Összefogós kérdések

/ 2018.03.13., kedd 17:42 /

A hódmezővásárhelyi választást követő eufória még arra sem volt elég, hogy március 15-én egy színpadra állítsa az ellenzéki vezetőket. Miközben választóik egy része mind dühösebben követeli az összefogást, érdekkülönbségek akadályozzák a koordinációt.

Békésen csordogált múlt szerdán a Gulyás Márton aktivista fémjelezte Közös Ország Mozgalom fóruma a csepeli Munkásotthonban. A Jobbik, az MSZP, az LMP, az Együtt és a Momentum képviselőjelöltjei olyan kiszámíthatóan sorolták az elavult HÉV-vonallal, a drága piaccal, a rossz utakkal kapcsolatos problémákat, mint amilyen kiszámítható a kultúrház homlokzatán hirdetett Zámbó Jimmy-emlékkoncert művészi koncepciója.

Aztán egyszer csak felizzott a levegő: a választási koordinációra, visszalépésekre kanyarodott a szó. Ki lenne Németh Szilárd Fidesz-alelnök legesélyesebb kihívója? A kétszáz fős közönség nagyobb része a kormánypárti politikust 2014-ben legyőző Együtt-képviselő Szabó Szabolcs híve volt. Az MSZP vezetése által ideejtőernyőzött, kabai lakos Bangóné Borbély Ildikó szavait többször gúnyos kommentárok fogadták, a vérmesebb munkásőrözvegyek pedig bekiabáltak a szocialista politikusnak. Bangóné egy kacskaringós érvelés során előbb az ellenzéki koordináció szükségességéről, majd arról beszélt, hogy április 8-án a választók döntenek. Végül a visszalépésekkel kapcsolatban pártja nyitottságát hangsúlyozta.

Nem volt kegyelem az LMP-s Tenk Andrásnak sem, aki a jelenlévők legnagyobb elégedetlenségére többször megismételte: visszalépések ügyében egyedül pártja kongresszusa az illetékes. Azt pedig hitetlenkedő nevetés fogadta, amikor a jobbikos Bereczki Miklós leszögezte, pártja országosan és helyben is a legerősebb ellenzéki erő, azaz lépjenek vissza a javára a többiek. A hangulatot a rendezvény végén jól összegezte az az úr, aki a színpadon szedelőzködő jelöltek felé azt süvítette: „Nem félnek a népharagtól, ha a Fidesz maguk miatt marad hatalmon?”

Váltás Vásárhely után

A csepeli fórum jól jelképezte az ellenzék belső gondjait. A február 25-i hódmezővásárhelyi választás az addig vereségre készülő kormányellenes erőkre defibrillátorként hatott. Minden nagyhangú nyilatkozat ellenére persze a legoptimistább ellenzékiek sem hiszik, hogy pártjuk – legyen az LMP, a Jobbik vagy az MSZP–Párbeszéd – egyedül képes legyőzni a Fideszt. Ezért lett ismét az egyéni körzetekre összpontosító koordináció a fő kérdés. Csakhogy egyes jelöltjeik visszaléptetéséről és más pártok embereinek támogatásáról egymással mélységesen bizalmatlan politikusoknak kellene megállapodni. Ráadásul mindegyikük sokat kockáztat a választásokon, s ilyen esetekben a pártvezetők jóval nehezebben vállalnak rizikót.

Azzal, hogy az MSZP a Párbeszéddel közös listát állít, vállalta: megugorja a pártszövetségek számára előírt tízszázalékos küszöböt – márpedig az összefogás a felmérések szerint nincs még messze a halálzónától. Nem lehet teljesen nyugodt az LMP sem, melyet bár az ötszázalékos küszöb felett mérnek, keményen harcolnia kell. Akárcsak Gyurcsány Ferencnek, aki a legerősebb baloldali politikai szereplő akar lenni. De nem dőlhet hátra Vona Gábor sem, akinek könnyen véget érhet 12 éve tartó Jobbik-elnöksége, amennyiben néppártosodási stratégiája nem válik be.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a választói valóságérzékelés és a politikai realitás elválik egymástól. Legyen bármilyen színű, a kormányváltásra szomjazók azt látják: Hódmezővásárhelyen minden ellenzéki párt beállt Márki-Zay Péter mögé. Számukra logikusan ez az országos siker receptje is – mindenütt a legerősebb jelölt szálljon szembe a fideszes indulóval.

