„Pogánynak tartanak”

/ 2011.12.20., kedd 11:33 /
„Pogánynak tartanak”

Jobb- és baloldalról egyaránt érik támadások Szörényi Leventét, aki társaival az Árpád vezér sírja után kutató Sashegyi Sándor nyomdokain ásat a Pilisben. A zenész a Heti Válasz kiadásában most megjelent könyve kapcsán beolvas az önjelölt „ősmagyar” guruknak.

– Tíz éve kutatják társaival a Holdvilágárokban, hogy miért itt kezdett ásatásba a ’40-es évek elején Sashegyi Sándor, elődjük munkásságát pedig most tekintélyes méretű könyvben tárják a nagyközönség elé. Látják már „az alagút végét”?

– Dilettáns dolog lenne, ha megpróbálnánk előre megmondani, mikor érünk a munkánk végére, hiszen ez rengeteg előre nem látható tényezőn múlik. A kutatás tudományos hátterét viszont fontos volt közkinccsé tenni: lassan húsz éve figyelem, hogy gomba módra szaporodnak az önjelölt guruk a Pilisben. Osztják az észt, semmi megcáfolhatatlannal nem támasztják alá elméleteiket, viszont hatalmas befolyásra tesznek szert az érdeklődők nem kis táborában. És persze a mai világban semmi sincs ingyen… Beavató szertartásokat tartanak – hogy mibe „avatnak be”, azt nem tudom, de tény, hogy rituáléik idején az ásatás helyszínén lehetetlenné teszik a régészeti munkát. Rájuk is gondolva fogalmaztam meg a kötet ajánlását: „Mindazoknak, akik úgy vélik, hogy még keveset tudnak, és azoknak is, akiknek meggyőződése, hogy már mindent tudnak.” Itt van egy 440 oldalas, gazdagon illusztrált könyv, ha igazán érdeklődnek a téma iránt, és van türelmük hozzá, olvassák el ők is!

– Önöket nem vádolhatják azzal, hogy dilettánsok? Sashegyi hajógépkezelő volt, ön pedig zenész.

– A mostani ásatást Repiszky Tamás, a Ferenczy Múzeum régész-muzeológusa vezeti, én csak az anyagi hátteret igyekszem megteremteni, és lelkes laikusként segítem a munkát. Sashegyi Sándor pedig hihetetlen akaraterejű és munkabírású kutató volt, aki menet közben tanulta meg a régészetet, és sokkal precízebb volt, mint bármelyik hivatásos régész. Segítője, Gallus Sándor történész-archeológus, pontosan megfogalmazta, hogy éppen ez irritált sokakat Sashegyiben: az, hogy elképesztően jó szakember volt. A Magyarország régészeti topográfiájának vonatkozó fejezetében sem tudták megkerülni a munkásságát. Persze, azért nem propagálták az eredményeit, hiszen a Holdvilágárok-témát – amennyire csak lehetett – elhallgatta a szakma.

– Gondolom, a háború utáni politikai vezetés sem volt túl lelkes, hiszen Sashegyi a később háborús bűnösként kivégzett Endre Lászlóval levelezett az ásatás ügyében, a terület megtisztítását pedig a pomázi Turul Szövetségbe tömörült Mátyás király bajtárs törzs tagjai végezték.

– Nem hiszem, hogy ezért gördültek akadályok a munka folytatása elé. Endre László volt akkor Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye alispánja, tehát vele hivatalból kellett kapcsolatot tartania. Az pedig köztudott volt, hogy Sashegyit egyetlen cél vezérelte: a kutatómunka folytatása. A zsidó Fleissig bankárhoz éppúgy fordult támogatásért, mint Endre Lászlóhoz vagy később Malinovszkij marsallhoz, akit a dokumentumok szerint pomázi otthonában fogadott.

– Ugyanakkor ellentmondást nem tűrő megfogalmazásai is számos ellenséget szereztek neki. „Árpád vezér sírhelye megvan, megvolt már az 1927. évben” – írja 1957-ben. Ha Árpád sírja már akkor megvolt, akkor mit keresnek önök a Holdvilágárokban?

