Műtét géppisztolyok közt

A sziklakórház 1956-ban

/ 2007.10.21., vasárnap 19:50 /

Géppisztollyal felügyelték és nem gyógyították a betegeket az első kerületi Sziklakórházban 1956 novemberében. Az intézményben mindössze tizenöt súlyos sérült feküdt, akiket egy kivételével, mihelyt állapotuk engedte, börtönbe szállítottak.

A Heti Válasz július 26-i számában, Szigorúan titkos kórház a föld alatt címen a budai Várhegy gyomrában a második világháborúban kiépített sziklakórházról írtunk. "Ám 56 krónikája így is hiányos" - fogalmaztunk a cikkben. A kórházat bemutató Dégi Tamás, a Szent János Kórház főmérnöke csak annyit tudott az ötvenegy évvel ezelőtti eseményekről, hogy a kapukat megnyitották, és minden sérültet elláttak. A cikk megjelenése után kereste meg lapunkat Bácskai Endre, az 56-os Szövetség szociális bizottságának ügyvezetője, aki súlyos sebesültként feküdt a sziklakórházban november 22. és december 8. között.

"1956. október 24-én reggel hétkor egy orosz tank fedélzeti géppuskájából leadott sorozat elől beugrottam a rádió kapuján - ha mondhatom így, a pokol torkán, hiszen ott tudvalevőleg az ávósok emeltek barikádot. Csahogy az egyik töltény ekkor már befúródott a bal térdembe, és felrobbant" - idézi fel Bácskai Endre. Ma is tele van ólommal a lába, sőt még a szívébe is eljutott a veszélyes anyagból. A fájdalomtól eszméletét vesztette, a Vas utcai kórház folyosólyán tért magához. Akkor már a kórház két teljes emeletét megtöltötték a sebesültek. Belügyesek és forradalmárok, akiket szigorúan elkülönítettek egymástól. "Egyszer megesett, hogy hozzánk került egy szerencsétlen kiskatona, akit annyira piszkáltak a többiek, hogy át kellett vigyék a belügyesek emeletére." A kórházat ekkor Vadas Sára, Vas Zoltán miniszter felesége igazgatta. "Harmadnapra gázödémás lett a lábam, a konzílium az amputálás mellett döntött. Húszéves voltam, nem bírtam elviselni a gondolatot, hogy nyomorék leszek. Azt mondtam, hogy ha leveszik a lábam, kiugrom az ablakon." Az amputálástól egy politikai döntés mentette meg. A kórházat "visszakapta" az egykori igazgató, Klimkó Dezső professzor, aki a kétségbeesett fiatalembernek megígérte: fiaként törődik vele. Bácskai Endre ma is hálával emlékszik rá vissza.



November elején a gyógyszerhiánnyal küszködő kórház vezetősége úgy döntött, néhány súlyos sebesültet Bécsbe szállítanak. A listára tizenöt név került, az utazás időpontját november 10-re tűzték ki, csakhogy a politika ismét közbeszólt. A 4-én bevonuló orosz csapatokkal szertefoszlott a hathatós gyógykezelés reménye, az igazi veszélyt azonban a kórházat elárasztó ávósok jelentették. Az ágyak mellé telepedő ávósok mindenre kíváncsiak voltak. Még a matracok alá is bekukucskáltak, hátha akad valahol lőfegyver. A Bécsbe szállítandók listájához is hozzájutottak, s az azon szereplő tizenöt sebesültet egy orosz fabatárba pakolták. "Nem mondták meg, hová visznek. Lelki szemeink előtt Szibéria lebegett." Az út Szibériához mérten meglepően rövid volt. Nem tudhatták, hogy a budai vár oldalába érkeztek, mert a batár betolatott abba a védett kocsibeállóba, amit 53-ban építettek az akkor titkossá nyilvánított katonai kórház elé. "Hosszan vittek egy szűk folyosón, majd beértünk egy óriási kórterembe." A kórház katonai felügyelet alatt állt, parancsnoka Máté őrnagy volt. Kint fegyveres őrök álltak. A három orvos és a gyakornok ápolónők sem érintkezhettek a külvilággal. A betegek gyógyszert nem kaptak. "Olyan erős fájdalmaim voltak, hogy ha csak hozzáért valaki az ágyamhoz, már csillagokat láttam. Egy Marika nevű fiatal ápolónő csempészett nekem fájdalomcsillapítót a műtőből." Az orvosok nem operálhatták meg a betegeket. "A kezelés abból állt, hogy homokzsákot akasztottak a lábamra, hogy ne zsugorodjon." A műtőasztalra csak egyetlen sebesült került: egy orosz katonatiszt, akinek fejsérülését az orvosok rájuk szegezett géppisztolyok között látták el. A beavatkozás után a tisztet nyomban elszállították. ---- ----"Nem tudtuk, mikor van nappal, mikor éjszaka. Akkor volt nappal, ha fölkapcsolták a villanyt, éjszaka, ha eloltották." A légcserélő berendezés is folyamatosan működött, zúgása nem hagyta pihenni a betegeket. "Idegileg olyan rossz állapotba kerültem, hogy a parancsnoktól engedélyt kaptam napi tíz perc levegőzésre. Az ápolónő tolószékben, géppisztolyos őr kíséretében vitt föl az utcára. Nyomban ráismertem a környékre: láttam, hogy valahol a Várban vagyok." Nemcsak a betegek nem sejtették, hol fekszenek, a rokonok sem tudhatták meg, hová került a Vas utcából a tizenöt súlyos sérült. Bácskai Endrének óriási szerencséje volt. Egy alkalommal, amikor a levegőztetésből tolták vissza, a sziklakórház gépésztermének ajtaján kilépett egy jó barát, akivel a Ganz vagonygyárban együtt dolgoztak. A Ganz motorpróba-állomás főmérnökét a BM hívta be szolgálatra a sziklakórházba, ahol Ganz dízelaggregátok működtek. A barát értesítette Bácskai édesanyját, és ő nyomban el is jött a fiáért. "Innen nem lehet kimenni, de meg lehet szökni" - mondta az édesanyának Máté őrnagy. A szökésre a legközelebbi levegőztetés kínált kedvező alkalmat. Az őrt lefizették, s Bácskait taxival visszavitték a Vas utcai kórházba. Ott többször is megműtötték, majd Klimkó professzor segítségével két évig rejtegették a hatóságok elől. "Tizenkét kórházban feküdtem, még az irgalmasoknál is vendégeskedtem." A többiek nem voltak ilyen szerencsések. A kórház decemberben bezárt, és minden beteg börtönbe került. "Csak egynek a nevére emlékszem. Weinhardt Vilmos. Ő nyolc évet kapott, de fellebbezett, így 16 évre ítélték. 1963-ban szabadult, a nagy amnesztiával."

Feleségével - akit a forradalom "jutalmaként" ismert meg - megannyiszor elsétáltak a Lovas utcai kapuhoz. "Kértük a gondnokot, engedne be, itt feküdtem élet-halál között, megnézném. De nem lehetett. Amikor a múzeumok éjszakáján megnyitották a kórházat, mi is sorban álltunk. Mikor végre leértünk, megcsapott az a szag... Pillanatra megtántorodtam. Minden ugyanúgy van, mint ötven éve."

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.