Pintér Béla mikor ír drámát egy színházigazgató szaftos magánéletéből?

/ 2016.03.24., csütörtök 13:01 /
Pintér Béla mikor ír drámát egy színházigazgató szaftos magánéletéből?

Bemutasson-e a Katona József Színház egy darabot, mely arról szól, hogy egy direktor miként kényszerítette abortuszra a feleségét? Szempontok Pintér Béla botrányos bemutatójához.

A művészi szabadság előrébb való, mint a magánélet szentsége –  vágja arcunkba a Katona József Színház legújabb bemutatója. Pintér Béla A bajnok című darabja ugyanis úgy állít színpadra egy fideszes politikusról szóló pletykát, hogy nem kímél sem Istent, sem embert, legyen az gyermek, a közéletben nem tényező, s nemi identitásában közszemlére tett olimpiai bajnoknő, és meghurcolt feleség.

Akkor ugorjunk a közepébe. Előre szólok, fájni fog.

„Nekem nagyon sikertelen magánéletem volt, vagy van” – nyilatkozta a Katona igazgatója, Máté Gábor két éve az ATV-nek. A riporter megpróbálta ennek részleteiről faggatni, de a színész-rendező-direktor hárított, mondván, nem akar mélyen belemenni a részletekbe.

Mely részletek némelyikét korábbi, depresszióban szenvedő felesége, a 2008-ban elhunyt Albert Györgyi tévériporter a legnagyobb aprólékossággal tárta fel botránykönyvében, anélkül, hogy az exférj nevét leírta volna. Eszerint a ma már halott hitves a színészt anno egy másik televíziós, Jakupcsek Gabriella férjeként szerette el, majd hamarosan összeházasodtak. A sajtóban is megjelent hírek szerint azonban a rendező – korábbi házasságából született két fia mellett – nem akart újabb utódot. Egyébként is, amint egy korábbi interjújában értésre adta, ki nem állhatja a gyerekvisítást; olyannyira, hogy karácsonykor is csak akkor keresi fel a nővérét, ha már annak otthonában elültek ezek a „számomra kellemetlen zajok”.

Ezért új feleségét arra kötelezte, hogy vetesse el gyermekét. Az asszony viszont meg szerette volna tartani a babát, ezért megpróbált kompromisszumot kötni a férjével. „Kértem, hogy béreljünk neki egy külön lakást, és akkor nem kell végighallgatnia a sírást, nem kell foglalkoznia a gyerekkel, elég, ha néha meglátogat minket. Felajánlottam, hogy akkor költözzünk össze, amikor a gyerek már eszik-iszik, és nem ordít, de ebbe sem ment bele” – mesélte a lapnak a volt feleség.

Öt év házasság után aztán a nő elköltözött a színésztől. „Azért nem köszöntem el tőle, mert úgy éreztem, ha találkozunk, megfogom a konyhakést és leszúrom. Találtam ugyanis valamit a lakásban, ami megfellebbezhetetlenül bizonyította, hogy összejött az egyik legjobb barátnőmmel” – magyarázta.

A depressziójával sikertelenül küszködő, többször is öngyilkosságot megkísérlő riporter azután drámai vallomást tesz. „Ismét teherbe estem. Akkor egy picit hezitáltam, mert azt gondoltam, ha egy gyerek ennyire meg akar születni, akkor meg kell születnie. De úgy éreztem, nem tehetem meg a férjemmel, hogy megszegem a neki tett ígéretemet, és másodszor is elmentem abortuszra. (…) Nem szégyellem bevallani, hogy gyilkos vagyok” – nyilatkozta a volt feleség a sajtónak.

Mely sajtó a könyv megjelenése után felkeresi a riporternő exeit, és a következőket teszi közhírré: „Hogy a volt férjeket valóban érzékenyen érinti a könyv piacra kerülése, azt jól jelzi Györffy András és Máté Gábor reakciója” – olvassuk, majd utóbbiról megtudjuk, hogy egykori felesége „neve hallatán azonnal lecsapta a telefont”.

A könyvnek vegyes a fogadtatása. A bulvár csámcsog rajta, az Index (mely most el van ájulva a Katona bemutatójától) viszont gusztustalannak tartja a riporternő eljárását. Mint írják, nem hiszik el az állítását, miszerint a könyv nem a családi szennyes kiteregetése, hanem „egy 43 éves nő élete, s életének tapasztalatai”. „Annak ellenére azonosíthatóak a férfiak, hogy »a szereplők neve egytől egyik megváltoztatott, fiktív«. (…) Hiába jegyzi meg, hogy ügyvédekkel nézette át a szöveget, ettől függetlenül visszataszító technika ez” – bélyegzik meg az asszonyt.

A fenti történet minden mondata nyilvános, dokumentált forrásból származik, egyetlen állítása sem pletykán alapul. Egy konkrét férfi és egy konkrét nő viharos kapcsolatáról szól, de ha akarnánk, abba beleláthatnánk a színházi világ császáraként élő, a sajtó szerint „nőfaló” színész, és az állítása szerint a férfiak által tönkretett tévés celeb archetípusát. Ilyenformán, akár a szereplők átnevezésével, megrázó erejű drámát lehetne színpadra állítani belőle a szexuális kiszolgáltatottságról, férfi és nő bestiális kapcsolatáról, a színházi és tévés világ romlottságáról – és a hatalom természetéről. Meg arról a méltatlanul kevéssé hangsúlyozott tényről, hogy miközben a színházi emberek hajlamosak a közélet élő, s egyben patyolattiszta lelkiismeretének szerepében tetszelegni, a kipellengérezett politikusokhoz hasonlóan ők sem mentesek az intrikától, bírvágytól, álnokságtól és kivagyiságtól.

Mégsem javasolnám senkinek, hogy ezt tegye. Először is azért, mert már ez is sokkal több annál, mint amennyit tudni szeretnék két ember magánéletéről. Másodszor: jobban tisztelem a másik, mégoly züllött magánéletű személy emberi méltóságát annál, hogy az ő esetével akarnék illusztrálva látni egy mégoly valós jelenséget. Harmadszor: ha nagy művésznek tartanám magam, szeretném, ha volna annyi önbecsülésem, hogy más, vétlen családtagok, köztük gyermekek meghurcolása nélkül állítsak színpadra egy közéleti drámát.

Rosta

Rosta legközelebb hétfőn 8 órától.

Kiderült, miért Franciaország lett a terror fő célpontja

Ha még egy-két támadás bekövetkezik, a polgárháború szélére sodródhatunk – mondta tavasszal a francia elhárítás főnöke, a nizzai megemlékezésen pedig kifütyülték Manuel Valls kormányfőt. Mi lehet a megoldás ilyen helyzetben? Amint a csütörtök Heti Válaszból kiderül, talán éppen az izraeli példa.

Szőke András: „Úgy érzem, egy jól betanított segédmunkásként létezem”

Volt sok kétségbeesés, sírás, annak megélése, hogy becsaptak, megaláztak. És van, hogy ki kell mondani azt is, hogy hibáztam – mondja Szőke András. A friss Karinthy-gyűrűs filmrendezőt, színészt, stand-upost és masszőrt lakóhelyén, Taliándörögdön látogattuk meg. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.

Így lett csoda az ózdi romhalmazból: a Digitális Erőműben jártunk

„Digitális erőmű” épült fel az ózdi kohászati művek romjain, benne filmtörténeti élményparkkal. Bar a magyar filmnek nem az illúziókeltés a fő erőssége, a kulturális innovációtól olyan sokat várnak, mint egykor az acélművektől. Riportunk a friss Heti Válaszban!