Miért ilyen rosszak a PISA-eredményeink?

/ 2016.12.06., kedd 17:40 /
Miért ilyen rosszak a PISA-eredményeink?

Tovább hanyatlott a magyar oktatás színvonala – de a miértre nincsenek egyszerű válaszok. Az állam döntéseinek alig van hatása arra, mi történik a tantermek zárt ajtói mögött.

Itt a legfrissebb, ropogós PISA-teszt, és az eredmények – természetesen – siralmasak. Az lenne a csoda, ha másként lenne. Miért teljesít rosszul, sőt egyre rosszabbul a magyar közoktatás? Erre a kérdésre nagyon könnyű populista válaszokat adni, egyszerűen azt mondani, hogy azért, mert rossz a kormányzás. Vagy ugyanennek a pandantja a túloldalról: rossz a teszt, vannak más tesztek, amikben sokkal jobbak vagyunk, nézzük inkább azokat, a kormány mindent remekül csinál. Ezek a válaszok azonban csak a politikai retorika szintjén működnek, a valódi szakmai megfejtések sokkal bonyolultabbak, és nem is publicisztikákban érdemes őket keresni. Néhány szempontot mégis próbálunk adni az eredmények értelmezéséhez, és ahhoz, miről tehet és miről nem tehet a kormány.

Először azonban jöjjön néhány alapvető tény, hogy mi az a PISA-teszt!

  • Ez a legjelentősebb közoktatási minőséget vizsgáló felmérés, amit egységes módszertan szerint végeznek a fejlett (OECD-) országokban. Az eredmények jól összevethetők, hosszabb időskálán vizsgálhatók, és ezért általában az oktatáspolitikai sikeresség mércéjének tekintik őket.
  • Háromévente végzik el, a matematikai, természettudományos és szövegértési képességeket (kompetenciákat) vizsgálja, nem a tárgyi tudást – másfajta vizsgálatokon Magyarország jobban teljesít, mert az oktatási rendszerünk a lexikális tudást mérő tesztekre készíti fel a diákokat.
  • 200 iskola kb. 5600 15 éves tanulója töltötte ki a teszteket, idén először digitális formában, ami a tárca szerint szokatlansága miatt hozzájárulhatott a gyengébb eredményekhez. (Zárójel: ha ez igaz, önmagában is elég nagy baj, mert azt mutatná, hogy a magyar gyerekeknek a felmérésben nem vizsgált számítógépes kompetenciái is gyengék.)

A magyar oktatás PISA-eredményei a 2000-es években stabilnak mutatkoztak, de ebben az évtizedben romlani kezdtek. A hanyatlás a legutóbbi, 2012-es teszthez képest meglehetősen súlyos, a szövegértésben 12 ponttal, a természettudományos kompetenciáknál 17 ponttal rosszabb az eredmény, egyedül a matematikai kompetencia mutatója stagnál. Itt látható mindez grafikonon:

Egy másik táblázatban pedig látható, hogy a magyar oktatás a többi vizsgált országhoz képest sajnos rosszul teljesít:

Forrás: OECD-PISA/MTI

Ezek tehát a tények, és ma Palkovics László államtitkár egy sajtótájékoztatón megpróbálta értelmezni őket a kormányzat nézőpontjából. Sok értelmes érv elhangzott (teljes terjedelmében a szöveg itt olvasható), többek között igaz, hogy a 2015-ös mérés még nem alkalmas a két évvel korábban bevezetett reformok hatásainak kimutatására, egyszerű hangulatkeltés például ráfogni a romlást az új állami tankönyvekre. De mégis ki tehet arról, hogy csehül (se) állunk?

Nem a kormány:

  • Közhelynek látszik, de mégiscsak a legfontosabb: a közoktatás állapota a társadalom egészének állapotát tükrözi. Azokban az országokban van jó közoktatás, amelyek általában jó állapotban vannak, illetve nagyon nehéz egy romló szellemi, lelki, egészségi állapotú országban kitűnő közoktatást csinálni. A magyar társadalom számtalan mérés szerint súlyos állapotban van – a PISA-teszt is ezt igazolja. Ezt a válságos állapotot nem a mostani és nem egyetlen kormány állította elő. Az iskolai eredményeket erősen meghatározza a szociális háttér, a közoktatás csekély mértékben tud változtatni azon, mit hoznak a diákok otthonról. A PISA-felmérés eredménye, például a szövegértési képességek riasztó hanyatlása a családok állapotáról még többet mond, mint az iskolákéról.
  • A közoktatás iszonyatosan bonyolult és nagy rendszer, amelynek működését kormányzati döntésekkel nehéz befolyásolni, minden döntés hatásai évekkel később jelentkeznek, és nagyon korlátozottak. Alig-alig van a mindenkori oktatási államtitkárságnak vagy minisztériumnak ráhatása arra, hogy a pedagógusok milyen órákat tartanak, mikor becsukják maguk mögött az ajtót. És ez a legfontosabb. Nincs olyan adminisztratív eszköz, jogszabály vagy zseniális ötlet, amivel egyik napról a másikra jó közoktatást lehetne csinálni. Az iskola nem olyan, mint egy kerítés, amiről csak el kell dönteni, hogy felhúzzuk a határon, és utána működik.
  • A kormány az elődjétől kritikus helyzetet örökölt a közoktatásban. Számtalan reformja tűzoltásszerű volt. Az államosítással megoldotta az önkormányzati iskolarendszer válságát (és előállított helyette egy újat a KLIK mamutszervezetté duzzasztásával), a tankönyvpiac szigorú szabályozásával visszanyeste az indokolatlan könyv-túlburjánzást (egyesek szerint túlzottan is), az életpályamodellel évtizedes bérhiányosságokat kezdett korrigálni (még mindig messze nem eléggé). Ezek lényeges problémák, de a tökéletes megoldásuktól sem lenne egyből jó oktatás.
  • A magyar iskolarendszer egyik legnagyobb baja, hogy erősen szegregált, vagyis az iskolák leképezik-felerősítik a hozott szociális különbségeket, és a tehetséges diákok kevesebb jó intézménybe koncentrálódnak, a hátrányosabb helyzetűek pedig egyre több lecsúszó-romló iskolába. Ez nagyon szomorú – de nem olyasmi, amin könnyű lenne változtatni. Főként nem kötelezéssel, erőszakkal, ahogy, mondjuk, a jogvédők sokszor elképzelik a gyengébb iskolák felszámolását. Ezt ugyanis már sokszor kipróbálták, és néhány éven belül csak még nagyobb bajt okoz. Az iskolarendszer szegregációja leképezi a magyar társadalom lakóhelyi szegregációját: nagyok az anyagi és kulturális különbségek, és az egyes társadalmi csoportok térben is egyre jobban elválnak egymástól.
  • A tanári pálya vonzereje évtizedek óta csökken, a kontraszelekció jelenségére már az 1980-as években felhívták a figyelmet a szociológusok. Nagyon nehéz azt bármivel elérni, hogy tehetségesebb diákok válasszanak egy olyan pályát, ami kényelmes megélhetést és társadalmi tekintélyt sem igen kínál. A kontraszelekció mellé problémaként mostanra felzárkózott az elöregedés is, ami különösen a természettudományos tanároknál drámai mértékű. A legtöbb helyen romló egészségű, fáradt és kizsigerelt emberek állnak a katedrán, miközben a legügyesebb fiatalok más pályák felé tájékozódnak.

