valasz.hu/itthon/itt-a-lugos-orvos-megsemmisitett-iteletenek-hattere-124330

http://valasz.hu/itthon/itt-a-lugos-orvos-megsemmisitett-iteletenek-hattere-124330

Minden, amit a Vidámpark helyére tervezett biodómról tudni lehet!

/ 2015.07.21., kedd 18:05 /
Minden, amit a Vidámpark helyére tervezett biodómról tudni lehet!

A Heti Válasz legutóbbi számában beszámoltunk róla, hogy a legutóbbi kormánydöntés hogyan alakította át a Liget Budapest projektet. Szó esett az állatkert fejlesztési terveiről, mindenekelőtt a jelenleg tervezés alatt álló biodómról is, amely az egyik legvalószínűbben megvalósuló, teljes politikai konszenzussal övezett elképzelés.

A cikk után is bőven maradtak azonban kibeszéletlen problémák, ezért Hanga Zoltánnal, az állatkert szóvivőjével kisétáltunk a tervezett építkezés helyszínére, és átbeszéltük a felmerülő kérdéseket. Erős fenntartásaim vannak a projekttel kapcsolatban, de érdekesebb megismerni valaminek a hátterét, mint első benyomások alapján ítélkezni, ezért úgy gondoltam, hasznos megosztani a nyilvánossággal azt a rengeteg információt, amit kaptunk.

Jöjjenek tehát a kötözködő kérdések, és a rájuk adott válaszok – minden, amit a tervezés alatt álló biodómról tudni lehet.

A tervezett biodóm a csimpánzok kifutójával. Csimpánzok a helyhiány miatt évek óta nincsenek az állatkertben.

Forrás: Fővárosi Állat- és Növénykert

1. Évekig lobbizott az állatkert azért, hogy a területe bővülhessen. A régi telek tényleg nagyon szűk, és az utolsó négyzetcentiméterig kihasznált. Most, hogy a Vidámpark felszámolása után egyszer csak bőven lett az állatkertnek hely, miért nem kifutókat és állatházakat épít? Minek egyáltalán egy 25 milliárdba kerülő, 40 méter magas üvegcsarnok?

A korszerű állatkerti bemutatási rendszerekben nem elkülönült bemutatóhelyekben gondolkodunk (vagyis nem abban, hogy ebben a kifutóban/házban X állat lakik, a mellette lévőben Y, a mellette lévőben Z és így tovább), hanem próbáljuk bemutatni az élővilágban létező kapcsolatokat. Tehát ahol csak lehet, ökoszisztéma-bemutatókban gondolkodunk. Ez vagy több különböző, a természetben együtt élő faj együtt tartását jelenti, vagy pedig (illetve és) azt, hogy ezeket az állatokat, bár a közönség számára alig látható módon elválasztjuk egymástól, de mégis közös, integrált bemutatóhelyen mutatjuk be. Az ökológiai szemlélet szempontjából ez nagyon helyes és személetes bemutatási mód, és erre az olyan integrált komplexumok, mint a mi tervezett biodómunk is, nagyon alkalmasak. A biodóm alapvetően egy szubtrópusi ökoszisztémát fog bemutatni.

Csónakos szafari a biodóm kupolája alatt.

Forrás: Fővárosi Állat- és Növénykert

Erre mondja Lányi András, az ismert környezetvédő, hogy Disneyland és Jurassic Park. Mivel mamutot és kardfogú tigrist biztos nem láthatunk, az elefántok és a vízilovak miatt kell az egész?

A vízilovak átköltöztetését nem tervezzük, de igen, valóban fontos szempont, hogy az elefántokat jobb körülmények közé helyezzük. A jelenlegi hely a három elefántnak megfelelő ugyan, de azért lehetne ideálisabb, ráadásul az elefántok tartása és szaporítása terén az állatkert jó potenciállal rendelkezik (tenyészállatok, szakmai tapasztalat stb.), ezt érdemes kihasználni. Arról már nem is beszélve, hogy a közönség általános kívánalma, hogy legyen elefánt Budapesten, méghozzá lehetőleg rendszeresen kiselefánttal együtt. Az elkövetkező években azonban az elefánttartásra vonatkozó uniós szabályok szigorodására lehet számítani (ennek szakmai szempontból vannak indokolt és vitatható elemei is, de az biztos, hogy erre kell felkészülni), tehát már csak ezért is érdemes elébe menni a dolgoknak, ha hosszú távon is akarunk elefántot Budapesten. Márpedig a közönségünk egyértelműen ezt akarja. Mármost egy elefántok tartására is alkalmas létesítmény a dolog természetéből adódóan szükségszerűen terjedelmes. De lesznek másfajta állatok is, amelyek korábban voltak az állatkertben, de ma már hiányzanak, és lesz tengeri akváriumunk is.

