Öt fecske

/ 2013.12.18., szerda 15:21 /

Csökkenni látszik az országot elhagyó orvosok száma, a "betelepedők" közül pedig jó néhányan nem külföldiek, hanem Nyugatról hazatérő magyarok. Megőrültek? - kérdezhetnék sokan, pedig nagyon is ésszerű okokból jönnek vissza: meg akarják változtatni a magyar egészségügyet.

Besokalltak, ezért mentek el. A gyermekszívsebész megunta, hogy napi 16 órás munka ellenére csak tízliterenként tud tankolni, mert nincs több pénze. A gyerekorvos két szakvizsgával akkoriban 37 ezer forintot vitt haza - 27 ezer volt az albérlete, miközben ötezer forintot vártak tőle éves kamarai tagdíjként. Úgy éltek, ahogy a magyar értelmiségiek, de volt egy alapvető különbség. Visszautasíthatatlan ajánlatot kaptak.

Kullmann Tamást Párizsba hívták havi 1,2 millió forintért a Pitié-Salpetriere kórházba, ahová annak idején Lady Dianát szállították a végzetes baleset után. Prodán Zsolt gyermekszívsebészt osztályvezetőnek csábították Münchenbe. Szíjjártó László a hollandiai Dokkum kórházában kapott gyermekorvosi állást. Háziorvos feleségével, Kovács Györgyi Beátával együtt nyolcszoros jövedelemért. Vető Tamás aneszteziológus egy pesti fájdalomkonferencián ismerkedett össze egy brit orvossal, aki meghívta magához. Bristoli otthonában (amely az altatóorvost leginkább kastélyra emlékeztette) hetekig lakhatott a feleségével, amíg állást talált itthoni bérének hétszereséért.

Nem az a furcsa, hogy elmentek, hanem az, hogy visszajöttek. És nem a britek udvarias távolságtartása, a németek barátságtalansága volt az ok.

- A feleségem visszasírja a németországi éveket - mondja a szívsebész. - Münchenben annyi magyar él, hogy csak a Debreceni Egyetemnek külön "törzsasztala" van a Hofbräukeller nevű étteremben, alkalmanként 14-15 orvos találkozik ott.

- Még rokonaim is élnek Párizsban, nem éreztem idegennek magam - eleveníti fel a történteket Kullmann Tamás.

- Hollandiában élmény volt bemenni egy bankba, egy hivatalba az udvariasság miatt. Ötven évvel, nem, inkább százzal járnak előttünk - dicséri Szíjjártó doktor a kinti életüket.

- Tényleg nagyon jól éreztük magunkat - meséli Kovács Györgyi. - Felvettek a szakképzésbe, pedig 24 közül csak ketten voltunk külföldiek.

- A legnagyobb eltérés nem a fizetésben volt, hanem a munkahelyi légkörben - emlékezik vissza Vető Tamás. - Magyarországon folyton panaszkodnak a rendszerre, mintha ők nem lennének a részei. Angliában előzékenyek egymással és a beteggel, feszültség helyett együttműködés jellemzi a sebész és az aneszteziológus munkáját.

Bár a magyar orvosok gyakran sérelmezik, mennyit dolgoznak, az öt orvos közül csak egyet találtunk, aki főállásában itthon robotol többet. A legmeglepőbb eltérésről a háziorvos számolt be. Kovács Györgyitől Hollandiában azt várták, hogy betegei 95 százalékát maga lássa el. Nőgyógyászati szűrővizsgálat? - megcsinálta. Idegen test fúródott a beteg szemébe? - kiszedte. Szemölcs nőtt az ujján? - leoperálta. Reggel nyolctól este hatig rendelt, miközben itthon legfeljebb napi hat órán keresztül fogadják a beteget a háziorvosok.

Hazai mérce


Minél több időt töltöttek el a brit, a német vagy a francia egészségügyben, annál tisztábban látták a magyart.

- Robbanásszerűen fejlődik a szakma - mondja a szívsebész. - Érthetetlen, hogyan hiányozhat egy országos intézetből egy speciális kardio CT és MR, miért nincs hibrid műtőnk, ahol egyszerre tudnánk hagyományos módon, a mellkast felnyitva, illetve éren keresztül, katéterrel operálni a gyerekeket - sorolja.

