Nicsak, ki blöfföl itt?

/ 2012.08.15., szerda 14:58 /

Nagy nyugdíjblöffről ír a Népszabadság, amiért az év végéig nem készül el az állítólag megígért egyéni számlás rendszer. A publicista szerint az elmaradás következményei "hatással lesznek az élet minden területére: nemcsak a munkahelyek világára, hanem az állami bizalomra, a megtakarításainkhoz fűződő viszonyunkra, a gyerekvállalásra, sőt az ország lelki állapotára is".

Mint ahogy a pincében felállított mesebeli káposztáskő elképzelt ledőlése véget vet a még meg sem született gyermek életének... Oh, irgalom atyja, ne hagyj el! Az írás úgy folytatódik, hogy "Ha az ember úgy él, hogy fogalma sincs, mi lesz vele idős korában, ha elképzelése sincs arról, honnan és körülbelül mennyi nyugdíjat kap majd, ez a bizonytalanság életének minden pillanatát áthatja, minden döntésében szerepet kap. És nálunk most majdnem mindenki így él."

Nem kétséges, jó látni az életünket szegélyező korlátokat. Hívják azt egyéni számlának vagy bármi másnak. Csak épp a mindenkit maga alá temető apátiát nem értem. Miért pont most tört fel? Merthogy Magyarországon a második világháború óta soha senkinek nem volt része állami befizetéseinek egyéni számlás kezelésében.

Soha senki nem követhette nyomon a járulékaiból felhalmozódott összeget, és abból nem tudta megtervezni a nyugdíját. Érvényesült ugyanakkor a szolidaritási elv, és a demográfiai trendekből sem következett katasztrófa. Ellenben most a természetes öngondoskodás alábbhagyott. A gyermekszám drasztikusan megcsappant, vele együtt a reménybeli járulékbefizető, és megkezdődött a pánikszerű magunk alá kaparás. Jó, ha tudjuk, most azon folyik a vita, hogy a járulékokból szőtt, egyre rövidülő takarónk alól most lógjon ki a lábunk, vagy csak húsz év múlva, de akkor nagyon.


A Népszabadság írása azt sugallja, hogy a kötelező magánnyugdíjpénztárak megszüntetése hozta ránk a sötétség birodalmát, amikor már az orrunkig sem látunk. Csakhogy ez nem igaz. Sosem láthattunk tisztán. Az 1997-ben világbanki ráhatásra kizárólag közép-és kelet-európai országokra rákényszerített kötelező magánpénztári intézményben ugyanis a nyugdíjunk mindössze negyedére valót gyűjtöttük. Az aktuális nyugdíjakat kifizető kasszából kiterelve. Nem kis lyukat ütve rajta. A háromnegyedét egy meggyengített, mindinkább fenntarthatatlan állami rendszerre hagytuk, amelyet évről évre államadósságot növelő százmilliárdos hitelekkel kellett fizetőképes állapotba hozni.

Egyénileg úgy tartalékoltunk, hogy kollektíve elzálogosítottuk a jövőt.

Közben a kötelező magánrendszer követhetőségéről és átláthatóságáról mindenki meggyőződhetett. Többségünknek a megszüntetéséig fogalmunk sem volt a számlánkon felhalmozott összegről, kezelésének költségeiről és hozamáról. Vagyis arról, hogy abból majd hogyan is finanszírozhatjuk nyugdíjas létünket. (Meg arról sem, hogy nyugdíjunk negyedéhez miként is juthatunk majd hozzá, merthogy a kifizetésről rendelkező jogszabály máig nem készült el.)

Akkor meg mi végre is a világvége-hangulat a kötelező magánpénztárak felszámolása miatt? A pénzkezelőkön és a szolidaritási rendszerből kihúzódzkodó nagyobb befizetőkön kívül kinek is volt jó ez a konstrukció? És miért is kell úgy tenni, mintha a népességcsökkenésből adódó súlyos bajokat csupán pénzügyi eszközökkel be lehetne foltozni?

Nicsak, ki blöfföl itt?

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.