new.valasz.hu/itthon/bokros-lajos-olyan-bizarr-interjut-adott-hogy-elso-latasra-nem-is-hiszi-el-megvan-az-ellenzeki-siker-receptje-120584

http://new.valasz.hu/itthon/bokros-lajos-olyan-bizarr-interjut-adott-hogy-elso-latasra-nem-is-hiszi-el-megvan-az-ellenzeki-siker-receptje-120584

„Minden színvonalat alulmúl” – Pálinkás József a kormánymédia támadásáról

/ 2018.07.30., hétfő 09:00 /
„Minden színvonalat alulmúl” –  Pálinkás József a kormánymédia támadásáról

Nem látja indokoltnak a kutatás-fejlesztési rendszer átalakítását Pálinkás József. A terület vezénylő tábornokát június 30-án váltották le az innovációs hivatal éléről, miután Palkovics László miniszter világossá tette nézeteik különbözőségét. Pálinkást a Professzorok Batthyány Körét megrázó konfliktusokról is kérdeztük.

– A választások után megtámadta a pestisracok.hu, mondván, ön volt „a magyar hangja az Orbán-ellenes tudományos elitnek”. Politikai okok vagy a kormányzati munka átszervezése miatt kell távoznia?

– A váltás mögött a kormányzati szerkezet átalakítása áll. A kutatás-fejlesztés irányítását rendkívüli módon ambicionáló új technológiai és innovációs miniszter, Palkovics László nekem írt levelében világossá tette, hogy a tudomány finanszírozásával kapcsolatos elképzelései nem egyeznek az enyémekkel. A minden színvonalat alulmúló sajtóbeli támadásokat eddig sem kommentáltam, ezután sem teszem.

– Palkovics László akadémikus, jobboldali hátországból jön, akárcsak ön. Árulja el, mi a különbség kettejük felfogása közt? Mit kell érteni azon, hogy ön „az innováció és az alapkutatás közötti egyensúlyban”, a miniszter pedig „az utasításos modellben” hisz?

– Az egyensúlyon és a versenyen van a hangsúly. Nem gondolom, hogy az alapkutatásokat és az alkalmazott kutatásokat össze kellene ugrasztani egymással. Én mind az alapkutatások, mind a vállalatoknál folyó alkalmazott kutatások, mind a kettő együttműködését elősegítő programok esetében is a versenypályázati rendszer híve vagyok. Olyan nyílt, átlátható eljárást tartok jónak, amelynek során a kutatóknak, fejlesztőknek, akár az egyetemi-akadémiai szférában, akár cégeknél dolgoznak, meg kell mérkőzniük. Le kell írniuk, miben hoz újdonságot a projektjavaslatuk, megvannak-e a megvalósításhoz szükséges feltételek, reális-e a költségvetés, és mindez hogyan viszi előre a tudományt vagy a gazdaságot. Az is fontos, hogy a tudományhoz vagy a szakterülethez értő, független értékelők értékeljék a pályázatokat. Nem tartom jónak, ha egy adminisztratív szereplő mondja meg, melyik kutatási vagy fejlesztési program értékesebb, ígéretesebb. Nem láttam még ugyanis olyan minisztériumi apparátust, amely fel tudná mérni, melyik tudományterületen milyen irányba kell indulni az alapkutatásoknak vagy a fejlesztéseknek. Természetesen a versenypályázati rendszert működtetők felelőssége, hogy olyan konstrukciókat is meghirdessenek, vagy akár olyan tematikus irányokat jelöljenek ki, amelyek gazdasági vagy társadalompolitikai célok megvalósítását szolgálják. Minden sikeres országban, Norvégiában, Hollandiában, Franciaországban hasonló rendszer működik, hiszen versenyképessé csak a valódi verseny tehet. Így születhetnek meg a kiváló eredmények, mint amilyenek nálunk az agykutatási program második szakasza, az informatika területén áttöréssel kecsegtető kvantumtechnológiai fejlesztés, a daganatos és szívbetegségek megelőzését szolgáló kutatások – hogy néhány nagyobb kutatási programot említsek az elmúlt évekből. Ezek egyike sem úgy született meg, ahogy mondjuk autópályát szokás építeni, azaz állami feladatkijelöléssel és a nyomvonal megtervezésével. A kutatás, a fejlesztés és a kettő együttműködését ösztönző finanszírozási rendszer ennél összetettebben működik.

