Nincs drágább az olcsónál

/ 2011.05.12., csütörtök 12:17 /
Nincs drágább az olcsónál

A kormányzás sok küzdelemmel jár, és nekünk is hasogat a lábunk. Ilyenkor tovább kell futni - mondja Pokorni Zoltán. Az Országgyűlés oktatási bizottságának fideszes elnöke szerint nem szabad bezárni a vidéki egyetemeket.


 - Egy évvel vagyunk a kormányváltás után. Ehhez képest még Lázár János is "ötletbörzéről" beszél oktatásügyben, például amikor egyetemek megszüntetéséről szólnak a hírek.

- Lázár Jánosnak igaza van. Amikor tíz éve integráltuk az egyetemeket, és a 34 szanaszét szórt intézményből lett 16, az is többéves folyamat volt, az elején ötletbörzés időszakkal - Magyar Bálint alatt. Az integráció eszköz. A kérdés csak az, mi a célunk vele. Erre kellene válaszolnunk.

- A válasz ott van a Széll Kálmán-tervben: meg kell spórolni 88 milliárd forintot.

- Először akkor sem térképet kell rajzolgatni. Tíz éve az elaprózott ágazati egyetemek helyett európai léptékű universitasokat akartunk létrehozni. Magyar és Hiller miniszter urak alatt újra fellazult a rendszer, ráadásuk sok a párhuzamosság, minőségi gondok is akadnak, és a csökkenő gyereklétszám miatt a kis főiskolák finanszírozhatatlanok.

- Akkor min megy a vita? Hoffmann Rózsa államtitkár is bezárná őket, ön is.


- Nem. Ha Budapesten csökkentünk képzési kapacitást, nem változik a város versenyképessége, vidéken viszont ezek bezárása Nyíregyháza, Dunaújváros, Baja, Zalaegerszeg, Nagykanizsa, Kaposvár, Kecskemét végét jelentené. Kérdés, hogyan lehet a ma versengő intézményeket hálózatba fogni, melyben a kicsik "felhordó repülőtérként" működhetnek a nagyobbak felé. Ott, ahol a mesterképzés, doktori képzés folyik. Az biztos, hogy a létrejött hatszáz szakot érdemes átgondolni, ha kell.

- Nem tudjuk megállni: szükség van balneológia szakra?


- Elmondom, hogy csúsztam bele abba a bakiba. Olyan sokszor szemléltettem már a munkaerőpiacon értékelhetetlen diplomagyárak működését a "zabhegyező szak" kitalált példáján, hogy untam a hasonlatomat. Bazsa Györgytől, az akkreditációs bizottság elnökétől hallottam egy példát arról, hogy ma a bálnatenyésztést is akkreditálni lehetne itthon, és ez megtetszett. Erre használtam a Tv2 műsorában - tévesen - a balneológia kifejezést, amely addig kétségtelenül hiányzott az aktív szókincsemből. Elhihetik, azóta, ha álmomból felébresztenek is, tudom, mi a hőforrás idegen szóval. Balneológiára tehát nagyon is szükség van. A probléma, vagyis hogy senki sem vizsgálja, milyen, a piacon is használható tudásra van szükség, ettől még fennáll.

- Az államtitkártól vár megoldást, akinek koncepcióit még a kormányban, frakcióban sem fogadják el. Nem lehet, hogy Hoffmann Rózsa politikai súlya kevés a cselekvéshez?

- Nem az államtitkárság gyengesége miatt alakult ki ez a helyzet, hanem mert olyan kérdések torlódtak föl az oktatás területén, amelyre az egész kormánynak kell válaszolnia. Olyan stratégiai dokumentumokban, mint a Széll Kálmán-terv. Mindenki elfogadja, hogy az államadósságot le kell faragni, de abban, hogy az oktatásra a kiadási oldal megvágandó részeként tekintünk-e, vagy mint a későbbi fejlődés motorjára, nincs egyetértés.

- A Széll Kálmán-terv előbbiként tekint rá.


- A terv több pontját vitatta a frakció, így az oktatásra vonatkozókat is. Nincs ugyanis drágább az olcsó oktatásnál. Attól, hogy valaki évekig nem eszik, még nem lesz izmos. Edzeni sem árt. Ebben van vitánk az államtitkársággal: fontos a diákok vizsgaszáma vagy az óraszámok kérdése, de ha a célok kitűzése nélkül csak ezekre az eszközökre koncentrálunk, akkor a Pénzügyminisztérium kezd oktatási stratégiát írni, ami nem szokott jól végződni.

- Koncepciókat az államtitkárság is gyárt. Mi ezekkel a baj?

