Miért jó ötlet szobrot állítani Bethlen Istvánnak?

B. B. / 2013.10.07., hétfő 16:00 /
Miért jó ötlet szobrot állítani Bethlen Istvánnak?

Ma délután szobrot avatnak Budapesten Bethlen Istvánnak, a két világháború közötti Magyarország leghosszabb ideig hivatalban levő miniszterelnökének, akire egy héten belül nagyszabású történészkonferenciával és könyvkiadással is emlékeztek. Ki volt pontosan a kormányfő, akinek neve jelző lett konszolidáció szavunk mellett? Miért egyezhet meg személyében a baloldal is?

Bethlen István a magyar-olasz szerződés aláírására Rómába érkezik (fotó: OSZK)

Kissé megállt bennünk az ütő, amikor a gróf Bethlen István miniszterelnöknek és korának szentelt, egész napos pénteki konferencia kezdetén Bellavics István , az Országgyűlés Hivatala közgyűjteményi és közművelődési igazgatója felkonferálta soron következő nyitóbeszédre – gróf Bethlen Istvánt. Az előzetesen közreadott programban nem szereplő mozzanat természetesen csak az első másodpercre okozott a vártnál nagyobb meglepetést. Az azonos nevű szónokban a néhai miniszterelnök – régi családi címét máig használó – testvérének unokáját tisztelhettük.

„Szimbólum, hogy az ország házában adnak lehetőséget Bethlen István emlékének megvitatására" – mondta beszédében a család képviselője. Valóban: a néhai miniszterelnök rég tapasztalt figyelmet kap olyan rangú eseményekkel, mint az idézett konferencia (a Parlament épületében, házelnöki megnyitóval), a hétfői szoborállítás (a Várban, miniszterelnöki köszöntővel) és a róla szóló kötet újrakiadásával a Nemzeti Könyvtár című, államilag inspirált sorozatban. De vajon miért tartják számon a korral foglalkozó történészeink szinte egyöntetűen a legnagyobb államférfiak között Bethlen Istvánt? Ha ilyen jelentős szereplője volt a XX. századnak, miért most kap – méltó helyen – először szobrot? Nem utolsó sorban pedig: Horthy Miklóst vagy akár Teleki Pált megelőzve miért nem volt képes eddig az őt megillető helyre kerülni a magyar konzervatív hagyományban?

Ki volt Bethlen István?

„1991-ben megjelent munkámmal, melynek ez [a Nemzeti Könyvtárban megjelenő Bethlen István c. kötet – a szerk.] lesz a negyedik kiadása, arra törekedtem, hogy tárgyilagos képet adjak erről a nagyformátumú, ám kétségkívül nem demokrata, de nem is fasiszta, hanem konzervatív politikusról. Bízom benne, hogy növekedni fog azok tábora, akik a XX. század egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb magyar politikusának fogják tartani" – mondta a Heti Válasznak adott interjúban Romsics Ignác történész, akadémikus, a néhai kormányfő életrajzírója. Tény, hogy Bethlent még a hetvenes évek elején sem lehetett a fasiszta bélyeg nélkül emlegetni sem a történelemírásban, sem a tudományon kívüli közbeszédben. Ezt az értelmezést mások mellett pont Romsics Ignác dekonstruálta szívós munkával a nyolcvanas évekre.

Bethlenre valóban a legpontosabb az elitista konzervatív vagy a liberális konzervatív jelzőpáros alkalmazása. 1874-ben született a Marosvásárhelytől északra található Gernyaszegen, apai és anyagi ágon egyaránt régi erdélyi nemesi családba. (Bethlen Gábor fejedelemmel nem állt rokonságban, apai nagyapja azonban gróf Bethlen János, a reformkori erdélyi országgyűlés mérsékelt liberálisainak vezére volt, de a család más politikusokkal, diplomatákkal és tudós felmenőkkel is büszkélkedett.)

Bethlen István már a nagypolitikába is úgy került – családtörténeti hagyományaitól nem függetlenül -, hogy gyerekként megtanult három idegen nyelven, tapasztalatot szervezett egyházközségi presbiterként, majd 20 évig működtetett egy 5000 holdas birtokot. Amikor 1907-ben először felszólalt a parlamentben, már tapasztalata volt a gazdaságirányításban, a vármegyei életben, az egyház működésében.