- Itthon a képzés a rutinra épül. Eltanuljuk a fogásokat, de sokszor látom, hogy az orvos valójában nem tudja, mi miért történik - jelzi az altatóorvos. - Kint ez másként van: ott az 5-10 százaléknyi bonyolult esetre koncentrálunk.

- Hollandiában bizonyítékok alapján gyógyítunk, s ha egy eljárás hatásos, alkalmazzuk. Itthon a szokásrend a meghatározó - erősíti meg Kovács Györgyi.

- Ostorozzák az itthoni hierarchiát, pedig már az is fellazult. A főorvos garantálta régen a minőséget, ma már akkora az orvoshiány, hogy muszáj szemet hunynia - értékel Szíjjártó doktor.

Magánpraxist folytatnak a közkórházban? - ki mer felszólalni ez ellen? Kint a szakorvosjelöltek viszik a munka zömét, nálunk az agyonterhelt szakorvosok, mert egyébként nem kapnának hálapénzt. A háziorvosok munkaidejének nagy részét a "szociális vizit" teszi ki: pénzes betegeket látogatnak, szakmailag teljesen feleslegesen.

Az altatóorvosok szinte mindegyikének van másodállása, kóvályognak a kialvatlanságtól. Előfordul, hogy az ellenőrzésre kiküldött szakorvos másodállásban gyógytermékeket árul, s úgy szerzi a vevőit, hogy kimásolja elérhetőségüket a betegkartonokról...

S teltek az évek

Prodán Zsolt úgy érezte Münchenben, hogy már nem tud előrébb jutni. Itthon az országos kardiológiai intézetben a többi külföldről hazatérő fiatal orvos elképesztő ambícióval állt neki a legnehezebb műtétek meghonosításának. Nem tudott ellenállni a csábításuknak.

Vető Tamást zavarni kezdte, ahogy az angolok hétről hétre tökéletesítették a miénkhez képest amúgy is tökéletes rendszerüket, inkább a hazait javítgatta volna. Kullmann Tamásnál is jelentkezett a "Széchenyi-szindróma": négy év után szerette volna hazahozni a sokféle módszert, amit kint megismert. Az új győri onkológiai épület átadását pedig "hazainvitálásként" értelmezte.

Szíjjártóék mást is mérlegeltek.

- Úgy éreztük, ha a nagylányunk a gimnáziumot is kint kezdi, már nem tudunk visszajönni. Pedig sosem akartunk végleg kivándorolni.

Tele szorongással

Kullmann Tamás attól félt, hogy a daganatos betegek ellátásához itthon annyi gyógyszer hiányzik majd, hogy naponta kényszerül fájdalmas, elutasító döntésekre. Meglepődött, mert minden fontos kemoterápiához hozzáférnek a betegek. Közben a fájdalomcsillapításban elképesztő a lemaradásunk, hiányzik a szájon át adható morfin.

Vető Tamás rettegett a munkahelyi légkörtől, a sebészekkel való rendszeres konfrontációtól, akik gyakran az indokoltnál nagyobb kockázatot vállalnának, mert a boríték ebben teszi őket érdekeltté (túl sokat műtenek, és nem szívesen mennek bele egy újabb biztonsági vizsgálatba, ha emiatt csúszhat az operáció). Prodán Zsoltot lenyűgözte, hogy ha Németországban jött egy ötlete, azt kérdezték tőle: "Képes rá, Herr Prodán? Igen? Akkor csinálja meg!" Attól félt, ezt itthon sosem fogja hallani.


És bepakoltak, felmondtak, jelentkeztek

Szíjjártó Lászlóék nem lepődtek meg, hogy a hazatérés százszor nehezebb lett, mint a kitelepedés. A férfi végül Mosonmagyaróváron helyezkedett el, s holland mintára a megbízhatatlan allergiatesztek helyett kettős vakteszttel vizsgálja az ételallergiát. A gyerekek fasírtot, palacsintát és kekszet kapnak, egyik alkalommal tojásosat, másik alkalommal menteset; az óvári kórházban sütnek, főznek neki, lelkesen fogadták az újítást.

