valasz.hu/itthon/feneketlen-tavi-ingatlanugy-lazar-janos-900-millios-mutyiba-tenyerelt-bele-felsikerrel-129166

http://valasz.hu/itthon/feneketlen-tavi-ingatlanugy-lazar-janos-900-millios-mutyiba-tenyerelt-bele-felsikerrel-129166

Mint kutya a vizet

/ 2018.03.21., szerda 18:20 /

A Fidesz-politikusok ügyeivel kapcsolatos válaszok hiánya miatt elégedetlen híveket akarta lecsendesíteni, vagy revansot jelentett be Orbán Viktor? Ez a kérdés, amióta a kormányfő március 15-én „erkölcsi, politikai és jogi elégtételről” beszélt.

Ha egy négy évvel ezelőtti látogatás után Szerb Antal Marslakója ismét közénk csöppenne, nehezen tudnánk elmagyarázni a 2014-es és a 2018-as választási kampány közti különbségeket. Ezek szabad szemmel szinte észrevehetetlenek: akárcsak akkor, a felmérések szerint most is utcahosszal a legnépszerűbb Orbán Viktor és a Fidesz. Az egymással küzdő ellenzéki pártok, éppen úgy, mint négy éve, most is nagyban űzik a politikai újságírókon kívül keveseket érdeklő „ki kivel (nem) fog össze” játékukat. És ahogy a kormánypártnak 2014-ben, úgy most is van koherens „története” Magyarországról. (Függetlenül attól, hogy a rezsiharcban vagy migrációs-sorosos küzdelemben mekkora az egyszerűsítések, hazugságok aránya.) Az ellenzéki erők pedig most sem tudnak átélhető magyarázattal szolgálni arról, hogy milyen irányba vinnék az országot.

És akkor jött Simon

A mostani kampány mégis más. Miközben a Fidesz a felmérések szerint vezet, és saját narratívája uralja a nyilvánosságot, holdudvari embereiről, politikusairól egymás után derülnek ki kínos ügyek Tiborcz István Elios-történeteitől Semjén Zsolt vadászatán át Kósa Lajos közjegyzői dokumentumáig. (Lásd keretes írásunkat.) Sőt, ami 2014-ben elképzelhetetlen volt: a március 15-i békemenetet is reakcióként hirdették meg a fideszes jelölt vereségét hozó hódmezővásárhelyi időközi polgármester-választás után.

Négy éve más volt a kampány dinamikája: a súlyos korrupciós üggyel szétlőtt baloldal és a kormányképtelenség imázsát sugárzó Jobbik a centrális erőtér fennmaradását biztosította. (Orbán Viktor szerint a centrális erőtér lényege, hogy a politika közepét a Fidesz foglalja el, s tőle balra és jobbra is egy-egy középpárt – MSZP, Jobbik – áll. E két formáció szövetségképtelensége garantálja a Fidesz uralmát.) 2014. február elején derült ki, hogy Simon Gábor MSZP-elnökhelyettes majd’ negyedmilliárd forintnyi, vagyonbevallásában nem szereplő valutát tart egy ausztriai bankszámlán. Az eset nemcsak azért váltott ki óriási visszhangot, mert Simon korábban még a kormány „szegényellenes politikája” ellen tiltakozó Éhségmeneten vonult, de elevenek voltak az MSZP 2010-es bukását részben okozó korrupciós esetek emlékei is. Simon lemondott pártisztségeiről, ám sötét dolgai érthetően foglalkoztatták a sajtót, amit csak tovább erősített előzetes letartóztatásba helyezése. Az összefogásról szóló csiki-csuki mellett ennek az ügynek is szerepe volt az ellenzék mélyrepülésében: a baloldal januárban a nagyobb intézetek összesített mérése alapján 34 százalékon állt. Végül 26 százalékot szerzett, azaz a kampányban nyolc százalékot „sikerült” ledolgoznia – magáról.

Noha csak a 2014-es választás után bomlott ki a pártból mára kilépett Kovács Béla jobbikos európai parlamenti képviselő orosz kémkedési ügye (tavaly év végén emeltek vádat ellene), az Oroszország, Törökország és Irán iránti rajongás miatt a pártot mindvégig körbelengte a külföldről irányítottság vádja. Ráadásul a Jobbik még ekkoriban is militáns korszakát élte: februári miskolci kampánynyitóján üdvrivalgás fogadta Volner János (ma frakcióvezető) azon bejelentését, hogy győzelmük után az országban a rendre a csendőrség és az Új Magyar Gárda vigyáz majd. Négy éve tehát a Fidesz a centrális erőtér központi szereplőjének magabiztosságával mutathatott a korrupciós koloncokat cipelő baloldalra és a megbízhatatlan Jobbikra. Olyan, papírokkal alátámasztott ballépések voltak ezek, amelyek meggyőzően bizonyították a „korrupt” és az „alkalmatlan” jelzők használatának jogosságát.

Most a helyzet részben megfordult. Egymás után jelennek meg a kormánypárti politikusok számára kellemetlen sztorik, amelyeket – mivel szintén dokumentumokon alapulnak – nehéz vitatni. Ráadásul a centrális erőtér sem a régi: az átszavazási hajlandóság növekedésével akkor is lesznek a legtöbb ellenzéki által támogatott ellenzéki jelöltek, ha a pártok nem állapodnak meg.

