Nézzük az új budapesti emlékművet, és végigfut a hátunkon a hideg

/ 2017.03.07., kedd 18:00 /
Nézzük az új budapesti emlékművet, és végigfut a hátunkon a hideg

A malenkij robot áldozatainak új emlékhelye bárhol a világon kiemelkedő alkotás lenne. 

A kortárs emlékműszobrászat nem kényezteti el a közönséget esztétikailag kiemelkedő művekkel, és minél inkább közelítünk a politikai-történelmi témák felé, annál kevesebb a jó szobor. Az elmúlt tíz-tizenöt évben felállított rengeteg kommunizmus-, holokauszt-, Trianon- és 1956-os emlékműnél a szobrászati minőség többnyire fordítottan arányos a téma fontosságával. Ráadásul szabályos szoborburjánzás indult el, legutóbb arról értesülhettünk, hogy az emlékjelekkel túlterhelt Szabadság térre érkezik egy újabb, a szovjet megszállásra emlékeztető obeliszk.

A mélypontot - a körülötte habzó közéleti botránytól függetlenül - a német megszállási emlékmű jelenti. És éppen ezért meglepő, hogy e szobor alkotója, Párkányi Raab Péter most egy egészen zseniális, megrendítő erejű mesterművet készített, amely a Szovjetunióba kényszermunkára hurcolt magyaroknak állít emléket. A ferencvárosi pályaudvaron felállított alkotásról valamiért alig számoltak be a lapok, pedig megérdemli a figyelmet.

Málenkij Robot Emlékhely a Szovjetunióba hurcoltak emlékére

A malenkij robot emlékművét február 25-én avatta fel Balog Zoltán erőforrás-miniszter a Gulág-emlékév lezárásaként. Elég lehetetlen helyen van, kint az irodaházakkal, autószalonokkal és benzinkutakkal tarkított Könyves Kálmán körút mellett, a ferencvárosi pályaudvarnál. Sajnos, kevés turista fogja megtalálni, de a helyszínválasztás indokolt, mert többek között erről a pályaudvarról is indultak el az ártatlan embereket, utcán összefogdosott civileket szállító vonatok, hogy kényszermunkára vigyék őket a Szovjetunióba. A helyszín hitelessége az emlékműnek is hitelességet ad.

Volt ezen a helyen egy jókora „talált tárgy”: egy hatalmas, tömör vasbeton falakkal épült bunker, eredetileg MÁV „életvédelmi létesítmény, óvóhely és vezetési pont” (ebben a 2009-es cikkben található részletesebb információ az épületről és néhány fotó a belsejéről). 1962-ben épült, vagyis tulajdonképpen semmi köze a malenkij robothoz, a  nyersbeton monstrum valahogy mégis megidézi a 20. század közepének minden embertelenségét. A monolitot robbantással sem lehetne elbontani, mivel atomtámadás ellen tervezték, de már 20 éve üresen áll. Külsején rajta hagyta a nyomát az idő, kilátszanak a rozsdásodó vasak a málló betonból, sajátos szépséget kölcsönözve a hatalmas, ablaktalan felületnek.

Párkányi Raab és Birkás Gábor építész új jelentést adtak az épületszörnynek. Oldalsó toldalékai tetejére eredeti vasúti kocsikat helyeztek, olyan marhaszállító vagonokat, mint amilyenekben az embereket elhurcolták. A kocka tetejéről szögesdrót és lánckötegek zúdulnak alá, középen pedig egy harmadik vasúti kocsi áll, benne emberekkel. Parasztok, munkások, értelmiségiek néznek ki a vagonból, a korra jellemző ruhákban, jelezve, hogy bárki áldozattá válhatott, társadalmi osztályától függetlenül. A kocsi vége nyitott, és az ott álló három alak már csak üres ruha, kezük, arcuk szétfoszlik, mint ahogy az elhurcoltak is a semmibe, a gyilkos homályba mentek bele, és sokan soha nem tértek vissza. A kocsi oldalához bronz fecnik tapadnak, rajtuk a „haza”, „otthon”, „Isten”, „szeretet” szavakkal. Párkányi Raab egy interjúban elmondta, hogy mi adta az ötletet ehhez a motívumhoz: 

„Az elhurcoltak szállításuk idején papírcetliken, úgynevezett «szélpostával» üzentek hozzátartozóiknak, merre, hová viszik őket. Ezeket a papírfecniket dobálták ki a vagonokból, melyek – az emberiesség szép példájaként – nagyrészt célba is értek szeretteikhez.”

A cetlik a szobron átértelmeződnek, olyan pozitív tartalmú, örök értéket kifejező szavak kerültek rájuk, amelyek mindazt jelzik, amit az elhurcoltak maguk mögött hagytak. Ez az egyetlen részlet, ami szerintem túlzottan didaktikus, a cetlik üresen talán még erősebb hatásúak lennének.

De nem akarok túlzottan kötözködni, mert ez csak apróság ahhoz képest, hogy milyen ereje van az egésznek: a monstrumnak, a kocsiknak, a szétfoszló alakoknak, a lehulló láncoknak. Mindeddig a prágai kommunizmus emlékmű lehetett a példa és hivatkozási alap: lehet jó figurális emlékművet állítani ma is, kortárs művészi eszközökkel, a közönség számára befogadható módon.

Mostantól ez a budapesti emlékmű a jó példa. Ahogy megáll előtte az ember, nézi, gondolkodik a múlton, és egyszer csak elzörög a háta mögött a pályaudvaron egy tehervonat - a hang hallatán végigfut a hátunkon a hideg.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.