Gazdasági konszolidáció

A két világháború közötti Magyarország leghosszabb kormányfői ciklusát (1921-1931) kitöltő politikus tevékenységét a rendszerváltás óta a leggyakrabban a konszolidáció kifejezéssel jellemzik. A kort kutató szakemberek között közmegegyezés van arról, hogy a húszas évek végére sikerült az ország Trianont követő gazdasági és társadalmi stabilizálása, sőt megerősítése.

A pénteki fórumon előadást tartó Tomka Béla, a Szegeti Tudományegyetem Történeti Intézetének Bolyai Plakettel és Akadémiai Díjjal is elismert egyetemi tanára azt mondta, a húszas évek gazdaságpolitikája összességében sikeresnek tekinthető; Magyarország jól alkalmazkodott az alapvetően megváltozott körülményekhez, teljesítménye pedig nem maradt el a dualizmus Magyarországnak eredményétől.

Tomka hangsúlyozta, hogy az első világháború utáni újjáépítés eredményeként a bruttó hazai termék értéke 1925-re elérte a világháború előtti utolsó békeév szintjét. Ezután 1929-ig, a gazdasági világválságig a gazdaság gyorsan fejlődött. A gazdasági növekedésben a kisipar járt az élen, és fellendült a lakásépítés is. A beruházások hatékonysága jónak volt mondható, az infrastrukturális fejlesztéseknek pedig pozitív hatása volt a gazdaságban a későbbiekben is.

A történész elmondta, hogy az úgynevezett bethleni konszolidációval jelentősen nőtt az átlagéletkor (a nőknél és a férfiaknál egyaránt); ezt elősegítette a többi között az anya- és csecsemőgondozás fejlesztése, valamint a társadalombiztosítás kiszélesítése is.

Tomka említett néhány érdekes mutatót, melyek alkalmasak a konszolidált állapot illusztrálására: a korszak végén például 1000 magyar lakosra 35 rádió jutott, míg ez a szám ugyanekkor Svájcban 23, Olaszországban pedig 5 volt. Az ezer lakosra jutó telefonok száma 12 volt; ez régiós szinten elsőnek számít. „A villamosenergia-felhasználásban tapasztalható hátrányunkat is ledolgoztuk, köszönhetően például olyan gyáraknak, mint a Ganz, a magyar Philips és a Siemens" – mondta előadásában Tomka Béla. Érdekesség továbbá, hogy Bethlen István miniszterelnöksége alatt 290 000 új lakóház épült fel, a 100 000 főre jutó orvosok száma pedig megkétszereződött.

A történész úgy értékelt, hogy a magyar gazdasági rekonstrukciót különösen sikeresnek tekinthetjük; Ausztria például nehezebben lett úrrá a háború utáni gazdasági és társadalmi nehézségeken.

Vonatkozó kutatásaiban Romsics Ignác is hangsúlyozza, hogy a húszas évek eleje Magyarország történetének egyik legdrámaibb pillanata volt. Ugyan Bethlen a stabilitást eleinte belső erőforrásokra támaszkodva képzelte el, vagyis a középső és a felső rétegek további adóztatásával, ám egy rövid idő után látszott, hogy ez a politika a szociális robbanás veszélye miatt nem lehet sikeres; ezért külső forráshoz, a népszövetségi kölcsönhöz fordultak.

Kudarcok a mezőgazdaságban

Különböző világnézetű és eltérő módszerekkel dolgozó történészek is megegyeznek a bethleni konszolidáció sikerében. Bírálatot a pénteki konferencián gyakorlatilag egyetlen terület, a mezőgazdaság kapott. Tomka Béla szerint Bethlen miniszterelnöksége idején „a mezőgazdaság stagnált, aránya pedig jelentősen csökkent a nemzeti termék összértékén belül".

Gyáni Gábor, az MTA BTK Történettudományi Intézetének kutatóprofesszora előadásában elmondta, a földosztás mikéntje kódolta a földművelésből élők szegény sorban maradását és további szegényedését. A Nagyatádi-földreform tartós negatív hatása a tömeges visszaparasztosodás volt" – mondta.

Ezzel egyet értett Sipos József gazdaságtörténész (Szegedi Tudományegyetem) is. Szerinte a rendszer hibája volt a demokratikus földreform elmulasztása, az agrárproletariátus „nem felemelése". Sipos az intézkedések hatásai mellett azonban elismerte Nagyatádi Szabó István földművelésügyi miniszterként vívott küzdelmeit, melynek célja végső soron a parasztság polgárosodása volt.

