„Nem Sorosért állunk ki!”

/ 2017.04.26., szerda 14:56 /

Ne mondhassa a kormány, hogy sok millió ember állt be otromba jelszavai mögé – mondja Király Miklós. Az ELTE jogi karának tanszékvezetője, korábbi dékánja arra buzdít, hogy ne küldjük vissza a nemzeti konzultációs ívet.

– Mit sportol?

– Jógázom harminc éve, ha az sportnak számít.

– Határeset.

– Síelni is szoktam, de azt is amatőr szinten űzöm.

– Nem kellett volna inkább rendesen rágyúrni a sportra?

– Így is nagyon élvezem.

– Az lehet, de fogadjunk, hogy nem érkezett önhöz futár miniszterelnöki személyes válasszal.

– Valóban nem.

– Pedig Kocsis Tamás vívóbajnokhoz érkezett, miután önhöz hasonlóan kritikus sorokat címzett Orbán Viktornak a Facebookon.

– Máshonnan azért érkezett levél. Egy dandártábornok, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektorhelyettese írt a jogi karnak. Kifogásolta, hogy nem viseltetem elég tisztelettel az egyetemük iránt.

– Igaza van. Orbánnak írt levelében „parancs, értettem” rendszerben működő, kistafírozott NKE-t említ. Irigy a szép épületükre?

– Nincs bennem irigység. Az ELTE Jogtudományi Karának van majd’ 350 év előnye, nem féltem magunkat. Az mondjuk bosszantott, hogy bizonyos képzéseknél monopolhelyzetbe hozták az NKE-t. Pedig a kizárólagosságnál hasznosabb a verseny. Ezért sem bánom, hogy a CEU itt van Budapesten. Ami a miniszterelnök urat illeti: reménykedem, hogy ha formális választ nem kapok is, a tettekben azért megjelenik mindaz, amire igyekeztem felhívni a figyelmét. Teendő volna bőven: jelenleg egy nagy német egyetem költségvetése összemérhető a teljes magyar felsőoktatás éves állami támogatásával...

– Ez nem új, és korábban is volt nemzeti konzultáció, plakátkampány: miért most szólalt meg?

– Nem nyilvános fórumon többször megszólaltam. Közreműködtem például a Professzorok Batthyány Körének legutóbbi évértékelésében, amelynek kritikus elemeit a sajtó is idézte. A mostani intézkedések viszont a szívemhez legközelebb álló területeket érintik: az egyetemi világot és az európai integrációt, amelynek jogát három évtizede tanítom. Ez állt össze „robbanó eleggyé”: a CEU-ügy, a félrevezető nemzeti konzultáció és a Brüsszel-ellenes kampány, valamint az egyre nehezebben indokolható irányváltás a külpolitikában.

– Oroszok a spájzban?

– Igen. A hazai politikai elit cselekvésének iránytűje 1990 óta éppen ellenkező irányba mutatott, most pedig nehéz már nem észrevenni a veszélyes fordulatot.

– Ön konzervatív értelmiségi?

– Igen.

– Feketeöves orbánisták szerint az ilyenek szalonjaikban szörnyülködnek mondjuk a gender térhódításán, de amikor ez ellen a kormány tesz valamit, fanyalognak. Magára ismer?

– Nem. Egyrészt én inkább „antallista” vagyok. Antall József távoli beosztottjaként dolgoztam közel három évet a Miniszterelnöki Hivatalban. Örök példaképem marad. Mádl Ferenc is. Ő tanárom volt, aztán tanársegédje lettem, majd a Miniszterelnöki Hivatalban titkárságvezetője, később pedig tanácsadója, amikor köztársasági elnök lett. Azért sem ismerek magamra, mert konzervatív értelmiségiként sincs bajom azzal, hogy a CEU-n társadalmi nemekkel is foglalkoznak. Nem adnék ugyan elő a témában, más a megközelítésem, négy gyerekem van, számomra a hagyományos család nagy érték. Ahogy érték az egyetemi szférában a sokszínűség és a szabad gondolkodás is. Ezek a kreativitás forrásai, ezek nélkül nincs tudományos fejlődés.

– Volt valaha Soros-ösztöndíjas?

– 1987-ben. Mádl Ferenc ajánlására kaptam egy ösztöndíjat és hat héten át tanulhattam Dallasban amerikai jogot, illetve jártam a kaliforniai Berkeley Egyetemen is.

– „Soros jogásza támadja Orbánt”. Ennyi.