– Hát ez az! Ez a kijelentő mód valóban irritáló, hiszen nincs meg a sír!

– Jól értem? Ez még önöket, Sashegyi követőit is irritálja?


– Persze! Neki meggyőződése volt, hogy itt temették el Árpádot, de ezt máig nem sikerült bizonyítani. Én mindig csak annyit állítottam: összefüggéseket keresünk. Meg kell fogni az ásót, és meg kell nézni, hogy mire jutunk! Sashegyi például úgy érezte, révbe ért, amikor egy kőkurgán alatt csontvázra bukkant, csak hát az antropológiai vizsgálat kimutatta, hogy egy 60 év körüli, ázsiai rassztípusú nő maradványait találta meg. Ezekkel a kinyilatkoztatásokkal szerezte magának legfőbb rosszakaróit, akik aztán ellehetetlenítették a munkáját.

– Ellenfelekben önök sem szenvednek hiányt: Pápai Lajos győri megyéspüspök egyenesen keresztényellenesnek nevezte az ön nyilatkozatait, melyek szerinte „a pogány hitvilágot népszerűsítik”.

– Csupán azért, mert úgy vélem: a magyar meg nem értés István királlyal kezdődött. Erről szól a mára klasszikussá vált István, a király. Pedig nem tehet senki közülünk arról, hogy István megölette Koppányt, és birtokait az idegen földről jött lovagok és papok kapták meg. Sértő szavak helyett a püspök úrnak inkább megfontolásra ajánlok két gondolatot. Az egyik: a magyar társadalom három alaptípusa közül az istváni táborból mindig csak az idegenszívű tábor felé volt lehetséges az átjárás, a koppányi magyarok felé nem. A másik: miközben mifelénk egyre jobban szorul vissza a kereszténység, Közép- és Dél-Amerikában rohamosan nő a népszerűsége. Csakhogy az ottani bennszülötteknek bizonyos helyzetekben megengedik, hogy ősvallásuk elemeivel ötvözzék a katolicizmust, nálunk pedig még az írmagját is kiirtották az ősmagyar hiedelemvilágnak.

– Őstörténeti szenvedélyén régi szerzőtársa, Bródy János is köszörülte már a nyelvét, mondván: „Szörényi Levente is mennyországba kerül, de egy másikba, az ősmagyarok végtelen vadászmezőire, esetleg vissza a Szíriuszra.”

– Bródytól megkaptam már azt is, hogy alig leplezett rasszista vagyok. Vagy öt éve egy megbeszélésen Hiller István akkori kultuszminiszter, félreértésből adódó sértettségében odaszólt nekünk, hogy „maguk nem érdemelnek semmit, mert antiszemiták”. Mellettem ült Rosta Mari sógornőm és menedzserem, aki – Hiller balszerencséjére – tökéletesen megfelel a háláchá származási kritériumainak. Ő visszakérdezett: „Én is antiszemita vagyok?” Én felálltam és eljöttem, nem vártam meg a választ. Mára megtanultam ezeket a vádakat higgadtan kezelni. Nem ijedek meg tőlük, de nem is akarom túlkompenzálni őket. Bródy egyébként mostanában már más húrokat penget; néhány hete úgy nyilatkozott: fájt neki, hogy a politika egyre többször állított minket szembe egymással. Azt hittem, eldobom az újságot. A politikát teszi felelőssé az a Bródy, aki ki se lát a politikából! Hát nem Pető Iván kényszerítette, hogy szamárságokkal provokáljon a médiában! Mindegy, legalább már nem ott tartunk, mint húsz éve, amikor „rossz társaságba keveredtem”.

– Bródy szerint az 1992-es Csurka-dolgozat miatt romlott meg a kapcsolatuk.