 2. Oké, megépül egyszeri nagyberuházással a biodóm. Hol a fenntarthatóság szempontja? Lesz egy hatalmas csarnok, amit fűteni, világítani kell, és jóval többe fog kerülni, mint egy átlagos méretű állatház – ráadásul nem egyszer, hanem évről évre folyamatosan.

A fentihez hasonló bemutatók – ez talán nem meglepő – igen nagy turisztikai vonzerővel bírnak. Ez pénzügyi értelemben is megalapozza a fenntarthatóságot. Az állatkert működtetése eleve drága mulatság, mégis az a helyzet, hogy az intézmény nagyon hatékonyan gazdálkodik, és a működési költségeinek nagy részét (négyötödét) saját bevételeiből termeli meg. Vagyis nem a levegőbe beszélünk, hanem már bizonyítottunk. Ilyen magas önfinanszírozási arányt ugyanis egyetlen más kulturális intézménynél, közgyűjteménynél nem tapasztalni. Várhatóan a jövőben is arra kell készülnünk, hogy a költségeink nagyobb részére saját magunknak kell megtermelni a fedezetet. Mármost egy biodóm kétségkívül megnöveli a kiadásokat, de az új terület más módon való benépesítése is növelné valamennyivel. Csak a más megoldás nem biztos, hogy a látogatószám emelkedését is magával hozná.

Látványterv felülnézetből. A kritikusok szerint nem jó, hogy a kupola a fák fölé fog magasodni.

Forrás: Fővárosi Állat- és Növénykert

3. Miért lenne ebből jelentős látogatottság-növekedés? Elsőre nyilván nagy szenzáció lesz, mindenki megnézi, de aztán megszokják a városlakók. Azt nem hiszem, hogy ezért utaznának ide tömegesen külföldről a turisták.

A látogatottság növelésében háromféle elvi lehetőség van. Egyrészt azokat is szeretnénk bevonni az állatkert-látogató emberek körébe, akiknek a mentális térképén jelenleg nem szerepelnek az állatkertek. Másrészt célunk, hogy az embereket gyakoribb ismételt látogatásra ösztönözzük (változatos különprogramokkal, kedvező bérletrendszerrel stb.). Harmadrészt ott van a téli időszak problémája. Az állatkert az év minden napján nyitva van, de nyilván a szabadtéri programok látogatása szempontjából kevésbé kedvező időjárású időszakokban a látogatottság alacsonyabb. Ma már nem olyan kiegyenlítetlen, mint régen, de azért ebben még bőven van tartalék. A biodóm – ami lényegében egy fedett park – jó válasz erre a kihívásra, hiszen a külső időjárási viszonyoktól független térben önmagában kínál majd annyi látnivalót, amely egy egész látogatásra elegendő.

Így néz ki most a biodóm helye: platánfák, a háttérben a jón oszlopos rendezvényterem. Fotó: Fűrjes Viktória

4. Ha szétnézek itt, ahol állunk, egy hangulatos, régimódi vidámparkot látok öreg és kevésbé öreg platánfákkal, barátságos, régi épületekkel. Szerintem ez érték, amit meg kellene őrizni, és nem letarolni, hogy a helyére felhúzzanak egy monstrumot.

Természetesen a biodóm érinteni fogja mindazt, ami a biodóm építésére kiszemelt területen jelenleg van. Ez egyrészt épületeket jelent, másrészt a faállomány egy részét. Vegyük végig, ezekkel mi a helyzet, de előbb megemlítenék egy általános szempontot. A területnek mások az adottságai, mint a régi állatkerti törzsterületnek. Az egyik alapvető különbség a zajterhelés.

 Az adottságok szempontjából ugyanis meghatározó a Hungária körút felüljárója, amelyen egy 2×3 sávos, villamospályával is rendelkező út olyan forgalmat bonyolít le, amely a Városliget környezetében a legnagyobbnak számít. Ez jelentős (és objektíven kimutatható, mérhető) zajterhelést jelent, amit célszerű valamilyen épített műtárggyal megfogni, annál is inkább, mivel az útpálya a térszint fölött mintegy tíz méteres magasságban fut. A zajterhelés mértéke a következő ábrán jól látszik:

A környék zajtérképén látszik, hogy a Hungária körút miatt itt nagyobb a terhelés, mint a régi állatkerti területen.

