Mindent eldöntő számok: itt az Orbán-kormány családpolitikájának értékelése

/ 2018.04.05., csütörtök 10:36 /

A dolgozó nagycsaládosoknak köztehermentes béreket, a szegények gyerekeinek évről évre zsugorodó juttatásokat adott az Orbán-kormány. De akkor miért a szegény megyékben nőtt a születések száma? Nyolc év családpolitikáját értékeljük.

A 2010-ben fennálló Orbán-kabinet egyik legfontosabb célja a gyermekek számának növelése volt, de úgy, hogy a többlet a középosztályba szülessen. A kormánynak két tényezővel kell most szembenéznie: nincs jelentős többlet, és az is zömmel a szegényebbek családjában jött világra. Nem is esik szó a kampányban a családpolitikáról.


Hogyan alakult 10 év alatt az ország népességszáma?
2010-ben még 10 millió 14 ezren voltunk, idén januárban  9 millió 798 ezren, jó kétszázezer fővel csökkent az ország lakossága. Vagyis nemcsak nem sikerült megállítani a népességfogyást, de annak ütemén sem tudtak lassítani.

De azért mégiscsak több gyermek születik, nem?
A születésszám mélypontja 2010-ben és 2011-ben volt, akkor 90 ezer alá esett, utána hol alatta volt, hol kicsit felette. A legjobb értéket 2016-ban sikerült elérni, akkor 93 ezer újszülött jött világra, tavaly 91 600. Vagyis igen, valamivel több gyermek születik, mint a baloldali nyolc év utolsó esztendeiben, viszont sokkal kevesebb, mint ha egészében tekintenénk arra az időszakra. A 2000-es évek végéig ugyanis 95-100 ezer között ingadozott ez az érték.


És erről a kormány tehet?
Az Orbán-kabinet olyan időszakban került hatalomra, amikor már nem egyszerűen az a kérdés, akarnak-e a párok több gyermeket – tudomásul kell venni, hogy párból is sokkal kevesebb van. Főként szülőkorúból. Emiatt a családpolitika sikere vagy kudarca ma már nem azon mérhető, hány gyermek születik és hogyan alakul a népességszám.

Akkor mégis min?
Akármit csinál a kormány, a születésszám csökken tovább, mert a folyamat már évtizedek óta tart, és nemcsak a gyerekek száma fogyatkozik, hanem az anyáké (és az apáké) is. A kérdés csak az, vajon a szülőképes korúak több gyermeket vállalnak-e. Erre pedig az a válasz, hogy igen, a 2010-es 1,21-ről 2017-re 1,5-re nőtt a teljes termékenységi mutató, vagyis az a szám, hogy egy szülőképes nő élete során hány gyermeket hoz a világra. Ez nagyjából azt jelenti, hogy 100 főnyi szülői generációt követő nemzedéknek már csak 75 tagja lesz. De még mindig jobb, mint a 2010-es 61-es érték. 

Kik lettek termékenyebbek? A szegények vagy a magukat eltartani képesek?
A kormány családpolitikájának ez a kérdés áll a középpontjában, és mindent meg is tettek, hogy az utóbbiak kapjanak nagyobb kedvet a gyarapodásra.
2010 óta a négy vagy több gyermekesek szülei gyakorlatilag nem fizetnek sem adót, sem tb-járulékot (akárhogy is hívják azt éppen), a csok révén pedig könnyebb lett nagyobb lakáshoz jutni. A gyermek születése után járó anyasági támogatások közül azok, amelyek összege a bérhez kötött, jelentősen növekedtek (például a gyermek kétéves koráig járó gyedé). Vagyis a kabinet számos olyan lépést tett, amellyel a dolgozó emberek családalapítását segítette. Eközben a szegények évről évre kevesebb pénzbeli ellátást kaptak, pontosabban a családi póték és a gyermekgondozási segély (gyes) esetében ugyanannyit, mint 2010-ben, tehát szépen elinflálja a kormány ezeket az alanyi jogon járó juttatásokat. A segélyek összege pedig az Orbán-kabinet színre lépésével jelentősen visszaesett, és durván csökken azok száma is, akik jogosultak pénzbeli ellátásokra. Miért? Azért, mert ezek jövedelemhatára nincs a minimálbér emelkedéséhez kötve, ezért ha egy családban egy ember munkához jut, akkor a bére évről évre nagyobb eséllyel nyomja az egész család egy főre eső jövedelmét az összeghatár fölé. Ám egy minimálbéres állással még bőven szegény marad. Másrészt a segély összegét is csökkentették, mert ösztönözni szerették volna a közmunkát, amelynek bérét szintén visszavették, hogy ösztönözzék a minimálbéres elhelyezkedést.

És akkor most a szegények vagy a középosztály körében nőtt a gyermekszám?
Ennek megválaszolásához a főváros és két gazdaságilag fejlettebb megyénk adatát vetnénk egybe három válságterülettel az ezer főre jutó születsszámot tekintve.
Budapesten 2010-ben 9,5 volt ez az érték, ami 2016-ra 9,2-re csökkent. Győr-Moson-Sopronban 8,9 volt 2010-ben, és hajszálra annyi is maradt. Csongrád még ennél is siralmasabb számot jegyzett 2010-ben, 8,0-as értékről ment fel 8,4-re 2016-ban. Ezzel szemben Heves 8,6-ról 9,4-re, Borsod 9,7-ről 11-re növelte az ezer főre jutó születések számát. Szabolcs pedig 9,7-ről 11,2-re. Vagyis továbbra is a legszegényebb megyékben születik a legtöbb gyermek, és ott látszik a legjelentősebb növekmény is.

Akkor most siker vagy kudarc?
Valószínűleg egyik sem, de ezen a téren voltak a legrugalmasabbak. Emlékezzünk, milyen elhibázott lépés volt, hogy eleinte a nagycsaládosoknak adtak kiugróan magas adókedvezményt, és közben nem vették figyelembe: itt nem az a kérdés, lesz-e harmadik vagy negyedik gyermek, hanem az: lesz-e első vagy második. Ezen utóbb változtattak, emellett azt is belátták, hogy a fiatal családok jórészt nyugati életstílust folytatnak, vagyis a szülők gyorsan szeretnének visszamenni dolgozni. Egy idő után jutalmazni kezdték a kisgyermek melletti munkavégzést és nekiálltak bölcsődéket építeni. Viszont nyolc esztendő alatt sem észlelték, miért olyan családellenesek főként az alacsony képzettségű nőket foglalkoztató cégek, és nem szüntették meg ennek fő okait. Így azután hiába lett viszonylag sokszínű és relatíve gazdag a családtámogatási rendszer, azokban a megyékben, ahol magas arányban dolgoznak a nők, nem nőtt ugrásszerűen a gyermekszám. Közben viszont az egyre jobban elgyengített segélyrendszer mellett relatíve felértékelődtek még az inflálódó alanyi jogú családi juttatások is (családi pótlék, gyes, főállású anyaság), emiatt pedig a nehéz helyzetű megyékben ugrásszerűen kezdett nőni a születésszám.

Vagyis a nyolc év alatti igen kis számú gyermektöbbletet nagyrészt két társadalmi rétegnek köszönhetjük: a nagycsaládos nagyvárosi értelmiségnek, és a mélyszegénységben élő vidéki tömegeknek. 

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.