– Azt ugyanakkor az MTA nagy port kavaró átalakításakor sem mondta Palkovics László, hogy innentől az állam ukázokat ad majd. Ráadásul mondjuk Dél-Korea sikerének egyik oka, hogy a hetvenes-nyolcvanas évektől az állam megmondta, milyen ipari-technológiai fejlesztési irányokat kell előnyben részesíteni.

– Egyrészt ők máshonnan indultak, másrészt az iparban jelölték ki az irányokat. A hazai tudományos kutatásoknak jelentős múltjuk van, kialakultak tudományos iskolák – lásd például az agykutatást. Furán hatna, ha félretolnánk az eddigi intézményi rendszert, és mondjuk koreai mintára zöldmezős tudományos beruházásokba kezdenénk önteni a pénzt. Másrészt Koreában az ipar világos megrendeléseket adott a kutatásoknak, nálunk ez nem így van. Éppen az innovációs hivatal által megalkotott versenypályázati rendszerben írtunk ki olyan konstrukciókat, amelyek a felsőoktatás és az ipar együttműködését ösztönzik. Ezek közül az egyik legnagyobb programban nyolc felsőoktatási és ipari együttműködési központ jött létre – ez a modell korábban nem létezett. A hivatal honlapján mindenki számára követhető, hová jutottak egy év alatt a támogatást elnyert pályázók. Jó példa a Műegyetem és a Richter egyik közös munkája, amelynek során a fejlesztési irányt együtt határozzák meg, s az eredményt a gyógyszergyár később felhasználja. Az NKFIH pályázati portfóliója lefedte az ipari igényeket éppúgy, mint az akadémiai világét. Nem igaz tehát, hogy nem törődtünk a reálgazdasággal.

– Két éve a nemzeti össztermék 1,22 százalékát fordította Magyarország kutatás-fejlesztésre, s bár ez a szám 2017-ben nagyobb lehetett, az uniós átlag két százalék fölött van. A rendszer átalakítása révén újabb forrásokat lehet majd bevonni?

– A kutatás-fejlesztéshez a pénzen és a szürkeállományon kívül leginkább stabilitás kell. Az állandó átalakításokat először a legjobbak elégelik meg, s ők fognak elmenni. Amikor 2014-ben létrehoztuk a hivatalt, azért javasoltam az ötéves elnöki megbízatást is, hogy szakadjunk el a négyéves politikai ciklusok logikájától. A visszajelzések alapján a kutatók számára nagyon fontos volt, hogy a rendszer az elmúlt három és fél évben kiszámíthatóan működött: minden pályázati konstrukcióról ott a pontos menetrend a honlapunkon. Most jelent meg a Központi Statisztikai Hivatal gyorsjelentése az 2017. évi kutatási, fejlesztési, innovációs adatokról. Az állami ráfordítás 53 milliárd forinttal, 47 százalékkal nőtt 2016-hoz képest. A teljes ráfordítás pedig 90 milliárd forinttal, 21 százalékkal emelkedett, így 2017-ben a GDP 1,35 százalékát fordítottuk k+f-re. Az eredmények magukért beszélnek. Éppen ezért nem látom indokoltnak a rendszer átalakítását. 2010 után csökkent a kutatás-fejlesztésre fordított források aránya, mert a terület adminisztrációja hányódott a minisztériumok között, nem volt koncepció, nem írtak ki pályázatokat, vagy nem születtek döntések. Ne legyen igazam, de egy újabb átszervezés hosszú időre megakaszthatja a gépezetet.

– Régiós összehasonlításban hogy állunk a kutatás-fejlesztésre szánt forrásokkal?

– Februárban levelet írtam a miniszterelnöknek, arról, hogy ha a kutatás-fejlesztés állami támogatását 2019–2020-ban nem kétszerezzük meg, akkor 2019 után, az európai uniós források kifutásával újra visszaesés várható. Minden kimutatás szerint a kutatás-fejlesztésre fordított állami hozzájárulás nálunk az egyik legalacsonyabb az EU-ban, a vállalati és az uniós forrásoknak köszönhetően tartjuk magunkat. A visegrádi országok közül a csehek többet, a szlovákok és a lengyelek kevesebbet fordítanak kutatásra – bár utóbbiak erősen jönnek fel, miután hozzánk hasonlóan alakították át tudományfinanszírozási rendszerüket. A szlovénok jók, az osztrákok messze előttünk járnak. A levélben bemutattam, hogy Hollandiában és Ausztriában az egy főre eső alapkutatási ráfordítás arányaiban sokkal nagyobb, mint azt a köztünk és köztük lévő jövedelmi különbségek indokolnák.