Nem érdemes csodát várni

Fotó: MTI/Varga György

Mégis a kormány hibája:

  • Hat (a felmérés készítésekor öt) éve vezetik az országot, egy idő után látszania kellene az eredményeknek még egy lassan változó, nagy rendszer esetében is.
  • Kevés tartalmi reformot csináltak, és az is inkább az alapkészségek oktatásának megerősítése ellen hatott. A kormány által bevezetett új tanórák (mindennapos testnevelés és hit-/erkölcstan) elveszik az időt a fontosabb tantárgyak (matek, magyar, idegen nyelvek) elől. A közismereti tárgyak óraszámának drasztikus csökkentése miatt a szakiskolákban félanalfabétákat képeznek, de már az érettségit adó szakközépiskolákban (szakgimnáziumokban) is hasonló jellegű változások zajlanak. Közben az új tankönyvek egyáltalán nem olyan rosszak, mint állítják róluk, de mélyebbre ható tananyag-reform nem történt, és a „digitális nemzedék” nem hajlandó azt és úgy megtanulni, amit a szülei. A közoktatás elzárkózik a világban zajló változásoktól.
  • A tanárokat az életpályamodell bevezetésével párhuzamosan rengeteg értelmetlen, idegölő adminisztrációra kényszerítették rá, az államosítás pedig annyira csikorogva ment, hogy az iskolákban évekig a „mit és hogyan papírozzunk le”, illetve a „ki csinálja meg a WC-blokkot és lesz-e túlórapénz” kérdései foglalkoztatták a pedagógusokat. Ezek a kormány által is elismert hibák vezettek aztán a pedagógusok tiltakozó mozgalmához. Most valami lassú korrekció zajlik, de az elmúlt években zajló huzavona biztosan nem kedvezett a jó szakmai munkának.
  • Az egyházi és az alapítványi iskolai szféra további erősödése – különösen vidéken – felerősíti a spontán szegregációs folyamatokat. Nem látszik, hogy a kormány ezt észrevette volna.

Rosta

Vörös Szabolcs

Találkozunk 2016-ban!

Ezért nem tud nyerni a baloldali ellenzék

„A valahová tartozás – önmagunk szeretetén kívül – a legnagyobb politikai erő forrása. Ameddig a balosok logikailag folttalan érvek mentén haladnak, érzelmileg – hitüket is rabul ejtve – nem tudják megragadni az emberek képzeletét.”

László Zsolt: „Nekünk ki kell pusztulnunk”

Teljesíthetők-e Jézus tanításai ma, és egy nem hívő játszhat-e a szenvedéstörténetben? László Zsolt szerint erre is választ keres a Passió XXI. című előadás. A Radnóti Színház színészétől megkérdeztük azt is, dolgozna-e Vidnyánszky Attilával. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.

Merkel bukik vagy Erdoğan? – ez itt a kérdés

Kétséges Recep Tayyip Erdoğan többsége a hatalmát bebetonozó népszavazáson, emiatt fontos neki a nyugati törökség szavazata. A török politikusok kiutasítása miatti bosszúként havi 15 ezer migráns zúdulhat Európára. De kinek a karrierjébe kerül mindez: Merkelébe vagy Erdoğanéba? Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Kortársunk, Jézus Krisztus

Profi színházi előadás, gyülekezeti közösségi játék, rockoratorikus, illetve rockzenén alapuló produkciók: húsvét közeledtével megnéztük, milyen múlt- és jelenbeli passiójátékok készültek, s hogy melyik mit üzen a ma emberének. Részletek a friss Heti Válaszban.

Kihátrálhat a kormány a multikat szorongató csomag mögül

A multik megszorongatására szolgáló tervektől a kis magyar boltok is pánikba estek, ami elgondolkoztatta a kormányt. A Góliátok és Dávidok versenyébe a világ több pontján próbál az állam beleszólni – a friss Heti Válaszban bemutatjuk, mekkora sikerrel.