Mi jön a Soros-plakát után? Csirkedarálás, macskakínzás

/ 2017.07.04., kedd 18:15 /

„Öt Soros-, három Erős és büszke Magyarország-, két Ők lopnak-óriásplakát után már igazi felüdülés volt egy ostoba mosóporreklám” – így foglalta össze kiváló kollégám egy mondatban közéletünket.

Fotó: Fülöp Ildikó

És tényleg. A mind hisztérikusabb kampány-ellenkampány ciklust látva egyre nehezebb lenne Szerb Antal Marslakójával elhitetni, hogy nem egy meghibbant ország fővárosába látogatott el. A plakátok szégyenteljes verbális erőszakánál már csak az a fásultság a megdöbbentőbb, amivel az akár még hónapokkal ezelőtt is elképzelhetetlen gyűlöletcunamira legyintünk.

 Már aki, persze.

Merthogy a szájbarágós eligazítás – a Tolvaj Másik Oldalról, vagy az Aranyfogunkra Áhítozó Főgonoszról – sokaknál nem a szégyenérzetet, hanem a harci kedvet korbácsolja fel. Ami meg olyan, mint a drog: mindig növelni kell az érzést kiváltó adagot, különben eltűnik az öröm.

Néhány hónap múlva ugyan kit lehet majd lázba hozni a sátánian vigyorgó spekuláns képével? A dolgok ritmusát látva arra tippelek, október környékén már a csirkedarálást és kismacska-gyilkolást emlegető vádaknál tartunk majd.

A fentiekkel nem egy értelmiségi széplélek sóhajtozik párduc és gödölye együttlegelése után. A politika – nagyon helyesen – az emberi konfliktusokról is szól, azok meg természetüknél fogva sokszor túlzóak, szubjektívek és kicsinyesek. (Tartsunk önvizsgálatot: ugyan mennyire higgadt, elemző és racionális a véleményünk a Magyar Postáról a „De hát ez a meghatalmazás nem jó!” mondat elhangzása után?)

Nem az idealizált világot kérem tehát számon a hatalmon lévő, ezért a nagyobb felelősséggel bíró kormányon, meg az őt megdönteni akaró ellenzéki Jobbikon: éppen a politikai racionalitás miatt érvelek a gyűlöletspirál megállítása mellett. A politika ugyanis jelentős részben a szavakon múlik: amit kimondunk-kiírunk, az hamarosan lemászik a plakátról és önálló életre kel. Ha ellenfeleink a gyűlöletes tőzsdespekuláns zsoldjában álló nemzetvesztők, ugyan miért álljunk meg a verbális erőszaknál? Ha a szembenállók romlott bűnözőbanda tagjai, minek tartsuk be a legelemibb szabályokat velük szemben?

Amennyiben a másik dehumanizálását állítjuk politikánk középpontjába, olyan folyamatokat indítunk el, amelyeket mi magunk sem leszünk képesek ellenőrízni. És ez még a mostani sorosozós-tolvajozós plakátok vizuális környezetszennyezésénél is nagyobb bajok forrása lehet.

Nem lesz ennek így jó vége.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!