Nyugdíj - 45 évesen?

/ 2001.07.06., péntek 07:51 /

Szeretne ön 45 évesen nyugdíjba vonulni? Azt ma még csak sejteni lehet, mi történik, ha százezerszámra hangzik majd el a válasz: igen. A kormány elképzelései szerint a jövőben mindenki szabadon dönthet nyugdíjazása időpontjáról. A reformterv az aktívaknak kiküldendő évenkénti nyugdíjegyenlegtől az idős embereknek adandó gyermekpótlékon át számos érdekes ötletet tartalmaz.

Fotó: Császár Claudia

Különös választ kíván adni a kormány arra a kihívásra, amellyel a rendszerváltás óta minden kabinetnek szembe kell néznie: egyszerre kellene hatástalanítani a társadalom elöregedéséből adódó nyugdíjbombát, és népszerűnek lenni az idősebb generációk körében. Mivel ez a kettő ellentétes egymással, megnyugtató megoldás sem születhet, így újabb és újabb nyugdíjreform-elképzelések követik egymást. A gond ugyanaz: egyre csökkenő számú aktív lakosságnak kell kifizetnie a növekvő nyugdíjastábor megszolgált ellátását. A rendszerváltás óta eltelt 11 évben ezért azt a koreográfiát választották a pártok, hogy ellenzékben sorozatosan támadták a hatalmon lévők megszorító döntéseit, majd megválasztásuk után eszük ágában sem volt meg nem történtté tenni a korábbi népszerűtlen intézkedéseket. Az Orbán-kabinet az első, amely nem így gondolkodik, és úgy tűnik, megvalósítja programjának azt az elgondolását, hogy a "kormány a nyugdíjkorhatár jelenleginél rugalmasabb szabályozását látja szükségesnek, amely jobban képes kezelni az eltérő egyéni sorsokat".

A nyugdíjrendszer hosszú távú finanszírozásának bizonytalansága miatt 1997-ben emelték a nyugdíjkorhatárt, kétévenként egy esztendővel növelve a férfiakét 60-ról 62-re, a nőkét 55-ről 62-re. Az intézkedés lakossági felháborodást váltott ki, főként a korai halálozás és az idő előtti megrokkanás magas aránya miatt. Sokan úgy érezték, felesleges járulékot fizetniük, mert úgyis meghalnak, mielőtt nyugdíjba mehetnének. Az ellenérvek közé sorolták a középkorúak és idősebbek elhelyezkedési nehézségeit is. Mindezt tetézte, hogy a Bokros-csomag megszigorította a táppénzszabályokat, a munkáltatók terheinek növelése miatt tovább romlottak az idősebb, gyakrabban megbetegedő dolgozók lehetőségei. A korhatáremelést kár lenne csak a Horn-kormány nyakába varrni, bár a felháborodás közepette sokan hajlamosak voltak elfeledkezni arról, hogy már 1991-ben országgyűlési határozat foglalkozott a lépés szükségességével, mivel a nyugdíjasok táborának növekedése ellentétben állt a járulékfizetők számának csökkenésével.

A nyugdíjasok száma
Év
Ezer fő
1998
3157
1999
3141
2000
3103

Forrás: KSH
A korhatár felemelése rugalmasan történt, a hosszú szolgálati idővel rendelkezők az éppen irányadó korhatárnál korábban is abbahagyhatják a munkát, a közepesen hosszú szolgálati időt felmutatók pedig ezt a lehetőséget nyugellátásuk összegének csökkentésével választhatják. Annak ellenére, hogy sokan úgy gondolják, a lakosság bizalma megingott a társadalombiztosítási nyugdíjban, a "lábukkal" éppen ellentétesen szavaznak az emberek. Aki teheti - vagy rákényszerül erre -, azonnal nyugdíjba vonul, a többséget még az ellátás jelentős csökkentése sem tántorítja vissza ettől. Egyes vélemények szerint a magánnyugdíjpénztárakba átlépett kétmillió ember sem feltétlenül a tb-nyugdíjban csalódott, számukra komoly vonzerőt jelent a számlájukon összegyűlt tagdíj örökölhetősége, amennyiben még nyugdíjaskoruk előtt meghalnának.

