valasz.hu/itthon/valasz-a-puspoknek-skrabski-fruzsina-a-vilag-legszebb-lombikbabajarol-125188

http://valasz.hu/itthon/valasz-a-puspoknek-skrabski-fruzsina-a-vilag-legszebb-lombikbabajarol-125188

„Most szólnunk kellett”

/ 2017.06.07., szerda 14:00 /

Nem kommentálja az amerikai állampolgársága miatt ellene indított támadást az MTA frissen újraválasztott elnöke. Lovász László szerint a gender studies tudomány, az Akadémia továbbra sem politizál, de volt rá példa, hogy a kormány hallgatott rá.

– Foglalkozik nőügyekkel?

– Ha arra vonatkozik a kérdés, hogy az MTA közgyűlése tavaly bizottságot állított fel a kutatónők helyzetének áttekintésére, idén pedig nagy többséggel elfogadtuk ennek javaslatait, akkor igen.

– Azonos teljesítmény esetén a nőket fogják előnyben részesíteni pályázatokon és a kutatói állások betöltésekor, jutalmazzák a női tagokat jelölő akadémiai osztályokat. Miért?

– Egy éve sajnálatos módon egyetlen hölgyet sem jelöltek az osztályok az Akadémia új, levelező tagjai közé, ami teljesen jogosan heves reakciókat váltott ki. Ezért éreztük úgy, hogy lépnünk kell. Az ön által említett lépéseknél talán még fontosabb, hogy ne csak az akadémiai tagság közelébe jutó kollégákkal foglalkozzunk, hanem a fiatal kutatónők útjából is megpróbáljuk elhárítani az akadályokat.

– A legnagyobb „akadály” alighanem a gyermekvállalás. Jön a családbarát Akadémia?

– Azt próbáljuk elérni, hogy a kutatónők azokban az éveikben se essenek ki a szakterületük információáramlásából, amelyekben a gyermeknevelés játssza a főszerepet. Szeretnénk például megteremteni a lehetőségét, hogy akkor is részt vehessenek konferenciákon, ha épp nincs friss tudományos eredményük. De meghallgathatják az előadásokat, találkozhatnak vezető külföldi kutatókkal és potenciális munkatársakkal.

– Mindez alulról jövő igény volt, vagy az ön szívügye?

– Nagyon pártoltam, hiszen a feleségem is kutató, egyik lányom is az, van rálátásom a nehézségeikre. Mondok egy példát. A fiatal kutatóknak szóló pályázatoknál, így a Lendület programban vagy a Prémium posztdoktori pályázat esetében felső korhatárt szabnak a jelentkezőknek. Ez hátrányosan érinti az édesanyákat, hiszen hátrébb vannak a pályájukon, mint az azonos korú férfiak. Ezért szorgalmaztuk, hogy minden ilyen pályázatnál gyermekenként két év korhatárkedvezményt lehessen érvényesíteni az előírt életkorhatárhoz képest.

– Igazuk van azoknak, akik szerint a tudomány világa szexista közeg?

– Tudatos megkülönböztetés szerintem nem létezik. Inkább az a baj, hogy a nők kiesnek korosztályuk vérkeringéséből, nincsenek szem előtt a kutatócsoportok, bizottságok összeállításakor.

– Se szeri, se száma a kezdeményezéseknek, amelyek a természettudományok felé vonzzák a fiatal lányokat. Érdemes ezt erőltetni? Miért baj, hogy eltér az érdeklődésük?

– Hosszú távon igenis probléma, merthogy az élet- és társadalomtudományok műveléséhez is egyre több matematikára van szükség. A hálózatkutatás például az egyik leggyorsabban fejlődő tudományterület. A társadalomtól az agyon át az ökoszisztémákig rengeteg jelenséget hálózatokkal lehet modellezni, a hálózatokat pedig a matematika nyelvén tudjuk leírni. Talán az a baj, hogy abban az életkorban, amikor a feladatmegoldó versenyeken kitűnnek a tehetségek, a fiúkban buzog a versenyszellem, a lányokra viszont inkább az együttműködő mentalitás jellemző. Ami hasznos lenne a csapatmunkában, az viszont szinte teljesen hiányzik a magyar oktatásból; ez szerintem a fiúkat is sújtja. Érdemes szem előtt tartani, hogy mai iskolarendszerünk a fiúoktatásból nőtt ki, a fiúk nevelési igényeire alapul, utólag emelték bele a lányokat, amikor kialakultak a koedukált intézmények. Persze csak találgatok, lehet, hogy más tényezők vannak a háttérben, de érdemes kutatni az okokat.