– Mit válaszolt Orbán Viktor?

– A levelet a választási kampány közepén küldtem el, így nem hibáztatom a válasz elmaradásáért. Legutóbbi beszélgetésünkkor, még a kormányalakítás előtt korrektül jelezte, hogy új minisztériumi szerkezetet hoz létre, és Palkovics László lesz az innovációs és technológiai miniszter. Azt is elmondta, hogy a feljegyzésemet nem volt ideje elolvasni, gondolom, átkerült az új adminisztrációhoz.

– Egy kiszivárgott felvétel szerint ön egy konferencián azt mondta: a kutatók egy része már nem akar kutatni, „vagy összeesküvésben vesz részt, vagy intézményét akarja igazgatni vagy pénzt akar osztani”. Éppen ilyesmikkel szokta a sajtó egy része támadni a kutatókat.

– Nem emlékszem arra, hogy ezt egy konferencián mondtam volna, de nyilvánvalóan nem politikai összeesküvésre gondoltam. Inkább arra, hogy egyes tudományterületek mindent elkövetnek a minél több forrás megszerzéséért. És az is igaz, hogy sokan egy bizonyos életkor után már inkább irányítani, semmint napi aprómunkát végezni szeretnek. Ilyen jelenségek minden szakmában vannak, a sajtóban is.

– Azt is mondják a kritikusok, hogy a kutatás-fejlesztés sokba kerül, lényegében felesleges, és kevés a hatása a reálgazdaságra.

– Az állam 2016-ban a nemzeti össztermék 0,3 százalékát fordította kutatásra, a többi uniós és vállalati pénz – azaz sokba biztosan nem kerül. A feleslegesség pedig ostoba vád. A tranzisztor, a lézerek, az orvosi képalkotó eljárások – az ultrahangtól a pozitronemissziós tomográfiáig – mind ilyen „felesleges” alapkutatások során jöttek létre. Az, hogy valakinek nem tetszik egy társadalmi jelenség kutatása, és a témával foglalkozó munkáját feleslegesnek, az illetőt pedig rossz embernek tartja, attól még a társadalmi jelenség nem tűnik el – legyen szó migrációról vagy a nők társadalmi szerepének átalakulásáról. A tudomány éppen attól tudomány, hogy minden kérdést fel lehet tenni. Háborúban egy katonának nem kérdezik meg a véleményét, menni kell a parancs szerint – a tudomány logikája teljesen máshogy működik. Számtalanszor előfordult, hogy eredmények a mindenki által elfogadottnak vélt igazságok megkérdőjelezéséből születtek.

– A tudományos igazság keresése feljogosít politikai aktivizmusra?

– Minden állampolgárnak joga van politikai véleménye megfogalmazásához. Azt tartom helytelennek, ha valakik egy nagy tekintélyű intézmény háta mögül kikiabálva politizálnak, véleményüket az intézmény véleményének tüntetik fel. Ezen az állásponton voltam a Magyar Tudományos Akadémia elnökeként, és így vélekedik az intézmény mostani elnöke is. Az MTA-nak nincs politikai véleménye. Létre is jöttek olyan, az akadémiai világ képviselőiből álló csoportosulások, amelyek nyíltan vállalják egyik vagy másik politikai oldal támogatását, említhetjük a kormányhoz közeli Professzorok Batthyány Körét vagy az inkább ellenzéki Stádium 28 Kört.

– Az MTA átalakításával kapcsolatos belső konfliktus miatt kilépett a Professzorok Batthyány Köréből Freund Tamás agykutató és Szathmáry Eörs evolúcióbiológus. Ön még tag?

