valasz.hu/itthon/rezesova-korhazba-kerult-hetfon-kezdodik-a-masodfok-76273/

http://valasz.hu/itthon/rezesova-korhazba-kerult-hetfon-kezdodik-a-masodfok-76273/

Nem hallottam jobbat a kerítésnél

/ 2015.11.04., szerda 16:50 /

A baloldal intellektuális hátterének újraszervezéséről szóló programot hirdet, migránsügyben pedig különvéleményt fogalmaz meg Hiller István. Az Országgyűlés szocialista alelnöke a lengyel posztkommunisták történelmi vereségéről, Gyurcsány Ferenchez való viszonyáról és az MSZP társadalmi tartalékairól is beszél a Heti Válasznak.

– Párttársai cukkolják mostanában?

– Nem ma kezdtem, minden szinten hozzászoktam a cukkoláshoz.

– Az elhíresült orbáni mondat miatt kérdezzük. Lehet, hogy inkább könyörögniük kellene a receptért, ami miniszterelnöki elismerést ér.

– Nézze, én nem keresem Orbán Viktor kegyeit, az engem méltató, bibós szakkollégistáknak zárt ajtók mögött elmondott, utóbb kiszivárgott szavairól is újságíróktól hallottam először. Az elismerés persze jólesik, de nem változtatja meg a kormányváltás szükségességéről szóló véleményemet.

– Világos. Igaz, hogy ön Gyurcsány Ferenc embere az MSZP-ben?

– Hallottam, hogy valaki ezt terjeszti. Nagyjából ugyanazon a héten pletykálták, hogy gyurcsányista vagyok, mint amikor Orbán elismerő mondatai is megjelentek. Jó játék! De nem kapkodok emiatt nyugtatóért.

– Valami alapja csak van a híresztelésnek. Szoktak egyeztetni a DK elnökével?

– Amikor találkozunk, beszélünk. De hosszú ideje nem szoktunk találkozni azért, hogy beszéljünk.

– Ennyi?

– Igen. Amit a politikában képviselek, legjobb meggyőződésemből teszem, nem mások miatt.

– A sírfeliratos gyurcsányi szöveget hallotta?

– Történész vagyok, emlékeimben sok sírfelirat van. A kedvencem így hangzik: „Itt nyugszanak azok, akiknek igazuk volt, és ebbe belehaltak.”

– Nem pont erre gondoltunk. „Tönkremegy az ország alattunk; fel fogjuk írni egymás sírjára, hogy tönkretettük az országot, csupa jó szándékból” – mondta a DK elnöke a Sokak Magyarországa című programja meghirdetése után, a baloldali testvérharcra is utalva.

– Az imént mondtam, hogy legfeljebb történészként tudok sírfeliratokban gondolkodni. A jelennel és a jövővel foglalkozó emberként csak politikai életpályákat meg folyamatokat látok, jókat és rosszakat, de semmi esetre sem a temető jut eszembe róluk.

– Azután sem, hogy a lengyel választásokon a baloldal megsemmisült? Ismét a honi közélet közhelye lett a kérdés: mikor fut be Budapesten is a varsói gyors?

– Két reakciótól szeretnék óvni. Az egyik képviselője úgy csinál, mintha össze lennénk kötve; megbukott a lengyel baloldal, most akkor jaj az MSZP-nek is. Ilyen összefüggés azonban nincs. A másik elintézné az egészet egy legyintéssel. Ez sem jogos. Meg sem fordult a fejemben, hogy az MSZP a lengyel baloldal sorsára jut. Nem is az a kérdés, hogy bejutunk-e a 2018 utáni parlamentbe, mert be fogunk. Az a kérdés, hogy képesek vagyunk-e felismerni a lengyel választás és az ottani baloldal bukásának mélyebb üzeneteit.

– Amelyek?

– Szerte Európában megdől az a régi tézis, ami szerint a jobboldal ellenfele csak a baloldal lehet. Nem egy esetet látunk, ahol a baloldalhoz mérhető ellenfél a radikális jobboldal. Vége lesz a kétosztatú politikai tereknek. Miért alakult így? Mert a politikai közép az egyes országokban jobbra mozdult. Ha van közös a lengyel és a magyar helyzetben, akkor az ez: a társadalom alapértékeiben történt változás.

