Miért vált Orbán államtitkárt 14 hónap után?
Miért tudnak orvosaink külföldön jól teljesíteni, s miért éri itthon állandó kritika az egészségügyet? Hogyan lett az egykor európai rangú magyar egészségpolitika kudarcágazattá? Miért vált 14 hónap után államtitkárt az Orbán-kormány? Kiderül a csütörtöki Heti Válaszból.
A vizitdíj elleni népszavazás volt az első, melyen hosszú idő után a Fidesz-közeli szavazatok győztek, s az orvosok nagy része sem osztotta a szocialista-liberális kormány egészségpolitikáját. 2010-re a Fidesz úgy készült, hogy százmilliárd forintot használhat fel a tárca új vezetése programja megalkotására. Így véget érhet a 2005 óta tartó folyamat, ettől kezdve ugyanis a megszorítások terepeként tekintett a politika az egészségügyre – leszámítva a választási éveket.
Azután a tervek nagy része a fiókban maradt, mert az Orbán-kormány ultimátumot kapott Brüsszelből, és három százalék alatt kellett tartania a költségvetési hiányt. S noha azóta a válság elmúlt, a trendek folytatódnak. De miért adósodnak el a kórházak? Miért állítjuk, hogy a kifizetetlen számlák utólagos rendezésével a kormány lemond az egészségpolitika irányításáról, a minőségi szempontok érvényesítéséről? Zombor Gábor megpróbált alternatív megoldást találni erre a feladványra. Felmérte, hogy a nagy átalakításokhoz nincs támogatása; ezért taktikát váltott, és betegszempontú „apróságokat” kezdett szorgalmazni.
Miért állította a nyugodtságáról ismert államtitkár a szőnyeg szélére a kórházigazgatókat? Miért nem hozott javulást a hatvanmilliárd forintos injekció, amit az egészségügy kapott? – részletek a Heti Válasz szeptember 3-i számában, mely a Digitalstand.hu-n is megvásárolható.