Forrás: Fővárosi Állat- és Növénykert

Baán László, a Liget Budapest miniszteri biztosa szavát adta, hogy a Városliget közparki területén platánfákat nem fognak kivágni. Ez jelképes kérdés. Itt, ahol állunk, platánfák vannak, nem is kevés – öreg, szemre talán 80-100 éves példányok. Nehezen tudom elfogadni, hogy létezik olyan szempont, ami ezeket a fákat kivágásra ítéli.

Az egykori Vidámpark átvételekor a terület teljes fás szárú növényállományát felmértük. Ezt két ok miatt kellett megtenni. Egyrészt azért, mert ez alapján kezdhettünk hozzá a faápolási munkákhoz (amelyek a megelőző húsz évben a kertészeink meglátása szerint vagy teljesen elmaradhattak, vagy legalábbis nagyon keveset végeztek el belőle). Ez számos ok miatt kulcsfontosságú kérdés, például azért is, mert a fák sem örök életűek és meg is betegedhetnek, annak pedig nemcsak magára a fára van hatása, hanem az alatta sétáló sok-sok ember biztonságára is. A másik ok, amiért felmértük a faállományt, az volt, hogy a tervezett fejlesztések minél kevesebb fát érintsenek.

 Az egykori Vidámpark területe nem áll természetvédelmi oltalom alatt (ellentétben az állatkert klasszikus területével). A faállomány fajösszetétele alapján gyakori és széles körben elterjedt parkfákból, díszfákból, nagyrészt platánokból áll, a különleges, ritka, vagy netán védett fajok száma messze elmarad nemcsak az állatkert klasszikus területén jellemző faállománytól (ami persze növénykert is, majdnem ezer fás szárú fajjal), hanem még a Városliget átlagától is. Kora vagy történeti jelentőségei miatt egyedi védettséget élvező faegyed sincs a területen.

Ezek a fák mégiscsak részei a Városliget eredeti faállományának, szerintem. Még a park szerkezetéből is felismerhető néhány elem, például a Hullámvasút előtt futó platános allé.

Nem részei, mert az egykori Vidámpark területének nagyobb részét adó volt angolparki terület 1950-ig igazából nem is tartozott a Városligethez. A 19. század közepén egyszerűen magántelkek voltak ezen a területen. Még a századfordulón sem a Városligethez tartozott ez a rész, hanem a Herminamezőhöz, ahogy ez az alábbi térképen is látszik:

 

A Hermina út egykor végigfutott egészen a vasútig, ettől északra a századfordulón még magántelkek voltak.

Forrás: Fővárosi Állat- és Növénykert

Az 1910-es évek elején a Hermina út végeinek telkeit megvette a Meinhard család, és a telkek egyesítésével itt hozta létre az Angolparkot. De ez még mindig nem volt a Városliget része, még ha a ligeti szórakoztató intézmények között tartották is számon. Az 1918-as térképen egyébként nem Angolpark (Angol park), hanem Nemzeti park a terület neve, mert a háború idején az angolok az ellenséges oldalon álltak, és ezért nem lehetett Angolpark. 

A térképen már látszik a Vidámpark (egyik) elődje, az Angolpark, amit az első világháború alatt érthető okokból átneveztek. Rövid ideig Nemzeti Park néven futott, ami elég fellengzős név egy békebeli Disneylandnek.

Forrás: Fővárosi Állat- és Növénykert

Az utolsó térkép, amin még nem a Liget része a terület, 1948-ból való. Ezután az Angolpark telkét egyesítették a vurstlival, megszűntették a Hermina út ezen szakaszát (sőt, az utat Május 1. útra nevezték át). Így lett végül a Városliget része.

A fentiekből következik, hogy a tervezési területnek egyetlen olyan része sincsen, amelyet a régi idők városligeti fatelepítései, vagy akár az állatkerti fatelepítések érintettek volna. Ami fa ott áll, az mind olyan, amelyet az Angolpark tulajdonosai, illetve 1950 után a Vidámpark jónak látott telepíteni.

A terület történeti háttere még nem indok a fák kivágására.

