Mi van itt? KDNP-s támogatást kaptak a lázadó tanárok

/ 2016.02.17., szerda 13:18 /
Mi van itt? KDNP-s támogatást kaptak a lázadó tanárok

„Nem akartunk kormányt dönteni. Nem akartunk kiabálni vagy hajigálni. Nem akartunk demagóg lózungokat. Mi csak azt akartuk, hogy lássa, aki segíthet; hogy lássa, akinek látnia kell, hogy baj van. Nagy baj van” – olvassuk a Barankovics Alapítvány oldalán.

Csörren a telefon, kedves pedagógus ismerősöm hív.

Kérdi: „Hallottad, hogy a KDNP is beállt a lázadó tanárok mögé?”

Mondom: „Nem, de nem is hiszem el, Jenő bátyám!”

Erre ő: „Akkor kapaszkodj!”

Én meg: „Az lehetetlen, hogy Hoffmann Rózsa pártja a tüntető pedagógusokat élteti. Mégiscsak vele hajtatták végre annak idején a nagy központosítást! Ez olyan, mintha Orbán Viktor önkezével robbantaná fel a Klebelsberg Intézményfenntartó Központot.”

Jenő mondá: „Akkor pötyögd be szépen a gépedbe, hogy www.barankovics.hu. És ott látod a hírek-aktualitások között a Szóval, tüntetünk című cikket. Vukovári Panna a KDNP pártalapítványánál állandó szerző – mármint a Barankovics-honlapon. Te el tudod képzelni, hogy egy párt saját alapítványának hivatalos oldalán olyan írás jelenik meg, amelyik nem tükrözi az adott politikai erő álláspontját?”

Válaszom: „Nem jellemző, de becsúszhat ilyen »hiba«. De most leteszem, el kell olvasnom.”

A fenti párbeszéd után elolvastam a szöveget. Kerekedtek a szemeim. Mindjárt meg is osztom a releváns idézeteket. Elöljáróban csak annyit: a szerző azért annyiban párthű, hogy leszögezi, „nem szeretünk mocskosfideszezni, nem szeretünk hazaárulózni, nem szeretünk aljasgyávázni, mert ez nem méltó”. Meg azt is mondja, hogy „ott nincs bölcsesség, ott nincs szívjóság, ott nincs újdonság vagy biztos gondolat, ahol a harag, a düh, az elkeseredés az úr”. De a lényeg nem ez, hanem a többi. Íme, néhány részlet (a teljes cikk a fenti linken érhető el):

 „A pedagógus egy olyan jószág, aki húzódozik tüntetésnek nevezni azt a fajta társadalmi megmozdulást, melyen erőt demonstrálhat. Hiszen a pedagógusok a jófiúk, még ha kockásinges fajankóknak titulálják is őket, ők nem balhéznak.”

„A nemzet napszámosa általában a végsőkig ragaszkodik az engedelmességhez, és kínlódva, nyűglődve, erejét a végtelenségig megfeszítve, fogát összeszorítva teszi, amire utasították. Hát, mit ne mondjak, nem egy forradalmár-szakma. Ám éppen ezért nagyon komolyan kell venni, ha egy tanárember mindennek dacára azt mondja, elég volt. Akkor annak olyan komoly antigonéi oka van, amit nem lehet félresöpörni, ráfogva holmi béremelési paláverre.

„Fogalmuk sincs, hogy mi a bajunk. Igen, persze: az egyik a KLIK, ez a szörnyen elszúrt koncepció, klasszikus pénznyelő, szervezeti vízfej: mindenki tudja, nem titok, ők is tudják, mi is tudjuk, hogy inog a gólem eresztéke. Tiszta sor. De nem ez a legfőbb baj, bár sikerült szinte megbénítani az eddig egész ügyesen működő iskolákat a központosítással. Hiszen a központosítás butává és lomhává tesz. És kinek jó ez…? És miért…? (Házi feladat.) A legfőbb baj még csak nem is a pedagógusokra rótt ostoba és felesleges, logikátlan terhek emberpróbáló volta. Nem is az a megalázottság, amit megfogalmazni sem lehet, mert rögtön kapunk egyet a fejünkre a PÖCS-csel meg az életpályamodellel. Aki nem tanár 2016-ban, annak FOGALMA SINCS, és azt hiheti, mindez hisztéria, hiszen ott van a nyári szünet. Hurrá. Meg a béremelés. Hurrá. (Szorgalmi feladat: összehasonlító elemzés a valóságos pedagógusok valóságos béreinek és juttatásainak változásáról. Igazából nincs változás. Olyan nagyon érdemi. Persze, meg lehet élni 47 ezerből is, de ebbe most ne menjünk bele. Majd fakultáción.) De ez nem a szakmai szétforgácsoltságról szól, nem is arról, hogy magánemberként mire jut, vagy inkább nem jut a gázsinkból. Ez arról szól, hogy tanítanánk… de a világ nagyot változott. Az eszközeink nem elégségesek, s a változások nyomán már sem a rendszer, sem a személyi feltételek, de még a szellemi keret sem adja meg azt, amire szükség lenne egy nívós, modern, európai szintű oktatáshoz.

„Mi csak azt akartuk, hogy lássa, aki segíthet; hogy lássa, akinek látnia kell, hogy baj van. Nagy baj van. És a jövő a tét, nem a kréta vagy a fénymásolópapír, nem a fizetés vagy a vakáció. Mi együtt szeretnénk működni, hiszen mi vagyunk azok, akik napi szinten megküzdünk a káosszal. Mi vagyunk azok, akik a magyar emberek gyerekeivel a legtöbb időt töltjük napi szinten. Mi vagyunk azok, akiké a felelősség: mi lesz belőlük. Belőlünk. És a tanárember olyan ember, hogy ha feladat van, akkor feladat van: nem nyugszik, míg végére nem jár. És nem csak szóval. Tettel is.

Rosta

Rosta legközelebb hétfőn 8 órától.

Reneszánszkori várjátékok a nagyvázsonyi Kinizsi várban

Lovaggá ütés, apród választás, de talán még asszonyrablás is lesz a közkedvelt nagyvázsonyi várjátékokon. A kosztümös közel egy órás bemutató a család minden tagja számára élvezetesen és sajátos humorral mutatja be Kinizsi történetét, azon kor jellegzetességeit.

Angela Merkel távozik a kancellári székből?

Európa erős német kancellárokhoz van szokva. Helmut Kohl nyolc éven át vezette az újraegyesült Németországot, és ezzel – bár nem egyedül, de jelentős befolyással – az európai közösséget is. Gerhard Schröder hét éven keresztül kormányzott, Angela Merkel már tizenegyedik éve kormányfő.

Kegyelmi pillanat: így temeti be a válogatott a politikai árkokat

Orbán Viktor ádáz ellenfelei is elalélnak a gyönyörűségtől, cinizmusra mindig kész ballib fiatalemberek keble dagad a nemzeti büszkeségtől, és még Esterházy Péternek sincs egy rossz szava a válogatottra. A csütörtöki Heti Válaszban jelentés a tizenhatos és a néplélek mélyéről.