Orbán Viktor régóta elégedetlen a magyar kutatók teljesítményével

/ 2018.07.04., szerda 11:00 /
Orbán Viktor régóta elégedetlen a magyar kutatók teljesítményével

Nem annyira pénzügyi, mint inkább ideológiai okok motiválják az MTA átalakítására vonatkozó kormányzati szándékokat. Noha javításra a tudósok szerint is szükség van, a kutatási pénzek központosítása az oktatásban már megtapasztalt módon a bürokrácia burjánzását okozhatja.

Menteni, ami menthető – mintha ezt a jelszót adta volna ki a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) vezetése a magyar tudományos kutatást átszabó kormányzati tervekkel kapcsolatban. A Palkovics László innovációs és technológiai miniszterrel (ITM) – nem mellesleg akadémikussal – folytatott keddi tárgyalás előtt Lovász László akadémiai elnök célul tűzte ki, hogy a kutatóhálózat működését közvetlenül biztosító összeg az MTA kezelésében maradjon. Az eddigi rend szerint ugyanis évente körülbelül 40 milliárd forintos támogatási összegével az Akadémia maga gazdálkodott, ebből oldotta meg a magyar tudomány csúcstestületének számító intézmény működését, finanszírozta az Akadémia alá tartozó kutatóintézeti hálózatot, valamint a saját programokat.

Múlt kedden a felek álláspontja némiképp közeledett, abban állapodtak meg: folytatják a tárgyalásokat. Palkovics arra kérte az MTA-t, hogy következő találkozójukra az Akadémia alternatív javaslatcsomagot állítson össze.

Egyelőre nem látni tehát a szkander végét, de az valószínű, hogy a status quo megváltozik. Az 1994-ben konszenzussal elfogadott akadémiai törvénnyel lényegében egy önálló tudományos minisztérium jött létre, amelyre azonban a politika az elmúlt negyedszázadban csak közvetett befolyást gyakorolt. A tőle legalább részben független testületeket az élet más területein is csak mérsékelten toleráló kormányzat ezt a helyzetet akarja megváltoztatni, a párhuzamosságok felszámolására és a hatékonyságra hivatkozva. A kabinet hallani sem akar arról, hogy évi negyvenmilliárd forintot odaadjon az általa nem teljesen kézben tartott testületnek. Ezért az elképzelések szerint jövő évtől automatikusan csak évi 12 milliárd kerülne az MTA-hoz, ami nagyjából a tudóstestület és a székház fenntartásának összege. A „koronaékszerek”, azaz a kutatóintézetek támogatásának, a kutatók bérének, az intézmények rezsijének évi nagyjából húszmilliárdos összege mellett az MTA által beruházásokra, pályázatokra fordított nyolcmilliárdos tétel is az ITM alá kerülne.

Az MTA érzékelte a politikai elszántságot, azt, hogy a terv visszavonására nincs esély. Ezért a Palkovics Lászlóval folytatott tárgyalás előtt kitűzött cél az volt, hogy kutatóhálózat működését közvetlenül biztosító összeg, benne a kutatói bérekkel az MTA kezelésében maradjon. A tudóstestület vezetése azt is kérte, hogy az ITM-hez kerülő, nyolcmilliárdos pályázati forrás szakmai felügyeletét továbbra is az Akadémia lássa el.

Lovász László akadémiai elnök

Fotó: Heti Válasz Archív / Szabó Balázs

Zsíros a cupák?

Mi az oka annak, hogy a harmadik Orbán-kormány első hónapjainak az alkotmánymódosítás mellett éppen az MTA megreformálása lett a legnagyobb sztorija? A folyamatokra rálátó forrásainkkal folytatott beszélgetéseink alapján két fő magyarázatcsoportot különíthetünk el: az egyik pénzügyi, a másik politikai-ideológiai. Az első szerint túlságosan zsíros az a cupák, amin az MTA elnyammoghat. Magyarán a forrásokhoz eddig hozzá nem férő gazdasági lobbik szerették volna a köztestület helyett a – mondjuk így – jobban kezelhetőbb minisztériumi rendszeren belül látni a kutatás-fejlesztési pénzeket. Ennek azonban ellentmond, hogy az igazi nagypályás udvari beszállítók számára bagatell összegekről van szó. Az ITM által felügyelt 1300 milliárd forint mellett a „reform” által érintett 28 milliárd még igazán drága mikroszkópokkal is csak alig látható. Ráadásul ha a bérekre, intézetek fenntartására fordított húszmilliárdot levesszük, a belső pályázatok, kutatási programok finanszírozására szánt nyolcmilliárd végképp komolytalan összeg.

