Új mozgalom indult: leszámolni a komcsizással és nácizással

/ 2017.03.16., csütörtök 19:00 /

„Miért kell attól ufónak éreznem magam, mert egyszerre fáj Trianon és a holokauszt?”

„Minden magyar családot, ha eltérő mértékben is, de érintett a huszadik század. Mindenkinek megvan a maga története, a maga fájdalma. A baj azzal van, hogy összemérjük ezeket, és meg akarjuk győzni egymást arról, hogy a »mi fájdalmunk« nagyobb a »ti fájdalmatoknál« – vallják a Közös Halmaz Alapítvány tagjai.

Ezért Nyissunk a múltra, hogy legyen jövőnk! címmel a közelmúlt történelmi traumáiról rendeztek köztéri kiállítást, mely március 16. és március 30. között látható a budapesti Madách téren. A szervezők célja, hogy beindítsák a kölcsönös megértésen alapuló párbeszédet Trianonról, a holokausztról, a világháborúkról, a diktatúrákról, 1956-ról, a rendszerváltásról. A Madách téren tizennégy interaktív, egyszerre provokatív és megbékélésre késztető ajtó segíti a múltfeldolgozást. „Nem kell meggyőzni egymást. Megérteni igen” – hangsúlyozzák a kezdeményező fiatalok.

„Attól, hogy valakinek a felmenői a holokauszt áldozatai lettek, még lehetséges, hogy átérezze Trianon veszteségét, ahogy egy ’56-os hős leszármazottjának sem kell feltétlenül megvetnie azt, aki nosztalgiával tekint a gulyáskommunizmus éveire” – mondják. Mindehhez oktatási projekt is csatlakozik, mellyel a középiskolásokat akarják megszólítani, mert, mint mondják, ők kellőképp kíváncsiak és gyanakvók ahhoz, hogy merjék megkérdőjelezni a féligazságokat, a kirekesztő reflexiókat. Eddig többek között a fővárosi Közgazdasági Politechnikumban és a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban kaptak lehetőséget a bemutatkozásra.

„Miért kell attól ufónak éreznem magam, mert egyszerre fáj Trianon és a holokauszt?” Nekem lényegesen jobban fáj az egyik, mint a másik. Szerintem ettől még ugyanúgy magyar vagyok, mint bárki más” – hangzik a bemutatkozó videóban. És bár múlhatatlan szükség volna gyógyítani a társadalom lelki sebeit, s minden ilyen kezdeményezés, pártállástól függetlenül, üdvözlendő, az alapítvány honlapja szerint eddig csak baloldali, liberális orgánumok – Index, Klubrádió, Hvg.hu, The Budapest Beacon, Librarius – adtak hírt a kezdeményezésről.

Pedig ha a társaság kellően nyitottnak mutatkozik minden irányba, akkor megérdemel egy esélyt. Mint a mellékelt ábra mutatja, rajtunk nem fog múlni. Főleg, ha a nagy megbékélés közepette nem esik át az állatorvosi ló túlsó oldalára, és nem próbálja meg relativizálni sem a holokausztot (azért ettől olyan nagyon nem tartunk), sem a kommunizmust. Amint utóbbira példa a fenti videóban megjelenő pár egyik tagja. A fiatalok ülnek a kanapén, fényképalbumot lapozgatnak. A lány büszkén mutatja ’56-os hős nagyapját, akiről a forradalom napjaiban készült az utolsó fénykép. A fiú erre azt feleli: „Az én nagypapám is ott volt. ÁVH-s volt.” A lány meglepett kérdésére a fiú megvonja a vállát, és szenvtelen arccal, hangjában enyhe kioktató színezettel azt kérdezi: „Na és?”

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

Ön túl sokat nyomtat!

Kapott ön már e-mailt arról, hogy az elmúlt hónapban hány oldalt nyomtatott és fénymásolt céges nyomtatóján? Ha igen, akkor munkahelye a legelőremutatóbban gondolkozó vállalatok között van Magyarországon.

Ezért nem tud nyerni a baloldali ellenzék

„A valahová tartozás – önmagunk szeretetén kívül – a legnagyobb politikai erő forrása. Ameddig a balosok logikailag folttalan érvek mentén haladnak, érzelmileg – hitüket is rabul ejtve – nem tudják megragadni az emberek képzeletét.”

László Zsolt: „Nekünk ki kell pusztulnunk”

Teljesíthetők-e Jézus tanításai ma, és egy nem hívő játszhat-e a szenvedéstörténetben? László Zsolt szerint erre is választ keres a Passió XXI. című előadás. A Radnóti Színház színészétől megkérdeztük azt is, dolgozna-e Vidnyánszky Attilával. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.