"Nem leszek jobbikos!"

/ 2010.03.03., szerda 10:09 /

A Jobbik célja, hogy szétaprózza a nemzeti oldalt, és ne legyen a Fidesznek kétharmada - véli Makovecz Imre. Az építész irodája a magyar adórendszernek köszönhetően a napokban tönkrement, ezzel egyidejűleg díszdoktorrá avatták a római La Sapienza egyetemen.

- A jó vagy a rossz hírrel kezdjük?

- A kettő összetartozik, együtt átélni az egészet: ez a valódi vicc. Barokk ruhába felöltözni Rómában, mosolyogva átvenni a díszdoktori címet, közben pedig tudni, hogy itthon épp lehúzzuk a rolót...

- Most, hogy a cége csődbe ment, többé nem tervez?

- Dehogynem. Engem nem tudnak fölszámolni. Az az Úristen vagy az ördög dolga - döntsék el ők, melyikük illetékes az ügyemben. Az építészirodám viszont megszűnt, aminek oka nem más, mint a magyar adórendszer. Ilyen sehol a világon nincs. Az ember leszállítja a munkát, kér egy teljesítési igazolást, majd elküldi a számlát. Pénz még sehol, az összeg negyedét viszont rögtön be kell fizetni az államkasszába. Aztán nem fizet a megrendelő. A következő sem fizet. Az APEH ekkor zárolja a számládat, két hónap múlva már a rezsit sem tudod fizetni, küldheted el az embereket.

- Hány embert kellett elküldeni?


- Hatot. Egytől egyig fiatal, tehetséges tervezők. Azt nem értem csak, hogy a vállalkozók miért nem fognak össze. Miért nem mondják közösen, hogy márpedig nem fizetjük be az áfát addig, amíg a megrendelő ki nem fizette az elvégzett munkát?

- Önt mindenki ismeri. Miért nem áll élére egy engedetlenségi mozgalomnak?

- A hetvenötödikben járok, ezt megszervezni pedig egy negyvenöt éves feladata lenne. Nem ez az egyetlen gond ugyanis. A másik, amin a következő kormánynak azonnal változtatnia kell, ha azt akarja, hogy életben maradjunk: az adózás mértéke. Száz forintból tudja, mennyi marad meg ma? Nem egészen 16. Persze mindenki ügyeskedik, sumákol a költségekkel... Csalj vagy henyélj - ma erre építünk egy egész társadalmat.

- A Fidesz adócsökkentést ígér.

- Nagyon helyesen. De ezen túl is rengeteg tennivaló lesz itt a kormányváltás után. Például rögtön meg kell változtatni a kamarai törvényt.

- Ez elég szakmaian hangzik. Miért is kell?

- A rendszerváltáskor az volt a célunk, hogy nyugati típusú kamarák jöjjenek létre, köztestületi rangban. Németországban, ha a kamara azt mondja, ennyi és ennyi az adott munka ára, senki nem mehet lejjebb egy centtel sem. Ha ott egy euróval kevesebbet kérek, mint mondjuk Finta József, és ezt a kamara megtudja, elvesztem a tervezői jogosultságomat. Rendet tartanak, miközben nálunk mesterségesen hoztak létre ekkora kuplerájt: a parlamentnek húsz év sem volt elég, hogy megalkossák a nagykamarai törvényt.


- Nem túl versenybarát elképzelés - tiltakozott is a versenyhivatal.

- A versenyhivatal? Amely eltűri, hogy a kedvezményezett multik behozzák a vegytan tárgykörébe tartozó gyümölcseiket, a hasznot meg kivigyék, miközben a magyar gazda kénytelen kivágni az almafát? A versenyhivatal véleményét a kormány nagyon szépen megköszönheti, majd ugyanezzel a lendülettel figyelmen kívül is hagyhatja. Ezt kellene tenni. Ha ugyanis a Fidesz a jelenlegi alapokon nem változtat sürgősen, akkor vége az egésznek. Már most is fuldoklik az építészszakma - nem csak az én irodám került bajba.

