Mit keresett a Heti Válasz újságírója Ron Werber fiának bar micvóján?

/ 2017.04.20., csütörtök 14:30 /

Tegnap már beharangoztuk eheti Ron Werber-interjúnkat. Most eláruljuk, mi mindent kellett megtenni azért, hogy erőfeszítéseinket 15 év után siker koronázza.

2001 decemberében járunk, a budapesti Mozdonyfordító nevű csarnokban, az MSZP kampánygyűlésén; az eseményről a frissen létrejött Heti Válasz újságírója is tudósít. Miután a Kovács Lászlóval és Németh Miklóssal vívott küzdelemben Medgyessy Péter lett a párt miniszterelnök-jelöltje, a helyszínen összesereglett szocialisták üdvrivalgással fogadják a bankárból lett kocapolitikust.

A négyévnyi Fidesz-kormányzás után a párt ki van éhezve a győzelemre. A hangulat azonban nem feltétlenül Medgyessy karizmatikusnak kevéssé mondható személyisége miatt hág a tetőfokára. Nagy szerepe van ebben egy fekete bundáját panyókára vető alaknak, aki a politikus sarkában vonul, és széles kézmozdulatokkal tapsolva mutatja a többieknek, miként fogadják a siker reménybeli kovácsát.

Bár az újságíró úgy hiszi, jól ismeri az MSZP háttérembereit, a szakállas férfit nem tudja hova tenni. Amikor pedig meghallja, hogy angolul buzdítja a jelenlevőket ovációra, gyanút fog: csak nem ahhoz a titokzatos izraeli kampánytanácsadóhoz van szerencséje, akinek szerződtetéséről a sajtó épp a megelőző napokban adott hírt? Próba, szerencse alapon odalép hát hozzá, és megkérdi: „Excuse me, are you Ron Werber?” „No” – hangzik a válasz.

Pedig ő az, semmi kétség; a Heti Válasz fotósa lencsevégre is kapja az illetőt, és a következő számban a magyar sajtóban elsőként jelenik meg fénykép a rejtőzködő tanácsadóról.

A Heti Válasz 2001-es karácsonyi száma

Ezután a lap cikkek egész sorát szenteli neki. Nyilvánosságra hozzuk azt a kampánysegédletet, mely leírja, hogyan kell a támogatókról készített adatbázisok segítségével mozgósítani az MSZP híveit. Beszámolunk az idehaza újdonságnak számító ajtótól-ajtóig kampány összetevőiről, a közhangulat minden korábbinál durvább felkorbácsolásáról. A szocialista győzelem után pedig megfejtjük, mit takart az a módszer – az akkor még létező kampánycsend megsértését a választásnapi mozgósítással –, amit a polgári közönség máig a baloldal választási csalásaként azonosít.

Emberünk meglepetésünkre nemhogy szívére venné írásainkat, de közvetítőjén keresztül értésünkre adja: miközben nem azonosul velük, értékeli, hogy cikkeink nem övön alul és nem származási alapon támadnak, hanem a személyi méltóság tiszteletben tartásával születnek.

Aztán személyes találkozásra is sor kerül, méghozzá az MSZP egyik későbbi gyűlésén; ezt a pillanatot örökíti meg a Hír-Tv kamerája.

És mivel a csatornának ez az egyetlen vágógépe Ron Werberről, valahányszor szó esett a kampánytanácsadóról – volt idő, amikor szinte naponta –, az újságíró is minduntalan képernyőre került. Hogy aztán alig győzzön magyarázkodni rokonsága, ismerősei, jó- és rosszakarói előtt, akik nem tudták hova tenni, hogy lehet szóba állni a Sátán földi helytartójával. Sőt a Fidesz kulturális tagozatának egyik tagja a látottakat annyira botrányosnak érezte, hogy szükségét érezte feljelentőlevelet intézni a párthoz, arról érdeklődve, hogy akkor a Heti Válasz átállt-e az ellenséghez.

