Nem volt politikai cenzúra – reagált a vádakra az Akadémia

Sértő és megengedhetetlen támadás a Magyar Tudományos Akadémia ellen, hogy azzal vádolják,  politikai nyomásgyakorlás miatt zárkóztak el a Hegymenet című kötet publikálásától, mondja a Heti Válasznak Török Ádám, az MTA főtitkára. Hozzáteszi: Orbán Krisztián az index által közölt fejezetét valóban nem tartja tudományos publikációnak.

Hegymenet – Társadalmi és politikai kihívások Magyarországon címmel megjelent egy fontos tanulmánykötet Jakab András és Urbán László szerkesztésében, amelyben különböző ideológiai hátterű szerzők, elméleti és gyakorlati szakemberek próbálnak válaszokat keresni azokra az égető kérdésekre, amelyek a magyar társadalom jövőjét meghatározzák. A szerkesztők szándéka a politikai propaganda által eluralt és elbutított közbeszéd színvonalának emelése volt, többek közt olyan elgondolkodtató írásokkal, mint a kötetet kiadóként is jegyző Gyurgyák János tanulmánya, amelynek egy részletét a valasz.hu két nappal ezelőtt közölte.

Csakhogy Magyarországon vagyunk, úgyhogy a vita egyelőre nem a kötetben felvetett társadalmi problémákról szól, hanem leereszkedett – mi több, hangos puffanással lecsapódott – a földre, és magáról a kötetről, pontosabban megjelenésének körülményeiről zajlik. A szerdai könyvbemutatón ugyanis az index tudósítása szerint Gyurgyák János azt mondta, a könyvet eredetileg az Akadémia adta volna ki, de az intézmény „beláthatatlan okok miatt” kihátrált a finanszírozásából. A cikk szerint a nehézségek akkor kezdődtek, amikor az index előzetesen megjelentette Orbán Krisztián „Száz év szorongás – Miért ellenségei a magyar rezsimek az ország felzárkózásának?” című erősen kormánykritikus írását. A hírek szerint az MTA felső vezetéséből üzenték meg – de nem az elnök –, hogy politikai szempontból nagyon nem lenne jó, ha az Akadémia kiadásában látna napvilágot a Hegymenet. A meg nem nevezett felső vezető pedig az index forrásai szerint Török Ádám főtitkár lehetett.

A Hegymenet tehát úgy került a nyilvánosság elé az Osiris Kiadó gondozásában, hogy a közvélemény a kötet mellé kapott egy nyomasztó cenzúravádat is. Már-már szamizdatot vehetünk kézbe, ami az izgalmi faktort kétségtelenül fokozza. De azért a „hallgattassék meg a másik fél is” elv alapján megkérdeztük Török Ádámot, hogy tényleg letiltotta-e a kormánykritikus könyv kiadását.

„Sértő és megengedhetetlen támadás az MTA ellen, hogy azt állítják, főtitkárként politikai retorzióktól tartottam, és bárkit utasítottam a könyv finanszírozásának megvonására. Ilyesmi nem történt, az Akadémiát erre a kormány részéről senki nem kérte, és öncenzúra sem működött”, állítja Török.

A főtitkár szerint már az sem állja meg a helyét, hogy a Hegymenetet akadémiai kiadványként tervezték megjelentetni. „Az MTA-nak van egy könyvtámogatási rendszere, egy bizottság, amelyhez pályázni lehet kiadványtervekkel. A Hegymenethez nem adtak be pályázatot, ezért el sem utasíthatta senki. Az viszont igaz, hogy az Akadémia alá tartozó intézetek kiadhatnak könyveket, és a Társadalomtudományi Kutatóközpontban – amelynek több munkatársa a kötet szerzője – egyes vezetők középszinten úgy gondolhatták, hogy a kötet az intézetnél végzett munkájuk része.”

Az Török Ádám szerint is lényeges momentum volt, amikor az index megjelentette Orbán Krisztián publicisztikáját. „Ez a cikk valóban élesen bírálta a magyar kormányt, ami politikai kérdés, de ezzel az Akadémia vezetése nem foglalkozik. Többünk egyhangú megítélése szerint azonban az írás nem nevezhető tudományos publikációnak, egyszerűen nem éri el azt a színvonalat, ami egy tudományos írástól elvárható. Magánvéleményem, hogy Orbán Krisztián 15 éve hangoztatott tézise, hogy a magyar értelmiség féltudású, nem annyira mély és eredeti megállapítás, hogy feltétlenül akadémiai kiadásban kellene publikálni. Amikor ez a cikk megjelent, beszéltem a kutatóközpont főigazgatójával, aki jelezte, hogy az intézetben készült publikáció előzetes egyeztetés nélküli közlése sérthette a kutatóközpont kommunikációs szabályzatát.”

Török szerint ezután csak annyi történt, hogy néhány héttel ezelőtt két akadémikus magánlevélben kért segítséget tőle, mondván, hogy készül egy kiváló tanulmánykötet, amelynek a megjelentetéséhez szükség lenne pótlólagos támogatásra az Akadémia részéről, mert a rendelkezésre álló költségkeret nem elég a kiadására. A főtitkár azt mondja, ezekre a levelekre csupán annyit válaszolt, utánanéz az ügynek, de nem ígért és nem is ígérhetett pénzügyi segítséget.

„A ma elhangzott, nonszensz cenzúravád és az ennek nyomán kirobbant botrány sejtésem szerint egy belső konfliktus kicsapódása, amely a Társadalomtudományi Kutatóközpont egyes – különböző szinteken helyet foglaló – vezetői között már régóta fennáll. Az MTA vezetése ebben nem tud igazságot tenni, mi csak annyit tehetünk, hogy meghallgatjuk az érintetteket, és igyekszünk ezt a konfliktust feloldani”, teszi hozzá.