetleneket” szöveg ekkor még nem került elő – diktatúráról, kivéreztetésről, fasizmusról majd csak a Fidesz-kormány alatt beszél Gulyás. A 2010- es évben aztán minden összejött, hogy nekiállhasson a Schilling-féle jelszó gyakorlati megvalósításának. Projektvezetőből ekkor lett a Krétakör ügyvezető igazgatója, miután elődje, Gáspár Máté otthagyta a társaságot, hogy a Soros György alapítványa által fenntartott Open Society Institute művészeti és kulturális vezetőjeként folytassa – a Krétakör rendre ott is van a Soros-féle fizetési listán.

Az ügyvezetővé előlépő Gulyás eleinte nem a barikádharcos szerepét vette magára: társadalmi problémákat körüljáró akciói akkor még a párbeszéd látszatát igyekeztek kelteni. 2012 májusában Berlinbe szervezett egy, a magyar identitást taglaló „játékot” – a pályázat zsűrijébe pedig nemcsak a „millás” Juhász Pétert és ballib megmondókat válogatott be, de még a Gój Motorosok vezetője, Mészáros Imre is odafért. Ugyanazon a nyáron hozott össze egy beszélgetést fiatal jobbos véleményvezérek és meleg aktivisták között – még mindig nem a megmondó, hanem a moderátor szerepét osztva magára.

Kormányellenes ernyő

E szerepnek a 2012-es év végével intett búcsút, hogy decemberben meglovagolja a Hallgatói Hálózat (HaHa) diáktüntetés-hullámát. Az Index korabeli beszámolója szerint „a tüntetésen jelen lévők is csak kapkodták a fejüket, amikor a Humán Platform nevű, teljesen ismeretlen szervezet képviseletében egy kiszőkített hajú popsztár és egy néptribun keveréke mondott gyújtó hangú beszédet”.

A Humán Platform Gulyás ötlete volt: olyan ernyőt álmodott meg, amely alatt mindazok a szervezetek tömörülnek, amelyek rosszul jártak a Fidesz-kormánnyal. Tapasztalatot addigra már szerzett; a „független” színházak kontra kormány csörtében is vezető szerepet vállalt 2012-ben, s a Független Előadó-művészeti Szövetség képviseletében is ő szólalt meg. Az emlékezetes videókat – melyekben azt bizonygatták, miért is járnak nekik az adóforintok – szintén a Krétakör készítette. (A kormány az akkori zárolásokkal valóban súlyosan megkurtította a függetlenek költségvetését.)

A független színházak hadrendbe állítása után logikus lépés volt a még szélesebb kormányellenes koalíció: a mai 30 tagszervezet kétharmada gyorsan csatlakozott is. Az események tavaly év elején kezdtek felpörögni; a HaHásokat a radikálisok „bibliáját” megalkotó Saul Alinsky módszerével amerikai „közösségépítők” képezték ki, s a Humán Platformba tömörült más csoportocskák is új tüntetési kultúrát hoztak a fővárosba. A Schönberger Ádámhoz és a később bajnaistává érő Misetics Bálinthoz köthető A Város Mindenkié csoport tagjai például a Sirály nevű – azóta bezárt – bázisukról mentek elfoglalni a Fidesz-székházat tavaly márciusban. Gulyás ott nem volt jelen, novemberi városháza-foglaló akciójukon már részt vett – akkor a hajléktalanügy volt az apropó. Amíg tavasszal székházat foglaltak a haverok, ő épp nemzetközi szinten fokozta a nyomást. Színházi „workshopot” szervezett nyugati újságíróknak, messze túlmerészkedve a szakmai kérdéseken. Áprilisban, amikor az osztrák Burgtheater-kör (az azóta csúfosan megbukott igazgatóval és munkatársaival Gulyás jó kapcsolatot ápolt) 50 értelmiségije delirált a magyar fasizmusról, a levél mottójául pedig Gulyásnak a workshopon elhangzott mondata szolgált: „Magyarország diktatúrává változik, s Európa tétlenül nézi.”

Azóta sem ejtette el a diktatúrázós fonalat – noha a Humán Platform közleményben állította, hogy „nem készültek és nem is készülnek Magyarországot lejárató akciókra”, Gulyás legutóbb június végén Németországban tartott előadást. Egy szem- és fültanú szerint a demokrácia hiányát abból vezette le, hogy alkotmány helyett alaptörvény van – ami különösen pikáns észrevétel ott, ahol is Grundgesetznek (alaptörvénynek) hívják az alkotmányt.

Lázadás az Akadémia ellen

Tavaly nagy ellenfelet talált Gulyás: a Magyar Művészeti Akadémia ellen tüntetést is szervezett, az elnök, Fekete György nyilatkozatait pedig fasisztoidnak mondta. Eközben édesapja, Gulyás Gyula 2006 óta a testület tagja. Mártonnak „Orbán-hívő” édesanyjával szorosabb a kapcsolata (a szülők elváltak), az ellentétek apa és fia között viszont erősek, Márton saját igazát illetően állítólag vele szemben is kérlelhetetlen. Kíváncsiak lettünk volna hősünk verziójára is, ám kérdéseink egyikére sem volt hajlandó válaszolni.

Kérlelhetetlen, harcos arcát mindenesetre először a Markó Iván elleni, tavaly májusi akcióval mutatta meg nyíltan. Markó kétségkívül képtelen volt elszámolni a neki juttatott közforintokkal, ám azt, hogy egy magát művésznek valló ember megafonnal zavarja meg egy másik előadását, sokan még Gulyás köreiből is elítélték. Mégis jól jött ki belőle: ismertséget szerzett.

A Humán Platformmal pedig hálózatot és pénzt is. A Norvég Civil Támogatási Alap ugyanis éppen a „szervezetfejlesztésre” adott közel 120 ezer eurót, ám mivel a Platform csak elméletben és informálisan létezik, a pénzt a Krétakör Alapítvány kapja – és osztja. Ha kell, Lázár János-ellenes tüntetésre, mint történt az Origo főszerkesztője kirúgásának apropóján múlt hónapban. A korabeli beszámolókból még kimaradt a háttér – a „civil” tüntetésekről lelkesült hangon tudósító indexes kolléga így ünnepelte az eseményt: „A tüntetés tényleg alulról szerveződött, nem segítette olyan potens szervezet, mint a békemenetet a magyar kormánnyal összefonódó álcivil CÖF.”

A magyar állam által „kivéreztetett” Krétakör 80 milliós összbevételének egyébként közhasznúsági beszámolójuk szerint több mint fele, 46 millió forint a központi költségvetésből érkezett tavaly, amihez képest elenyésző a Soros-féle öt és fél milliós támogatás is. Persze jól jön a ma már nyíltan vállalt célhoz, a „kritikus baloldali nyilvánosság” összefogásához. „Szisztematikus építkezést szeretnénk. A mi munkánk évekig tart” – mondta terveiről Gulyás Márton az Indexnek. Ideje pedig valószínűleg bőven van. Alig múlt 28.

Rosta

Ablonczy Bálint

Találkozunk 2016-ban!