Az Orbán-kormány múlt héten nyilvánosságra hozott elgondolásai szerint a nyugdíjkorhatárt minden korábbi várakozásnál rugalmasabbá teszik, s akár már 45 évesen is nyugállományba vonulhatunk, ha az elképzelések változatlanok maradnak. A Pénzügyminisztérium előterjesztése segít végiggondolni a kormányfő korábbi bejelentését a nyugdíjkorhatár eltörléséről. Ennek lényege, hogy mindenki szabadon határozhatná meg, mikor akar nyugdíjba vonulni. A döntéshez mérlegelnie kell, hogy minél korábbi időpontot választ, annál kisebb összeget folyósítanak majd számára. A modellben szereplő 45 éves például a 62 éves korban várható nyugdíjának csak 34,3 százalékát kapná kézhez. Tavaly az átlagos öregségi nyugdíj 34 600 ezer forint volt, vagyis emberünknek ennek alig több mint egyharmadát, közel 12 ezer forint körüli összeget folyósítanának. A pénzügyminisztériumi előterjesztés maga is megállapítja, hogy ez veszélyes a szociális ellátórendszerre nézve, mert egy idő után tömegessé válhat a segélyek igénylése.

Az átlagos nyugdíj összege

Van egy másik jelentős kockázat is. Tömegével lehetnek ugyanis olyanok, akik számára ez a 12 ezer forint nem is kevés. Főként, ha figyelembe vesszük, hogy a kormány most döntött a nyugdíj adómentességéről. A nyugdíjas munkavállalók mentesülnek a tb-járulék fizetése alól, kiegészítő tevékenységű vállalkozóként például csak öt százalék baleseti nyugdíjjárulékot kell fizetniük, szemben az aktívakat terhelő 31 százalékos munkáltatói, 11 százalékos munkavállalói járulékkal és a 4 500 forint egészségügyi hozzájárulással. Emberünk, aki csak 45 éves, és esze ágában sincs otthon ülni, vállalkozóként a 12 ezer forint mellé a járulékon megtakaríthat - minimálbért feltételezve - további 19 300 forintot. (Nem is beszélve a buszbérlettől a strandbelépőig szóló kedvezményekről.) Igaz ugyan, hogy korai nyugdíjazásával létbizonytalanságba sodorná magát időskorára, de valószínűleg sokan nem gondolnának erre. Elegendő azokra a százezrekre utalni, akiket ma is minimálbéren jelentenek be, hiszen megélhetésüket biztosító nyugellátásra ők sem számíthatnak. (Elvileg az így megtakarított járulékon és a nyugellátás összegén, a példában szereplő minimálbéren bejelentett 45 éves nyugdíjasnál ez összesen 31 000 forint, így akár csinos üzleti díjbiztosítást is választhat magának.) Nem is szólva azokról a furcsaságokról, hogy 45 éves ember a szabályok szerint könnyedén rendelkezhet 20 év munkaviszonnyal, amely alapján jogosulttá válhat a minimálnyugdíjra, ami az idén 18 310 forint. A korhatár eltörléséhez ezen a szabályon is módosítani kellene.

