valasz.hu/itthon/a-heti-valasz-lap-es-konyvkiado-szolgaltato-kft-kozlemenye-129225

http://valasz.hu/itthon/a-heti-valasz-lap-es-konyvkiado-szolgaltato-kft-kozlemenye-129225

Mission: possible – Sikerül-e tüdőt transzplantálni Budapesten?

/ 2012.01.09., hétfő 16:19 /
Mission: possible – Sikerül-e tüdőt transzplantálni Budapesten?

Hazakerülhet a tüdőátültetés az osztrák fővárosból. Mindez nem tűnik nehéznek, hiszen előfordul, hogy két sebész és az altató-orvos is magyar az ausztriai műtőben. Ám képes az egészségügy erre a csúcsteljesítményre? Éles donorriadó Budapesttől Bécsig, riport arról, megvalósulhat-e a küldetés.

Rényi- Vámos Ferenc (fotók: Ajpek Orsi)

– Harminc vaku villant a szemem előtt, a fotósok egymást taposták, majd csalódottan fordultak el tőlem - meséli Rényi- Vámos Ferenc, milyen élmény volt fél percre Brad Pittnek lenni. A paparazzók az orvos szőkés haját látva azt hitték, a színész érkezett meg Budapestre. A bécsi kórház ugyanazt a kis luxusgépet bérli, amellyel a világsztár és családja is utazott már a magyar fővárosba.

Rényi-Vámos kitárt karral áll a reptér magánrepülők számára fenntartott termináljában, miközben fémdetektorral átvizsgálják a ruháját. A műszer sípol, mégsem kell levennie az övét, a személyzet tudja, ki ő – az egyetlen hazai sebész, aki képes tüdőt kiemelni donorból. A kisbusz majdnem úgy száguld a repülőgépig, mint a Vér- és transzplantációs szállítás feliratú mentő, amivel idáig jöttünk. Ha a donor Tatabánya vonalától nyugatra található kórházban van, akkor a mentő odáig viszi az orvost, a távolabbi pontokra viszont repülő szállítja. Most távolabbi helyre megyünk, ám hogy hova, arra még csak nem is utalhatunk. Sem a beteg nem tudhatja, kinek köszönheti az életét, sem az elhunyt hozzátartozói nem ismerhetik meg, kinek a testében él tovább szerettük egy szerve. („Pedig kutattam” – jutnak eszünkbe egy szervátültetett beteg, Marsal Géza szavai, aki, miután megkapta az új tüdőt, magánnyomozásba kezdett, hátha talál hírt egy balesetről, amelyben a donor meghalhatott. „Később rájöttem: ha élni akarok, el kell fogadnom, hogy a tüdőm is én vagyok, az új szerv az én testem része, és nem egy halott emberé” – fogalmazott.)


Magyar tüdők osztrákoknak

A gépben vár minket Thomas Haberl, a bécsi szervkoordinátor, éppen csak bekapcsoljuk az öveket, és már meg is kapjuk a felszállási engedélyt. Tíz éve tart az osztrák-magyar tüdőprogram az egyetemek és a szervkoordinációs iroda szervezésében – Bécs a szervezést és a szakmai tudást adja, Magyarország pedig a donorszerveket, a betegeket, illetve kifizeti az ellátás árát.

– A sebészi része is szép a szervátültetésnek, ám engem a szervezés nyűgöz le – mondja Rényi-Vámos Ferenc. Ebben ma már Budapest is részt vesz, itt készítik elő a betegeket, magyar sebész emeli ki a szervet, és a Semmelweis Egyetemen folyik az utógondozás is. A szervátültetés során pedig előfordul, hogy a bécsi műtőben két sebész, az altatóorvos, az aszszisztense, a műtősnő és a műtősfiú is magyar. A személyi feltételekkel tehát jól állunk, gondolhatnánk. Ám a képlet ennél bonyolultabb: a magyarok egy része a magasabb bérek és jobb munkakörülmények miatt van kint. Rényi-Vámos például egy hétből három napig az Országos Onkológiai Intézet mellkassebészetét vezeti, Kásler Miklós főigazgató lehetővé tette számára, hogy két napig a bécsi Allgemeines Krankenhausban (AKH) dolgozhat. A kétlakiság lehetőséget biztosít a magyar bérek kiegészítésére.