Kullmann Tamás néhány hónapja még Európa egyik legjobb kórházában egy 24 ágyas részleget irányított - ma ő a "legkisebb ember" az osztályon, mivel nincs onkológiai szakvizsgája (csak PhD-je és belgyógyász-oklevele), így negyvenévesen megint rezidens lett belőle.

Az altatóorvos megkönnyebbülten vette észre, hogy egy "kis Angliába" került a fővárosi Honvéd kórházban; közvetlen főnökei is megjárták a szigetországot. Problémamegbeszélő értekezletet szervez, mert kint megtanulta, hogy a bajok nem oldódnak meg maguktól.

Prodán doktor szerint nagy baj van, és nem szabad elfogadni, hogy mindig ilyen marad az egészségügy.

- Aki így gondolkodik, az az ellenségem - mondja. - Biztosan nem leszünk új technológiák kifejlesztői, az nem a mi terepünk, de törekedni kell rá, hogy a második vonalba kerüljünk, és mi próbáljuk ki az ígéretes újításokat. Muszáj, mert a kész módszerek, eszközök már annyira drágák, hogy nem tudjuk megvásárolni őket.

Kullmann Tamás szerint a hazatérőknek arra is figyelniük kell, hogy a magyar egészségügy kevésbé eredményes ugyan, mint a francia, de sokkal hatékonyabb. Ennyivel kevesebb pénzből ilyen eredményt elérni csodaszámba megy, s tervezéssel és szervezéssel ez javulhat.

Mint egy akkumulátor, úgy töltődtek fel kint, de most kezdenek lemerülni. Nem anyagilag - többségük az átlagnál kedvezőbb itthoni bért alkudott ki magának. Ám a hétköznapok felesleges súrlódásai kimerítőek. Prodán Zsolt Németországban megszokta, hogy ott a szervezőmunka nagy részét nem az operáló sebész végzi. Nagy siker, hogy idén öt kisbabánál nyitott szívműtét helyett katéterrel tudták pótolni a két pitvart elválasztó sövényt. A módszer műtétenként félmillió forinttal olcsóbb, jövőre 40 beteg helyett mégis csak ötre akarja a kórház megrendelni az eszközt. Prodán szerint végül megegyeznek majd. Vető Tamás is úgy érzi, fárasztóbb itthon dolgozni, viszont a munkája több örömet ad, mint kint. S abban mind egyetértenek, hogy nem szokatlan, ha az orvosok jönnek-mennek.

- A berlini fal már leomlott - mondja Prodán Zsolt. - Régen is így éltek az emberek: az egyik nagyszülőm osztrák volt, a másik erdélyi, nincs ebben semmi új.

- A külföldre távozók egy része visszatér - mondja Kullmann doktor, akit meglepett, mennyire örültek Győrben, hogy valaki hazajön a világ egyik legjobb egészségügyéből.

Haza, de nem teljesen


Vető Tamás ha két hétre visszatér Angliába helyettesíteni, négy-öt havi itthoni bérének megfelelő összeget kap. A gyerekorvos évente hatszor két hetet tölt Hollandiában. Prodán doktort Grazba hívják a bonyolult műtétekre, pszichológus felesége minden hónapban Németországban dolgozik egy hetet. Kullmann Tamás pedig nyaranta egy hónapra visszamegy a párizsi kórházba, ezt érzi a "helyes dózisnak".

Ötükről beszéltünk most, ám nem tudjuk, hányan vannak pontosan. A tendenciákat jelezheti, hogy tavaly kilenc százalékkal, idén szeptember végéig 15 százalékkal csökkent az elvándorláshoz hatósági bizonyítványt kérők száma. S egyre több stratégiai területen kapnak főszerepet a külföldről hazatérők: a gyermek-szívátültetésben (Ablonczy László, Németország), a felnőtt végleges műszívprogramban (Fazekas Levente, Anglia) vagy éppen az onkológiai sebészetben (Rényi-Vámos Ferenc, Ausztria).

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.