- Húsz éve, ha érdekelt valakit az oktatás, ha benne volt, ismerte, akkor a benyomásaira támaszkodhatott. Azóta megjelentek módszerek, amelyekkel mérhető e rendszerek színvonala. A PISA-mérés összegző jelentése 1200 oldal, az egyik kötet csak azzal foglalkozik, mitől lesz egy nemzet oktatása sikeres - tehát nem ideológiák, nosztalgiák, egyéni meglátások kell hogy irányítsák a döntéshozókat. A pudingnak talán próbája az evés, az oktatás azonban drágább a pudingnál, 1200 milliárd forintba kerül évente.

- Milyen támpontokat is ad az említett jelentés?

- Kimondja például: azokban az országokban, ahol többen járnak óvodába, jobbak az oktatási eredmények. Magyarországon mégis azokban a körzetekben hiányoznak az óvodák, ahol a legnagyobb szükség lenne rájuk. Az is egyértelmű, hogy az oktatás sikerességét jobban befolyásolja a pedagógusok fizetése, mint az óraszámuk vagy a tanulócsoportok létszáma. Aztán: nem jobbak a teljesítmények azokban az országokban, ahol az iskolák versengenek a tanulókért. Magyarországon a szabad iskolaválasztás az iskolák szabad tanulóválasztásává torzult, s a kistelepülési iskolákból éppen azok a gyerekek mennek el, akiket könnyebb tanítani, a többiek pedig maradnak a gettóban.

 

- Kössük tehát röghöz a gyereket?

- Nem. Kezelhető lenne a probléma, ha nagyobbak lennének az oktatási körzetek. Nonszensz, hogy a 200 ezer fős Debrecen és egy 2000 fős település is ugyanolyan oktatási felhatalmazással bír. Ha ötvenezres körzetekben gondolkodunk, oda lehet csoportosítani az erőforrásokat, ahol szükség van rájuk. Az 5000 fő alatti települések iskoláit és a kollégiumokat pedig átvehetné az állam, melynek nagyobb szerepet kell vállalnia a közoktatásban is: ma a költségek 45 százalékát finanszírozza.

- És ha az állam átveszi az egész közoktatást?

- Többe kerülne a leves, mint a hús. Az iskolák működését helyben hatékonyabban meg tudják oldani, mintha a fővárosból egy bürokrata tenné ugyanezt. Elég lenne, ha az állam a pedagógusok bérének finanszírozását átvállalná.

- Miért is foglalkozik ön ezzel? Ülhetne a babérjain hegyvidéki polgármesterként, ehelyett, amikor az államtitkár tesz egy lépést jobbra, ön visszahúzza. És nem történik semmi.

- Lassacskán ötvenéves leszek, 23 éve politizálok. Életem középpontja máig az oktatás. A lelkiismeretem diktálja, hogy szólni kell, és úgy gondolom, megengedhetem magamnak ezt a luxust, ha úgy látom, rossz irányba mennek a dolgok. Megjegyzem, nem vagyok ezzel egyedül. Pálinkás József, az MTA elnöke is jelezte ezt, sőt, a miniszterelnök is.

- Azaz? Miniszternek készül?

- Nincs azaz. Az oktatási bizottság elnökeként is feladatom, hogy kifejtsem a véleményemet, ami többnyire érvényesül is. A kisgyerekkori fejlesztés, az óvoda fontosságát elismerte az államtitkárság, ahogy azt is, hogy el kell felejteni a felzárkóztató osztályok gondolatát.

- Őszre tehát meglesznek az új oktatási törvények?

- Remélem.

- Csak mert tavaly őszre kellett volna összehozni őket.


- A kormányváltáskor azt javasoltam: már 2010 őszén módosítsuk az oktatási törvények néhány meghatározó elemét. Az önkormányzatok kivárták a kormányváltást, de ha nem látják az új irányt, a kormányzati szándékot, akkor folytatják, amit a gazdasági kényszer diktál: összevonnak, megszüntetnek. Nem ez történt, inkább kerettörvények kidolgozásába kezdett a tárca. Tudható volt, hogy ez rettenetes szellemi energiákat követel, s ha rövidítik a folyamatot, úgy csak felében-harmadában lesznek kimunkáltak a koncepciók. Amire aztán egy éles szemű miniszterelnök fel is hívja a figyelmet.

- Médiatörvény, alkotmányozás - volt itt más is, ami rohamtempóban ment, kimunkálatlanul. Azokra sem volt szükség?

