Orbán Viktor találmánya
A tábor anyagi biztonságának megteremtése adja az Orbán-kormány népszerűségének alapját. Az uniós és állami pénzek szétosztása révén zajló holdudvarépítésnek azonban ára van: a fejlődés lassulása – állítja Kovách Imre egyetemi tanár, a Társadalmi integráció című kötet szerkesztője.
– A magyar újraelosztás rendszere kötetük szerint a „politikának a totalitárius rendszerekhez közelítő befolyást biztosít”. Csak nem azt akarják állítani, hogy totalitárius rendszerben élünk?
– Nem. A totalitárius rendszerek nem törődnek a joggal, azt csinálnak, amit akarnak. Magyarországon a forrásfelosztás alapvetően legálisan történik. A demokratikus országokban a hatalmat gyakorlók a gazdaság működését zömmel a törvényhozás segítségével kontrollálják. Magyarországon viszont a fejlesztési források szokatlanul nagy arányban kerülnek az államon keresztül a gazdaságba. A projektek révén felosztott összeg ráadásul egyre növekszik a GDP-hez és az államháztartáshoz, a jóléti kiadásokhoz viszonyítva.
– Vagyis Magyarország projektország.
– Óvakodnék az ilyen címke alkalmazásától, a folyamat ennél összetettebb.
– A rendszer első eleme a projektrendszer. De ez nem az Orbán-rendszer találmánya.
– Korábban is jelen volt Magyarországon, de a projektek szerepe olyan erős, ami akkor sem volna egészséges, ha a klientúra finanszírozása nem szerepelne a céljai között. Itt óriási hatalmi tér nyílik.
– Uniós pályázatok mindenhol vannak, mitől válik a mértékük „egészségtelenné”?
– Másutt sokkal nagyobb a szerepe a piacnak, és erősebb a köz kontrollja. Ha Hollandiában meghirdetik egy út építését, akkor nagyobb esélye van annak, hogy a legjobb ajánlatot tevő nyer, mint nálunk.
– A volt szocialista országok is tőkehiányosak, azok is projekthatalmak?
– A projekt Európában mindenhol hatalmi kérdés, térségünkben még hangsúlyosabban. De a Fidesz megtalálta annak törvényes formáját, hogyan lehet a közpénzeket hatalmi céljaira felhasználni, a klientúráját, vagy ahogy Orbán Viktor fogalmaz, a nemzeti burzsoáziát erősíteni.
– Kötetükben ízekre szedik az Orbán-kabinet eredményeit is, megkérdőjelezve azokat.
– A politikai stabilitásnak, a ciklusokon keresztüli hatalmon maradásnak ára van: a társadalmi egyenlőtlenségek befagyasztása, aminek következménye például, hogy aki szegény, az is marad.
– Ott a közmunka.
– A közmunka – annak számára, aki hozzáfér – elviselhetőbbé teszi ezt az állapotot, mert több pénzt kap a segély összegénél, ugyanakkor a megélhetéshez szükséges források minden korábbinál erősebben kapcsolják a hatalomhoz. Az így létrejött politikai stabilitás alapvető érdeke a hatalmi elitnek, a felső középosztálynak és a középosztálynak is. Mindezt értelmezve rögtön jobban értjük, miért van a Fidesznek ekkora támogatottsága.
– Vagyis azt állítják, a közmunka célja nem az, hogy 13 százaléknyi ember felemelkedjen, és ennek segítségével a piacon el tudjon helyezkedni?
– De. Van ilyen cél is.
– A középosztályt mivel nyeri meg a kormány?
– Azzal, hogy adópolitikájával a szegényektől a középrétegek felé pumpál pénzt. Másrészt a középosztály a projektesített „táncrend” részese, és ez sem az élet végéig tartó közalkalmazotti lét; két-három évig tart, utána újra pályázni kell.
– Kötetük azt állítja, hogy nagy tömegek saját érdekeik ellenére támogatják a Fideszt. Még baloldali értékrendű emberek is. Mire alapozzák ezt?
- A Fideszt tartósan két és fél millióan támogatják, és ebben ott van a felső középosztály egy része, de ott kell lenni a szegényeknek is, egyébként nem lennének ennyien. Valamilyen erő úgy magnetizálja őket, hogy társadalmi helyzetüktől, vagyis érdekeiktől függetlenül kapcsolódjanak egy politikai erőhöz. Ők a stabilitást nagyobb értéknek tartják, mint az igazságosságot vagy az egyenlőséget.
– A Fideszen kívül más is képes erre Magyarországon?
– Ma egy vezér tudja igazán integrálni a táborát, és ő Orbán Viktor. A Fidesz egy elképzelt közösséghez való tartozás élményét adja azoknak az embereknek, akik nem akarták azt, ami 90 előtt volt, de a 90 utáni világban sem találják meg a helyüket.