– „Jobboldalibbak” az emberek?

– Az elmúlt évtizedekben több dolog is megrázta a térségünkben élőket: a gazdasági válság miatt megcsúszott a középosztály, romlott a közrend és az oktatás minősége. Mindhárom folyamat az egyik legfontosabbra, a biztonságérzetre hatott. Szörnyű, ha valaki vaknak születik, de még szörnyűbb, ha életében veszíti el a szeme világát, mert akkor van emléke a látásról. Ezt a problémát látom társadalmi szinten. Közvetkezésképp ha valaki a nagyobb biztonság és a régi, „jobb” világ visszahozásának ígéretével lép fel, tömegeket állíthat maga mellé. Ezt az értékelmozdulást használja ki a jobboldal. A lengyel baloldal ebből a fejleményből nem vonta le a megfelelő következtetéseket. Nekünk ezt a hibát nem szabad elkövetni.

– A diagnózis nem feltétlenül stimmel a magyar helyzetre; itthon még mindig rengeteg a baloldali, aki azonban – erő és mondanivaló hiányában – nem hajlandó egyik pártra sem szavazni. Ezt nevezte Mráz Ágoston Sámuel politológus termék nélküli márkahűségnek.

– Ezzel nemhogy nem vitatkozom, de továbbviszem! Az MSZP-nek lehet a legnagyobb tartaléka a bizonytalanok között...

– ...akiket két dolog mozdíthat meg: egy erős üzenet és valaki, aki az üzenetet kimondja. Jelenleg a siker egyik „kelléke” sem adott.

– Nem becsülöm le a személyi kérdéseket és szlogeneket, de ezek, ahogy a havi közvélemény-kutatások, a felszín részei. Itt sokkal mélyebb, az ezeket megalapozó munka hiányzik. Egy ideje eldöntöttem, hogy ennek szentelem az időm. Kapcsolatépítésen, gondolatébresztő párbeszédeken, a baloldal intellektuális hátterének újraszervezésén dolgozom.

– Hm. Ez valami olyasmi, mint a Farkasházy-féle kerti partik?

– …

– Bocsánat.

– Ezek nem „délelőtt összeülünk, délután fürdünk” típusú programok. Nem nyilvános fórumszervezésről van szó, hanem az elmélyült háttérmunka pótlásáról, amit nem fog közvetíteni a tévé, még önök sem fognak beszámolni róla.

– Ez fájt.

– Az efféle munka iránt nem érdeklődik a sajtó.

– De. Kikkel beszélnek, mondana konkrétumot?

– Nem mondok. Egymást kiegészítő, de egymással vitatkozni is képes embereket, csoportokat szervezünk. Legyen most elég ennyi.

– Muszáj lesz azt hinnünk, hogy ez valami szabadkőműves dolog.

– Olvasok Dan Brownt, szórakoztatónak is találom, de a mi munkánkban nem a titokzatosság az érdekes, hanem az, hogy mi jön ki belőle.

– Ebből a munkából hogyan lesz újra tömegpárt, választási győzelem?

– Van egy jó latin szerző, Lucretiusnak hívják. Egyik leghíresebb mondása így szól: „Nihil fit ex nihilo”, vagyis „Semmiből nem születik semmi”. Meg kell mozdulni végre. Nem garantálom, hogy pár hónap alatt hozzuk az eredményeket, de 2018-ra igen. Más szavakkal: kizárólag ezzel nem lehet választást nyerni, de hogy enélkül sem lehet, az biztos.

– Nem akar az MSZP-s szervezőmunkájához mandátumot is? Közeleg a tisztújítás.

– Háromszor nyertem választást egyéni körzetben, az Országgyűlés alelnökeként a magyar baloldal legmagasabb közjogi méltóságát viselem. Egy pozíció önmagában nem hoz lázba, a szervezőmunkám sem rangfüggő. Persze az előkelő outsidert sem kívánom eljátszani. Ha jön felkérés, nem fogok elugrani előle.

