Nem érti Ferenc pápát migránsügyben? Akkor ezt olvassa el!

/ 2016.05.12., csütörtök 14:01 /
Nem érti Ferenc pápát migránsügyben? Akkor ezt olvassa el!

Pápább lett a pápánál egy magyar pap: bevándorlásról szóló írását ön jobban fogja tudni szeretni, mint az egyházfő nyilatkozatait.

Ahogy Ablonczy Bálint is megírta, sok keresztény nem tudja hova tenni Ferenc pápa megnyilatkozásait migránsügyben. És most már nemcsak összefüggéseiből kiragadott mondatokról, nyúlfarknyi Twitter-üzenetekről beszélünk, hanem a Károly-díj átvételekor mondott, nyilván alaposan átgondolt beszédről. Ahogy kollégám fogalmaz:

„A frank császár nem csak a Nyugat első nagy egyesítője, hanem bizony az Ibériai-félsziget muszlim államaival vívott véres hadjáratok kezdeményezője is volt a VIII. század végén, a IX. század elején. Némi frivolitással azt mondhatjuk: Nagy Károly bizony nem kaphatná meg a Nagy Károly-díjat.”

Minden fenntartásommal együtt úgy vélem, a pápáról érdemes higgadtan, árnyaltan gondolkodni és beszélni; nem holmi közíró, önjelölt véleményvezér vagy politikai kalandor ő, hogy csak úgy szétgyalázzuk mi, akik esetleg a bokájáig sem érünk fel hitben, tisztességben, az egyház iránti elkötelezettségben. Személyéről, menekültügyi álláspontjáról ezért a következőket gondolom.

1. Ferenc pápát, amikor az egyház megújulásáról ír és beszél, amikor olyan nyelven mer szólni, mint korábban egyik egyházfő sem, és amikor merészel nem intézményként, hanem emberként megmutatkozni, és nem szégyell tévedni sem, mérhetetlenül nagyra becsülöm.

2. Amikor a bevándorlásról szól, nehezen tudok minden következtetésével egyetérteni. Azt érzem magamon, hogy rám férne az erősebb szolidaritás, hogy a migránstömegben jobban meglássam az egyes, akár segítségre szoruló embert, és tágasabbra nyissam a szívemet a földönfutók előtt. Azzal viszont nem tudok mit kezdeni, hogy Ferenc a vonatkozó gondolatait anélkül fogalmazza meg, hogy tekintettel lenne a migrációban súlyos kulturális, közbiztonsági veszélyt látók szempontjaira, jogos félelmére. Úgy látom, ezzel saját üzenetének hatékonyságát is csökkenti, hiszen egyoldalú kijelentéseivel nem ad lehetőséget arra a párbeszédre, amelyet a Károly-díj átvételekor hiányolt Európában.

3. Az első pontban írtak miatt azonban nem vagyok hajlandó ezért ócsárolni a pápát, hanem, mivel éppen ő szabadított fel rá, esetleges vagy tényleges tévedéseivel együtt (és nem azok ellenére) is nagyra tartom. És, bár nem könnyű, igyekszem arra gondolni, hogy a létnek van olyan dimenziója, amelyben szavai jóval igazabbul csengenek.

Ami pedig a menekültügy árnyalt megítélését illeti, a minap rábukkantam egy érdekes írásra. Nem is akárhol: egy sehol sem jegyzett, mégis nagyszerű fórumon. A szöveg szerintem sokkal jobban kifejezi azokat a szempontokat, amelyeket az egyszeri magyarországi keresztény mostanában fontolgat. Az Ösvény című eredendően internetes, újabban nyomtatásban is megjelenő katolikus lapról van szó, melynek főszerkesztője Endrédy Balázs, a Budai Ciszterci Szent Imre Gimnázium tanulója. Itt olvasható Ádám Miklós pesti káplánnak, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem segédlelkészének – a papi fociválogatott tagjának –  alábbi, kivonatosan közölt írása. Tolle et lege!

Azt hiszem, az első és legfontosabb szó, amire a migránstémában szükség van, az árnyaltság. A hétköznapokban az egyik nagy nehézség, hogy összesen kétféle állásfoglalással találkozhattunk. (…) Ez a két verzió pedig: vagy a migránsok maga az ördög, aki pedig segíti őket, az a gonosz csatlósának tekinthető, vagy a migránsok mind rászoruló emberbőrbe bújt angyalok, aki pedig nem segít rajtuk, az a gonosz hordájának zsoldosa…

Nyilván van a menekültek között olyan, akinek lerombolták a házát, veszélyben volt az élete, a családja, ezért menekülnie kellett. (Hogy miért nem állt meg a szomszédos országban? Erről, azt gondolom, kérdezzük meg az ’56-ban az Egyesült Államokba menekült magyarokat. Azt hiszem, sokféle legitim magyarázattal találkoznánk.) Hogy mindegyikük a háború, a halál elől menekült? Nem, de van köztük ilyen is.

