valasz.hu/itthon/orban-es-lazar-ebben-nem-ertenek-egyet-valtozas-a-kormanyhivatalokban-114749

http://valasz.hu/itthon/orban-es-lazar-ebben-nem-ertenek-egyet-valtozas-a-kormanyhivatalokban-114749

Orbán Viktor pezsgőt durranthat

/ 2017.12.20., szerda 16:12 /

Az idei fejlemények tükrében reális jövőre az újabb Fidesz-kétharmad, a Jobbik taktikája pedig legalábbis kétséges. Böcskei Balázs, Csizmadia Ervin és Zárug Péter Farkas politológusok 2017 tanulságairól.

– Mi volt az ország számára a legjobb, mi a legrosszabb fejlemény idén?

Csizmadia Ervin: A legjobb: minden Brüsszel elleni kritika ellenére sem vetődött fel komolyan, hogy kilépünk az EU-ból. Remélem, jövőre sem fog. A legrosszabb: még mindig ott tartunk, ahol száz éve. 1917-ben jelent meg Révai Mór könyve arról, hogy lát bennünket a világ. Ma is úgy: alkalmazkodásra képtelen barbárként. Ezzel párhuzamosan mi sem értjük a világot.

Böcskei Balázs: Ez valóban probléma, én viszont konkrétumot mondanék: a legjobb fejlemény a vizes vébé volt. Egyúttal a legrosszabb is, hiszen példás esete a gyakorlatnak, hogy a végén nem tudjuk, mennyibe került. Remek jelképe a kormány politikájának: vannak víziók, meg is valósulnak, a társadalmi költség viszont nem számít, a közpénzek pedig rendre a szürke zónában kötnek ki.

Zárug Péter Farkas: A legjobb talán az ország nemzetközi befektetők általi felminősítése volt. Ez a gazdasági stabilitást mutatja. A legrosszabb, hogy a köz- és a politikai nyelv tovább durvult. Ha a politikai szereplők oldaláról nézzük, akkor az Orbán-rendszer intézményes működésének jellege adja a jót és rosszat is. Az ellenzék számára ez nyilván rossz, a Fidesznek jó. Az idei volt ugyanis az év, amelyben a kormánypárt üzemszerű működése elérte az üzemi hőfokot, amelyet Orbán Viktor elvárt tőle. Bírálható és bírálandó, nevezhetjük illiberálisnak vagy pretoriánusnak, mindegy – de sikeres.

– Teljesítmény vagy szimpla gátlástalanság? Ha bárki más kiszór egy rakás közpénzt plakátokra, az is működne, nem?

Z. P. F.: Fontos kérdés, de ez már a politikai morál terepe. Az a terep, amelyről a Fidesz-kormány tudatosan visszavonult, és minden ideológiai kötöttséget levetkezett. Polgári, plebejus... Semmi nincs már, csak a vegytiszta pragmatizmus. A többségi modell kiépült, az intézmények élén saját emberek állnak, a médiapiacot és a gazdasági szféra jelentős részét sikerült úgy hajlítani, hogy önkéntes szolgálatot tegyenek. Megtanulták: ha nem úgy hajolsz, ahogy ez az intézményes üzem elvárja, a jogalkotás eszközével is lesújthatnak rád. Orbán Viktor szilveszterkor hatalmas pezsgőt durranthat: nem elsősorban a közvélemény-kutatási adatok miatt, hanem mert a választást megelőző év végére üzembiztosan uralja az államot és a piacot.

Cs. E.: Azért van problémája is a Fidesznek, mégpedig 2010 óta: maga a Nemzeti Együttműködés Rendszere. Ezzel kapcsolatban eleinte Széll Kálmánra hivatkoztak, ő volt ugyanis az a miniszterelnök a dualizmus korában, aki hidat képezett a kormány és az ellenzék között. A Fidesz szerintem eredetileg szeretett volna ilyesmit, de ebből semmi nem lett.

– Minden lehetőségük megvolt rá kétharmaddal.

Cs. E.: Épphogy a kétharmad volt az akadály. Annyira aszimmetrikus, hogy lehetetlen konstruktív, konzultatív politikát művelni a keretei közt. Ha ne adj’ Isten, jövőre négyötöddel nyernek, még rosszabb lesz a helyzet. Minél nagyobb arányban, annál rosszabb.