– Mi lesz a nagy baloldali műhelymunka eredménye: könyv, program, vitairat?

– Új magyar és baloldali gondolkodás. Utóbbi jelzőkön egyenlő hangsúllyal. Az én felfogásomat ez tükrözi: büszke vagyok arra, hogy magyarnak születtem, és büszke baloldali vagyok. Nem okoz gondot e kettő összeegyeztetése. Aztán kezdeni kell valamit a társadalom alapértékeiben történt, az imént már tárgyalt változással. Kapcsolatot kell tudni építeni ahhoz a most passzív potenciális választói tömeghez, amely a saját életére vonatkozó ajánlatokat vár. És ami ezeken kívül fontos: ki kell mozdítani az MSZP-t a mindig másokhoz igazodó attitűdből. Nem vagyok hajlandó úgy politizálni, hogy mások által már megrágott dolgokat veszek a számba. Nem kullogni kell a kormány és ellenzéki társaink után, hanem saját arcot mutatni. A célom tehát egy gondolati és intellektuális alternatíva. Agygyötrő feladat ez, de ha sikerül, jelentősen nőni fog az MSZP támogatottsága.

– Volt itt minden az MSZP-ben 2010 óta: arculatváltás, figurák cseréje, új szlogenek, programelemek. Sok patron el lett lőve. Most úgy beszél, mintha 2010 lenne.

– Igaz, az eredmény nélküli erőfeszítés valóban rémes dolog. Egy régi magyar film, A selejt bosszúja is erről szól. Elég jó. Ám nem hiszem, hogy az MSZP-ben ez lenne a helyzet. Olyan munkához kezdünk, ami nem lett elvégezve.

– Az MSZP intellektuális bázisának felfrissítéséről beszélünk. Hónapok óta itt van a migrációs vita, amelyben Orbán Viktor és a jobboldal keményen pozíciót foglalt, óriási szellemi pezsgés alakult ki. Az MSZP ebben nem nagyon vétette észre magát...

– Az Országgyűlés szocialista alelnöke vagyok, de az MSZP-ben nem viselek tisztséget. Kérem, fogadja el, hogy amit mondok, az én gondolataim.

– Rendben. Akkor Hiller István hogyan látja ezt a válságot?

– Utálom a kerítést, de eddig semmi jobbat nem hallottam. Sokkal szívesebben csatlakoznék egy közös uniós megoldáshoz, de ilyen jelenleg nincs. Nem kell csodálkozni azon, hogy a kormányfő elismertsége nő. Az emberek fejében annyi csapódott le, hogy Röszkétől a Keletiig itt volt a „válság”, aztán megépült a kerítés, és nálunk megszűnt. Nagyon jó elméleti megoldásokat olvastam a migrációra egyes országoktól, de amint elért hozzájuk a folyamat, összedőltek. Tragédia, ha valakinek el kell hagynia az otthonát, de ha már ez bekövetkezett, akkor össze kellene szedni magunkat, hogy valami közös megoldást találjunk.

– Mi lehetne az?

– Olyan helyzetet kell létrehozni, hogy ezek a szerencsétlen emberek a hazájukban, a kultúrájukban tudjanak tisztességesen élni. Ha ez nem sikerül, akkor az Európába vándorlás nem fog megállni, újabb és újabb problémákat fog felvetni.

– Kultúr- és társadalomtörténetre érzékeny emberként mennyire tartja jogosnak az iszlám európai térnyerésén aggódó hangokat?

– Érdekes helyzet. Negyedév alatt több iszlámszakértő termett ebben az országban, mint amennyi az elmúlt században összesen. Nem akarok közéjük tartozni, de tény, hogy foglalkoztam kora újkori keresztény–iszlám együttéléssel, aminek nem voltak jó tapasztalatai. A XX. században Németországba költözött törökök többségéről sem mondhatjuk, hogy németekké váltak, noha a nyelvet megtanulták. Az biztos, hogy a mostani mozgás alapvetően befolyásolja Európa jövőjét. A vándorlást látva azt sem tartom elképzelhetetlennek, hogy a dolog mögött valamiféle koordináció van. Túl nagy tömeg indult el szinte egyidejűleg ahhoz, hogy ne így legyen.