A pártvezetők azonban tudják, hogy a politikában az egy meg egy nem feltétlenül kettő, hanem lehet 0,5 vagy éppen három is. Eleve adottság, hogy 27 állva maradt jelölt nélkül egy pártnak nem lehet országos listája. További mérlegelendő körülmény az el nem nyert mandátumok után járó, az országos listára kerülő töredékszavazatok száma is. (Egyéni visszalépés esetén ezek értelemszerűen nincsenek.)

További szempont a kampánytámogatás mértéke: majdnem 150 milliós állami pénz jár azon pártoknak, amelyek legalább 27 egyéni jelöltet indítanak. Több mint 53 jelölt után csaknem háromszázmillió, legalább nyolcvan után pedig már nem egészen 450 millió jár. Ha egy szervezet mindenütt rajthoz áll, az hatszázmilliót hoz a konyhára. Egy példa a helyzet összetettségére: az MSZP-nek – miután megállapodást kötött a választókerületek felosztásáról a DK-val – már csak 58 egyéni jelöltje van. Ha még öt visszalépne, az anyagiakban amúgy sem dúskáló párt elbúcsúzhat 150 millió forint támogatástól.

A tömeges visszalépésekkel kapcsolatos további dilemma a saját tábor viselkedése. Kialakulhat az a benyomás, hogy a kormányellenes szavazók egységesen követelik pártjaik összefogását, a valóság azonban bonyolultabb. (Lásd keretes írásunkat.)

Ellenzéki forrásainkkal beszélgetve ugyanakkor az összefogás ellen ható tényezők (kampánytámogatás megtartása, politikai stratégiák különbözősége, szavazótáborok idegenkedése) mellett közös pontokat is találtunk. Legkésőbb az Állami Számvevőszék által kiszabott bírság óta minden ellenzéki pártban jelen lévő érzés, hogy az életükért küzdenek – márpedig a közös fenyegetettség érzése képes a lelki cementezésre. Ezt a folyamatot jól jelképezte a már említett csepeli fórum, ahol zárszóként a jobbikos Bereczki Miklós kijelentette: ha áprilisban ismét a kormánypárt nyerne, egy év múlva nem lehetne megismételni egy ilyen ellenzéki vitát, mert „addigra Magyarországon diktatúra lesz”. Mire a hallgatóság soraiból valaki hitetlenkedve megjegyezte: „Nem hiszem el, hogy a Jobbik ilyet mond!”

Hamiskás félrenézés

Miközben a Jobbik március 15-e előtti hivatalos álláspontja az együttműködés elutasítása, a terepen már nem feltétlenül érvényesül az elzárkózás. A siófoki körzetben az MSZP–PM színeiben induló Magyar György „sztárügyvéd” múlt heti rendezvényén demonstratívan részt vett a város függetlenként megválasztott, de Jobbikhoz kötődő polgármestere, Lengyel Róbert is. (A városvezető Vona Gábor felkérésére lett a jobbikos településvezetőket tömörítő Magyar Polgármesterek Közösségének elnöke.) A 2014-ben különben „hódmezővásárhelyi” módra megválasztott Lengyel – a független induló mögé felsorakozott a teljes ellenzék – hangsúlyozta: a körzetet csak akkor nyerheti meg az ellenzék, ha vagy Magyar, vagy a jobbikos induló visszalép.

Lehet, hogy nem lesz szükség ilyen egyértelmű lépésekre? Mintha erre utalt volna Molnár Gyula MSZP-elnök az ATV-ben. Arra a kérdésre, hogy Gyöngyösön visszalépnek-e a legesélyesebb Vona Gábor javára, a politikus úgy fogalmazott: „Van, amit nekem kell kimondanom, de van, amikor hamiskásan félrehajtjuk a fejünket, és azt mondjuk a választóknak, ha ők úgy látják, akkor szavazzanak így.”