– Némileg leegyszerűsítő volna harminc év után erre felfűzni mindent. A miniszterelnöknek írt levelemben is arra igyekeztem felhívni a figyelmet, amit nem értett: a CEU-ügyben sem Soros György érdekeiért állnak ki a megszólaló professzorok, hanem az oktatók és a hallgatók jogai, valamint a magyar felsőoktatás érdekei mellett. Levelemre egyébként az egyetemi szférában és azon kívülről is elismerő szavakat kaptam. Professzoroktól éppúgy, mint technikai munkatársaktól. Igaz, bírálatok is érkeztek.

– Lánczi András szerint például hiba, hogy az értelmiség nem fogadja el: a politikának megvan a maga logikája.

– Az elefántcsonttorony nem tévesztendő össze a parancsnoki híddal – ez igaz. Elfogadom, hogy a politikának vannak saját törvényei, de a döntések következményei milliókat érinthetnek. Nem szabad ilyen sommásan lezárni a kérdést: aki nem politikus, az ne is nyissa ki a száját közügyekben. Olyan ez, mintha jogászként azt mondanám – csak mert a jognak is megvan a dogmatikája, fogalomrendszere –, hogy csak jogászok nyilatkozhassanak törvényekről.

– A CEU-ügy milliókat érintene? Néhány ezren tanulnak-oktatnak ott...

– Szűk értelemben nem érint milliókat, de tévedés azt hinni, hogy csak az ott tanulók és oktatók isszák meg a törvénymódosítás levét. A CEU szervesült a magyar felsőoktatásba. Könyvtára nyitva áll más egyetemek hallgatói előtt is, ha nemzetközi versenyre készülnek a diákjaim, gyakran küldöm őket oda. Aztán: ha a CEU-ra jön egy világhírű professzor, gyakran ellátogat az ELTE-re vagy a Corvinusra is. Egyetemem önmagában nem tudná ezt megfizetni. Ami viszont fontosabb: Martonyi János írta úgy tíz éve, hogy egy országnak nem csak népessége, gazdasági teljesítménye, területe van – szellemi, tudományos, kulturális kisugárzása is. Ezt az aurát is rombolja a CEU-ügy.

– Aztán mire mentünk a kultúrfölényünkkel? Kétszer is megcsonkították az országot.

– A trianoni és a párizsi döntés előzményeibe, nem lévén történész, nem mennék bele. Az elmúlt ötven-hatvan évben viszont erkölcsi tőkét halmoztunk fel. 1956, 1989–90, majd az Antall-kormány értékrendjének köszönhetően elismert ország lettünk. Olyan főtárgyalói voltak Magyarországnak az EU-csatlakozás idején is, hogy a térség államai mind azt figyelték, milyen pozíciót foglalunk el. A túloldalon pedig elismerték, hogy kemény és felkészült tárgyalópartnerek vagyunk. A CEU-ügy vagy a Brüsszel-ellenes kampány ezt a tőkét égeti el.

– Gond ez? Szinte esélytelen, hogy az országot uniós megtorlás érje emiatt.

– Ha formális eljárást nem indítanak is, ezeknek a lépéseknek a negatív következménye akkor is jelentkezik a szakmai és diplomáciai aprómunkában. Sok múlhat ezen például akkor, amikor csöndes diplomáciával a székelyföldi autonómiatörekvéseknek próbálnánk megágyazni. Attól, hogy sáros cipőben végiggázolunk a perzsaszőnyegen, még nem lesz nagyobb az érdekérvényesítő képességünk. Sőt.

– Az ön megoldási javaslata?

– Ne töltsük ki és ne küldjük vissza a Brüsszel-ellenes konzultációs kérdőíveket. Ne mondhassa a kormány, hogy sok millió ember állt be otromba jelszavai mögé.

– Miért ne küldjük? A kvótaszerű migránselosztás brüsszeli tervei talán Magyarország érdekét szolgálják?

– Nem. Az európai migrációs politika kritikájában egyetértek a kormánnyal. A miniszterelnök az elsők között ismerte fel, hogy veszélyes, akár történelmi léptékű folyamat elején járhatunk. Ami a konkrét ügyet illeti: a magyar kormány indított egy eljárást az Európai Unió Tanácsa ellen 2015 végén, az első kvótadöntés miatt. Nagyon helyesen. Abban egyébként kevesebb mint 1300 emberről van szó, ráadásul nem terroristákat kellene befogadnunk még a megkérdőjelezhető jogalapon nyugvó tanácsi döntés szerint sem. Ellenőrzött menedékkérőket. A plakátokra költött pénzből remekül meg is lehetett volna oldani ennek az 1300 embernek a befogadását.

– Jó, csak aztán jöhet újabb és újabb kvótadöntés, s ki tudja, hol áll meg a szám.