Az MTA elleni roham másik okaként felhozott politikai probléma valóságosabb. Akár a CEU, akár a szakképzés, akár közoktatásunk színvonalromlása ügyében az MTA-nak testületként is markáns, a kormányéval szembemenő állásfoglalása volt az elmúlt időszakban. Nem is szólva a különösen a humán-és társadalomtudományi területen dolgozó kutatók egyéni kritikáiról a legkülönfélébb politikai kérdésekben. De talán még ez sem lett volna elegendő az átalakításhoz. (A kritika megfogalmazása messze nem korlátozódik az Orbán-kormányra: annak idején háromszázan, jórészt akadémiai kutatók álltak ki Magyar Bálint oktatási miniszter terve ellen, miszerint a történelmet töröljék az érettségi tantárgyak közül. Sőt, a 2004-es kettős állampolgársággal kapcsolatos kormányzati kampány miatti tiltakozás is az MTA-tól indult ki.)

Úgy tudjuk, Orbán Viktor miniszterelnök régóta elégedetlen a magyar kutatók teljesítményével. Információink szerint már az előző ciklusban is volt terv arra, hogy az akadémiai kutatóintézeteket felosztják az egyetemek között. Két legyet akartak ütni egy csapásra: karcsúsították volna a merevnek érzékelt MTA-t, egyben a nemzetközi rangsorokon gyengécskén szereplő magyar egyetemek intellektuális tűzerejét is növelték volna. A Lázár János akkori kancelláriaminiszter képviselte terv leszerelésében nagy szerepe volt Freund Tamás világhírű agykutatónak, akadémikusnak. Joggal érvelhettek azzal az elképzelés ellenzői, hogy két, gondokkal küszködő intézménytípus összeházasításából nem lesz automatikusan sikeres rendszer.

Nesztek, reform!

Azt az általunk megkérdezett, a téma kényessége miatt névtelenül nyilatkozó akadémiai vezetők és kutatók is elismerték, lenne mit változtatni a rendszeren. A teljesítmény-és a minőségalapú előrejutás kárára érvényesülő „kéz kezet mos” elve, a munkában magukat össze nem törő kutatók, a párhuzamosságok mind-mind létező problémák. Átgondolt reformszándékra azonban aligha gondolhatunk olyan esetben, amikor a legfőbb érintettnek 54 percet hagynak a létét és működését alapvetően meghatározó – június 12-én e-mailben megkapott – törvénymódosítási javaslatok véleményezésére. Ráadásul éppen az elmúlt évek bizonyították be, hogy a mégoly helyesen felismert problémák felszámolására bevezetett központosítás is ellenkező hatást ér el. A magyar közoktatás egyik rákfenéje volt, hogy – lévén az iskolák önkormányzati fenntartásúak – a gyermekek oktatása a települések anyagi teljesítőképességével állt egyenes arányban. Márpedig pénzből ott volt a legkevesebb, ahol az oktatásra a társadalmi felzárkózáshoz a legnagyobb szükség volt: a hátrányos helyzetű kistelepüléseken. Az iskolák állami kézbe vétele, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ létrehozása azonban olyan kezelhetetlenül behemótra nőtt mamutot (és bürokratikus káoszt) eredményezett, amit még Balog Zoltán akkori emberierőforrás-miniszter is kénytelen volt elismerni. „Túltoltuk a biciklit” – mondta a politikus. Egyelőre nem látni, miért javulna az MTA hatékonysága, ha még egy szintet beiktatnak a költségvetés és a kutatók közé, s a pénzek ezentúl nem támogatásként, hanem bevételként érkeznek.

A kutató az új kulák?

Ráadásul a kutatást az Európai Unióban – éppen a napi politikai alapokon történő rángatás elkerülésére – a legritkább esetben rendelik minisztériumi kötelékbe, ez inkább a kazah és az orosz tudományirányítás modellje. A közvetlen politikai befolyás miatt megrémülteket igyekezett lenyugtatni Palkovics László, amikor a kutatás szabadságának tiszteletben tartásáról beszélt. Az aggódók azonban úgy vélik: amennyiben a kormányzatnak nincs befolyásolási szándéka a reformmal, miért rendeli magához nemcsak a kutatási pénzeket, hanem a kutatók bérköltségeit is?