„Minek nevezzelek?" – ideológiai besorolások

A pénteki konferencián a család nevében felszólaló gróf Bethlen István megköszönte a történészeknek, hogy saját kora keretein belül, nem pedig a történelmet visszafelé írva vizsgálják a néhai miniszterelnök alakját és intézkedéseit. Az egykori fasiszta és antiszemita bélyegeket lerázva, az újabb történeti „mélyfúrásoknak" köszönhetően ma már valóban pontos és arányos kép adható Bethlen gondolkodásáról.

A Bethlen által hosszú évek alatt kiépített kormányzati metódus és stílus nem nevezhető pártdiktatúrának: sem a miniszterelnök korlátlan hatalmáról, sem korporatív fasizálódásról nem lehet beszélni. Ezzel együtt az 1922-ben éltbe léptetett választójogi reform nem mondható demokratikusnak, a kor mércéi szerint sem.

Romsics Ignác és Püski Levente történész értékelése is „autoriter [tekintélyelvű] elemeket is tartalmazó, parlamentáris rendszerről" szól, melyben kizárt a parlamenti váltógazdálkodás klasszikus útja, melyben a sajtó csak bizonyos korlátok között működhet, ám ahol pluralista szellemi élet van.

Kövér László beszédet mond a Bethlen Istvánról és koráról szervezett konferencián a Parlamentben (fotó: MTI)

Bethlen korai nézetrendszerének jellemzésére a történészek az általános konzervatív, valamint az agrárius-nacionalista és az elitista kifejezéseket alkalmazzák. A húszas évek második felére és a harmincas évekre pedig a liberális konzervatív megjelölést. Bethlen szemben állt mind a szélsőjobbal, mind a szélsőballal: a „lármás antiszemita" beszédmódot kiszorította szűkebb és tágabb környezetéből is, fellépett a szélsőséges lapok és utcai demonstrációk ellen is.

A történelem megrázkódtatásai korábbi énjéhez képest nem jobbra, hanem balra tolták. Meglazultak a kapcsolatai az agráriusokkal is, így a besorolására a „jobbközép" kifejezés a legalkalmasabb.

Bethlen a harmincas években, miniszterelnöksége után ellenezte a zsidótörvényeket, hibának tartotta a Szovjetunió elleni háborút, az USA elleni hadüzenetet. 1944 nyarától a Moszkvával való kapcsolatfelvételt és kiegyezést sürgette.

 

 
A pénteki konferencián előadást tartó Gyurgyák János, az Osiris Kiadó főszerkesztője vállalkozott a Bethlen Istvánról szóló viták bemutatására. Az elhangzott szöveg teljes terjedelmében innen letölthető.
 

 

Szobor, méltó megemlékezés: miért csak most?

A magyar közélet időről-időre arról szól, kiknek és miért kellene vagy nem kellene szobrot állítani. Ezért, s a rendszeresen fellángoló szoborviták meghaladásának szándékával tavaly nyáron három kategóriában harminc írót, művészt, politikust, tudóst, egyházi személyt sorolunk fel, akiknek – bár személyük és munkásságuk megítélése döntően kedvező – emlékét semmi nem őrzi Budapesten vagy Magyarországon. A listán ott szerepelt Bethlen István is.

A rendszerváltás óta eltelt évtizedek jobboldali kormányai nem fedezték fel példaképükként Bethlen Istvánt. Antall Józsefről tudható, hogy történeti gondolkodásában fontos helyet töltött be a volt miniszterelnök, ám az emlékezetpolitika alakítására kevés ideje maradt. Az első és a második Orbán-kormány alatt könnyebben került előtérbe Horthy Miklós kormányzó és Teleki Pál miniszterelnök, noha Orbán Viktor egy 2012-es interjúban arról beszélt, hogy a Horthy-kor pártjai közül a Fidesz a kisgazdákkal van legközelebbi rokonságban. (Volt rá példa, hogy fideszesek Tildy Zoltánnak vagy Kovács Bélának állítottak emléket, ám a kisgazda hagyományok ápolása nem vált markánssá a pártban.)

„Korábban talán túl liberálisnak találták, talán nem volt olyan hatalomközeli ember, aki elég hangosan ütötte volna a vasat. Most mindenesetre lesz szobra, és ennek örülök" – mondta lapunknak Romsics Ignác, aki szerint Bethlen István emléke előtt a demokratikus baloldal és a demokratikus jobboldal is fejet hajthat.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.