Pedig az újságíró – amennyiben cikkeihez első kézből is próbált információt szerezni – csak a munkáját végezte, és ennek jegyében nem átallott emberszámba venni valakit, akit, minden híresztelés dacára, szintén anya szült világra. Aztán, hogy a személyes kapcsolatból még többet igyekezzen kihozni, interjút kért a magyar jobboldal elsőszámú közellenségétől. Gyengébbek és a – különösen mostanában – minden bokorban politikai elhajlást orrontók kedvéért: nem azért, hogy mosogassa az illetőt, hanem hogy szembesítse mindazokkal a kérdésekkel, amelyeket bírálói joggal megfogalmaznak.

Innentől a teljes elzárkózástól a halvány, majd egyre konkrétabb ígéretekig többféle választ kapott – hogy ezzel kezdetét vegye egy mostanáig tartó, reménykedéssel és csalódásokkal teli folyamat. Az önök tudósítója ült úgy templomban, hogy azt várta, melyik percben kapja a telefonüzenetet, hány órára mehet a kilátásba helyezett interjúra. Zsebében kérdések sorával várakozott egy budapesti szálloda halljában, hogy aztán be kelljen érnie egy háttérbeszélgetéssel összekötött reggelivel. Amikor pedig 2005-ben munkahelye révén barter repülőjegyhez jutott, legott értesítette emberét: ha a hegy nem megy Mohamedhez, akkor egy szentföldi körutazásnak álcázott fedőakció keretében feleségével ő fog elzarándokolni hozzá az interjú reményében.

A válasz kecsegtető volt, sőt meghívást kapott a tanácsadó fiának bar micvójára, illetve annak afterpartijára Tel-Avivba. A háromgyermekes izraeli nagycsalád ünneplésébe mint Pilátus a krédóba cseppenve aztán megismerkedett Werber bájos feleségével, valamint a magyarokat az egzotikus vendégeknek kijáró érdeklődéssel szemlélő rokonsággal. A baráti körből pedig Simon Peresz későbbi államfővel, aki aznap este éppen nem fél Magyarország felvásárlásán ügyködött, hanem arról érdeklődött, az újságíró melyik szerkesztőséget képviseli. (Hogy aztán a Heti Válasz nevének hallatán udvarias mosollyal igyekezzen leplezni, hogy még életében nem hallott erről a világlapról.)

Kell-e mondani, hogy az interjú ekkor sem jött össze? Az izraeliek épp akkor vonultak ki a Gázai övezetből, így Ron Werbernek végül minden gondja nagyobb lett annál, mint hogy a magyarországi választásokról diskuráljon. Ezután még tett néhány próbát, majd a sorozatos kudarcok után az újságíró kezdte feladni, és azzal áltatta magát: nem is olyan fontos már ez az egész, hiszen a beszélgetésnek amúgy is egyre kisebb sportértéke lenne.

Mígnem most, a 2002-es választások 15. évfordulóján úgy gondolta: ha már másfél évtizeden át annyit kajtatott a tanácsadó után, ad még egy utolsó esélyt az interjúnak.

Kitartását végre-valahára siker koronázta. A helyenként parázs hangvételű interjúban minden lényeges kérdés előkerült a 2002-es választási csalás gyanújától a gyűlöletkampányig, a „Kubatov-listák” szocialista előzményétől a 2018-as esélyekig, Werber zsidó felmenőitől a judaizmusból fakadó erkölcsi felfogásáig.

Rosta

Borbás Barna

Találkozunk 2016-ban!

Kettészakadhat az Európai Unió

Ostobaság az EU elképzelése, hogy a vitás kérdéseket a visegrádi országok számára kifizetendő támogatások csorbításával rendezné – állítja Lubomír Zaorálek. A cseh külügyminiszter nem zárja ki, hogy az EU kettészakad. Nagyinterjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.

Gulyás Gergely: „Ilyen diktatúrát kívánok mindenkinek!”

Nem tudja, nyertünk-e bármit is a CEU-üggyel, s amikor állami cégeknél a prémium megközelíti az éves fizetést, az elfogadhatatlan – mondja Gulyás Gergely. A Fidesz alelnöke szerint nem szabad felülniük a téves látszatnak, hogy a mutyiügyek következmények nélkül maradnak. Nagyinterjúnk a csütörtöki Heti Válaszban.