– Már 2004-ben felfüggesztettem a tagságomat, amikor a Fidesz kulturális tagozatának megszervezésével politikai szerepet vállaltam. Nem tartottam helyesnek, ha ezzel a feladattal párhuzamosan egy világos politikai értékválasztású, de mégiscsak civil szervezet tagja is maradok. Ettől még nem közömbös számomra, mi történik a Professzorok Batthyány Körében, hiszen 1995-ben Taxner-Tóth Ernővel ketten alapítottuk meg, az antalli örökség vállalásának, a polgári Magyarország építésének szándékával. Követem a Professzorok Batthyány Köre belső életét, azt is tudom, hogy mások is kiléptek. Bár még nem látni az akadémiai költségvetés minisztériumi átalakításának minden részletét, várni kell a kép tisztulására, a koncepció feltárására, hiszen most igazából senki nem látja a költségvetési átcsoportosítás értelmét, a finanszírozás jövőbeli módjáról semmilyen információ nem áll rendelkezésre. Azt hiszem, a történetet nem csak én nem értem.

* * *

„Hozták a pályázati sorszámot”

Június 30-i hatállyal váltották le Pálinkás Józsefet a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH) éléről. Az MTA egykori elnöke, 2001–2002-ben oktatási miniszter, a Fidesz 2006 és 2008 országgyűlési képviselője utódjaként Birkner Zoltánt, a Pannon Egyetem nagykanizsai campusának igazgatóját nevezte ki Palkovics László innovációs és technológiai miniszter.

„A cél, hogy a hivatal a jövőben alapvetően az innovációval, és kevésbé a kutatással foglalkozó hivatalként működjön” – nyilatkozta a váltásról Palkovics. A menesztéshez vezető konfliktusok hátterében azonban nem csak szemléletbeli különbségek merülhetnek fel. Pálinkás József a HírTv-nek nyilatkozva azt mondta, három évig irányította a hivatalt, ez alatt sem Orbán Viktortól, sem az őt felügyelő Lázár Jánostól nem kapott „megrendelést”. Viszont vagy két tucat ember, politikusok és közéleti szereplők keresték meg különböző projektekkel. „Hozták a pályázati sorszámot, szeretnék, ha ez a pályázat nyerne” – idézte fel Pálinkás a beszélgetéseket, s az érintett pályázatok összegét kétmilliárd forintra becsülte. A kérdésre, hogy az elutasítások miatt nem fenyegették-e meg, azt válaszolta: „Nem, de azt mondták, hogy akkor majd szólnak ennek-annak a kormánytagnak. De szerintem nem szóltak. ”

Az előző ciklusban az NKFIH volt a magyar tudományos élet és innovációs kutatások fő finanszírozója. Pálinkás előbb kormánybiztosként felelt a hivatal felállításáért, majd 2015 óta vezette a legfontosabb magyar kutatásfinanszírozási testületet. Az NKFIH élén a korábbi akadémiai elnök legfőbb ambíciója volt, hogy a pénzfolyósítási rendszer kiszámítható legyen, és a támogatási kérelmek közül versenyelven, külső bírálók közreműködésével válasszák ki a legjobbakat. A Palkovics László miniszter képviselte bírálók szerint azonban ez a szisztéma nem vette eléggé figyelembe a gazdaság szempontjait, kevés volt a növekedést közvetlenül szolgáló projekt, s a tárcavezető világossá tette: a jövőben hangsúlyosan jelennek majd meg az állam szempontjai. Pálinkás erre az ATV-ben úgy reagált: „Ez nem fog eredményre vezetni, mert utasításos rendszerben igazán újat nem lehet kitalálni. Olyan még nem volt, hogy valakinek azt mondták volna, hogy fedezze fel a lézert, és felfedezte a lézert. ”

Az új iránnyal kapcsolatban támpontot adhat, hogy a kormányzaton belül Palkovics László az önvezető járművek vizsgálatára is alkalmas zalaegerszegi járműipari tesztpálya legnagyobb támogatója. A Zalaegerszeg mellett 42 milliárd forintos állami támogatással 250 hektáron épülő beruházás támogatói szerint nem csak több száz mérnöki állást teremt, hanem az európai autóipar egyik fejlesztési központjává teheti hazánkat. A kétkedők viszont arra figyelmeztetnek: az irdatlan állami támogatás egy olyan tesztpálya elkészítésébe ömlik, amelyhez hasonlóval a nagy autógyárak vagy ipari kutatóközpontok jelentős része már rendelkezik, és semmi nem garantálja a bebetonozott összegek megtérülését.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.