– Összeesküvés?

– Ne vicceljen, nem azt mondom, hogy három ember ül valahol egy gép mögött, és irányítja az egészet. A folyamat jellegére utalok. Meg arra: akkor lehet hosszú távú és biztos döntést hozni, ha meg tudjuk mondani, mi van a jelenség mélyén.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Elbűvölő Sanghaj Budapesten

A kínai csomózással és a bársonyhímzéssel is megismerkedhetnek az Elbűvölő Sanghaj programsorozat látogatói egy hétig. Fotó, festmény, design.

Ugyanúgy?

„Ahogy ma az állam már a Nemzeti Kommunikációs Hivatalon keresztül költséghatékony módon kezeli az állami hirdetéseket, ugyanúgy központosítani lehetne a kulturális mecenatúrára fordított pénzeszközöket”, nyilatkozta Szakács Árpád a Figyelőnek. A Médiaworks főszerkesztője a Magyar Időkben indított sorozatával a kulturális mecenatúrát, annak visszásságait vette célba, kritizálva, mi több, támadva a baloldali gondolatok előtt teret nyitó állami intézményvezetőket.

Itt a könyvhét mérlege: idén egy bájos fiatal írónő asztala előtt kígyózott hatalmas sor

Több mint egy évtizedig az ünnepi könyvhét megnyitója után fél órával megjelent a Vörösmarty téren Esterházy Péter; tíz perc múlva már jöttek és nem akartak elfogyni a dedikálásra váró olvasók. Helyben vagyunk – bólogatott a közönség, ki örömmel, ki fanyalogva. Idén egy bájos fiatal írónő asztala előtt kígyózott hatalmas sor. Részletek a legfrissebb – jelenleg csak digitális formában elérhető – Heti Válaszban.

Azt ígérik, jobb lesz a MÁV, mint az osztrák vasút

Az osztrák vasút Budapestre közlekedő vonatánál magasabb színvonalat ígér jövőre a MÁV a felújított vasútvonalakon, saját gyártású kocsijai fedélzetén. Részletek a legfrissebb – jelenleg csak digitális formában elérhető – Heti Válaszban.

„Putyin úgy fogja felhasználni a focivébét, ahogy Hitler tette az 1936-os olimpiával”

Kelet-ukrajnai háború, túlárazások, bosszúszomjas angol ultrák – néhány a 21. foci-vb-re vetülő árnyék közül. A nemzetközi politika nagyágyúi végül, a Krím annektálása ide vagy oda, nem maradnak távol a június 14-től kezdődő világbajnokságtól. Részletes háttér a legfrissebb – jelenleg csak digitális formában elérhető – Heti Válaszban.

Prőhle Gergely: Lovas István halálára

„A kemény fiúk szemében nyilván a végső lúzerség, hogy most mégis leírom: megrendít Lovas halála.” Prőhle Gergely írása a legfrissebb – jelenleg csak digitális formában elérhető – Heti Válaszban olvasható.

Jó-e, hogy a fociválogatottak tele vannak bevándorlókkal?

A nyugat-európai válogatottakban a lakosság átlagánál jóval több bevándorlógyökerű játékost láthatunk a most kezdődő focivébén. Ami általános megítélés szerint az integráció nagy sikere. A legfrissebb – jelenleg csak digitális formában elérhető – Heti Válaszból kiderül, valóban sikerről van-e szó?

„Budapest ma már a Wagner-szentélyt, Bayreuthot is megelőzi”

A Budapesti Wagner-napok kultuszhellyé avatta a Müpát, és sokak szerint Budapest ma már a Wagner-szentélyt, Bayreuthot is megelőzi. Idén a szerző legnehezebben megrendezhető operája, a Trisztán és Izolda a fesztivál új produkciója. Részletek a legfrissebb – jelenleg csak digitális formában elérhető – Heti Válaszban.