Ostoba lenne az ISIS, ha nem igyekezne a menekültáradattal becsempészni a „háború országaiba” a saját embereit. Akkor mindegyik menekült álruhába öltözött terrorista? Nem, de van köztük ilyen is.

Szíriában egyébként nem kis- számú keresztény él. Egy muszlim szélsőségesek által keltett konfliktusban ők jó eséllyel a kiemelt célpontok között szerepelnek. Tudunk arról, hogy sok szír keresztény útra kelt. Akkor mindegyik menekült keresztény? Nyilván nem, de van köztük ilyen is.

Sokan nem is a háború elől menekülnek. Vannak olyanok, akik a jobb élet reményében keltek útra. Kihasználják a pillanatnyi helyzetet, hogy egyszerűbben bejussanak az öreg kontinensre, hogy szerencsét próbáljanak. (Az már egy következő kérdés, hogy van-e ezzel probléma, vagy voltaképpen joguk van-e az embereknek a jobb élethez, ha hajlandóak tenni érte? Ez megint egy olyan kérdés, amire a válaszom, azt hiszem, ez lenne: ez nem olyan egyszerű.) Akkor most mindegyik menekült voltaképpen gazdasági bevándorló? Nyilván nem, de naivság lenne azt gondolni, hogy nincs köztük ilyen is.

Normális esetben, olyankor, amikor emészthető mennyiségű ember érkezne az EU látókörébe, ki lehetne szelektálni, ki az, akit beenged az Unió, és ki az, akit nem. A nehézséget (és vele az érzelmi leegyszerűsítést) éppen az okozza, hogy ez nem így van. Olyan tömegek érkeznek, amik miatt a hagyományos módszerek működésképtelennek bizonyultak. Nem egy-egy emberről kell dönteni, hanem tömegekről. Ráadásul elég gyorsan. Egy ilyen helyzetben sokkal nehezebb okos döntéseket hozni.

Egy egyetemista hittanon úgy próbáltunk közelebb jutni a megoldáshoz, hogy animált vitát folytattunk. (…) Az animált vitában tehát két csoportra oszlunk. Az egyik csoport képviseli azt a véleményt, hogy be kell engedni az érkezőket, a másik azt, hogy tilos őket beengedni. Miután az egyik csoport megfogalmazza az érvét, a másik csoportnak az a feladata, hogy megfogalmazza, az első csoport milyen érték védelmét célozza meg a saját érvével, és csak ezután reagálhat, vagy mondhat saját érvet.

Rendkívül sokféle érték került napvilágra a hittanóra végére, mindkét oldalon. Voltak köztük súlyosabbak, mint a jogos önvédelem, és voltak kevésbé fajsúlyosak is, mint amilyen a jólét mint érték. A feladat ezután már csak az, hogy valamilyen módon rangsoroljuk a felsorakoztatott értékeket. Tanulságos este volt, mindenkinek javaslom. A sor legtetejére az emberi élet védelme került, de előkelő helyen végzett a kultúra integritása (a helyben lakók és az érkezők számára egyaránt,) és az önvédelem joga is.

(…) Azt gondolom, bár számunkra a migránsválság tűnik „a” problémának, de ez, mondjuk egy szír szempontjából, sokkal inkább csak a tünet. Felveti a kérdést, hogy mi nem profitáltunk-e abból, ami azokban a régiókban zajlott és zajlik. Ez valamilyen szinten azt is jelentené, hogy nem annyira az irgalom a kulcskifejezés, hanem inkább a számla benyújtása.

Felveti a problémakör az adott országok felelősségét a saját állampolgáraik iránt. Hiszen az állam legitimitását a nép adja, amelyik megbízza vezetőit a nép védelmével is (nemcsak a személyi biztonság, hanem pl. az anyagi, gazdasági biztonság tekintetében is). Hogy rendszerszintű a probléma, jelenti azt is, hogy túlnő az egyes országok kapacitásán a nehézség. De felvetődik az egyes ember felelőssége is. Egy olyan helyzetben, amin nem tud kívül maradni senki, aki munkába menet érinti pl. a Keleti pályaudvart, van jelentősége annak is, hogy az egyes ember mit tesz hozzá szavaiban és cselekedeteiben a konfliktus feloldásához.

Elég sok olyan részlet van még, amit nem érintettem, a missziós lehetőségektől kezdve (beleértve szükség esetén az ellenségszeretet parancsát), az európai keresztény kultúra létezésének vagy nem létezésének problémakörén át az Egyház iránymutatásainak figyelembe vételéig. Nem szándékom kimerítően tárgyalni a témakört, ezt megteszik helyettem mások. Csupán egy dologra hívnám föl a figyelmet: a misekönyvben a különleges szándékok között szerepel egy alkalmi mise, amit a menekültekért és száműzöttekért végzünk. Ennek a misének a bevezető könyörgésében két dolgot kérünk Istentől: hogy a menekültek visszatérhessenek hazájukba, mi pedig, amíg szükséges, segítségükre legyünk.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.