Nagyon fogjuk szégyellni, ha filmet forgatnak ebből a történetből

/ 2017.08.10., csütörtök 12:20 /

Szerelem, szökés, árulás – forgatókönyvért kiáltó történetre bukkantunk még áprilisban. Most az Index írásában felismertük a szereplőket. Miért történik ilyen azokkal, akik a legális utat követik?

Mielőtt bárki migránssimogatónak nevezne, szeretném jelezni, hogy én írtam az első riportot a magyar sajtóban arról, hogy nyitva áll a déli határ, magyar határőrizet nem létezik, és hogyan vonzza ezzel magára Magyarország azokat a százezreket, akik iráni menekülttáborokban kapják a telefonhívásokat: bent vagyok az unióban, erre gyertek, itt szabad az út. Azóta egész riportsorozatban számoltunk be a fejleményekről, jelezve, hol van még rés a pajzson. De a határ védelmének fontossága mellett azt is jelezve, a világ legnyomorultabb részeiről érkezik az emberözön, olyan emberi sorsokkal, amiket felfogni sem lehet.  

Idén tavasszal Szabadkán megnézhettünk egy szerbiai menekülttábort, ahol azok élnek, akik sorban állnak, hogy bejuthassanak a magyar tranzitzónába. Vagyis olyan migránsok laknak ott, akik pontosan úgy cselekszenek, ahogy Orbán Viktor szerint az elvárható: megismerték és megértették a magyar törvényeket, és ezeket betartva szeretnének eljutni hozzánk. 

Az Index  mostani anyagában azután felismertük áprilisi szereplőinket. Kiderült, hogy az amúgy is elképesztő fordulatokkal teli történet úgy folytatódott, aminek kapcsán az embernek (nekem) sírni lenne kedve.

Riportalanyunk, R. R. ételért áll sorban Szabadkán még áprilisban

Fotó: Szabó Balázs

De nézzük sorjában.

– Hol a családom? – kérdezte az iráni férfi, miután egy éjszakát töltött egy autó csomagtartójában, és végre kinyújthatta elzsibbadt tagjait. Görögországban bújt be a tréleren szállított kocsik egyikébe, így jutott át Ausztriába. Az embercsempészek csak őt rejtették el, várandós felesége és a két kislány a tréler után, külön autóval utazott. A férfi három országgal arrébb szembesült vele, hogy a többieket már Macedóniában lekapcsolták a rendőrök. Így indult áprilisi riportunk, amit R. R. , a főszereplő mesélt nekünk Szabadkán.

Szembefordult a migránsáradattal, és visszaindult a családjáért, gyalog szökve át Ausztriából Magyarországra. Elfogták persze, négy hónapot töltött – bírósági ítélet nélkül – elzárva Magyarországon. (Ennek tényét a magyar hatóságok nem erősítették meg személyiségi jogokra hivatkozva, de nem is cáfolták, tehát vélhetően igaz.) Most nem térnénk ki arra, hogyan nem engedték kapcsolatba kerülni a feleségével egy olyan országban (nálunk), ahol a gyermekgyilkosok állami mobiltelefont kapnak, mert emberi joguk a családjukkal való beszélgetés. Végül éhségsztrájkba kezdett, erre nyílt táborba tették, ahonnan szabadon eljöhetett.

Miközben a férjét kereső várandós asszony történetét a szerb lapok is megindítónak találták, ő ugyanis Afganisztánból menekült, első férjét megölték, s hogy vele mi történhetett, azt az arcát keresztülszelő vágás érzékelteti.

A történet elejét, hogyan fogadta be az iráni férfi két gyermekkel az afgán asszonyt, hogyan menekültek a házassági tilalom, a katonai behívó elől, most nem elevenítenénk fel. A lényeg, hogy végül Szerbiában újra találkoztak, és a férfi a leghatározottabban utasította el, hogy ismét illegálisan próbáljanak átvágni a határon. Megtudakolta, hogyan kérhet menekültstátuszt, a válasz az volt, hogy tessék beállni a tranzitzóna előtti sorba, beállt, kivárta, 2017 áprilisában.

Az iráni férfi családjával a szerb menekülttáborban 2017 tavaszán

Fotó: Szabó Balázs

A tranzitzóna magyar jogi innováció: úgy van magyar területen, hogy nincs ott. De alapjában véve – ne szépítsük – egy speciális börtön, konténerbarakkok, szögesdrót, kavics, pengeacél – ahova önként mennek az emberek, és bármikor önként ki is léphetnek onnan – Szerbia felé. Persze, aki kilép, az már nem térhet vissza, kész vége, sosem kap menedékjogot.