A nyugdíjrendszer számára a fiatalok nyugállományba vonulása kettős teher volna, nemcsak több nyugdíjat kellene fizetni, de kevesebb járulékból is. Ez pedig ellehetetlenítené a nyugdíjrendszert, és összeroppantaná az egészségbiztosítást. Csakhogy a miniszterelnök már bejelentette a korhatár megszüntetését, lehet-e innen visszalépni? A Pénzügyminisztérium ezt úgy szeretné megoldani, hogy mégiscsak megtartanák a nyugdíjkorhatárt, ám ezt "a rugalmas nyugdíjazási életkor alsó határának meghatározása" néven illetik, vagy egy minimális ellátási összeg bevezetését javasolják. Véleményük szerint ez az átlagos nyugdíjösszeg valamilyen hányada, vagy a minimumnyugdíjnak megfelelő érték, esetleg ezek kombinációja lehetne. Bármelyik megoldást választanák is, társadalmi igazságtalanságot szülne. A jelenlegi nyugdíjkorhatár rugalmassága ugyanis a szolgálati évek számától függ. Vagyis igazságos módon a hosszú ideig dolgozók (minimálisan 33 szolgálati évet felmutatók) számára teszi lehetővé a korábbi nyugállományba vonulást. A javaslat viszont a jövedelem nagyságához kötné ezt a jogosultságot. Ha az átlagnyugdíjat elérők számára nyílna meg ez a lehetőség, akkor az átlagbér felét keresők nem is álmodhatnának idő előtti nyugdíjazásukról. Az átlagbérrel rendelkezők viszont 58-60 éves korukban, a kétszeresét megkeresők pedig már 50-52 évesen nyugállományba vonulhatnának, ha az átlag- és a minimumnyugdíj számtani közepét választanák mutatóul. Méltánytalannak tarthatnák ezt azokban a szektorokban dolgozók, ahol az országos átlagbér elérése a beteljesületlen álmok kategóriájába tartozik, például az egészségügyi szakdolgozók, az élelmiszer-kereskedelem eladói vagy a varrodai alkalmazottak.

A kormány nyugdíjelképzelésének első ránézésre a korhatár eltörlése a legnépszerűbb, ám leggyengébb pontja. A kieső járulékbevételek nagyságát és ennek hatását a nyugdíjakra nem elemzi a Pénzügyminisztérium előterjesztése. A gazdasági fellendülés időszakában megoldásként kínálkozik, hogy a költségvetés pótolná a kieső bevételeket, így nem kellene csökkenteni az ellátások összegét - például elértékteleníteni, mint az nehezebb időkben történni szokott -, de hosszú távon erre aligha lehet építeni.

Az előterjesztés többi része viszont logikus és átgondolt. A reform szükségességét jelzi, hogy a nyugdíjbiztosító felkérésére tavaly egy nagy nemzetközi cég átvilágította a nyugdíjmegállapítás rendszerét, és furcsa dolgokat talált. A legtöbb megye képtelen volt tartani az ügyintézési határidőket. A biztosítottak bosszúsak, mert bár a nyugdíjat megállapító határozatok tartalmazzák az ügyintéző nevét és telefonszámát, mégis gyakran hiába érdeklődnek telefonon. A foglalkoztatók évente adják le adataikat, ám ezek csak nagy nehézségek árán ellenőrizhetők, mivel a nyugdíjbiztosító adatvédelmi okokból nem fér hozzá a foglalkoztatói adatbázishoz, vagyis nem tudja, kitől kell adatokat kapnia. Szegeden például a munkáltatóktól érkező dokumentumok nyolc százalékát ellenőrzik, ezek hatvan százaléka nem teljes, és a hiányzó adatok harminc százalékának jelentős hatása van a nyugdíj-megállapításra. Ám erre gyakran csak a nyugdíjkérelem benyújtása után derül fény, holott a céget esetleg már évtizedekkel korábban felszámolták. Gond tehát van elég, erre nyújt majd gyógyírt, hogy 2001-től a nyugdíjbiztosító minden évben adategyeztetésre kéri a biztosítottakat. Így azonnal kiderülhet, ha a munkáltató "elfelejtette" bejelenteni alkalmazottját, vagy kisebb összeget vallott be utána, mint amennyit valójában fizet.