Valóban nem! Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy ezekből a fákból minél kevesebbet érintsen a biodóm felépítése. Ez feltétlen szándékunk is! Ebből a szempontból a tervezési területen lévő fák két csoportba sorolhatók.

Az első csoportba tartozó fákat az építkezés nem érinti, mert vagy a biodómhoz tartozó kifutókban lesznek (természetesen megfelelő védelemmel ellátva, ahogy az Állatkert klasszikus területén is tesszük a kifutókban álló fákkal), vagy pedig a biodóm belsejében (néhány ilyen is lesz ugyanis).

A legöregebb platánok egyike egyidős lehet a Városliget többi nagy platánfájával. Kivágják vagy a helyén maradhat? Fotó: Fűrjes Viktória

A második csoportba tartozó fák azok, amelyek jelenlegi helyükön nem maradhatnak. Mivel a tervezés során figyelembe vesszük a fák elhelyezkedését, az ilyen fák számát a lehetséges legkevesebbre csökkentjük. Természetesen az érintett fák sem kerülnek kivágásra, hanem áttelepítjük őket. A kisebb fáknál ez viszonylag egyszerűen megoldható, a nagyobbaknál a dolog bonyolultabb. Erre is megvan a technika, de szakaszosan, nagyjából két év alatt valósítható meg (mármint egy-egy faegyed áttelepítése tart eddig), és egyedenként pár millió forintba kerül. A tervezésnek, illetve a kivitelezés ütemezésének részét képezi a fa-áttelepítések tervezése, ütemezése is.

A tervezési területen lévő fák 90 %-ot meghaladó része meg fog maradni, részben a helyén maradva, részben pedig áttelepítve. A tervezési terület meglévő faállományához képest tehát tíz százaléknál kisebb veszteségre lehet számítani, ami azonban csak a konkrét egyedek szintjén mutatkozik meg, ugyanis a biodóm belsejébe szánt növényeket nem számítva is fatelepítéseket tervezünk a komplexumhoz tartozó kifutókban. Összességében tehát nem lesz kevesebb fa, mint volt.

A területen vannak nagyobb lebetonozott részek, ahol kevesebb fa kivágásával is elférne egy új elefántház . Fotó: Fűrjes Viktória

A Liget elsősorban zöldterület. Szerintem álságos dolog „fedett parknak” nevezni egy üvegházat, még akkor is, ha a „domb” egy része zöldítve lesz, és fel lehet rá sétálni. Egy igazi park nem ilyen, ott fű, fa meg virág van.

A tényleges zöldterület is növekedni fog. A szóban forgó területen ugyanis jelenleg részben épületek állnak, részben aszfaltburkolat fedi, részben díszkő, részben pedig beton, illetve van még némi fehér murva is. Teljesen összefüggő burkolt terület van a toxikológia felé eső kerítéstől a rendezvényteremig, amely magába foglalja az egykori ciklon/űrrakéta/looping star/flying circus/spinning coaster lebetonozott területét, a vendéglő és az irodaépület által elfoglalt területet és azt övező sétányokat, a díszburkolattal fedett „főteret”, és magát a rendezvénytermet is. Ez önmagában több mint másfél hektár. Ezt már csak azért is érdemes megjegyezni, mert érzékelek egy olyan megközelítést, mintha a Pannon Park arról szólna, hogy zöldterületet építenek be. A helyzet azonban az, hogy a terület jelenlegi zöldterületi aránya nem túl magas (az, hogy fák vannak benne, még nem jelent zöldterületet, a Bartók Béla úton is vannak, mégsem számít zöldterületnek). Nem véletlenül mondom azt, hogy a volt Vidámpark már-már barnamezős területnek tűnik (az egyik játék alatt például jelentős olajszennyezést találtunk). A biodóm belsejében lévő fedett park is felfogható zöldterületként, de ha esetleg valakinek ez a megközelítés nem tetszik, akkor lehet számolni a biodóm tetőszerkezetének nem fényáteresztő részeire tervezett zölddel, a kapcsolódó szabadkifutók zöldfelületeivel (másfél hektáron), illetve a további parkosítási munkálatokkal.

A Hullámvasutat nem érinti az építkezés, és az alatta lévő Mesecsónak is megmarad. Nemrég az állatkert fel is újította. Fotó: Fűrjes Viktória

Tudom, hogy az állatkert megtartja a kötelezően megtartandó műemlékeket – a hullámvasút és a mesecsónak együttesét, a lézerdodzsem tetőszerkezetét, a körhintát –, de a többi régi vidámparki-angolparki épület is hordoz hangulati értéket, egyáltalán nem öröm, hogy eltűnnek.

