Migránsügy: gyűlöletkeltéssel vádolja ferences társát a magyar jezsuita

/ 2016.02.25., csütörtök 16:31 /
Migránsügy: gyűlöletkeltéssel vádolja ferences társát a magyar jezsuita

Adott két tekintélyes, idős szerzetes. Mindkettőt évtizedek óta valóságos kultusz övezi. Egyikük, a ferences hasító szavú, a lélek elevenjébe csapó hitszónok; ütvefúró, akit azért hallgatunk, hogy ne hagyja nyugodni a szívünk, és felrázzon tespedtségünkből. A másik a halk szavú, töprengő jezsuita, a szemlélődő lelkigyakorlatok nagymestere; többet kérdez, mint amennyit kinyilatkoztat, és inkább rávezet a megoldásra, semmint megmondaná, mit és hogyan.

Utóbbi, Mustó Péter most mégis keményen szól. A Jezsuita Menekültszolgálat honlapján olvasható interjúban többek között ezt mondja kérdezőjének, a Helsinki Bizottság munkatársának: „A magyar sajtó meghatározó része pedig a menekültekkel szemben táplálja a félelmet a lakosságban. A veszély hangulatát kelti. Gyakran hallható, hogy a »migráns« terrorista, betegséget hoz, megtámad, piszkos, megerőszakol másokat. Egy neves magyar folyóirat címlapján pedig látok egy szerzetest, aki azt állítja, hogy a migránsok betörők. Ez félelemkeltés. Gyűlöletkeltés. Általánosítás. Éppen egy keresztény szerzetes részéről számomra megdöbbentő.”

Később hozzáteszi: „Hiába írjuk óriásplakátokra: »Nem akarunk bevándorlókat.« Itt vannak. Nincs választási lehetőségünk. Kezdeni kell velük valamit. Úgy, hogy a legjobbat hozzuk ki ebből a ránk szakadt helyzetből. Az ő érdekeikről sem megfeledkezve. Hanem egyességet kötve. Akkor is, ha a menekült szorult helyzetében nem kér engedélyt, bejöhet-e az országba. Mert a bőrét menti. S ebben részéről van agresszió.”

Környezetemben e szavak felháborodást szülnek. Megtévesztés, csúsztatás, a valóság, a menekültek keltette veszély tűrhetetlen lebecsülése, beteges naivitás, kóros jóhiszeműség – mondják a vérmesebbek, de még a higgadtabbak is felhúzzák a szemöldöküket.

Történetesen mindkét szerzetest ismerem, mindegyikükkel jelent már meg interjú a Heti Válaszban, sőt Mustó Pétert ez, a tavaly ősszel Barsi Balázzsal készült címlapos beszélgetés hozta ki a sodrából.

Ebben – miközben Ferenc pápától magyar egyházi vezetőkig többen a feltétel nélküli befogadásra intenek – a ferences szerzetes muszlim térhódítást emleget, és azt mondja: „A valódi menekültet segíteni kell, ám aki kopogtatás nélkül hatol be a házunkba és a hazánkba, betörő.

Mármost mit mondjon az egyszeri halandó, ha két, általa egyaránt tisztelt tekintély ellenkezőképpen vélekedik? Például azt: Mustó Péter – egykor maga is menekült – jezsuita, és mint ilyen, gyárilag feszegeti a határokat. Akárcsak rendtársa, Ferenc pápa, aki hónapok óta a migránsok befogadására int. Igaz, az eheti Új Emberben Habsburg-Lotharingiai Eduárd, Magyarország új szentszéki nagykövete megállapítja: „A szentatya véleménye árnyaltabb lett a nyári megnyilatkozásaihoz képest. Akkor még csak arról beszélt, hogy nem szabad falakat építeni, mindenkit be kell fogadni. Utóbb már arról is, hogy a menekülteknek el kell fogadniuk az európai értékeket, ismerniük kell a befogadók szokásait, nyelvét, törvényeiket pedig be kell tartaniuk. Újévkor, a nagyköveteknek tartott beszédében már arról szólt, hogy a menekülteket segíteni kell, de a befogadó országok állampolgárait is meg kell védeni.”

Mármost kérdés, hogyan viszonyul a januári Mustó Péter a tavaly őszi Barsi Balázshoz; és Ferenc pápa tavaly nyári vagy inkább közelmúltbeli szavai mérvadóak-e. A válasz nem egyszerű. De épp a mostani egyházfő szabadít fel minket arra: merjük észrevenni és szóvá tenni, hogy lehetnek olyan evilági kérdések, amelyekben az Anyaszentegyház tagjainak nem szükségszerűen kell ugyanarra a következtetésre jutniuk. Ez pedig mindenkit felbátoríthat arra, hogy, illő tisztelettel, de akár még a pápánál is pápább merészeljen lenni.

Felüdülésként pedig ismerjük meg a vonatkozó viccet, melynek zsidó rabbis változatát kifejezőbbnek tartom, de az alábbi formában mégis ideillőbb:

Négy pap vitatkozik egy teológiai kérdésről. Hárman képviselik az egyik álláspontot, egyiküknek más a véleménye. Mikor a renitens pap kifogy az érvekből, felkiált:

– Uram, tudom, hogy igazam van! Adja valami jelet, hogy így van!

Hirtelen mennydörög egyet az ég.

– Ugyan már, ez csak véletlen! – mondja a három másik.

– Uram, ha igazam van, adj egy nagyobb jelet, hogy a többiek is elhiggyék!

A derült égből lecsap egy villám.

– Ez csak véletlen! – hitetlenkednek a többiek.

– Uram, adj valamilyen félreérthetetlen jelet, hogy meggyőzd ezt a három hitetlent!

Az égből egy mély hang dörmögi:

– Igaza van!

A három hitetlenkedő pap összenéz, majd az egyikük:

– Jól van, akkor most két vélemény áll hárommal szemben...

Rosta

Ablonczy Bálint

Rosta legközelebb hétfőn 8 órától.

Már orbánozik az új osztrák kancellár

Nemzeti egység? Alázat? Jószomszédi kapcsolatok? Ugyan már – a nemrég megválasztott osztrák szocdem kancellár egyik első megszólalásában máris arcon sercintette országa nem baloldalra szavazó felét s egyben kiadósat orbánozott.

Ez történik, ha egy politikus mer bátor lenni...

A gettók gettója volt, s ma az unió követésre ajánlott szociális projektjei között említik. Kell-e nagyobb csoda annál, hogy azok segítik az embermentést, akiket elsők között sikerült megmenteni? A pécsi György-telepen megnéztük, mi történik, ha egy politikus mer bátor lenni. Részletek a friss Heti Válaszban.