– Két hete voltam Hamburgban, a donor egyik veséjét Olaszországban, a másikat Hollandiában, a májat Essenben, a tüdőt Bécsben ültették át – érzékelteti, milyen szervezőmunka áll egy-egy műtét mögött. De nincs idő beszélni, az osztrák orvos két iratcsomót ad át neki, az egyikben a donor, a másikban a szervre váró adatai. Rényi-Vámos túl nagynak tartja a tüdőt, amelyért indulunk.

– Ritkán stimmel minden – magyarázza -, de ha csak az optimális méretű szerveket ültetnénk be, évente legfeljebb két-három műtétet végeznénk.

Bécsben száznál is több tüdőt transzplantálnak. Az új szervet kapók egy része veleszületett genetikai betegségben szenved, melynek következtében tüdeje nagyobb része elhal. Mellkasuk olyan kicsi is lehet, hogy a férfiaknak náluk fél fejjel alacsonyabb nő szervét is beültethetik. A krónikus tüdőtágulatnál (COPD) fordítva van: olyan nagy a beteg mellkasa, hogy egy nő számára megfelelő egy nála jóval magasabb férfi tüdeje. S mindjárt el is értünk a magyar tüdőátültetés első nagy akadályához. Nálunk ilyen betegek alig kerülnek várólistára a tüdőgyógyászok passzivitása miatt. Az egyetlen ország vagyunk a világon, ahol több a donorszerv, mint a rá váró beteg, ezért a kivett magyar tüdők zöme osztrák betegek életét menti meg.

Rényi-Vámos már száz tüdőt emelt ki, ám most először fordul elő, hogy a donor szívbeteg volt. A sebész izgatott: ha elrontja, elveszhet a tüdő, és talán még a vesék is, pedig legalább három ember élete múlhat ezen. Landolunk, a repülő mellett már ott a mentő, és máris pakolják a gép gyomrából a gurulós fémbőröndöket, ebben vannak a műszerek, majd kiemelik a két nagy kék hűtőládát, rajtuk az R és L (jobb és bal) betűvel. Most először érezzük, hogy ez nem egy műtét, hanem „a” műtét, a tekinteteken mindenütt furcsa árnyék fut át, ha megpillantják a kék ládákat.

Közben a donor már a magyar műtőasztalon fekszik, a beteget pedig most kísérik be az osztrák műtőbe. Azonnal altatni kezdik, amint Rényi-Vámos kimondja: oké, sértetlen a tüdő, alkalmas a beültetésre.



Előttünk az élet

– Eltévedtünk – hallatszik a gépkocsivezető hangja. A reptér egy nagy sötét mező, amiben csak a torony és a mentő fényszórója ad támpontot.

- Hát nem maga vezetett idáig? – kérdezi az orvos, ám a sofőr csak néhány hete dolgozik velük, nem ismer még minden helyszínt. – Valahogy vissza kellene menni a betonra – mondja, és az osztrákkal együtt navigál. Megvan a kijárat, percekig lakatlan vidéken robogunk, a mezőn visszatükröződik a kék-piros villogás. Rényi doktor arról mesél, milyen érzés az, amikor megérkeznek egy görög reptérre, és nem várja őket senki. – Magyarországon ilyen nem fordulhat elő, itt magas szintű a szervkoordináció – mondja.

Osztrák teamként érkeznek a kórházba, de egyszerre magyarok is, mivel hazai donorhoz januárig csak itthoni orvos nyúlhat. (Akkor a nemzetközi szervezethez, az Eurotransplanthoz való csatlakozással ez megváltozik.) – Nem kell továbbmenni, itt a zsilip – mondja egy nővér. A zsilip a műtő előtere, ahol egyszer használatos kék műtéti ruhába öltözik a csapat. „Nyomja rá a fémcsíkot az orrára” – utasítanak minket, hogy jobban rásimuljon a maszk az arcunkra. Rényi helyzetét megkönnyíti, hogy a veséket Kalmár Nagy Károly, a pécsi klinika nagy tapasztalattal rendelkező adjunktusa emeli ki; Rényi szenvedélyessége és az ő nyugodtsága jól kiegészíti majd egymást. A látvány rembrandti, a műtőasztalon egy halott fekszik, akinek gépekkel működtetik a szerveit. – Ötezer egység heparint kérek az elhunytnak – mondja a sebész. Tízen hajolnak a corpus fölé. Különös műtét, többórás elmélyült figyelemmel operálnak, ám nem azért küzdenek, aki a műtőasztalon fekszik, hanem két-három másik betegért, akik innen több száz kilométerre várnak az életmentő szervekre. – Két évet dolgoztam Bécsben, mi legyen a műtét nyelve? – kérdezi az egyik altatóorvos. – Magyar – mondja Rényi-Vámos. Érezhető a feszültség, egy normál operációnál a sebész csak rágondol egy eszközre, és a műtősnő máris csúsztatja a kezébe. Ám itt most látják egymást először, a műtősnő arca szürke a fáradtságtól, a tekintetén látszik, még csak hasonló műtéten sem vett részt soha. A doktor halkan elmondja, miféle kockázatokra számít (megrepedhet a szív), és mit kér előkészíteni arra az eshetőségre, ha hirtelen hatalmas vérzés keletkezik.