Az egykori vurstli és az Angolpark létesítményei közül elég sok maradt az 1950-ben létrehozott Vidámparkra, de az 1960-as, ’70-es és ’80-as években jelentős részük eltűnt. Volt, amit lebontottak: például a revü épületét (annak a helyére építette fel a Vidámpark a főműhelyt), vagy éppen a Velencét (annak a helyén az utóbbi évtizedben parkoló volt). Volt, ami leégett, mint a robogó 1971-ben (amit azonban teljesen újjáépítettek, és azóta, Davy Jonens’ locker, szellemvasút és tréfás dzsungel néven működött), vagy az elvarázsolt kastély 1979-ben (helyette, de kicsit odébb 1996-ban épült fel az új elvarázsolt kastély, bár az 1979-ben leégett sem az első volt már). Azokat az épületeket, amelyek mégis megmaradtak, és amelyek koruk, építészeti értékük és egyéb műemléki értékük miatt megőrzésre érdemesek, objektív szakmai szempontok alapján már jóval a terület Állatkerthez kerülése előtt megvizsgálta műemlékvédelemmel foglakozó szakmai hatóság, s ennek alapján egy részüket védetté nyilvánította. Ezeknek a fenntartásáról, védelméről, további üzemeltetéséről az állatkert az elmúlt két évben már gondoskodott, sőt, igyekezett jobb gazdájuk lenni, mint a Vidámpark volt. Vannak tehát oltalom alatt álló építmények, épületek, létesítmények. Rá kell azonban mutassak, hogy a Pannon Park központi létesítménye, a biodóm tervezési területén egyetlen egy ilyen épület sincs (ez nem véletlen, eleve ennek figyelembe vételével terveztük)!

A rendezvényterem pontos kora nem ismert, először az 50-es évekbeli térképeken bukkan fel. A hangulatos építményre bontás vár. Fotó: Fűrjes Viktória

 A rendezvényterem például ezekkel a tömzsi jón oszlopokkal és a stukkós homlokzatával szerintem rég védett kellene, hogy legyen. De akkor a biodóm nem férne el…

 A fejlesztéssel érintett három épület, a rendezvényterem, a régi vendéglő és az irodaépület nem tartozik a védett értékek közé, állapotuk leromlott, egy részük használaton kívül is van. Azon persze el lehet vitatkozni, hogy a szóban forgó épületek között is biztos van olyan, amelyik valakinek tetszik, vagy kedvére való, jobban, mint mondjuk egy biodóm, de ezek azért mégsem szakmai, objektív, hanem teljesen szubjektív, érzelmi szempontok. Nyilván van olyan ember is, aki meg inkább a biodómot látná szívesebben ezek helyett. A két ellentétes vélemény között nem lehet objektív alapon igazságot tenni, hogy kinek van igaza… Szóval itt szerintem nem lehet azt állítani objektíven és tényként, hogy a lebontás nem helyes, csak azt, hogy az érintett épületek lebontásával van, aki nem ért egyet. A rendezvényterem egyébként a jón utánzatú oszlopsorával meg a háromnyílású homlokzatával olyan békebelinek és réginek tűnik, de a valóságban ez inkább csak díszlet. Az épület építési ideje nem ismert, a legkorábbi adatunk az 1950-es évekből van róla, akkor öltözőként működött (persze nyilván más külsővel), aztán később játékteremként, és az elmúlt évtizedben rendezvényteremként használták.

A műemlék Körhinta a helyén marad. Fotó: Fűrjes Viktória

5. Az állatkert az elmúlt évtizedekben mindig nagyon érzékenyen, figyelmesen, az értékeket megtartva fejlesztett a saját területein. A biodómnál szerintem eluralkodott a monumentalitás utáni vágy – ahelyett, hogy a Vidámparktól megkapott területet ugyanazzal a gondossággal és érzékenységgel újítanák meg, ahogy eddig eljártak. Miért nem lehet építeni egy kisebb, de a mainál még mindig jóval kényelmesebb elefántházat a hátsó lebetonozott placcra, és a terület többi épületét, fáját, sétányát adottságként kezelni, beilleszteni a tervekbe?