– A CEU gender tanszékén bizonyára kutatják, de ha jól sejtem, nem erre gondolt, amikor azt mondta, az egyetem „jelentős tudományos centrum”.

– Szögezzük le: a gender studies, a társadalmi nemek tanulmányozása teljes létjogosultsággal bíró tudományterület. Hogy milyen különbségek vannak a nemek között, azok mire vezethetők vissza, és hogyan lehet elősegíteni a nők érvényesülését, érdemes a vizsgálódásra, és félrevezető egyes művelőinek vadhajtásai alapján megítélni egy tudományterületet. De a CEU nem csak ebből áll. E helyütt három területet emelnék ki, ahol világviszonylatban is vezető tudósok dolgoznak: a kognitív pszichológiát, a közgazdaságtant, azon belül is elsősorban a matematikai közgazdaságtant, valamint a Barabási Albert-László nevével fémjelzett, már említett hálózatelméletet. Ha ezek a kutatások elköltöznének Budapestről, óriási veszteség érné a magyar tudományt.

– Miért nem örülnek inkább, hogy megszabadulhatnak egy vetélytárstól?

– Ezt gyakran megkapjuk, de a logika téves. A CEU sok szempontból talán vetélytársa a többi egyetemnek és az MTA kutatóintézeteinek, de végső soron nem egymással rivalizálunk, hanem kéz a kézben versenyzünk a világgal. A tudományban két iskola együttes teljesítménye sokkal nagyobb, mint a kettőé külön-külön. A CEU kognitív pszichológiai tanszékén és a mi Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetünkben folyó kutatások nem versenyeznek, hanem kiegészítik egymást, együtt alkotják az agykutatás világhírű központját. A CEU matematikai tanszéke a mi Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézetünkkel hozott létre nemzetközi hírű doktori programot. De még ha vetélytársak lennénk is, az sem volna ördögtől való. Máig szívesen gondolok vissza arra, amikor Pósa Lajossal versenyeztem a Ki miben tudós? döntőjében. Ösztönöztük egymást, és máig jó barátok vagyunk.

– Volt vita házon belül arról, hogy az MTA közgyűlési határozatban támogassa az ön CEU melletti kiállását?

– Olyan akadémikussal nem találkoztam, aki a CEU budapesti működésének hasznát vagy az ott folyó tudományos munka értékét megkérdőjelezte volna. Olyannal igen, akinek nem volt rokonszenves, hogy az egyetem azonnal kivitte nemzetközi színtérre a vitát.

– Mivel a kormány nem állt szóba velük, sok választásuk nem volt.

– Ebben a kérdésben nem akarok állást foglalni.

– Sokakat meglepett, hogy az MTA megszólalt egy közéleti kérdésben, ami hetek óta megosztja a közvéleményt, miközben eddig távol tartotta magát a politikai kiállásoktól.

– Most sem foglaltunk volna állást, ha nem a magyar tudomány működését közvetlenül érintő kérdésről volna szó, de mivel a CEU ügye ilyen, most szólnunk kellett. Ebben a helyzetben sem kell belemennie az Akadémiának az ügy politikai vonatkozásaiba. Azt viszont világosan ki kell mondania: a magyar tudomány érdeke, hogy a CEU változatlan feltételek mellett, zaklatás nélkül folytathassa a kutatást és a szintén hasznos nemzetközi oktatást, ami a magyar adófizetőknek egy fillérjébe sem kerül.

– Tavaly ősszel 28 akadémikus arra ösztönözte az MTA vezetését, hogy emelje fel szavát a jogállamiság korlátozása miatt. Továbbra sem bánja, hogy nem szóltak korábban?

– Nem. Mint mondtam, az Akadémia akkor tudja megőrizni a tekintélyét, ha napi politikai kérdésekben, amelyek ráadásul valószínűleg a tagságot is megosztják, nem foglal állást. Akkor kell testületileg megszólalnunk, ha a tagok túlnyomó többsége egyetért egy olyan kérdésben, ami érinti a tudományt. Azt pedig, hogy a tagok a nyilvánosság előtt elmondják a véleményüket, vezetésem alatt sohasem próbálta befolyásolni az Akadémia. Ezek „csak” magánvélemények, de az ország vezető értelmiségének magánvéleményei, így érdemes meghallgatni őket.

– Akkor is, ha nincs foganatjuk, sőt a kormány látványosan mellőzi az értelmiség véleményét?