Az eddigi központosítási gyakorlat miatti gyanakvást erősítette a kormányzati sajtó egy részének immár sokadik értelmiségellenes kampánya. A kulákellenes kampányokat idéző cikkek azt a benyomást igyekeztek kelteni, hogy a több mint háromezer kutatót foglalkoztató MTA-intézeti hálózat humán része főleg az azonos neműek házasságával és a migrációval foglalkozik. Lapunknak többen beszéltek arról, hogy az átalakítási tervek és a sajtókampány hatására erősödtek fel a pályaelhagyási és külföldi munkavállalási szándékok. A kutatóintézeti hálózatot szinte Soros-féle előretolt helyőrségnek beállítani igyekvő hadjáratra az Akadémia elegánsan felelt. Közleményében leszögezte: „Az akadémiai közösségnek megbecsült tagja lehet az is, aki elkötelezett híve a jelenlegi kormányzatnak - például oly módon, hogy miniszterként tagja a kormánynak -, s az is, aki a jelenlegi kormányzat elszánt politikai ellenfele. Az MTA mindkét politikai magatartást legitimnek tartja [...] érdeklődési területén azonban mindez kívül marad.”

Mi az az Akadémia?
Noha az elmúlt napokban a magyar közélet az MTA-ügytől volt hangos, némi bizonytalanság még a sajtóban is tapasztalható az Akadémia tagságával, működésével összefüggésben. Jó tehát tudni, hogy „akadémikusokból” kevés van: hazai akadémikus legfeljebb 365 lehet. Tizenegy tudományos osztályban (nyolc természet-, három társadalomtudományi) dolgoznak, közgyűléseiket, rendezvényeiket a Lánchíd pesti hídfőjénél lévő díszes palotában tartják. Nagyságrendekkel nagyobb kört fed le az MTA köztestülete: ennek az akadémikusok mellett tagjai azok a képviselők, akiket a Magyarországon szerzett vagy honosított tudományos fokozattal rendelkezők (összesen körülbelül tizenötezren) választanak maguk közül. A mostani viták középpontjában az Akadémia kutatóintézeti hálózata áll, amely országszerte 15 központba és önálló intézetbe szervezve fedi le a természet- és társadalomtudományok teljes spektrumát. Például az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont része a Filozófiai, az Irodalomtudományi, a Művészettörténeti, a Néprajztudományi, a Régészeti, a Történettudományi és a Zenetudományi Intézet, míg a Természettudományi Központ fogja össze az Anyag- és Környezetkémiai, az Enzimológiai, a Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai, a Molekuláris Farmakológiai, a Műszaki Fizikai és Anyagtudományi, valamint a Szerves Kémiai Intézetet. Az MTA az Országgyűlésnek tavaly benyújtott, a 2015–2016-os tevékenységét bemutató jelentése szerint az akadémiai kutatóközpontokban és önálló kutatóintézetekben nagyjából négyezren dolgoznak, 61 százalékuk kutatóként. Noha Magyarország kutatási ráfordításai elmaradnak az uniós átlagtól, a kutatóintézet-hálózat saját bevétele (nemzetközi együttműködések, pályázatok révén) 2015-ben közel 30, 2017-ben pedig 55 milliárd forint. Minden nehézség ellenére a nemzetközi adatbázisok szerint a nemzetközi együttműködésben készült magyar közlemények részaránya csaknem minden tudományterületen (a fizika, az űrkutatás, a gazdaságtudományok és az agrártudományok területén jelentősen) meghaladja az EU-hoz 2004 után csatlakozott országok átlagát. A legjobb publikációs teljesítményt a magyar kutatók a matematikai és az idegtudományok területén érték el. A már idézett jelentés majd’ 10 oldalon sorolja azt is, hogy az akadémiai kutatóintézetek milyen eredményeket értek el a gazdasági szférával együttműködve.
Felhívás!
Ha szeretné támogatni lapunk újraépülését, kérjük, támogassa szerkesztőségünket a Heti Válasz Kiadó Kft. 11794008-20532422-es bankszámlaszámán.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.