Én úgy látom, hogy a szemlélet nem változott, hanem egyszerűen mások a körülmények. Az Állatkert klasszikus területének kezelése kezdettől fogva az állatok és a növények iránti elkötelezettséggel, szépérzékkel, magas színvonalon folyt. Az épületeket neves építészek (Szkalnitzky Antal, ifj. Koch Henrik, Hauszmann Alajos, Neuschloss Kornél, Kós Károly stb.) tervezték magas művészi színvonalon, a kert fő tervezői neves kertészek (Petz Ármin, Mark Ferenc, Räde Károly, Ilsemann Keresztély) voltak és a kert maga folyamatosan kiemelkedően volt gondozva. Ennek megfelelően az épületek döntő többsége műemléki oltalom alatt áll, a park pedig igazi védendő értéket képvisel tájkertként és gyűjteményes kertként is.

A terület most kedvesen zavaros képet mutat, olcsó, régimódi családi vidámpark és egyszerű állatkifutók egyvelege, ahova bárki bejöhet 500 forintért. Nem rossz, ha a városban ilyen is van, de a hasznosítás deklaráltan átmeneti jellegű. Fotó: Fűrjes Viktória

Az egykori Vidámpark, előtte az Angolpark és a vurstli létesítményei építészeti szempontból már építésük korában is messze alacsonyabb színvonalat képviseltek, mint az állatkerti épületek (sőt egy részük nem is volt valódi épület, csak kulissza), a park tervezésének és gondozásának színvonala is lényegesen alacsonyabbnak volt mondható minden korban. (Habár kétségtelen, hogy az Angolparkban egyszerű eszközökkel szép park kialakítására törekedtek.) Az értékőrző szemlélet sem volt jellemző (az 1960-as, 70-es években sok régi dolgot lebontottak), s ennek következményeként ezen a területen sokkal kevesebb a megőrzésre érdemes érték.

 A valóban megőrzése érdemes dolgokhoz a hozzáállásunk szerintem nem kifogásolható. Elég csak az olyan játékok üzemeltetésének, karbantartásának, korszerűsítésének az idei és a tavalyi évben tapasztalható gyakorlatát felhozni, mint a hullámvasút, a mesecsónak vagy a körhinta. Vagy ott vannak a régi idők mutatványosságának hagyományait felelevenítő rendezvényeink (Mutatványosok Éjszakája, Múzeumok Éjszakája holnemvolt parki programjai, Rumli Fesztivál stb.), vagy éppen a Holvolt Tár tárlata, amelyek mind többet tesznek a régi mutatványos hagyományok fenntartásáért, mint amit a Vidámparkban az elmúlt években bármikor is tapasztalhattunk.

De a helyzet az, hogy az új terület legnagyobb részén jóval kevesebb az egységnyi területre jutó védendő érték, amihez tehát nem szabad hozzányúlni, csak felújítani, szépíteni, mint amennyi az Állatkert klasszikus területén van.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Itt a lúgos orvos megsemmisített ítéletének háttere

Sorozatban helyeznek hatályon kívül ítéleteket a bíróságok ahelyett, hogy pontot tennének az ügyek végére. Lúgos orvos, a röszkei terrorper és egy kegyvesztett milliárdos. Rendszerhiba? A csütörtöki Heti Válasz feltárja az okokat.

Itt a választási csodafegyver: Orbán-ellenes népfront jön?

A teljes ellenzéki összefogást előkészítő trükk vagy partizánakció Gulyás Márton választásireform-mozgalma? A csütörtöki Heti Válaszból kiderül, hogy a kampány nagy vitája lehet a rendszer igazságossága, amely a francia voksolás után váratlanul aktuális lett.

„Néha az én fejemben is megfordul, hogy végleg haza kellene költözni”

Véletlenül épp a nagyapa, Molnár Ferenc fényképe alatt ülünk le a Centrál kávéházban, hogy az édesapáról, Sárközi Györgyről szóló új könyvéről és írói terveiről beszélgessünk a Londonban élő Sárközi Mátyással. Nagyinterjú a csütörtöki Heti Válaszban a nyolcvanéves íróval, lapunk állandó szerzőjével.

Ezért nem fogad el állami pénzt a magyar magánszínház alapítója

A magyar színházi élet megkerülhetetlen szereplője lett az idén tízéves Orlai Produkciós Iroda. Ahogy a csütörtöki Heti Válaszból kiderül, Orlai Tibor a színházi világ csapkodó villámai között megy előre, s az általános panaszkodás közepette még a pénzt is előteremti.