Nem történik semmi ilyesmi.

 

Máskor fél óra alatt végeznek, de most két és fél órán át tart a küzdelem. A sebész haja nedves az izzadságtól, amikor végre a speciális folyadékba helyezi a tüdőt, és a telefonba németül kimondja, igen, rendben, altathatják Bécsben a beteget. Addigra a két veséért is jelentkeznek a magyar transzplantációs centrumok. Így kellene a tüdőnél is; a pulmonológusok most azzal próbálkoznak, hogy ha a 130 magyar tüdőgondozó mindegyike csak egy beteget találna, aki alkalmas a szervátültetésre, már remek várólistánk lehetne, és lenne kinek adni a szervet. A tüdőbetegek országában jelenleg csak öten várnak tüdőre.

Elindul a visszaszámlálás: hat órán belül már az új betegnek kell lélegeznie ezzel a tüdővel. Egy másodpercig élvezik a sikert, azután a szervek jéggel teli ládákba, az eszközök az ezüstszínű bőröndökbe kerülnek, a kék ruhák a kukába. Elköszönés és rohanás, a repülő előtt már ott áll az irányító, be a hűtőládákat, fel a lépcsőn, bezárni a gép ajtaját, indulás.

A repülő nem száll fel. Percek telnek el, begurul egy tűzoltóautó is, minden eshetőségre készen. De más a baj, ottmaradt a kórházban egy minta. Vissza a mentőbe, vijjog a sziréna, nem százzal, ezerrel hajt a sofőr. – A halál van mögöttünk, de az élet van előttünk – mondja sofőr. Éppen csodálkoznánk lírai hangvételén, amikor meglátjuk, hogy az épület mögé begördül egy fehér halottszállító autó. Beletapos a gázba, de negyven perc így is leketyeg a 360-ból, mire a gép felszáll. Közben megtudakolták, milyenek a bécsi látási viszonyok. A sebész még mindig beleborzong, amikor eszébe jut a tehetetlenség, amit akkor érzett, amikor Tallinnból Bécsbe érve a pilóta közölte, hogy a köd miatt nem tudnak leszállni az osztrák reptéren, de még Pozsonyban sem. A mobiltelefon nem működik háromszáz méter felett, végül az osztrák légiirányítók a pilóta fejhallgatóján keresztül kapcsolták össze Rényi- Vámost a műtővel, így tudta leállítani a tüdő kivételét.

Most simán landol a gép, a johanniták mentőautója már ott áll  mellettük, ugyanaz a tekintet, ahogy a kék ládákat bepakolják az ezüstbőröndök mellé. Közben a bécsi műtőben Lang György kiveszi a beteg első tüdőlebenyét, s Rényiék még a bemosakodásnál tartanak, amikor a kék ládából kivett szervet Lang már kezdi hozzávarrni a szív nagy ereihez.



Luxusgép sehol

Európa legnagyobb kórháza két 21 emeletes torony köré épült birodalom. Szigorú funkcionalitás jellemez mindent, a zöld torony kilencedik emeletén található műtőt is, ahol Lang doktor leveszi a szorítót a tüdőbe vezető erekről. Feszült pillanat, minden tekintet a monitoron. Megkönnyebbülés, az új tüdő jól működik. Rényi-Vámos kiemeli a másik tüdőlebenyt, és a kék ládából bekerül a helyére az egészséges tüdő.

Lang a tapasztaltabb sebész, ő lenne a magyar program vezetője. Mióta Szócska Miklós államtitkár bejelentette, hogy a szakma készen áll a tüdőátültetés hazahozatalára, és csak a politikai döntés hiányzik, sokan azon tűnődnek, vajon a cseh vagy a szlovén példára fog-e a magyar hasonlítani. A csehek szív-tüdő együttes átültetésére is képesek, és egész Kelet-Európában csak nekik van sikeres tüdőprogramjuk. A szlovének is megpróbálták, de az első műtét után leálltak, és újra Bécsbe viszik a betegeket.