- A Fidesz nem ígért valami nagy megbízást, ha lesz kormányváltás?

- Nem. Az 1992-es sevillai világkiállítás pavilonján kívül egyetlen állami megrendelést sem kaptam - a Fidesz-kormány idején sem.

- Akart egyáltalán?

- Hogyne akartam volna.

- Ott volt például a Nemzeti Színház mint lehetőség. Nem is pályázott. Így nehéz nyerni.

- Persze, hogy nem pályáztam! Nem is fogok. Versenyben nem veszek részt. Bízzanak meg, ha akarnak. A munka vagy bizalmon nyugszik, vagy nincs értelme belevágni. Ráadásul pontosan tudjuk, miféle pályázatok ezek...

- A fővárosban nem is épített semmit. Lett volna budapesti álma, terve?

- Nem, hiszen láttam, hogy megy ez. Amit viszont fontosnak tartok: a Gellért-hegy. Két szégyen éktelenkedik a tetején. Az egyiket az osztrákok 1849-ben tákolták össze azért, hogy Pestet ágyútűz alatt tarthassák. Kevés rondább épület van, ma mégis műemlék. A másik a szobor, amely pálmaággal tiszteleg eggyel későbbi megszállóink előtt. Mindkettőtől meg kellene szabadulnunk, főleg, hogy a XX. század elején Medgyasszay István meg is tervezte oda a magyar hősök panteonjának gyönyörű épületét.

- Ma is megfelelne a kor követelményeinek?

- Milyen korról, miféle követelményekről beszélünk? Azt mondom, amit öregen Gaudí mondott a Sagrada Familiáról. "Ez a templom maga a katalán nép. Ha nem folytatjátok, megdöglötök." És folytatják, ma is épül. Ha teljesítenénk a magyar építészet Bartókjának, Medgyasszaynak végrendeletszerű vágyát, és megépítenénk a panteont, történelmi adósságot törlesztenénk.

- Nem nőtt már hozzánk az a gigantikus sörnyitó a Gellért-hegyen? Ön is ezt látta gyerekkorától.

- Ez a baj. Kár, hogy ezt láttuk, nem mást. Az ország megújulását el is indíthatnák a gesztussal, hogy eltávolítjuk. Képzeljék, Törökországba hívtak emlékművet tervezni. Oda, ahol eltemették Thökölyt és Zrínyi Ilonát. A törökök ma is tisztelik őket, mert szembe mertek szállni az osztrákokkal. Mi pedig alélva majmoljuk őket és a Nyugatot, ki tudja, miért.

- Hogy lehet ön, a Nyugaton is elismert építész Nyugat-ellenes?

- Csupán nem vagyok Nyugat-imádó. Semmi okunk rá. Vegyük a XIX. és a XX. század fordulóját. Szinte fölrobbant itt az építészet: az akkoriak nem igazodtak nyugati vagy keleti mintákhoz, tették a dolgukat, és a világ a csodájukra járt. Aztán: jött néhány fiatal gyerek a hetvenes években, olyanok, mint Halmos Béla és Sebő Feri, s látszólag a semmiből megjelent itt ez a csodálatos, elveszettnek hitt népzenei világ. Máig járok a Fonóba - ott dalolunk és totyogunk az asszonnyal az öregek táncházában. Meg persze iszom a bort. De honnan tört elő mindez? A magyar szellemből, amely jelenleg is létezik. Ez a szellem nem keleti és nem nyugati, nem kell választania. Olykor fölbuzog, mint a forrás. Nem a világos tudat és a megfogalmazható akarat mezejéről érkezik, hanem mélyről. Látják például azt a fát ott kint a kertben?


- Látjuk.