– Erre még visszatérünk, csak lássuk előbb, volt-e kormányzás idén.

B. B.: Nem voltak politikai csodák, nem volt új nyelv.

– Új nyelv nem volt? Csodák nem voltak? Konzultációk és Soros!

B. B.: Persze, de a Soros-téma évek óta megy, még ha idén állt is össze metaforává. Kőbányai János után szabadon: a Gólem előbújt. Az év viszont úgy ment el, hogy közpolitikai intézkedések nincsenek kidomborítva. Azt viszont el kell ismerni, hogy léteznek: zajlik a bérfejlesztés a szociális szférában, az egészségügyben is. A kormánypolitika arcát viszont nem ez határozza meg, hanem hogy minden szereplő előtt járjon, káoszt teremtsen, amelyben csak ő igazodik ki. Az erőforrásokat egyelőre jól is használják a többiek kárára, de ez a stabilitás egyszerre instabilitás is. Emlékezzünk: az arab tavasz úgy indult, hogy egyszer csak felgyújtotta magát egy zöldséges az utcán, mert nem fogadta el a hatósági szabályozást, a konszolidált rendet. Amire az egész társadalom belobbant. Ezek a rendszerek tehát látszólag stabilak csupán. Merthogy kormányváltó hangulat egyébként: van. Minden mérés ezt mutatja.

– Mi volt kudarc a kormánynak idén? A CEU-ügy? Az egyetem még mindig itt van.

Cs. E.: Külpolitikailag hatalmas veszteséget könyvelt el a kormány, a „barbár ország” narratívát betonozta be. Valóban vannak belföldi sikerek, de kérdés, lehet-e az egész világ ellen kormányozni egy országot hosszú távon. Az egykor a népi–urbánus, nyugati– keleti vitát meghaladni akaró Fidesz ma már külső és belső ellenségekben gondolkodik.

– Nem lehet, hogy egyszerűen ilyenek vagyunk mi, a nép, s ezt ismerték fel?

Cs. E.: De. Abból főznek, ami van. Már Széchenyi István leírja 1841-ben, a Kelet népében, hogy állandóan „agyarkodunk” és alkotmányos csatákat vívunk. Ebből nem lehet kiszállni, a népet nem lehet leváltani.

B. B.: A CEU viszont csak akkor politikai kudarc, ha elhisszük, hogy szándékuk volt az egyetem bezárása. Ez nem biztos. Ráadásul amikor Simicska Lajos tévéjében Kálmán Olgánál szörnyülködik Magyar Bálint a CEU miatt, akkor elmondhatjuk: sikerült előállítani az országgal nem foglalkozó ellenzék képét.

– A baloldal idei legnagyobb kudarca mégis Botka László fel- és eltűnése, nem?

B. B.: Az a személyes kudarca, nem az egész baloldalé. Utóbbié az, hogy még mindig nem látszik, milyen konstrukcióban indulnak négy hónap múlva.

Z. P. F.: A baloldal folyamatosan épül le, idén is ezt tette. Az MSZP nagy pártból először csak vesztes párt lett, aztán középpárt, idén kis párt. Ma ott mérik, ahol Torgyán József kisgazdáit 2001 végén. A jövő év tétje számukra: élet vagy halál. A baloldalnak vannak ugyanakkor önérdek szerinti, de sikeres részei is. Az LMP, és főleg a DK. A minimaxstratégia, amelyet Gyurcsány Ferenc folytat, eredményes: saját jogon is parlamentbe kerülhet jövőre. Ez viszont részben épp Botkának köszönhető. Miután kizárta az együttműködést vele, Gyurcsány még inkább a saját pártérdeke szerint kezdett játszani.

– Karácsony?

Z. P. F.: Az MSZP-nek nem ünnep. Karácsony Gergely jelölése csak azt mutatja, hogy a szocialistáknak nincs alkalmas jelöltjük házon belül. De honnan is igazoltak? Párbeszéd? Az miért párt? Legfeljebb azért, mert a párttörvénynek megfelel – akárcsak az Együtt –, de semmit nem teljesít abból, ami párttá tesz egy formációt.

