Pintér Béla mikor ír drámát egy színházigazgató szaftos magánéletéből?

/ 2016.03.24., csütörtök 13:01 /
Pintér Béla mikor ír drámát egy színházigazgató szaftos magánéletéből?

Bemutasson-e a Katona József Színház egy darabot, mely arról szól, hogy egy direktor miként kényszerítette abortuszra a feleségét? Szempontok Pintér Béla botrányos bemutatójához.

A művészi szabadság előrébb való, mint a magánélet szentsége –  vágja arcunkba a Katona József Színház legújabb bemutatója. Pintér Béla A bajnok című darabja ugyanis úgy állít színpadra egy fideszes politikusról szóló pletykát, hogy nem kímél sem Istent, sem embert, legyen az gyermek, a közéletben nem tényező, s nemi identitásában közszemlére tett olimpiai bajnoknő, és meghurcolt feleség.

Akkor ugorjunk a közepébe. Előre szólok, fájni fog.

„Nekem nagyon sikertelen magánéletem volt, vagy van” – nyilatkozta a Katona igazgatója, Máté Gábor két éve az ATV-nek. A riporter megpróbálta ennek részleteiről faggatni, de a színész-rendező-direktor hárított, mondván, nem akar mélyen belemenni a részletekbe.

Mely részletek némelyikét korábbi, depresszióban szenvedő felesége, a 2008-ban elhunyt Albert Györgyi tévériporter a legnagyobb aprólékossággal tárta fel botránykönyvében, anélkül, hogy az exférj nevét leírta volna. Eszerint a ma már halott hitves a színészt anno egy másik televíziós, Jakupcsek Gabriella férjeként szerette el, majd hamarosan összeházasodtak. A sajtóban is megjelent hírek szerint azonban a rendező – korábbi házasságából született két fia mellett – nem akart újabb utódot. Egyébként is, amint egy korábbi interjújában értésre adta, ki nem állhatja a gyerekvisítást; olyannyira, hogy karácsonykor is csak akkor keresi fel a nővérét, ha már annak otthonában elültek ezek a „számomra kellemetlen zajok”.

Ezért új feleségét arra kötelezte, hogy vetesse el gyermekét. Az asszony viszont meg szerette volna tartani a babát, ezért megpróbált kompromisszumot kötni a férjével. „Kértem, hogy béreljünk neki egy külön lakást, és akkor nem kell végighallgatnia a sírást, nem kell foglalkoznia a gyerekkel, elég, ha néha meglátogat minket. Felajánlottam, hogy akkor költözzünk össze, amikor a gyerek már eszik-iszik, és nem ordít, de ebbe sem ment bele” – mesélte a lapnak a volt feleség.

Öt év házasság után aztán a nő elköltözött a színésztől. „Azért nem köszöntem el tőle, mert úgy éreztem, ha találkozunk, megfogom a konyhakést és leszúrom. Találtam ugyanis valamit a lakásban, ami megfellebbezhetetlenül bizonyította, hogy összejött az egyik legjobb barátnőmmel” – magyarázta.

A depressziójával sikertelenül küszködő, többször is öngyilkosságot megkísérlő riporter azután drámai vallomást tesz. „Ismét teherbe estem. Akkor egy picit hezitáltam, mert azt gondoltam, ha egy gyerek ennyire meg akar születni, akkor meg kell születnie. De úgy éreztem, nem tehetem meg a férjemmel, hogy megszegem a neki tett ígéretemet, és másodszor is elmentem abortuszra. (…) Nem szégyellem bevallani, hogy gyilkos vagyok” – nyilatkozta a volt feleség a sajtónak.

Mely sajtó a könyv megjelenése után felkeresi a riporternő exeit, és a következőket teszi közhírré: „Hogy a volt férjeket valóban érzékenyen érinti a könyv piacra kerülése, azt jól jelzi Györffy András és Máté Gábor reakciója” – olvassuk, majd utóbbiról megtudjuk, hogy egykori felesége „neve hallatán azonnal lecsapta a telefont”.

A könyvnek vegyes a fogadtatása. A bulvár csámcsog rajta, az Index (mely most el van ájulva a Katona bemutatójától) viszont gusztustalannak tartja a riporternő eljárását. Mint írják, nem hiszik el az állítását, miszerint a könyv nem a családi szennyes kiteregetése, hanem „egy 43 éves nő élete, s életének tapasztalatai”. „Annak ellenére azonosíthatóak a férfiak, hogy »a szereplők neve egytől egyik megváltoztatott, fiktív«. (…) Hiába jegyzi meg, hogy ügyvédekkel nézette át a szöveget, ettől függetlenül visszataszító technika ez” – bélyegzik meg az asszonyt.