- Nem látják. Csak a tetejét. Az a fa viszont a föld alatt ugyanakkora, mint a föld felett. A mélyben lévő rész, a láthatatlan gyökérzet élteti. Ilyen gyökérzet a magyar szellem. Az organikus építészet lényege is ez - nem arról van szó csupán, hogy szerves formákat rajzolgatunk. Tetszik tudni, mire kell megtanítani ma egy végzett építészmérnököt? Például arra, hogyan kell belépni egy szobába. Vagy hogy egy családi ház tervezésénél az asszonyt kell megkérdezni, hiszen az otthont ő teremti, a férfi dolga, hogy a pénzt megszerezze rá. A férfinak pedig, ha kiderül, hogy túl drága a ház, meg kell mondani: hitelt ne vegyél föl, mert gazemberek adják. Vagy várj még, vagy építsünk kisebbet.

- Melyiket választják általában?

- Kisebbet építenek, mert várni már nem tudnak. Mindenesetre nagyon helyes, hogy a Fidesz tervei között állami bank is szerepel. Ha rajtam múlna, több mindent is visszaállamosítanék. Ennek az álbaloldalnak a története ugyanis korántsem ért még véget: temérdek pénz és kapcsolat van a birtokukban, bőven elég arra, hogy fékezzék a következő kormányt. A nemzeti vagyon közel fele eltűnt. Nem ártana visszavenni tőlük.

- Nyugat- és bankellenesség, visszavétel: rokonszenvez esetleg a Jobbikkal is?

- Dehogy rokonszenvezem! Bosszant is, hogy a minap azt olvastam valahol: jobbikos rendezvényen vettem részt. Nem vettem és nem is fogok. Személyes tapasztalataim Vona Gáborról pedig megerősítik a sejtéseimet arról, mi is a céljuk valójában.

- Mi történt?

- Tavaly tavasszal a Magyarok Szövetségével rendeztünk tüntetést a Kossuth téren. Egyszer csak felállt a gárdisták sorfala, és megjelent Vona Gábor. Indult volna a szószékre. Áttörtem magam a feketéken, és odaálltam elé azzal, hogy itt nem beszélhet. Majd ha ő kéri a területfoglalási engedélyt, akkor igen, ez azonban a mi rendezvényünk. Azt mondta, rendben. "Kezet rá" - javasoltam. Kezet is ráztunk. Alighogy elindultam a feleségemmel, Vona már fönt volt az emelvényen és szónokolni kezdett. Rögtön be is indultak a rendőrség vízágyúi. Nekem ennyi információ elég arról, hogy milyen megbízásból nyomják kockázatmentesen a radikális szöveget. A cél egyértelmű: megosztani a nemzeti oldalt, nehogy a Fidesznek kétharmada legyen. És sikerülni is fog nekik, sajnos: vidéken eszik a szövegüket.

- Tekintve, hogy ön is a radikális megoldások híve, tartottunk tőle, hogy fideszes értelmiségiből jobbikos lett.

- Nem, de az értelmiségi címre sem pályázom. A jelenlegi értelmiség - mindegy, hogy jobb- vagy baloldali - kontraszelekció eredménye. A háború után B-listázták a középosztályt, másokat pedig fölemeltek. A feje tetejére állították az országot - az elitjével együtt. Munkásemberrel sokkal szívesebben beszélgetek. Ő még tudja, mi az, hogy igen és mi az, hogy nem. A Fideszben pedig van olyan polgármester, akivel meggyűlt a bajom, de létezik olyan szocialista, akivel remekül együtt lehet dolgozni. Én tehát nem a Fideszre, hanem Orbán Viktorra esküszöm föl. Ha engem kérdeznének, azt mondanám: kormányzói jogokat kell adni neki - különben nem lehet fölemelni az országot.

- Ezt fordíthatjuk kétharmadnak? A kormányzó azért elég erős.

