Miért is vagyunk fasiszták?

A Tarr Béla-ügy előzményei

/ 2011.03.06., vasárnap 17:05 /
Miért is vagyunk fasiszták?

Bármit mondott is Tarr Béla, muszáj volt keményre hangszerelni - a Tagesspiegel olvasói a fasizálódó Magyarország képéhez szoktak. Nem kétséges: az egykori SZDSZ-holdudvar kapcsolati hálója évekig meghatározza még a Magyarországról kialakult képet.

"Szabad ember vagyok. De sajnos már nem egy szabad országból" - durrantak a berlini filmszemlén Ezüst Medvével és a zsűri különdíjával kitüntetett Tarr Béla mondatai a Tagesspiegel című helyi napilapban másfél hete.

Tarr az interjúban a magyar kormány "rasszista uszításai" ellen is kikelt, s még azzal az információval is gazdagította a német olvasót, hogy "a kormány gyűlöli az értelmiséget, mert az liberális és ellenzéki". Tarr később közölte: úgy érzi, "kénytelen elhatárolódni" a megjelent szövegtől, mert "az írás stílusa nem az én stílusom".

Az ügy részleteire vélhetőleg sosem fog fény derülni, hiszen mind Tarr, mind a Tagesspiegel igyekezett elvarrni a szálakat. A Magyar Narancs a múlt héten még arról számolt be, hogy sem hangfelvétel, sem jegyzet nem készült az interjú alatt, a Tagesspiegel azonban azt írta: a hanganyag rendelkezésére áll, azon pedig a megjelenteknek megfelelő tartalmú nyilatkozat hallható. (Megkeresésünkre a Tagesspiegel két főszerkesztőjének egyike sem óhajtotta tisztázni a történteket.)

A berlini lap mindazonáltal hozta formáját az interjú kezelésekor is: a hangfelvétel létét is állító írás címe Szólásszabadság magyar módra, a cikk elolvasása után pedig az olvasó végképp biztos lehet abban, hogy Magyarországra diktatúra fészkelte be magát. A cikk nem mást sugall, mint hogy Tarr, miután Szőcs Géza kulturális államtitkár kérdőre vonta, kénytelen volt visszavonni szavait.

Földényi? Marsovszky?

Nem mintha a Magyarországon tomboló antiszemita-gyanús kormány képe újdonságként hatna a 120 ezer példányban fogyó lap közönsége számára: a Tagesspiegel az eset előtt Földényi F. László esztéta cikkével emlékezett meg a magyar helyzetről.

Az esszében minden, az egykori SZDSZ-holdudvar által megismertetett állítás előbukkan - az apropó a médiatörvény, de Orbán Viktorról azért kiderül, hogy antiszemita, ráadásul olyan lap előfizetésére buzdított, amely Nádas Péter, Kertész Imre, Esterházy Péter és Konrád György műveinek elégetését javasolta (figyelmen kívül hagyva a tényt: a 2002-es orbáni felszólítás után évek teltek el Pozsonyi Ádám Demokrata-béli cikkéig).

S hogy miért Földényinek jut hely a lap hasábjain, hogy kifejtse véleményét? Az ok látszólag egyszerű: azt szólaltatja meg a lap, akit ismer, márpedig Földényi Berlinben él, s ahogy a németeknél ismert magyar írók zöme, ő is DAADösztöndíjjal került a német fővárosba még a '90-es évek elején.

Nála nagyobb tekintély a magyarországi fasisztaveszély ördögének kényszeres megfestője, Konrád György, aki nemcsak könyvei által ágyazódott be mélyen a német közéletbe, hanem a Brandenburgi Művészeti Akadémia vezetőjeként eltöltött hat évének köszönhetően is. Konrád évtizedek óta rutin-interjúalany, legyen szó a svájci Neue Zürcher Zeitungról, az osztrák Der Standardról vagy a német hetilap Der Spiegelről. (A bölcs írói szerepet az sem árnyékolja be, hogy Konrád korántsem elefántcsont-toronyból figyelte a honi eseményeket: az SZDSZ-ből 2009-ben lépett ki, s a Gyurcsány Ferenc által összeverbuvált Demokratikus Chartához is nevét adta.)

Hogy a helyi ismertség mennyire megelőzi a relevanciát, arra a Spiegel szolgáltatta a legszebb példát, amikor Marsovszky Magdolnával magyaráztatta el a magyar médiatörvény lényegét. Hogy a magyar olvasó nem tudja hová tenni a lapban csak "kultúrtörténészként" említett Marsovszkyt, nem csoda.

Az antiszemitizmust és cigányellenességet kutató hölgyre leginkább a Népszava olvasói emlékezhetnek: egy interjúban tette világossá, hogy "Magyarországon az antiszemitizmus kulturális kód". Ő is a "közel van és beszél németül" elve alapján kerülhetett megmondószerepbe. A Villigster Forschungsforum nevű rasszizmus kutatóintézet vezetőségi tagjaként talált rá a Spiegel, hogy aztán a médiatörvényről kérdezze: az eredmény egy ténybeli tévedésektől sem mentes, ijesztgető interjú lett.