– Túl költséges volt – magyarázza Walter Klepetko, a bécsi tüdőátültetési program irányítója. – Ha Budapesten képesek lesznek évi 15-20 tüdőt átültetni, akkor elérhetnek Innsbruck szintjére. Ez azt jelenti, hogy az egyszerű eseteket meg tudják operálni, de a nehezeket továbbra is Bécsbe hozzák. Évi 40 műtét kell ahhoz, hogy Magyarország a komplikált eseteket is el tudja látni – mondja a professzor.

Ám mi rosszabb helyzetből indulunk, mint a szlovének, mert 2006-ban egyszer már kudarcba fulladt egy kísérlet. Lang György Bécsben megtanulta a módszert, és hazatért Budapestre, majd az egészet lefújták. A mostani siker azon is múlik, sikerül-e túllépni az akkori sérelmeken. (Nemcsak a program hiúsult meg, de a „tanulópénzt” is megfizettették vele; Lang György fél fizetését kapta otthon bécsi tanulmányai alatt, majd ezt ráterhelték a lakására.) Lang azóta a bécsi kórház dolgozója, a magyar tüdőtranszplantáció nem indulhat el anélkül, hogy ő hazatérjen. – Egy évre van szükség a program előkészítéséhez – ezt mondta lapunknak Szócska Miklós még Budapesten. Az államtitkár bízik abban, hogy sikerül úrrá lenni a „szervezési kulturális nehézségeken". A program fenntartása nem kerülne többe, mint amennyit Bécsnek fizetünk, és akár regionális központtá is válhatunk. Langer Róbert, a Semmelweis Egyetem rektorhelyettese szerint az egyetem kész befogadni a programot. Az induláshoz politikai döntés és néhány százmillió forint kell, ám a transzplantáció olyan az egészségügy számára, mint az űrhajózás a technika világának. Nem az a legfontosabb, hogy évente húsz asztronauta kijut a világűrbe, hanem a mobiltelefon vagy a műholdas televíziózás, amit ennek révén nyert a világ.



Lang György közben utolérhetetlen léptekkel az intenzív osztályra siet. Egy magyar férfit ápolnak ott, két hete kapott új tüdőt, és romlott az állapota. Édesanyja olyan testtartással áll a folyosón, mintha a világ minden fájdalmát viselné. Reiner Anna próbálja tartani a lelket benne. A Bécsben élő szociológus egy magyar betegeket segítő csoport tagja, halkan elismétli az asszonynak az orvosoktól német nyelven kapott felvilágosítást.

– Holnap lesz harmincéves, hát miféle születésnap lesz az? – kérdezi kétségbeesetten az anya. – Talán éppen holnap lesz jobban – magyarázza Lang, milyen módszerrel próbálnak úrrá lenni a gyulladásos tüneteken. Néhány pillantás a röntgenképekre és a betegre, még egy szó az anyának, és megy tovább. Anna marad, csoportja nyolc éve áll a hozzátartozók mellett, segítenek fordítással, tanácsokkal vagy a szállás megszervezésével.

 



„Az ember fekszik, mint Krisztus a kereszten” – jutnak eszünkbe Marsal Géza szavai arról, milyen a transzplantáció utáni ébredés fájdalmak közepette egy idegen nyelvű környezetben. Emlékszik egy betegtársára, aki pánikrohamot kapott, amiért nem értette, mi történik vele, pedig csak röntgenre vitték.

Péntek este van, Rényi-Vámos Ferencnek lejár a bécsi munkaideje. „Legenda, hogy külföldön nem kell sokat dolgozni” – jegyzi meg. A kórháznak saját metróállomása van, akkora a tömeg, hogy egymáshoz préselődnek az utasok. A körülmények nyomokban sem emlékeztetnek a Brad Pitt-es luxusgépre, amivel az orvos ide érkezett.

– Mondtam az államtitkárnak, hogy mielőtt a tüdőátültetést hazavinnék Magyarországra, próbáljanak meg engem hazavinni. Mert ez még egyszer sem sikerült – nevet, kifizeti a jegyét, és elindul a hetes vágány felé. Onnan indul a vonat Budapestre.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.