– Hogy mennyire van foganatja, nehéz lemérni, de azt hiszem, a szellemi elit szavának akkor is van súlya, ha végeredményben nem befolyásolja a politikai döntéseket vagy a közvéleményt. A tudósoknak a tudományosan megfogható kérdésekben kell megszólalniuk. Ezekre gyakran nem lehet egyszerű válaszokat adni. Nem lehet például kategorikus igent vagy nemet mondani a menekültek befogadására. Hanem meg kell vizsgálni, hány bevándorlót jelent az a tömeg, amelyet egy társadalom még kultúrájának veszélybe sodrása nélkül integrálni tud és így tovább. A politika azonban gyakran egyszerűbb válaszokat igényelne, amivel nem tudunk szolgálni.

– Az első hároméves elnöki ciklusából tud mondani egyetlen példát is, amikor az MTA véleményét figyelembe vette a politika?

– Igen: a közoktatás reformja. Ez nem olyan terület, ahol azonnal láthatók az eredmények, de úgy tűnik, építenek a véleményünkre. Az Emberi Erőforrások Minisztériumával 32 tantárgy-pedagógiai kutatócsoportot állítottunk fel, amelyek négy éven át kutatják, hogy mit és milyen módszerekkel érdemes tanítani a XXI. században. Közoktatási bizottságunk elnökét, Csépe Valériát pedig néhány hónapja a köznevelés tartalmi megújításáért felelős miniszteri biztossá nevezték ki. Ez biztató irány.

– Megválasztásakor azt mondta lapunknak, szeretné bekapcsolni hazánkat a kutatók és diákok nemzetközi vérkeringésébe, mert tőlünk jobbára elmennek, és kevesen jönnek. Pedig akkor még kormányzati szándék sem volt ennek ellenkezőjére. A CEU ügyétől eltekintve lát előrelépést ezen a téren?

– Lassú a változás, de érezhető. Egyre több az olyan uniós és akadémiai pályázat, amely lehetővé teszi, hogy külföldi doktoranduszok, posztdoktorok dolgozzanak itthoni kutatócsoportokban. Én magam az ELTE-n, ahol elnökként is tartok heti két órát, örömmel látom, hogy egyre több a külföldi diák. Olyannyira, hogy néhány éve már angolul oktatom a kurzust.

– Nem jelent ez nemzetbiztonsági kockázatot, mint az ön amerikai állampolgársága a 888.hu szerint? Mit gondol arról, hogy miután az MTA kiállt a CEU mellett, a kormánypárti orgánum ezzel igyekezett dehonesztálni önt?

– No comment.

– Milyen feladatok maradtak második ciklusára?

– Amiben sokat léptünk előre, az a kommunikáció. Az mta.hu naponta közöl érdekes cikkeket, a Magyar Tudomány Ünnepén és máskor tartott ismeretterjesztő előadásaink, az InfoRádión futó magazinműsorunk számos érdeklődőt vonzanak. Sokat töprengek azon, vajon a társadalomnak fontos, nagy kérdéseket hogyan lehet lebontani vezető tudósoknak kihívást jelentő egyéni kutatásokra. Például a víz ügyét, amely a meteorológiától az árvízvédelmen át a hőforrások turisztikai felhasználásáig megannyi érdekes kérdést foglal magában. Ezért indítottunk nagy stratégiai programokat a víz vagy az egészségügy témájában. Reméljük, a döntéshozók építenek majd az eredményeinkre.

Rosta

Bódis András

Találkozunk 2016-ban!

A Putyin–Csányi-dzsúdóbarátság háttere

A jövő heti budapesti cselgáncsvébé fékezett habzású sporthír volna, ha a rendezvényen nem tenné tiszteletét a dzsúdó fekete öves mestere, Vlagyimir Putyin. De hogy került az orosz elnök közelébe Csányi Sándor OTP-vezér, és hogy nem Mészáros Lőrinc? Exkluzív háttér a csütörtöki Heti Válaszban.

Hogyan lett Katalónia szinte észrevétlenül az iszlamizmus új fellegvára?

Miközben a világ Belgiumra, Franciaországra vagy Angliára figyelt, addig Katalóniában csendben létrejött egy, a fentiekkel vetekedő iszlamista közösség. A csütörtöki Heti Válasz megmutatja a barcelonai merénylet hátterét, azt, hogy a modern európai iszlamista terrorizmus miként tért vissza szülőföldjére.

Maradjon-e Orbán? – Jeszenszky Géza ölre menő vitája fiával, Zsolttal

Kiéleződtek a nemzedéki ellentétek Jeszenszkyéknél: a Trump-rajongó, Orbán-párti Zsolt nyilvánosan bírálta apját, amiért az kritizálja a kormányt. Géza, az egykori külügyminiszter és nagykövet most leült fiával, hogy megvitassák: szentesítheti-e a cél az eszközöket a jobboldali politikában.