- Bánom is én! Persze ettől nyilván nyomban fasiszta leszek meg antiszemita. Trianon után mindenesetre eltűnt Magyarország kétharmada, vele az infrastruktúra, az ipar, másfél millió menekült érkezett, Kun Béláék és Rákosiék pedig még 1919-ben nekiláttak a megmaradt ország belső lerombolásának is. Horthy Miklós aztán Klebelsberg Kunóval kiépítette az iskolarendszert és felépítette az ipart. Mennyi ideje volt erre? Pontosan annyi, amennyi a rendszerváltás óta eltelt. Az elmúlt húsz év ezzel szemben kudarcok sorozata. A következőnek nem lehet liberálisnak mondott kishitű emberekkel nekilátni.

- Mégis hogyan lehet ennyire bízni valakiben?

- A Cinege utca és a Csipke utca sarkán látsz egy kalotaszegi kaput. Megnyomod a csengőt, bemész. Öt gyereket találsz, egy kedves asszonyt, szerény villát. Ha csak ezt látnám, a személyes környezetet, nekem elég lenne, hogy lássam azt is, lakója mit gondol az életről, a jövőről. Például: gyerekeket hoznak a világra. Ez a legfontosabb. Nekem csak három van, és most, amikor már nem lehet, azt mondom: több kellett volna. Persze van más személyes tapasztalatom is Orbán Viktorról. A szemembe néz, figyel, világosan, tisztán lehet vele beszélni. Ugyanilyen jó a véleményem Pozsgay Imréről - hogy egy baloldalit is említsek.

- Pozsgay mint baloldali? Manapság már Fidesz-közelinek számít.

- Tudja, ki a baloldali? Én, aki Csíkszeredában dolgozom ingyen - templomot építek nyomorultul szegény embereknek. Vagy tán az lenne a baloldali, aki hazahordja a közpénzt? Azok a milliárdosok, akik éhes proletárral csak úgy találkoznak, hogy dalolnak róla a kongresszusukon? No, ne vicceljünk...

Rosta

Rosta legközelebb hétfőn 8 órától.

Lesz! Jössz?

Egy különleges löszfal tövében született a vajdasági Kishegyes fesztiválja: a páratlan hangulatú DombosFestet idén június 29. és július 3. között tartják.

Kegyelmi pillanat: így temeti be a válogatott a politikai árkokat

Orbán Viktor ádáz ellenfelei is elalélnak a gyönyörűségtől, cinizmusra mindig kész ballib fiatalemberek keble dagad a nemzeti büszkeségtől, és még Esterházy Péternek sincs egy rossz szava a válogatottra. A csütörtöki Heti Válaszban jelentés a tizenhatos és a néplélek mélyéről.

Legyen meleg Amerika Kapitány?

A társadalmi igazságosság bajnokai szerint még mindig a fehér, heteró férfiak uralják a vásznat. A „túl fehér” Oscar miatti balhé után újabb követelésekkel álltak elő. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Így rondítottak bele Oravecz Nóra diadalmenetébe

Legyinthetnénk Oravecz Nóra, Tibi atya és a Libri konfliktusára, ha nem tükrözne valós társadalmi mozgást mindkét blogger olvasótábora. Ráadásul komoly munkával felépített márkákról van szó, vagyis a legfontosabb mozgatórugó ez esetben is a pénz. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Ki állítja meg az „abszurdfalvi” polgármestert?

A Jobbik mintaprogramja sem a bűnözés, sem a munkanélküliség ellen nem hatásos, viszont súlyosan sérti az emberi méltóságot. De miért nem lépnek fel Orosz Mihály Zoltán érpataki polgármester agresszív módszerei ellen a hatóságok? Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

„Ha tudom, hogy jobboldali vagy, nem is állok szóba veled”

Három napot tölthettünk egy német médiakonferencián, amely leginkább egy multikulturális átnevelő táborra emlékeztetett. Mindenhol mindenkinek mindenről ugyanaz a véleménye, és ezt csak kicsit teszi elveiselhetőbbé, hogy abban is egyetért mindenki: ez így nem az igazi. Részletek a friss Heti Válaszban.