A reformelképzelések ennél is tovább mennek. Átláthatóvá szeretnék tenni a nyugdíjrendszert, mert jelenleg az ellátások megállapítása a követhetetlenségig bonyolult, és a járulékfizetők sem ismerik befizetéseik összegét. A rendszert igazságtalannak érzik, mert a nyugdíj nem arányos a korábban levont járulékkal. A Pénzügyminisztérium szakértői szerint az idős embereket zavarja, hogy az emelés mértéke évről évre parlamenti vitában dől el. Joggal sérelmezik azt is, hogy bár rendesen fizették a járulékot, mégis mint a társadalom "eltartottjairól" beszélnek róluk. Ám ez a felosztó-kirovó nyugdíjrendszer sajátossága - amikor a mindenkori aktív lakosság járulékát fizetik ki az akkor éppen nyugdíjban levőknek. A nyugdíjreform ezt egyéni számlarendszer bevezetésével szeretné megszüntetni, aminek lényege, hogy a felosztó-kirovó elvű finanszírozás mellett tőkefedezeti elvű kalkulációt alkalmaz. A bonyolult megfogalmazás érthetővé válik, ha hozzátesszük, hogy a járulék "egyéni számlára" kerül, az egyenleg folyamatosan lekérdezhető és nyugdíjazáskor az ellátás összegét a felhalmozott összeg alapján határozzák meg.

A kép így túl egyszerű, mert valójában ezek a számlák csak névlegesek, sosem kerül rájuk pénz, hiszen azt azonnal kifizetik az idősek nyugdíjára. Emiatt a számlán nem levő pénznek is csak névleges hozama lehet, az indexálás mértékét központilag határozzák meg, vagyis azt, hogy a 2001-ben befizetett 1 000 forint mennyit ér majd 2020-ban. A rendszer nem nyújt automatikus védelmet a demográfiai folyamatokból adódó finanszírozási feszültségekre, ehhez egy kiegyenlítő alap létrehozására lenne szükség. A hátrányok közé sorolható az is, hogy a legfiatalabb nyugdíjreform-elképzelések közé tartozik: Olaszországban, Svédországban, Lengyelországban és Lettországban vezették be eddig.

A kulcs mindenütt a számla indexálása, egyelőre nem tudni, hogy a központi mutatószám a bérek vagy az infláció alakulását követi, esetleg az állampapírhozamokhoz kötik-e majd. Bizonytalansági tényező marad elég. A várható ellátások nagyságára az indexálás döntő hatással van, az életpálya egészében történő egyetlen százaléknyi eltérés 20-25 százalékkal növeli meg az induló nyugdíj összegét. A kormány elé kerülő javaslatban egy ennél átláthatóbb, kevésbé manipulálható rendszer bevezetésének alternatívája is felvetődött, a német pontrendszer hazai alkalmazásáé. Ekkor a járulékfizetők minden évben nyugdíjpontokat kapnának, átlagbér utáni befizetésért egy pontot, ha a jövedelem ettől eltér, arányosan többet vagy kevesebbet. A példában szereplő számítás szerint 2001-ben Magyarországon 1 200 forintot érne egy nyugdíjpont, feltételezve, hogy valaki végig átlagos jövedelemmel rendelkezik (jelenleg bruttó 95 ezer forinttal), 40 év szolgálati viszonnyal 48 ezer forint induló nyugdíjra lenne jogosult. Ez az elképzelés a kormányülést követően már nem szerepelt a Pénzügyminisztérium nyugdíjtájékoztatójában.

Egy ilyen rendszerben a katonaságot vagy a gyermeknevelést vállalók komoly hátrányba kerülhetnek. A veszteségük pótlása az állam feladata lenne. A szülők kiegészítő összeget kaphatnának a gyermekek után. Ha például egy háromgyermekes nyugdíjas házaspár havi jövedelme 6 000 forinttal nőne, vagyis gyermekenként ezer forintot kapna mindkét szülő, az évente 30 milliárd forinttal növelné meg a költségvetés terheit. Emellett a jövőben elkülönített járulékokból finanszíroznák az özvegyi és a rokkantnyugdíjakat, és ezekre az ellátásokra alapot hoznának létre. Az informális kormányülésre elkészült előterjesztés egyelőre csak ötletek bemutatása, érdemes ekként is kezelni. Döntés még nincs, a javaslatok nem annyira kiérleltek, hogy akár tárcaközi egyeztetésre kerülhettek volna, a kormány csak a továbbgondolkozás irányát jelölte ki. A tervek szerint a törvényjavaslat őszre készül el, elfogadása esetén az átállás négy-hat évet vesz igénybe.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.