Cs. E.: Csak annyit, hogy reggelente bent ülnek az ATV-ben. A baloldalon azt hiszik, ez a politika. Gyurcsány persze valóban nyertes, s az MSZP tényleg az év vesztese. Általában baja a magyar baloldalnak, hogy nem adja meg azt az elismerést a Fidesznek, amelyet a Fidesz neki megadott még Horn Gyula idején. Tanult tőle. A baloldal ma diktatúrázik, fasisztázik ahelyett, hogy igyekezne megérteni, miért áll ellenfele 57 százalékon. A tisztulás éve lesz 2018 a baloldalnak, tovább azt már nem lehet majd halogatni.

B. B.: Igen. Sokan le fognak esni az asztalról. Lehet, hogy Gyurcsány Ferenc éve lesz 2018. Amikor majd őt csicskázzák le, csakhogy politikai ragadozóként válaszol, nem csak néz nagy bociszemekkel...

– Vona csak nézett? „Kiégett zsarnok” – vágta a miniszterelnök szemébe.

B. B.: Unalmas, régi, balos narratíva. Nincs mozgósító ereje. Vona nem nyert emlékezetes parlamenti vitát Orbánnal szemben.

Cs. E.: A Jobbikra ugyanakkor nem igaz, ami a baloldalra igen: hogy nem tanul. Vona Gábor megpróbált tanulni a Fidesztől, a hídépítés meghirdetésével igyekezett elszipkázni a kormánypárttól leszakadókat.

Z. P. F.: Csakhogy egyszerre nem lehet a bizonytalanokat, balosokat és a Fideszből kiábrándultakat bevonzani. A néppártosodás stratégiája észszerű volt, a taktika viszont elhibázott. Túlzottan ráfeszült 2018-ra. Türelmesebben, hosszabb távon sikeres is lehetett volna, így viszont kapkodva, vegyes stratégiával rohannak neki a választásnak.

B. B.: Radikális jobboldali pártból posztpolitikai párttá vált a Jobbik idén: utóbbi ismérve, hogy bal-és jobboldali elemeket egyaránt látunk benne. Ha a szavazótábor szociológiai összetételét nézzük, alakul a néppártosodás, a támogatottság viszont stagnál. Túltolták. Átálmodták magukat a baloldal egy részébe. Béruniót javasolnak, miközben más fórumokon uniószkeptikusok? Antiszemitizmus vagy hanukaüdvözlet? Nem tudjuk, milyen pozíciót foglalnak el.

– Jön tehát az újabb kétharmad?

B. B.: Reális. Még ha az ellenzék kialakítaná is a stratégiáját, még ha egy jelölt lenne is a Fideszével szemben a versengő körzetekben – az átszavazás akkor sem biztos, hogy működik. Olyan választókerületekre szoktak hivatkozni, amelyeken egyenként akkora médiafigyelem volt, amely most nem lesz meg.

Z. P. F.: Éppen Tapolca és Veszprém példájából tanulta meg a Fidesz, hogy egy esetben nem működik a Kubatov-lista: ha a párt és Orbán ellen negatív közhangulat alakul ki országosan. Marika néni ott volt a Kubatov-listán Veszprémben, felhívták, bekopogtak hozzá. Mégsem ment el szavazni, pedig máskor könnyek között csápol a Fidesz-rendezvényeken. Ennek eredménye, amit barométer-politikának nevezek: a Fidesz nem enged be semmilyen témát, csak amit előre megmért, ami népszerű. A szavazási hajlandóság viszont csökken náluk is.

– Miért?

Z. P. F.: Talány. A Jobbiknál érthető: radikális párt szavazói hajnali háromkor, szakadó hóban is mentek volna szavazni. Legfeljebb felvették volna a gárdamellényt, hogy ne fázzanak.

B. B.: A Jobbik-feladványt egyébként a baloldal sem tudja megoldani.

– Heller Ágnes és Konrád György is azt mondja, lehet a Jobbikra szavazni. Ez is 2017 fejleménye.

B. B.: Csakhogy nem tudják, értékalapon vagy taktikailag közelítenek a Jobbikhoz. Néhány lépcsőfokot átugrott a párt a turbósított néppártosodással, de azok a gárdamellények még ott vannak a szekrényekben. A baloldalnak nincs válasza arra, hogy hol a határ, hogy a másik oldalon van-e a Jobbik hozzájuk képest vagy sem. Márpedig a határok fontosak a politikában. A Fidesz az egyetlen, amelynél egyértelmű, hogy kik ők, és ki számukra az ellenség. A baloldal köthetne taktikai, technikai koalíciót a Jobbikkal. Értékalapút aligha. De akár valamit vagy semmit – azt el kellene dönteni és kommunikálni is kellene.