A bezártságot ezért vállalják,  Magyarországon ugyanis más módon nem lehet menekültté válni. Most arról ne is beszéljünk, hogy a gyerekek is ezen a csupa rács, csupa pengedrót helyen vannak már hónapok óta, ez a rend, kész, fájdalmas módja, hogy így tartsuk távol a menedékkérők tömegeit. Hatásosan: a korábban százezres nagyságrendben érkezőket így sikerült néhány ezer főre lefaragni.

Az Index cikke szerint azonban a férfi  április óta nem kap rendesen enni a tranzitzónában, arra hivatkozva, hogy mivel már egyszer fogva tartották illegális határsértőként Magyarországon, nem jár neki élelmiszer. Merthogy ezt állítólag jogszabály írja elő. Így a férfi éhezik, a gyermekei és az ismét várandós felesége által meghagyott maradékot eszi, illetve három hónap alatt háromszor kapott ételcsomagot, a Vöröskereszttől, az ökumenikusoktól és a reformátusoktól. Hetente egyszer ugyan vehetne konzervet, gyorslevest vagy zöldségeket, de nincs pénze erre.

Az a tény, hogy április óta pedig még mindig nem zárult le az ügyük, ami arra utal, hogy első fokon elutasíthatták a kérelmüket, és fellebbezniük kell. A menedékkérők egyetlen reménye, hogy addig fellebbeznek, amíg  bírósági szakba jut az eset, és már nem egy hivatalnok, hanem független bíró ítéli meg, valóban üldözik-e őket a hazájukban.

Ha igen, akkor legálisan beléphetnek az unió területére. Ha nem, akkor Szerbiába kell visszamenniük. Ennek megítélése a hatóságok dolga, de remélhetnénk addig is, hogy:

1. a magyar kormány megváltoztat egy nyilvánvalóan embertelen, alkotmányellenes jogszabályt, amely ráadásul számos nemzetközi egyezménnyel is ellentétes?

2. egy keresztény ország addig is megtalálja a módját, hogy segítsenek a férfin, aki (ezúttal) a magyar törvényeket betartva lépett be hazánk területére?

Rosta

Sümegi Noémi

Találkozunk 2016-ban!

Milo országa

Egészen elképesztő jelenség, hogy mifelénk a hangadók jelentős hányada éppen az ellenkezőjét hirdeti annak, ahogyan él. Kormánypártiak és ellenzékiek egyaránt.

Július elsejéig oda kell érnie Balatonfüredre!

Tüdőbeteg, alkoholista alkotók és orvosuk közötti kötelékek formálták Levendel László képzőművészeti gyűjteményét. A tüdőgyógyász által irányított Korányi Intézet egyszerre volt menedék és lehetőség a traumákat túlélt művészeknek. A kollekcióból július 1-jéig Balatonfüreden látható tárlat azonban jóval több puszta képzőművészeti bemutatónál. Részletek a friss Heti Válaszban.

A mobilitás jövője, a jövő mobilitása

A június 7-én megrendezésre kerülő Infoparlament idén a mobilitás egyre bővülő témakörét járja körbe, hiszen mozgásban a világ, a mobilitás pedig a korábbiaknál jóval több értelmezéssel bír.

„Hillary is utálta, ahogy róla tudósítottunk”

A nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás emblematikus alakjának fia a The New York Times újságírója. Interjú Adam Liptakkal a szólásszabadság kihívásairól, a liberális sajtó elfogultságairól és a politikai korrektség fonákságairól – a friss Heti Válaszban.

Fordulat: összeköltözött Vuk, Süsü, Ursula és Frakk

Újra forog az óriáshordó és a műemlék körhinta a nyolc hektárral bővült pesti állatkertben, ahol a pünkösdi hétvégén a legkisebbek birtokba vehették a Holnemvolt Várat. Jön a sünispotály, ősszel nyit a Cápasuli, épül a Pannon Park. Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.

Tényleg a homokhiány miatt drágulnak a magyar építkezések?

Mind gyakoribb a nyersanyaghiány a magyar építőiparban, de ez semmi Ázsiához képest. A gigaépítkezésekhez rengeteg homok kell, de hiába van belőle sok a sivatagban, az nem alkalmas rá. Homokmaffiák és lehetséges megoldások a csütörtöki Heti Válaszban.

Rangon alul házasodnak: így foglalta el a palotákat a középosztály

A 21. századra megmaradt európai monarchiák hercegei és hercegnői már szinte mind közemberekkel házasodnak. Henry herceg és Meghan Markle esküvőjét beárnyékolták a menyasszony családjának botrányai, de az új modell Spanyolországtól Dániáig alapvetően jól működik. Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.

80 éves a XIII. kerület

A XIII. kerület június 1-jén ünnepli önálló közigazgatási egységgé válásának 80. évfordulóját. A díjmentesen látogatható ünnepi eseménysorozat a gyermeknapi hétvégén, május 25-27-én elkezdődik, a programok helyszíne a Béke tér lesz.