A sorjázó ügyek vitatása kínos helyzeteket is szül. Széles Gábor nagyvállalkozó például a békemeneten úgy nevezte hamisnak a Kósa Lajos által közjegyző előtt szignált, 1300 milliárd forintos számla felett rendelkezést biztosító okiratot, hogy annak valódiságát maga a politikus ismerte el. A másik stratégia a választás tétjének sztratoszferikus magasságokba emelése: amikor nemcsak az ország, de Európa jövője is kockán forog, az ilyen kis gyarlóságok lényegtelenek – foglalható össze narratíva. Ennek legszínvonalasabb kifejtését – nem is olyan rég még elképzelhetetlen módon – Németh Sándortól, a Hit Gyülekezete vezető lelkészétől hallhattuk. Múlt vasárnapi prédikációjában a felekezet vezetője úgy fogalmazott: a korrupciót „meg lehet változtatni”, viszont vannak olyan dolgok, amelyeket nem. Ilyen „a melegházasság vagy a menekültek befogadása, amit Brüsszel ránk akar erőltetni. Ezt Magyarország nem tudná visszacsinálni, vegetálásra lenne ítélve.” Németh az ellenzék miniszterelnök-jelöltjeire utalva hozzátette, hogy az ország vezetésére csak Orbán Viktor alkalmas.

Lesz az elégtétel

Ez a magyarázat – amely elismeri a korrupciógyanús esetek létét, de a magasabb célra hivatkozva negligálásukat javasolja – azonban érzékelhetően nem elégíti ki a legelszántabb támogatókat. Hozzájuk is szólhatott Orbán Viktor miniszterelnök március 15-én. „Az ellenfelek is tudják, most évtizedekre eldőlhet az ország sorsa. Ezért semmitől sem riadnak vissza: nem érvelnek, hanem cenzúráznak, nem vívnak, hanem csípnek, rúgnak, harapnak, és a gyűlölet magvait szórják szét, amerre csak járnak. Mi szelíd és derűs emberek vagyunk, de nem vagyunk sem vakok, sem balekok. A választás után természetesen elégtételt fogunk venni, erkölcsi, politikai és jogi elégtételt is, de most nem vesztegethetjük erre sem az erőnket, sem az időnket. A támadásokat rázzuk le magunkról, mint kutya a vizet” – mondta.

Az elégtételre utaló szavakat könnyen lehet fenyegetésként is értelmezni, hiszen amennyiben a lapok valótlanságokat állítanak a politikusokról, a helyreigazítási pereket már el lehetett volna indítani. Sőt a választások utánra halasztott revans azt sugallja, hogy a kormányfő nem is hagyományos bírósági eljárásokra gondolt, hiszen addigra az érintettek kifuthatnak a jogvesztő határidőkből. Az ellenzék le is csapott a mondatokra. Vona Gábor Jobbik-elnök szerint utoljára (az MSZMP hatalmának elvesztése esetére kilátásba helyezett fehérterrorral riogató) Grósz Károly beszélt így 1988-ban. Karácsony Gergely, az MSZP-párbeszéd miniszterelnök-jelöltje pedig úgy vélekedett, „csak diktátorok fenyegetik az ellenzéket politikai és jogi szankciókkal”.

Ki a felelős?

Némi értetlenkedés még a kormánypártok háza tájáról is hallatszott. Pokorni Zoltán volt Fidesz-alelnök, XII. kerületi polgármester a Facebookon Gulyás Gergely alelnök, helyi kormánypárti képviselőjelölt társaságában tartott képviselői fogadóórát. „Azt gondolom, hogy joga van minden politikusnak pert indítani, ha azt gondolja, hogy vele szemben méltánytalanul járt el valaki, újság, újságíró, televízió, és bíróság előtt védje meg a becsületét – nyilván erre gondolt, gondolhatott a miniszterelnök. Az, hogy ezt egy ünnepi beszédben el kell mondani, az biztos nem jó, nem jó, hogy itt tartunk. Ezt ő miért érezte szükségesnek, nem tudom, nem beszéltem erről vele” – vélekedett Pokorni.

Gulyás azonban megjegyezte, hogy a kormányfő és a fideszes politikusok támadásában az ellenzék az elmúlt időben minden határon túlment. Karácsony Gergely például nemcsak diktátorozott, de kijelentette: nem tenné le az esküt az Alaptörvényre, s ez esetben az ország „törvényesség nélkül” működne. A kormánypárti politikusnak abban igaza van, hogy – mint az előbbi eset is mutatja – ellenzéki oldalról elhangoznak nemcsak a józan észen túlmutató állítások, de jogi nonszenszek is. A Fidesz azonban aligha vethet bármit bárkinek a szemére: a hisztérikus sorosozás, az abszurdba hajló kormánypárti vádak az ellenzék által a lakásokba telepített migránsokról és a démoni erők által ránk kényszerített rovarevésről éppúgy hozzájárultak a közbeszéd tragikus romlásához, mint az ellenzéki kirohanások. A felelősség kérdésében Áder János államfő szavai lehetnek irányadók, aki tavaly májusi ismételt beiktatásakor azt mondta: „Közbeszédünk színvonala az utóbbi időben drámai mértékben romlott. Itt és most mindezért nem akarom porciózni a felelősséget. De a politikai számosság okán mindig a kormánypártoké a nagyobb.”

További különbség, hogy miközben a mégoly szaftos ostobaságokat ellenzéki oldalon hatalom nélküli figurák rikoltozzák, az államélet minden területét ellenőrző kormánypárt érdekérvényesítése hitelt ad a miniszterelnök vészjósló szavainak. A boltzáras népszavazási kezdeményezés leadásának – kormányzati érdekeknek megfelelő – akadályozása futballhuligánokkal, vagy hogy az Állami Számvevőszék az összes pártot megbírságolta, kivéve a Fideszt, már mutatott precedenst a „politikai elégtételre”. Április 8-a után bizonyosan az is kiderül, vajon „mire gondolt a költő” – azaz milyen revanst vesz a kormánypárt. Már ha a Fidesz marad – amire persze a felmérések szerint komoly esély van.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.