– Ez se igaz. Olvastam a Csurka-dolgozatot; nem mondom, hogy sok mindennel nem értettem egyet, de Bródyval ez szóba se került köztünk. Ráadásul én soha nem voltam olyan bigott jobboldali, mint amilyen dühödt SZDSZ-es ő. Hogy mást ne mondjak: a 2002-es kampányban Kuncze és Medgyessy oldalán hirdette a Kossuth téren, hogy „a népköztársaság mindannyiunké”.

– Alkotótársa most újabb Csurka-ügy miatt tiltakozik: ő is aláírta a petíciót, amely szerint „Budapest regnáló főpolgármestere Dörner György színigazgatói kinevezésével közpénzen megalapította a Magyar Köztársaság első újnyilas színházát”.


– Szerintem egy kizárólag magyar drámát játszó színháznak létjogosultsága van a fővárosban, de a hasonló balhék tönkre tudják tenni a jól átgondolt kultúrpolitikát is. Csurka persze soha nem mérte fel tettei következményeit, már az MDF-ben sem. Kis, okos lépésekkel többet el lehetne érni, de hát a fontolva haladáshoz Csurka már túl öreg, magyar igazság- és élettársa meg még túl fiatal: nem bírta volna ki, ha nem jut azonnal látványos szerephez az ura. Ráadásul Márta Pista sem kapott épkézláb magyarázatot, hogy miért váltják le. Lehet, hogy a jobboldalon nem leszek népszerű a véleményemmel, de az Új Színház-ügy szerintem is fiaskó.

– Gondolom, sok jobboldali azt is ferde szemmel nézte, hogy Alföldi Róbert nemcsak az István, a király új előadására indított Társulat zsűrijében kapott szerepet, de megrendezhette az ön tavalyi Hattyúdal-koncertjét is.

– Alföldi jó művész, és ezekbe a produkciókba a művészi énjét hozta. Nem olvastam a Hattyúdalról a rendezői teljesítményt kritizáló cikket, amely elsősorban a háttérfilmekben jelent meg. Hadd legyek végre én is nagyképű: ha egyszerre támadnak „főtáltosok”, „pilishercegek” meg szoclib észosztók – ha ezek ennyire különböző megközelítésből képesek szellemi egységfrontot alkotni ellenem, akkor nagyjából jó úton járhatok, nem?

Rosta

Találkozunk 2016-ban!

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. közleménye

Miután Borókai Gábor 2018. június 20-val lemondott a Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft. ügyvezetéséről, a kft. ügyvezetői tisztségét 2018. augusztus 3-val Kovács Ildikó tölti be.

A Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Kft. (csődeljárás alatt) online felületén, a valasz.hu-n folyó tartalomszolgáltatás a mai nappal megszűnik.

A valasz.hu archívuma a továbbiakban is elérhető marad, az elektronikus Heti Válasz utolsó száma pedig a korábbi lapszámokkal együtt megvásárolható a Digitalstand.hu-n.

Budapest, 2018.08.03.

Heti Válasz Lap- és Könyvkiadó Szolgáltató Kft.

Szeressük a szarkákat!

Mit jelent, ha nagyobb arányban jelennek meg szarkák a városban? Érdemes elgondolkodni rajta, mert amit a madarak jeleznek, az csak a jéghegy csúcsa. Akkor már elindult egy olyan folyamat, amit nehéz megállítani. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Az Özil-botrány utórezgései – focista a nagyhatalmi játszmában

Nem csitul a botrány Mesut Özil világbajnok labdarúgó körül. A harmadik generációs németországi török sportember rasszizmust kiáltott, és egy óvatlan lépése Recep Tayyip Erdoğan és Angela Merkel hatalmi küzdelmének részesévé tette. Részletek a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.

Csapó Gábor: lehet, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik

Nemcsak a magyar férfivízilabda-válogatott barcelonai Európa-bajnoki nyolcadik helye sokkolta a hazai közvéleményt, de a játéka is. Az okokról Csapó Gábor olimpiai bajnok pólóssal beszélgettünk, aki nem zárta ki, hogy a következő olimpiát már nélkülünk rendezik. Nagyinterjúnk a digitális Heti Válasz legfrissebb számában.