A fenti történet minden mondata nyilvános, dokumentált forrásból származik, egyetlen állítása sem pletykán alapul. Egy konkrét férfi és egy konkrét nő viharos kapcsolatáról szól, de ha akarnánk, abba beleláthatnánk a színházi világ császáraként élő, a sajtó szerint „nőfaló” színész, és az állítása szerint a férfiak által tönkretett tévés celeb archetípusát. Ilyenformán, akár a szereplők átnevezésével, megrázó erejű drámát lehetne színpadra állítani belőle a szexuális kiszolgáltatottságról, férfi és nő bestiális kapcsolatáról, a színházi és tévés világ romlottságáról – és a hatalom természetéről. Meg arról a méltatlanul kevéssé hangsúlyozott tényről, hogy miközben a színházi emberek hajlamosak a közélet élő, s egyben patyolattiszta lelkiismeretének szerepében tetszelegni, a kipellengérezett politikusokhoz hasonlóan ők sem mentesek az intrikától, bírvágytól, álnokságtól és kivagyiságtól.

Mégsem javasolnám senkinek, hogy ezt tegye. Először is azért, mert már ez is sokkal több annál, mint amennyit tudni szeretnék két ember magánéletéről. Másodszor: jobban tisztelem a másik, mégoly züllött magánéletű személy emberi méltóságát annál, hogy az ő esetével akarnék illusztrálva látni egy mégoly valós jelenséget. Harmadszor: ha nagy művésznek tartanám magam, szeretném, ha volna annyi önbecsülésem, hogy más, vétlen családtagok, köztük gyermekek meghurcolása nélkül állítsak színpadra egy közéleti drámát.

Rosta

Rosta legközelebb hétfőn 8 órától.

„Ha az lehetek, aki vagyok”

Az amszterdami Anne Frank Ház „Ha az lehetek, aki vagyok” című vándorkiállítása május 31-én érkezik az ELTE Bölcsészettudományi Karára.

Milyen lesz az első világháborús emlékmű?

Megvan az első világháborús emlékműre kiírt ötletpályázat eredménye, de a zsűritagok véleménye megoszlik abban, hogy megszületett-e az a terv, amelynek alapján érdemes volna megvalósítani az alkotást. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Ott félnek legjobban, ahol nincs terrorveszély

A politika nagyban felelős a terrorveszély érzetének fenntartásában – vélekedik Tálas Péter. A biztonságpolitikai szakértő a franciaországi foci EB előtt úgy vélekedett: koncentráltan lehet növelni a biztonsági védelmet, ráadásul a sportesemények elleni támadások még a terroristák esetében is kontraproduktívak.

Konzervatív figyelmeztetés: saját ideológiája veszélyezteti a Fideszt

A posztkommunista elit ledarálásának csak akkor volt értelme, ha a helyükbe lépő újakat a teljesítményük, nem pedig a politika jelöli ki – mondja Mike Károly. A közgazdász szerint tévedés, hogy minél több gazdag embertől lesz virágzó az ország, vagyis hiába hizlalunk állami segédlettel nemzeti nagytőkéseket. Nagyinterjúnk a friss Heti Válaszban.

Beleőrülni a Gucci táskába

Huszonöt éve jelent meg Bret Easton Ellis Amerikai psycho című kultregénye. Az akkoriban botrányos mű mára bevonult az irodalomtörténetbe, a főszereplő pedig a yuppie-nemzedék emblematikus figurájává vált. Nagyinterjú az amerikai íróval a friss Heti Válaszban.

Apádat és anyádat tartsd el! – a gyereknek kell fizetnie az idősotthont

Ha az idős szülők ellátásában magukra maradnak a családok, fair dolog-e bíróságon behajtani rajtuk a kényszerből választott idősotthoni ellátás költségét? Egy parlament előtt lévő törvényjavaslat elfogadása esetén tömegével indulhatnak ilyen perek. Részletes háttér a friss Heti Válaszban.

Legközelebb tényleg jön a Szabadságpárt Ausztriában?

Történelmi vereség és történelmi győzelem. Az Európai Unióban kis híján Ausztriának lett elsőként szélsőjobbos elnöke, de végül elképesztő fordulatok után zöld államfővel teremtett precedenst. Részletes háttér a csütörtöki Heti Válaszban.