Cs. E.: Van itt még egy szempont. Abban, hogy a Jobbik a ballib oldal kritikáját elhagyta, az is benne lehet, hogy a külföld úgy ítélte meg: rájuk is szükség van a kormányváltáshoz.

– Hisz az Orbán-ledöntésért beavatkozó külföld elméletében?

Cs. E.: Nem hit dolga ez. Fura a szemérmeskedés ebben a kérdésben egy globalizált világban. Bizony vannak nem kormányzati szereplők, amelyek befolyásolják a politikát. Soros György könyveiből tudjuk, hogyan vezényelte például az orosz politikát a kilencvenes évek végén. Leírja, kiket hívott fel. Ne tegyünk már úgy, mintha a politika csak belpolitika lenne!

– Elképzelhetetlennek tartják, hogy kisebbségbe kerül a Fidesz jövőre?

Z. P. F.: Csatatérnek a 106-ból 30-35 választókerület tekinthető, s az ellenzéknek további hetet kellene nyernie ahhoz, hogy a Fidesz ne alakíthasson kormányt. Ez nem látszik valószínűnek.

– Mire kellene a Fidesznek az újabb kétharmad?

Z. P. F.: A kétharmados alapok adottak, embereik még évekig pozíciókban ülnek, nincs feszítő kényszer, hogy megszerezzék. Ha viszont meglesz, biztos, hogy intézményi innovációt is mellé tesznek majd.

– Elnöki rendszer?

Z. P. F.: Nem hiszem, bár korábban volt szó róla. Az viszont biztos, hogy egy újabb kétharmadot történelmi lehetőségként értelmeznének, amellyel feljogosította őket a társadalom valamilyen grandiózus átalakításra.

– Az jó volna?

Z. P. F.: Jó az volna, ha lenne lehetőség intézményi tanulásra. Például az ellenzéknek arra, hogy belakja ezt a rendszert. Ehhez intézményi stabilitás kell.

B. B.: Épp ezért van szüksége a Fidesznek kétharmadra. Politikájának lényege az állandó mozgás: nem hagy időt, nehogy az ellenfelek kiismerjék, megtanulják a feltételeket. Lényeg, hogy a káoszt a Fideszen kívül ne értse senki.

Cs. E.: Az intézményi tanulás fontos, de a személyi sem úszható meg. Amíg az ellenzékiek arról beszélnek, hogy meg kell dönteni a rendszert, nem pedig leváltani a kormányt, az a magyar alkotmányos ellenállások hagyományába illeszkedik ugyan, de a megértést nem segíti.

Z. P. F.: Ebben nem egységes az ellenzék. Az LMP építkezése, Gyurcsány építkezése, az MSZP Karácsony Gergely-i fordulata sem azt mutatja, hogy rendszeren kívül értelmeznék magukat.

B. B.: Épp ez az! Nincs eldöntve a kérdés, rendszerellenzékként vagy kormányellenzékként tekintenek-e magukra.

Cs. E.: Igaz. Csupán arra a problémára utaltam, amely a kétharmad kérdésénél is fontosabb: mi lenne, ha az ellenzék kerülne hatalomra ezzel a felfogással? Hány napig tudna kormányozni, hány hét után jönne vissza a Fidesz? S akkor vajon milyen aránnyal? Öt ötöddel? Amíg tehát ez a hozzáállás az ellenzék részéről nem változik, nincs esélyük a megértésre – ami nélkül nehezen érhetnek el sikert.

* * *

BÖCSKEI BALÁZS - 34 éves politikai elemző és NB I-es futball-játékvezető, baloldali közszereplő, az IDEA intézet alapítója. Kutatási területe volt többek között a globalizációra adható baloldali válaszok

CSIZMADIA ERVIN - 59 éves politológus, egyetemi docens, a Méltányosság Politikaelemző Központ vezetője. Kutatási területe a XX. század és a rendszerváltás magyar politikája

ZÁRUG PÉTER FARKAS - 42 éves politológus, egyetemi adjunktus, jobboldali közszereplő, a Demokrata állandó szerzője

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.