Cserébe a szocialisták elvárnák, hogy másutt meg a Jobbik nézzen „hamiskásan félre”. Ilyen hely lehetne Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 1-es, nyíregyházi választókerülete, ahol a baloldal a várost 1994 és 2010 között irányító Csabai Lászlónét indítja. Információink szerint az MSZP–Párbeszéd háza táján ezt a körzetet még úgy is nyerhetőnek tartják, ha az itt 2014-ben négy százalékot szerzett LMP nem lépteti vissza jelöltjét. Viszont alkut kellene kötni az itt nagyon erős Jobbikkal, enélkül a fideszes színekben induló Szabó Tünde sportállamtitkár győzelme valószínűbbnek tűnik.

Mi lesz Budakeszin?

A kérdések tisztázása március 15-e utánra marad. Eldőlt: nemzeti ünnepünkön nemhogy teljes ellenzéki, de MSZP–LMP közös ünneplés sem lesz. Ettől még folynak a két párt közti tárgyalások a visszaléptetésekről. A gondokat mi sem jelképezi jobban, mint a budakeszi körzet. Szél Bernadett LMP-társelnöknek esélye lenne a győzelemre, ha Tóth Zoltán visszalép. Apró szépséghiba: utóbbit a Demokratikus Koalíció delegálja, mellyel az LMP nem akar tárgyalni - márpedig a Gyurcsány-párt visszalépéséről nyilván nem a szocialistákkal kell megegyezni.

Ez a konkrét ügy mint cseppben a tenger mutatja, milyen nehézségek állnak az ellenzéki együttműködés előtt. Pedig a neheze még csak ezután jön: az MSZP–Párbeszéd stábjában úgy számolnak, ötpárti parlament és 250 ezer határon túli (90 százalék fölötti arányban Fideszre jutó) szavazat esetén 38-40 egyéni ellenzéki győzelemmel akadályozható meg a kormánypárt abszolút többsége. Márpedig Hódmezővásárhely után már nem a tisztes vereség, hanem ez lenne a cél – csak hát az ellenzéki politikusok még mindig egymás gyúrásával vannak elfoglalva.

* * *

Mindenki egyért?

A baloldali kötődésű IDEA Intézet már Hódmezővásárhely után mérte fel az átszavazási hajlandóságot.(Igaz, az internetes adatfelvétel miatt az adatokat érdemes óvatosan kezelni.) E kutatásból az derül ki: míg januárban a baloldali szavazók 45 százaléka támogatta volna saját jelöltje visszaléptetését az esélyesebb jobbikos javára, ez az arány februárra 53 százalékra emelkedett. Eközben az ezt elutasítók aránya a januári 40 százalékról 29 százalékra csökkent. A baloldali szimpatizánsoktól megkérdezték azt is, hogy a kormányváltás érdekében saját pártjuk indulójának állva maradása esetén is támogatnák-e a Jobbik jelöltjét. Erre 42 százalék igennel válaszolt, az elutasítók aránya közel ugyanekkora, 40 százalék volt.

Azaz – bár az összefogáshívők aránya növekszik – a baloldalon sokan ellenzik a közösködést a Jobbikkal. Még jelentősebb ez a mutató Vona Gábor híveinél. Igaz, ezzel ők lényegében csak a pártvonalat követik, a Jobbik ugyanis eddig nem adta nyilvános jelét együttműködési hajlandóságnak. Jelöltjük visszaléptetését a baloldal javára jelenleg a jobbikos szavazók 38 százaléka támogatná, és 50 százalék utasítja el – januárban ez a szám 32, illetve 58 volt. Valamivel több mint harmaduk nyilatkozott úgy, hogy a Jobbik indulója helyett is kész lenne támogatni a baloldal jelöltjét, amennyiben az utóbbi esélyesebb. Ugyanakkor 46 százalékuk nemmel válaszolt erre a kérdésre.

Az LMP szavazói nyitottabbak a baloldal, mint a Jobbik felé. Ötvenhat százalékuk támogatná pártja jelöltjének visszalépését az esélyesebb baloldali jelölt javára, s 30 százalék elutasította ezt. Emellett a párt szavazóinak 55 százaléka még akkor is az esélyesebb baloldali jelöltre szavazna egyéniben, ha saját jelöltje nem lépne vissza. A Jobbikkal kapcsolatban más a helyzet. Az ökopárt választóinak 39 százaléka nyilatkozott úgy, hogy pártja jelöltjének vissza kellene lépnie, ha helyben a Jobbik indulója az esélyesebb, s 38 százalékuk nemmel válaszolt a kérdésre.

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.