A lap már a tavalyi választások alkalmával fontosnak tartott egy magyarországi riportot: Walter Mayr - Konrád segédletével - éppúgy a terjedő antiszemitizmusban találta meg a vezérfonalat, ahogy kollégája, Erich Follath - Konrád segédletével - ősszel, "Budapest, a rémálmok fővárosa" címmel.

Diktafon nincs - fasizmus van

A két újságíró munkamódszeréről egyébként két érdekes DVD-felvétel is a Heti Válasz birtokába jutott. Ezek azt mutatják: nem a befektetett munka hiánya áll a fasizálódó ország rajza mögött, csupán az, hogy ha valami nem illik ebbe a képbe, nem is kerül bele (bár Follath a Jobbikot kormánypártnak minősítette).

Az említett felvételeket Mészáros Imre, a Gój Motorosok vezetője készítette tavaly. Follath tolmács segítségével órákig időzött Mészárosnál, hallgatta a motorosok túráiról szóló beszámolókat, felvételt, jegyzeteket nem készített, majd a cikkbe annyi került: "A gój motorosok, akiknek neve arra utal, hogy nem zsidók, provokatív nagy-magyarországos kabátjaikban köröznek a Parlament körül". Kár, hogy a Parlament körül nem lehet körözni, s a gójok egyetlen alkalommal, 2006 októberében jártak a Kossuth téren.

Paul Lendvai

A másik felvétel főszereplőjéről, Walter Mayr Kelet-Európa-szakértő újságíróról nem árt tudni: korábban az osztrák Der Standard alkalmazásában állt, mely lap magyarügyben máig Paul Lendvai szellemi territóriuma - jobboldali kormány esetén borítékolhatóak az antiszemitavádak.

Nem mintha az osztrák konkurencia, a konzervatív Die Presse más húrokat pengetne: Lendvai befolyását Ausztriában nem lehet túlbecsülni. Olyannyira nem, hogy miután lapunk megírta, Lendvai miként működött együtt a kádárista hatalommal, az újságíró kampányt indított az ország és a kormány ellen.

Legalábbis erre lehet következtetni mindabból, hogy az osztrák televízióban ma is műsorral rendelkező újságíró diplomáciai fórumokon jelezte: hajlandó gesztusokra, ha a kormány leállítja a Heti Választ.

Fentiek ismeretében aligha meglepő, hogy a Presse pozsonyi tudósítója, Christoph Thanei ír a ficói szlovák propagandával egybehangzó cikket a soviniszta Magyarországról, s hogy a korábban tényszerűségre törekvő budapesti Presse-tudósító, Peter Bognar is olyan Orbán-portréval köszöntötte az újévet, melyből kiderül: a magyar miniszterelnök traumáktól sújtott paraszt, aki "remekül ráérzett arra, hogy a magyarok többségének nem sok köze van a demokráciához", egyszerűen erős vezetőt akar.

Vannak kivételek

Noha könnyű lenne a fenti eljárásnak megfelelően a német-osztrák néplélekben, traumákban, identitászavarban, fel nem dolgozott jelenben (bevándorlókérdés) meglelni annak okát, miért Magyarországba törlik lábukat az említett újságírók, mégsem vetemednénk ilyen állításra. Főleg, hogy úgy fest: a régi ismeretségek, beágyazottság határozza meg, milyen információ számít. Igaz, a médiatörvény vitájában a külföldi médiumok megkérdeztek hazai újságírókat, elemzőket minden oldalról, a legtöbb esetben (ahogy a francia Libération) végül mégis Haraszti Miklós álláspontját tették magukévá, mondván: ő az EBESZ egykori sajtószabadság-képviselője, az ellentétes véleményt megfogalmazó elemző pedig kormánypárti. (Haraszti, Konrádhoz hasonlóan, 2009-ben lépett ki az SZDSZ-ből.)

A német néplélek-féle általánosításra már csak azért sincs mód, mert akadnak üdítő kivételek, mint a Magyarországgal szemben kritikus, ám tárgyilagos Frankfurter Allgemeine Zeitung (FAZ). Ennek oka részben ugyanúgy személyes és szocializációs: Andreas Oplatka aktív időszakában a Neue Zürcher Zeitung nem volt a kórus része, de a FAZ Magyarországszakértője, Georg Paul Hefty is kilóg a sorból - ő már Németországban született, s a kastli magyar emigránsoknak fenntartott katolikus gimnáziumban érettségizett. Persze nem kell magyarnak lenni ahhoz, hogy korrekt tudósításokat írjon valaki: a FAZ bécsi székhelyű tudósítóját, Reinhard Oltot épp a múlt héten tüntette ki a bécsi magyar nagykövet, amiért megmutatta: nem csak a szokásos klisékben lehet írni Magyarországról.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.