– Valóban, s egyet is értek azzal, hogy megtámadtuk a Tanács döntését. Nem hiszem ugyanakkor, hogy a nemzeti konzultáció az Európai Bíróságot befolyásolni fogja. A második kvótadöntés előkészítése pedig régen elakadt. Semmi jele, hogy életre kelne. Már csak azért sem fog, mert talány, hogyan lehetne érvényesíteni ilyen döntéseket egy nyitott Európában. Miként lehetne itt tartani azt, akinek minden vágya, hogy Svédországba menjen?

– Beteg elgondolás. Ezért mondhatja a kormány, hogy Európa megmentője is.

– Helyes az alapvető döntés, de tényleg kellett hozzá migránsellenes plakáttenger?

– A hatalom forrása a nép, a politikus támogatottságra támaszkodva tudja képviselni a helyes irányt. Mire jó az „értelmiségi fanyalgás”, ha az irányban amúgy egyetért?

– A kormány komoly felhatalmazást kapott 2010-ben és 2014-ben is. Ezt a felhatalmazást nem kell félévente megerősíttetni plakátkampányokkal, népszavazásokkal és nemzeti konzultációkkal. A felhatalmazás 2018-ig adott. Nem csak káros: felesleges is a konzultációs kérdőív. Látták például a hatodik kérdést?

– Hogy is szól?

– „Magyarország elkötelezte magát az adócsökkentés mellett. Brüsszel most emiatt is támadja hazánkat. Ön szerint mit tegyen Magyarország?”

– Mi ezzel a gond?

– Egyrészt erős leegyszerűsítés, hogy támadják a hazánkat. A tagállamok adói persze nem lehetnek megkülönböztetőek és nem sérthetik az unió alapszabadságait, ez a tagság logikus következménye. Az adózás azonban tagállami hatáskör, és az is marad. Az unió csak szűk körben hozhat közös szabályokat, ilyen az áfa vagy a jövedéki adó, ez viszont mindig is így volt. Azon valóban gondolkodnak, hogy a társasági adó alapját egységesítsék. Nem a mértékét: az alapját. Az adóharmonizáció viszont egyhangúságot igényel a Miniszterek Tanácsában, minden tagállam beleegyezése kell. Miért van akkor szükség erre a kérdésre, a társadalmi mozgósításra? Hogy ne remegjen az illetékes magyar miniszter keze, amikor felemeli és nemet mond? Nem hiszem, hogy ennyire önbizalomhiányos lenne a kormány, ha élni akar a kérdésben most is meglévő vétójogával.

– Nyilván jól jön a tábor összetartásához az ellenségkép.

– Ezek a kampányok rövid távon pártpolitikailag lehetnek hasznosak, de államférfiak az általuk mutatott példára is szoktak gondolni. Hogy a „pillanat uralása” milyen mellékhatásokkal jár. Márpedig rengeteg negatív érzést szabadítanak el az olyan üzenetek, hogy ezek elveszik a kenyeredet, és amúgy is terroristák… A gyűlölködés, az agresszió, a normaszegési hajlandóság emelkedik a társadalomban. Ezért is kockázatosak a Szörényi Levente által helyesen hecckampánynak nevezett akciók.

– Akkor mégis mi legyen? Ki kormányozzon, ha nem Orbán?

– Nem gondolja, hogy itt túllépünk az egyetemi tanár kompetenciáján?

– De. Éppen annyira, amennyire ön túllépett azon a Facebook-bejegyzéseivel.

– EU-jogot és nemzetközi gazdasági jogot tanítok, nem hallgathattam. 2018-ban mindenki eldönti, volt-e a kormányra hatással mindaz, amit elmondtunk. Semmilyen parancsolat nem írhatja felül, hogy alapvető értékekhez hű maradjak. Az európai integrációhoz, a transzatlanti gondolathoz, az egyetemi autonómiához. A klasszikus parlamentáris demokráciához, amely illeszkedik az Európai Unió értékközösségébe. Az EU ugyanis nem csak – olykor vitathatatlanul rosszul működő – bürokrácia: a tagállamok évszázados alkotmányos fejlődésének eredményeit, szabadságait viszi tovább, egyben a földrész békéjének záloga.

– Nem recseg-ropog már amúgy is? Brexit...

– Említhető a Brexit, sajnálom is, de Párizsban például nem tört át a szélsőjobb a hétvégén. Korábban Ausztriában és Hollandiában sem.

– Mégsem a lázadás éve 2017?

– Nem. Vagy ha az, hát nem úgy, ahogy a miniszterelnök úr előrevetítette.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.