- Az, hogy a kormány évek óta először elfogadható költségvetést tett le az asztalra, nagy siker. Nehéz helyzetben kellett eddig kormányozni, hiszen számos fontos intézkedést azonnal meg kellett hoznunk. Mindezt olyan környezetben, ahol választói nyomás nehezedik ránk, hogy történjen már elszámoltatás a szocialista ciklusok disznóságaival kapcsolatban. Ráadásul a válság olyan környezetet teremt, amiben pillanatok alatt az összeomlás szélére lehet sodródni, gondoljunk csak Görögország, Portugália vagy Spanyolország esetére. Ezt tetézi az uniós elnökség, mely óriási energiákat köt le. De úgy érzem, most van a pillanat, amikor átesünk a holtponton. Nemrég találkoztam egy volt osztálytársammal, aki ultramaratonista, amúgy háziorvos. Kétszáz kilométereket fut kedvtelésből. Kollégáinak szokta mondani: a vádlija vagy a combja 150 kilométer után hasogatni kezd. Azok meg nevetve elzavarják. A kormányzás is hasonló, sok küzdelemmel jár, és nekünk is hasogat a lábunk. De ilyenkor nem lehet jobb tanácsot adni, csak azt: tovább kell futni, és a célba érés sikere felülír majd minden addigi szenvedést.

- Miért kellett egyáltalán alkotmányozni? Melyik az a paragrafus a még hatályosban, amely hátráltatta, hogy kiteljesedjen a magyar élet?

- Ha az a kérdés, hogy kellett-e új alkotmány, a válaszom igen. Ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy egy országban, ahol sok ezer gyereknek bizonytalan, hogy jut napi meleg étel, ezzel kell-e foglalkozni, akkor talán egy pillanatra elgondolkozom, de akkor is igen a válaszom. Az alkotmány megalkotása rendkívüli, absztrakt jogalkotói feladat. Egy nemzet alapjairól, irányvonaláról szól. Az egyén felelősségéről, például. Ami egy olyan társadalomban, ahol összekeveredve él a kádári - mindent az államtól várok - gondolkodás és a vadkapitalizmus, különösen lényeges. Mert vannak, akik szerint nincs más dolgom, csak elvárni, hogy a gyerekemnek legyen meleg étele, hiszen ez a kormány feladata. Vagy esetleg nekem is van felelősségem a családom boldogulásában? Az alkotmány erről is szól, hogy rendet tegyünk a fejünkben.

- A Fidesz-hatalom bebetonozására is jó lehet azért. Ha adótörvényt csak kétharmaddal lehet hozni, kiveszik a hatalomgyakorlás lehetőségét a feles többségű kormányok kezéből. A Költségvetési Tanács vétó-, a köztársasági elnök parlamentfeloszlatási joga miatt is háboroghat az ellenzék, ha a sarkalatos törvényekben nem lesznek pontosítva ezek feltételei.


- Semmiféle bebetonozásról nincs szó. Ez a fékek és ellensúlyok rendszere, amit olyannyira hiányolni szokott az ellenzék. De ezeket csak akkor tartják fontosnak, amikor minket fékeznek, ha netán egyszer őket, az meg antidemokratikus. A '90-es berendezkedés a megválasztott kormány stabilitását tartotta szem előtt, ami valóban versenyelőnyt hozott az országnak. Gyurcsány Ferenc azonban 2006 ősze után több mint két évet csinálhatott végig támogatást vesztett politikai bábuként, míg a pártján belüli erőviszonyok kibillentették. Az a két év hihetetlen károkat okozott az országnak, az új alkotmány ezért több ponton valóban ellensúlyokat állít a kormánnyal szemben.

- Csakhogy amikor kizárólag a Fideszhez kötődő embereket neveznek ki a Média- és a Költségvetési Tanácsba, köztársasági elnöknek, sokan hajlamosak azt gondolni: azért, hogy a Fidesz kezében maradjon a hatalom.

- E feltevésnek cáfolatára legjobb példa a médiatörvénnyel kapcsolatos hecckampány. A jogszabály híre - hiszen a véleményt nyilvánítók jelentős része el sem olvasta a szöveget - végigsöpört Európán. Szalai Annamáriát diktátorként próbálták felépíteni, akinek a lábai előtt hevernek a kalodába vert főszerkesztők és bloggerek. Ehhez képest a Médiatanács nemrég túlzott kormánypártisága miatt feddte meg a Magyar Televíziót. Az említett félelmek az elmúlt évtizedben kialakult politikai bizalmatlanságából következnek. Ezt szavakkal nem lehet eloszlatni. Bízom benne, hogy a gyakorlat mindenkit meggyőz majd. Ezekben a vitákban a legfontosabb érvünk, a legjobb szövetségesünk a valóság.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.